Kereső toggle

Az író, aki négyszer halt meg

Gáli József, 1956 elfeledett hőse

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Auschwitzban csaknem megsemmisítették, a forradalmat követően halálra ítélték, a Kádár-korszakban ellenségnek tekintették – a rendszerváltás után elfelejtették. Pedig Gáli József író az 1956-os forradalom és szabadságharc egyik meghatározó szellemi alakja volt.

 

Ha meg szeretnénk ismerni Gáli Józsefet (1930–1981), nem kell mást tennünk, csak kinyitni A püspök madarai című, 2017-ben kiadott kötetet, amelyben csaknem minden olyan műve szerepel, amivel teljesen elkészült és a közönség elé bocsátott – és hagyni, hogy ő beszéljen hozzánk. Szövegeiben Gáli öt-hat éves korától egészen fiatal felnőtt koráig villant fel emlékeket Körös-parti gyermekkorából és annak szereplőiről, nővéréről, bátyjáról, nagymamájáról, szüleiről. Vagy például az erőszakos pajtásáról, a laboratóriumi szolga fiáról, aki játék ürügyén gyakorta gyötörte őt. „Ott viszik az afrikai fókát! Fókaszappan lesz belőle” – kiáltotta akkor is, amikor Gáliékat a gyűjtőhely felé kísérték 1944-ben.

A Gáli család ugyanis zsidó volt. A családfő, dr. Gáli Géza a gyulai tüdőszanatórium igazgató főorvosa volt, édesanyja, dr. Ehrenreich Mária pedig fül-orr-gégészként dolgozott ugyanott. A város előkelőségeihez tartoztak. Mély barátságot ápoltak Apor Vilmossal, a későbbi mártír püspökkel, aki egyben Gáli József keresztapja is volt. A főorvos az ő hatására tért át római katolikus hitre. Órákon át beszélgettek Szent Pál leveleiről. Apor meg akarta menteni a Gáli családot, de az apa elutasította ezt, vállalta a sorsközösséget az üldözöttekkel. „Nem, nem fogadhatom el a menekülésnek ezt a lehetőségét, amelyet nagyszerű szívével felkínál nekem! Bízom a Mindenhatóban, és ezt Önnek köszönhetem!” – írta a püspöknek.

Auschwitzban a főorvos csupán néhány hónapig tudott vigyázni a fiára. Egy razzia alkalmával, amikor az SS-ek 16 év alatti gyerekekre vadásztak, hogy megsemmisítsék őket, apja a barakk latrinájába eresztette Józsefet. „Te pedig lógsz. Lógsz egy álló délelőttön át derékig az ürülékben, pácolódsz klórbűzben és másféle illatokban, hogy tartós légy, és kibírd az életet” – emlékezett vissza később Gáli. Máskor lengyel zsidók akarták meglincselni, mert a fürdőben észrevették, hogy nincs körülmetélve. Ekkor Angyal István, a majdani ’56-os hős mentette meg az életét. A „lágerbarátság” egy életre szólt közöttük, még ha ez az élet nem volt is hosszú.

A még mindig csak 15 éves Gálit az amerikai csapatok szabadították fel – családjából egyedül ő és nagybátyja tért vissza. Hónapokig együtt vándorolt szintén Auschwitzból szabadult gyermekek csapatával, akikkel vándorcirkusszá verbuválódtak. Miután hazatért Magyarországra és elvégezte a gimnáziumot, felvételt nyert a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, ahonnan 1949-ben osztályidegen származása miatt elbocsátották. 1951-ben, immár munkáskáderként, visszavették – a köztes időben egy zöldségesnél eladóként dolgozott. Gáli munka mellett is írt, Erős János című mesedarabjára 1951-ben József Attila-díjat is kapott.

Berobban a Szabadsághegy

Az 1956. október 6-án bemutatott Szabadsághegy című drámáját azonban rögtön betiltották. Eörsi László történész szerint az előadás bizonyos értelemben az októberi 23-ai események előfutáraként is értelmezhető. Ennek megértéséhez ugyanakkor a korábbi néhány hónap eseményeit is fontosnak tartja feleleveníteni. „1956. július 18-án Rákosi a Szovjetunióba távozott, ahonnan többé nem tért vissza. A forradalmat megelőző rövid időszakban már érezni lehetett, hogy a fojtogató diktatúra légköre kezd oldódni. Megalakult a Petőfi Kör, melynek nyílt vitáin tömegek vettek részt. Ekkor már lehetett érezni, hogy a diktatúra lazul. Bírálni kezdték a rendszert. Háy Gyula Miért nem szeretem Kucsera elvtársat? című cikke szintén 1956. október 6-án jelent meg az Irodalmi Újságban. Háy vette a bátorságot és nyíltan bírálta a pártbürokraták hazug életmódját. Ugyanezen a napon temették újra a koholt vádak alapján halálra ítélt Rajk Lászlót és társait is” – sorolta Eörsi. Ebben a közegben robbant óriásit a Szabadsághegy (Gobbi Hildával a szereplőgárdában), amelyben Gáli merészen bírálta a pártot és a rendszert. A dráma egy koholt vádak alapján elítélt párttitkárról, Boglár Jánosról és az őt eláruló, élethazugságokba és megalkuvásba menekülő családjáról szól.

A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható. Keresse az újságárusoknál vagy rendelje meg online a https://digitalstand.hu/hetek felületen.

Olvasson tovább: