Kereső toggle

Ki az igazi keresztény?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A pszichológusként szülők és tanárok generációinak hivatását megkönnyítő, joggal megbecsült Vekerdy Tamás belépésével újult meg a kereszténység történetének legmeddőbb, pótcselekvésszerű vitája. Mai, sokak szerint Isten nélküli társadalmunkban pszichológusok felé sokszor elvárásként jelenik meg, hogy akár ilyesfajta kérdésekben is megszólaljanak, és az élet minden területére érvényes általános tanítással szolgáljanak. Igyekeznek is ennek az elvárásnak eleget tenni – sokszor visszafoghatatlanul feltörő közlésvággyal és megfellebbezhetetlen fölényességgel –, akár Isten-, akár szellem-, akár életpótlékot kell közvetíteni. Úgyhogy várható is volt, hogy előbb-utóbb Vekerdy vagy valaki más megnyilvánul abban a kérdésben, hogy mennyire keresztény a mostani kormány vagy esetleg maga a miniszterelnök.

Nem mintha annak a kérdésnek, hogy ki a hiteles keresztény, önmagában nem lenne jelentősége. Jézus is érinti ezt a témát, és valóban meghatározza, hogy milyen szempontok alapján nevezheti magát valaki hitelesen kereszténynek. De ennek semmiképpen nem célja a kárhoztatás, hanem arról szól, hogy akik kereszténynek tartják magukat, ellenőrizni tudják a cselekedeteiket is, hogy éppen hol állnak az Istennel való kapcsolatban, vagy viszonyítási pontokat találjanak az emberekkel való kontaktusban, illetve hasznos figyelmeztetéseket tudjanak megfogalmazni mások számára. Ha ez lenne Vekerdy Tamás Orbánhoz írott nyílt levelének a szándéka, akkor még erkölcsi haszon is lehetne ebből – persze csak akkor, ha olyan hiteles személy nyilvánul meg, akinek őszinte hitéből fakadnak ezek a megnyilvánulások, mert a hit valóságos módon az életé-nek meghatározója. De ha Vekerdy Orbánnak címzett filippikája inkább a „Ki az igazabb keresztény?” című, a történelem folyamán már sokszor lejátszott vetélkedő újabb fejezete, akkor az egészért nagyon nagy kár.

Annak is örülhetnénk, ha társadalmi vagy a társadalom szempontjából fontos erkölcsi kérdések tárgyalásakor a Biblia szempontjait súlyuknak megfelelő jelentőséggel vennék figyelembe. Ehhez azonban nem segít hozzá, hogy Vekerdy Tamás a menekült- és migránskérdés megvilágítására egyetlen igét idéz, és azt rögtön erkölcsi parancsolatként alkalmazza. Holott több olyan ige van a Bibliában, ami ennek a helyzetnek a megértésében segíthet. A Vekerdy által idézett igén kívül („...éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem; mezítelen voltam és felruháztatok ... Akkor felelnek majd néki az igazak, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, és tápláltunk volna? vagy szomjúhoztál és innod adtunk volna? És mikor láttuk, hogy jövevény voltál és befogadtunk volna? ... Bizony mondom néktek, amennyiben megcselekedtétek eggyel az én legkisebb atyámfiai közül, velem cselekedtétek meg.” Máté 25:35–40) több olyan idézet is van, amely ennek a kérdésnek az értelmezését elősegíti. Ezeknek az idézése tehetné teljessé és korrektté a megnyilvánulást, de akkor a szöveg nem lenne alkalmas arra, amire Vekerdy a jelek szerint szánta: egy politikai irányzat programjának hitelesítésére úgy, hogy ne lógjon ki a lóláb. Ha a cél egy teljes kérdéskör bibliai értelmezése lenne, akkor Vekerdy Tamás találhatna még más részeket is, ami a kialakult európai helyzetre vonatkozna, például amikor Jézus figyelmeztet a ragadozó farkasoktól való óvakodásra, vagy amikor Pál apostol inti a keresztényeket, hogy ne hagyják magukat leigázni, kifosztani.

Te nem ezt olvasod-e? – szegezi a kérdést Vekerdy Orbánnak a Bibliával kapcsolatban, de vele szemben sajnos éppen így megfogalmazható a kérdés: Te nem az egész Bibliát olvasod-e? Ebből az írásából legalábbis az derül ki, hogy nem.

Ezzel az idézettel végül is azt csinálja Vekerdy, ami a történelem legrosszabb keresztény kurzusaira volt jellemző:

1. Politikai irányzatot és egy politikai programot igyekszik hitelesíteni Isten Igéjével. 2. Egyoldalú, félreértelmezett, ferdített jelentésben használ egy bibliai idézetet. 3. Politikai ellenfél elítélésére, megbélyegzésére, erkölcsi zsarolásra használja, pont arra, amivel egyébként Orbánt és rendszerét gyanúsítja.

A Vekerdy-féle Biblia-értelmezés központi parancsa tehát, hogy a migránsokat – a következményeket nem mérlegelve – be kell fogadni. Ám a tekintélyes pszichológus ennél továbbmegy, érzéketlenséggel, Krisztus tanításával ellentétes gyakorlattal vádolja meg a miniszterelnököt. Vagyis azt teszi, amit egyébként Orbánról és rendszeréről feltételez. Mindezt ráadásul úgy teszi, hogy Jézus Krisztus értékrendjét az erkölcsi botrányokkal körbevett mai Vatikánnal és Ferenc pápával azonosítja, valamint Angela Merkel és szerencsétlen politikája hitelesítésére használja.

Ennél is súlyosabb az az állítás, amely szerint Orbán Viktor a „keresztény Magyarország” kifejezést (Orbán valójában nem ezt, hanem a „régi vágású kereszténydemokrácia” kifejezést használta) a „nem zsidó” kifejezés szinonimájaként használja, akárcsak a két világháború közötti Horthy-rendszer. Vekerdy Tamás ezzel kritikátlanul átveszi azt a szélsőbaloldali-ateista narratívát, amely a magukat kereszténynek mondókat automatikusan antiszemitizmussal vádolja meg. Létezik-e súlyosabb rágalom annál, mint a több mint félmillió zsidó honfitársunk legyilkolásához asszisztáló Horthy-rendszerrel párhuzamba állítani a mai Magyarországot?

Vekerdy Tamás tehetséges ember, területének kevesek által vitatott szaktekintélye. Egyáltalán nem baj, hogy szívesen nyilvánul meg közéleti kérdésekben. Az viszont már igen, hogy mostani írása egyszerűen gyűlölködés és rágalmazás. Márpedig a gyűlölködés és rágalmazás még kegyes formában és más területeken kiemelkedő teljesítményt mutató ember tollából is gyűlölködés és rágalmazás marad.

Olvasson tovább: