Ha most a történelemórán szerzett ismeretek vagy a Wikipédia sorai között kezdene keresgélni valaki, nem olyan csatát találna, melyet őseink karddal, puskával vívtak. A magyar nyelv ügyének megvitatása röpiratokon, tanulmányokon, folyóiratokon, gúnyiratokon, országgyűlési felszólalásokon keresztül zajlott.
A közigazgatás, törvényhozás nyelve a kereszténység felvétele óta a latin volt Magyarországon – ez nem volt szokatlan Európa más országaiban sem. A hétköznapi életben azonban nem a latint használták. Ahogyan Bessenyei György 1772-ben írta: „Mert a parasztemberek, kikkel beszélnünk kell, nem tanulnak sem görögül, sem zsidóul, se deákul, nekik is feleségeikkel beszélni kell, pedig a parasztasszonyok, tudjuk, miképpen szokták az idegen nyelveket tanulni.” Sehogy nem szokták: magyarul beszéltek egymással. De nem csak ők: többé-kevésbé mindenki Magyarországon.
Először a latin
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
A Pride titkolt eredete
A melegmozgalom programját évtizedekkel ezelőtt megírták »
Pergamon ősi titka és Európa sorsa
Hogyan került a „Sátán oltára” Berlinbe? »
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
A Pride titkolt eredete
A melegmozgalom programját évtizedekkel ezelőtt megírták »
Pergamon ősi titka és Európa sorsa
Hogyan került a „Sátán oltára” Berlinbe? »
2018. 11.23.(XXII /47)
