Ha meg szeretnénk ismerni Gáli Józsefet (1930–1981), nem kell mást tennünk, csak kinyitni A püspök madarai című, 2017-ben kiadott kötetet, amelyben csaknem minden olyan műve szerepel, amivel teljesen elkészült és a közönség elé bocsátott – és hagyni, hogy ő beszéljen hozzánk. Szövegeiben Gáli öt-hat éves korától egészen fiatal felnőtt koráig villant fel emlékeket Körös-parti gyermekkorából és annak szereplőiről, nővéréről, bátyjáról, nagymamájáról, szüleiről. Vagy például az erőszakos pajtásáról, a laboratóriumi szolga fiáról, aki játék ürügyén gyakorta gyötörte őt. „Ott viszik az afrikai fókát! Fókaszappan lesz belőle” – kiáltotta akkor is, amikor Gáliékat a gyűjtőhely felé kísérték 1944-ben.
A Gáli család ugyanis zsidó volt. A családfő, dr. Gáli Géza a gyulai tüdőszanatórium igazgató főorvosa volt, édesanyja, dr. Ehrenreich Mária pedig fül-orr-gégészként dolgozott ugyanott. A város előkelőségeihez tartoztak. Mély barátságot ápoltak Apor Vilmossal, a későbbi mártír püspökkel, aki egyben Gáli József keresztapja is volt. A főorvos az ő hatására tért át római katolikus hitre. Órákon át beszélgettek Szent Pál leveleiről. Apor meg akarta menteni a Gáli családot, de az apa elutasította ezt, vállalta a sorsközösséget az üldözöttekkel. „Nem, nem fogadhatom el a menekülésnek ezt a lehetőségét, amelyet nagyszerű szívével felkínál nekem! Bízom a Mindenhatóban, és ezt Önnek köszönhetem!” – írta a püspöknek.
2018. 10.26. (XXII /43)
