Kereső toggle

Hol van Isten, amikor fáj?

Interjú Philip Yancey keresztény bestseller szerzővel

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Amerika sikerorientált társadalmában viselik az emberek a legnehezebben a szenvedést és a fájdalmat – állítja Philip Yancey. A népszerű keresztény szerző a Harmat kiadó vendégeként előadói körútja keretében Ukrajnából érkezett Magyarországra, Hol van Isten, amikor fáj? című könyvének magyar nyelvű kiadása alkalmából.

Kelet-európai útjai során milyen különbséget fedezett fel az emberek fájdalomhoz való viszonyulásában a jóléti nyugati államok polgáraihoz képest?

– Úgy vélem, hogy az emberek a saját országomban, az Egyesült Államokban viselik el a legnehezebben a szenvedést és a fájdalmat. Sikerorientált, boldogságkereső, szabad és győztes ország vagyunk. Nem szenvedtünk idegen elnyomástól és nem szembesültünk olyan pusztítással sem, mint amilyennel Európa a második világháború során. A szenvedés valahogy nehezen illeszkedik ebbe a világfelfogásunkba.

Az újabb generációk már nálunk is békében, forradalmak és háborúk nélkül nőttek fel. Életvitelüket a nyugati jólét befolyásolja, és talán már nincs is akkora különbség.

– Ezzel együtt egy másfajta szenvedéssel találkoztak itt az emberek a háborút követő diktatúrák és a szovjet elnyomás idején, és ez a térségre ma is rányomja a bélyegét. Az is egy fajta szenvedés, ha nem vesznek fel az egyetemre és nem kapsz a képességeidnek megfelelő munkát, ennél súlyosabb örökség azonban az ártatlanul kiontott életek nagy száma. Ukrajnában jártunk olyan helyen, ahol 32 ezer zsidó embert mészároltak le géppuskával, vagy Fehéroroszországban, ahol a zsidók mellett a cigányok is hasonló sorsra jutottak. De nem kell olyan messzire menni, az ukrajnai narancsos forradalom áldozatainak száma is jelentős. Jártunk Kínában is, ahol egy lelkipásztor szívbemarkoló történetét hallgattuk, saját elmondása alapján.

Ez miről szólt?

– A pásztor 20 évet töltött egy mongol büntetőtáborban, miután Mongóliába küldték ki szolgálni. Egyetlen bűne – amiért a börtönbüntetést kapta – az volt, hogy hirdette az evangéliumot. Amikor megkérdeztük a kínai keresztényeket, imádkoznak-e a szenvedések elkerüléséért, azt válaszolták: nem! Ők azért imádkoznak, hogy el tudják hordozni a próbákat, fájdalmakat. Ez nekünk is feladta a leckét. 

Baj, hogyha imádkozunk a szenvedések ellen, vagy azért, hogy a fájdalmaktól megszabaduljunk?

– Egyáltalán nem baj, sőt! Az Ószövetségben is sok könyörgést olvashatunk a szenvedéstől, nyomorúságból való szabadulásért, az Újszövetségben pedig azt látjuk, hogy Jézus mindenkit meggyógyított, aki hozzá fordult. Semmi rossz nincs abban, ha Istentől kérjük a gyógyulást, azonban a válasz már az Ő szuverén joga.

Az első, s most magyarul is megjelent Hol van Isten, amikor fáj című könyvét több mint 40 évvel ezelőtt írta, 1977-ben. A kötet azóta is páratlan népszerűségnek örvend. Mi lehet ennek az oka?

– A fájdalom és a szenvedés kérdése nem keleti vagy nyugati, hanem az egész emberiséget érintő, egyetemes probléma. A Biblia egyik legnagyszerűbb része, a Jób könyve is hosszú fejezeteken keresztül foglalkozik ezzel a témával: hogyan engedheti meg a szerető és a bennünket minden jóval elhalmozó Isten mindazt a nyomorúságot, amelyben Jób is részesült? Utólag ugyan kiderül, hogy Jób egy kozmikus konfliktusnak, az Isten és a Sátán harcának lett a részese, a nehézséget azonban az okozta számukra, hogy sem Jób, sem a barátai nem ismerték az okot. Jób barátai olyan teológiai igazságokkal igyekeztek magyarázni a történteket, amelyek nem illettek az adott valósághoz. Csupán addig voltak bölcsek, ameddig a fájdalmak láttán csöndben maradtak, egy egész héten át.

Nem tehetjük fel a szenvedések láttán azt a kérdést, hogy „miért”? Nem kereshetjük a vigasztalást?

– Dehogynem, hiszen teljesen emberi dolog, hogy kérdések sorozata merül fel bennünk. Miért történt ez meg velem? Miért pont velem történt mindez a baj? Mit csináltam rosszul? Talán kicsi a hitem? Elhagyott az Úr? Bűnhődnöm kell? Mit akar nekem üzenni az Isten? Minden helyzet más és más, nincsenek sablonos válaszok. Az ateisták számára a szenvedés csak a véletlenek vagy törvényszerűségek logikus következménye, a keresztények számára azonban a hitnek a próbája.

A görög nyelvű Újszövetség több mint 20 kifejezést használ a nyomorúság, szenvedés kifejezésére. Ez is azt mutatja, milyen nagy különbség van a szenvedések különböző formái között. Meg lehet úszni szenvedések nélkül, vagy minden kereszténynek át kell mennie szenvedéseken?

– Akár hívő, akár hitetlen, az emberi létezést senki nem úszhatja meg fájdalmak és szenvedések nélkül. A bűnbeesés óta minden ember meghal, ez is egy fajta szenvedés, azonban még Jézusnak is szenvednie kellett, noha nem volt benne semmi bűn. A Zsidókhoz írt levélben azt olvashatjuk, hogy így jutott el az Atyának való tökéletes engedelmességre.

Az Ézsaiás 53-ban azt olvassuk, hogy Jézus helyettünk is szenvedett. Akkor hát miért engedi meg a Mindenható számunkra is a szenvedést?

– Akármilyen furcsán is hangzik, a fájdalom és az ezzel járó szenvedés egy olyan jelzőrendszer részét képezi, amely segít minket az életben maradásban. Ha megégetjük a kezünket, kirántjuk a tűzből és legközelebb óvatosabbak leszünk. A leprások ezt nem teszik, mert nekik az a legnagyobb bajuk, hogy teljesen megszűnt számukra a fájdalomérzet. Nem veszik észre, amikor például tűzbe nyúlva leégetik a kezüket. A fájdalomérzet figyelmeztet a veszélyre és megóv minket attól, hogy még nagyobb kárt szenvedjünk el.

Mi van akkor, hogyha a fájdalom betöltötte a jelzőrendszer szerepét, mégsem szűnik meg, hanem krónikussá válik? Lehet, hogy így nagyobb kárt okoz, mint az, amire figyelmeztet…?

– Ma már sokféle fájdalomra van orvosság, de nem mindenre, és van úgy, hogy hosszabb távon kell együtt élnünk a fájdalommal. Én is ismerek ilyen embereket, akiknél a fájdalmat nem lehetett kontroll alá vonni. Ezek az emberek, akiknek a történetét a könyvemben is megosztom, nagy hatással voltak rám, mert megtanulták a helyzetüket értelmezni. Ez hasonló kihívás, mint Jób esetében. Az egyetlen jó megoldás szerintem az, hogy ha nem is tudjuk értelmezni, akkor sem dobjuk el a hitünket és a bizalmunkat az Úrban. Én a gyakorlatban azt láttam, hogy sokszor menet közben jött a megértés, a felismerés arról, ahogyan Isten a szenvedést is a javunkra fordította.

Tehát hol van Isten, amikor fáj?

– Nem hagyott el minket, hanem bennünk van, velünk van, és értünk harcol. 

 

Névjegy

Az 1949-ben született Philip Yancey egyéves volt, amikor egy betegség következtében elvesztette édesapját. Ez az élmény nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy élete egy időszakában megtagadta keresztény hitét. A középiskolát követően a Columbia Keresztény Főiskolán tanult, itt ismerkedett meg későbbi feleségével, Janettel. Diplomáit a Wheaton Főiskolán és a Chicagói Egyetemen szerezte kommunikációból és angol nyelvből. Hosszú évek óta szerkesztője a Christianity Today című folyóiratnak, és más lapokban is publikál, valamint számos könyve jelent meg. Eddig 13 kötete nyerte el a keresztény könyvkiadók és könyvterjesztők első díját Amerikában. A szenvedés értelmezése, „kutatása” több mint négy évtized óta foglalkoztatja a szerzőt. 

Olvasson tovább: