Kereső toggle

Forradalom vagy puccs?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Mi történt 1918 októberében? A köztársaság szeplőtelen születése, a tiszta demokrácia mítosza, lelkes, őszinte dilettánsok demokrácia-kísérlete, vagy az ezeréves Magyarország romba döntése, kiszolgáltatása idegen hatalmak kénye-kedvének; az ősbűn, amire nincs bocsánat, minden további szenvedésünk ősoka?

Ebben a cikkben nem akarunk igazságot tenni ebben a kérdésben, nem is lehet. Az viszont biztos, hogy az őszirózsás forradalom majd százéves legitimitási válságba sodorta Magyarországot, és ekkor kezdődött az a folyamat is, amely aztán a vörös- és fehérterrorral folytatódott, és hosszú időn keresztül meghatározta a magyar politika alapvonásait, akadályozva a közmegegyezést a legalapvetőbb nemzeti minimumokat illetően, és akadályozta egy valódi nemzeti érdeket képviselő nemzeti közép politikájának a kialakulását. Erisz, a viszály almája.

Az összeomlás

Bulgária fegyverletétele után nyilvánvaló lett a magyar elit számára a világháború elvesztése, amelyet, amilyen vonakodva kezdett a magyar uralkodó osztály, olyan lelkesedéssel vitt végig. IV. Károly föderációs manifesztuma, amely Ausztria és Csehország népeit felszólította az önrendelkezési jog gyakorlására és nemzeti tanácsok alakításával Ausztria szövetségi állammá alakítását javasolta, Magyarországot és Horvátországot nem érintette. Aznap a magyar miniszterelnök, Wekerle Sándor bejelentette, hogy a manifesztum alapján Magyarország a perszonál-unió alapjaira helyezkedik. Ez volt az egyetlen logikus és jogszerű válasz a császár nyilatkozatára. Ez azonban nem jelentette, hogy a stabil működés biztosítva van. A frontokról érkező hírek az antant csapatok továbbnyomulásáról és a magyar front összeomlásáról szóltak, október 17-én Tisza István volt miniszterelnök a Parlamentben beismerte, hogy elvesztettük a háborút. A 79. horvát gyalogezred fegyveres lázadásának a hírére a Wekerle-kormány lemondott, de október 31-éig még ügyvivői szerepet töltött be. Innentől állandósult a kormányválság is. Világos volt, hogy az a háborús politika, amelyet a hadbalépés után végig kellett vinni, a németekkel lévő szövetségben kitartva, megbukott: Magyarországnak új utat kell keresni.

A fiatal uralkodó próbálta a miniszterelnöki kinevezés kérdését megoldani, de ehhez nem volt meg se a képessége, se a tudása, se erélye, sem higgadtsága. Rengeteg tárgyalást folytatott, és mindig annak az álláspontját érezte át, és annak adott igazat, akivel éppen beszélt. Volt úgy, hogy egy nap három ember is úgy állt fel a vele való beszélgetésből, hogy ő lesz a miniszterelnök. Az egyik lehetőség az volt, amit Wekerle már bejelentett, hogy a történelmi Magyarország, saját alkotmányossága alapján megköti a szükséges békét, megvédi a határait, és biztosítja a törvényes rendet, továbbá megkeresi nemzetiségeivel a megegyezés lehetséges formáit. Károly király végül is október 30-án Hadik Sándort bízta meg kormányalakítással, akitől ennek a programnak a megvalósítása várható volt. De az alatt a 10 nap alatt, míg a habozó uralkodó meghozta ezt a döntést, sok minden történt, ami végül is ezt a lehetőséget elsöpörte.

Ugyanis a színtéren ott volt Károlyi Mihály is, aki régebben szerette magát Tisza fő ellenlábasának látni, ehhez azonban sem tehetsége, sem tekintélye, sem ereje, sem kiállása nem volt meg. A katolikus, de nemzeti arisztokrata Károlyi-család sarja politikailag a család (és igazából a teljes arisztokrácia) fekete báránya volt, akit ellenségei szerint egy születési rendellenessége vitt egy olyan túlhajtott bizonyítási kényszerbe, amely személyét és politikáját is veszélyessé, kiszámíthatatlanná tette. Kártya- és nőügyei megbízhatatlanná tették, amiket humanista politikai nézeteivel próbált ellensúlyozni.

Ha nem is tudott Tisza politikai ellenfelévé felnőni, Károlyi az ennek megfelelő gyűlölettel gyűlölte Tiszát, akivel egy párbajban is összecsapott. A kortársak szerint kissé komikusan zajlott az összecsapás: Benedek Elek szerint Károlyi indulatosan rohamozta Tiszát, akit komolyan meg akart sebesíteni, Tisza csak védekezett, Károlyi azonban nem akarta abbahagyni a párbajt, míg aztán Tisza Károlyi arcán ejtett vágása után a segédek beszüntették a küzdelmet.

A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható. Keresse az újságárusoknál vagy rendelje meg online a https://digitalstand.hu/hetek felületen.

Olvasson tovább: