Kereső toggle

Egy féktelen zseni

Szex, drogok, rock and roll: Mick Jagger 75 éves

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

„Micknek mindig az volt a legfontosabb, hogy meggazdagodjon” – nyilatkozta egy ízben a 75 éves Mick Jagger öccse, Chris. A Rolling Stones frontembere sikerrel járt – milliárdos üzletté fejlesztve a zsidó-keresztény értékek elleni lázadást. Cikkünkben a zenekar indulását és első néhány évét dolgoztuk fel.

Aligha történt valaha olyan hétköznapi találkozás, amely ilyen nagy hatással lett volna a második világháború utáni rock-, sőt kultúrtörténetre, mint amikor Mick Jagger és Keith Richards 1961 decemberében összefutottak London egyik külvárosának vasútállomásán. A dartfordi peronon a két 18 éves zenerajongó – akik látásból már ismerték egymást – a Mick hóna alatt szorongatott lemezek kapcsán elegyedtek szóba. Keith-t különösképpen lázba hozta, hogy a Little Walter és Muddy Waters bakelitek mellett felismerte Chuck Berry legújabb albumát, a Rockin’ on the Hops-ot. A véletlen találkozóból előbb közös lemezhallgatás, majd zenélés lett, és nem volt kérdés az sem, hogy a Brian Jones által 1962-ben életre hívott Rolling Stones nevű formációban is együtt „tolják”.

„Mi testvéreknek születtünk, csak épp véletlenül mások a szüleink” – nyilatkozta egy ízben Richards, bár családjaik különböző társadalmi osztályhoz tartoztak, még ha ugyanabban a városrészben laktak is. A munkáscsaládban felnőtt Keith jó tanuló volt, ám magának való kölyökként ideje nagy részét az udvarukon felállított indiánsátorban töltötte – ebben nagy szerepe lehetett annak, hogy elálló fülei és kis termete miatt iskolatársai rendszeresen csúfolták, sőt, el is kalapálták. Másik menedéke a zene volt, különösen miután tízévesen kölcsönkapott egy klasszikus gitárt. Kirekesztettségén az sem enyhített, hogy a szakmunkásképző fiúkórusa mellett tagja volt a Westminsteri Apátság Kórusának, és többek között Erzsébet királynő előtt énekelhette Händel Hallelujáját. Később egy művészeti főiskolán csiszolta tovább zenei tudását – bár leginkább a rock and roll érdekelte.        

Ezzel szemben Jagger egészen más háttérrel rendelkezett. Édesapja, a polgári családból származó Joe testnevelő tanárból országosan ismert fitneszszakemberré vált, aki Mick és öccse, Chris számára is kötelező napi gyakorlatsort írt elő, amelyeket következetes szigorral be is vasalt rajtuk. A munkásosztályba született édesanyjuk, Eva, a háztartás vezetőjeként férjéhez hasonlóan a gyakorlatias gyermeknevelés híve volt: a két fiúnak részt kellett vennie a házimunkában, és a házi áldást is felváltva kellett mondaniuk – sok más szabály betartása mellett. Mindez – legalábbis a bestseller szerző, Christopher Andersen: Mick Jagger – Egy féktelen zseni extrém élete című könyve alapján – nem jelentette azt, hogy a Jagger gyerekeknek kemény sorsa lett volna, bár egyik iskolatársa szerint Mick félt az apjától, és mindennél fontosabb volt számára, hogy szüleinek megfeleljen.

Az már kezdetben kitűnt, hogy Mick mindig igyekezett a figyelem középpontjába kerülni. „Mindig én üvöltöttem leghangosabban a szöveget. Az sem nagyon zavart, ha nem jutott eszembe a vers, csak nyomtam tovább” – emlékezett vissza Jagger a családi összejöveteleken való szereplésekre. Amikor pedig a rádióban a korszak felkapott dalai megszólaltak, előfordult, hogy ugrándozni kezdett, és a csípőjét rázta. „Persze majd megszakadtunk a nevetéstől, hiszen még csak négy- vagy ötéves volt, és ott majomkodott nekünk azzal a széles vigyorával a képén. Olyan volt az egész, mintha a zenétől beindult volna valami benne” – idézte fel édesanyja. 

A rocksztár Jaggert elnézve talán az is meglepő lehet, hogy a kis Mick szeretett iskolába járni, és a kiváló vizsgái nyomán az általános iskola után a nagy múltú helyi gimnáziumban folytathatta tanulmányait. Rögbizett, krikettezett, és a tartalékostiszt-képzőt is – akárcsak bármi mást, amibe belefogott – halálosan komolyan vette.

Szex és varázslat

A gimnáziumi évekkel együtt ugyanakkor a lázadás kora is elérkezett, ami nem csak a cigizésben, az iskolai egyenruha helyett viselt szűk farmerekben és hosszú hajban merült ki, hanem a szexuális kísérletezésekben is. „Tizenhárom évesen egyfolytában csak a szex járt a fejemben. Sokat persze nem tudtam róla. Otthon nem úgy neveltek. Soha senki nem beszélt velem ezekről a dolgokról” – mondta később Mick, aki saját bevallása szerint első szexuális élményeit fiúkkal élte meg. Ezek a homoerotikus „kalandozások” – ha nem is voltak teljesen meglepőek a kor fiúiskoláiban – erős hatást gyakoroltak Jagger egész életére és előadói munkásságára. Persze ekkoriban Mick még nem gondolt arra, hogy híres rocksztár lesz, a meggazdagodást mint nagy álmot üzletemberként tervezte megvalósítani – ezért a Londoni Közgazdasági Egyetemet célozta meg, ahová fel is vették.   

Eközben a Rolling Stones is „beindult”: mire 1963-ban első kislemezük megjelent, már ők voltak London legfelkapottabb koncertzenekara. Ez elsősorban nem a zenei teljesítményüknek volt köszönhető – eleinte csak feldolgozásokat adtak elő, és volt, ahol gyakorlatilag kifütyülték őket –, hanem Jagger előadásmódjának. „Már azokban az időkben is egészen fura légkört árasztott magából. Az ember feszengett, amikor Jagger őrült ugrándozását nézte a színpadon, mégsem tudtam levenni róla a szemem. Hihetetlenül szuggesztív volt, amit csinált” – jegyezte meg Carlo Little, aki egy ideig beugró dobos volt a zenekarban.

Az egyre tudatosabban sztárnak készülő Mick csípőmozgása – ahogy Elvis Presley esetében is – szexuálisan túlfűtött „trükk” volt, ám a „Királlyal” ellentétben a Stones énekese nem csak a gyengébbik nem képviselőit igézte meg produkciójával. „Mielőtt Mick feltűnt, az volt a szokás, hogy a csajok körbevették a színpadot, közben a pasik hátravonultak a bárpulthoz, és igyekeztek közömbös képet vágni. Most fordult elő először, hogy inkább a férfiak tolongtak a színpad körül. Jagger volt az első olyan előadó, akinek mindkét nemre hatása volt – nőkre, férfiakra, és a melegekre is. Soha senkinek nem sikerült sem előtte, sem azóta ennyire felizgatnia mindkét nembelieket” – mondta róla Keith Richards egyik művészeti iskolás haverja. Kezdetben a színpadi ringó járását, az ajakcsücsörítést, a kacér fejmozdulatokat bevallottan Marilyn Monroe-ról mintázta. „Monroe igazi csábító volt, és Mick is annak képzelte magát” – nyilatkozta egy ismerője. 

Jagger azonban nem csak a színpadon bújt a csábító szerepébe: közös albérletükben Keith Richardsszal és Brian Jonesszal rendszeresen együtt aludtak meztelenül, és rendszeresek voltak a féltékenységi harcok közöttük. Az énekest egész életében a féktelen szexuális étvágy jellemezte, ráadásul szerinte legbelül mindenki biszexuális. A zenekar tagjai mellett meggyőző beszámolók szólnak arról, hogy többek között Eric Claptonnal – vagy éppen a szintén a női és férfi identitást váltogató-keverő David Bowie-val – is volt viszonya. Egy ízben pedig állítólag azzal dicsekedett el aktuális (női) partnerének, Carla Bruni olasz modellnek, hogy 4000 nővel bújt már ágyba életében.

„Amint megláttam Micket azon a színpadon, rögtön éreztem, hogy az egész banda egyetlen dologról szól: a szexről. Ennyi. Szex és varázslat” – nyilatkozta Andrew Oldham, a banda első menedzsere. 

Anti-Beatles

A számító imidzsépítés a kezdetektől jellemző volt a zenekarra. Oldham javaslata volt például, hogy a Rolling Stones egyenesen a „jófiús” Beatles antitézise legyen (annak ellenére, hogy kifejezetten jóban voltak a „gombafejűekkel”): a zenekar tagjainak lelkére kötötte, hogy minél többet köpködjenek, rágógumizzanak, böfögjenek, piáljanak, káromkodjanak. „Hagyná, hogy a lánya egy Rolling Stone-hoz menjen feleségül?” – szólt az oldhami mottó, és a menedzser szerint kis idő elteltével „Angliában nem volt egyetlen család sem, akiknek a Rolling Stones puszta említésére fel ne kavarodott volna a gyomra”.

1965-re Micket az egész világon mint anarchistát és az ifjúság megrontóját ismerték, viszont egyre népszerűbb lett, nemcsak az Egyesült Királyságban, de – többszöri koncerttúra után – a tengerentúlon is. (Az amerikai turnék mellékhatása volt, hogy a csapat megismerkedett a legkülönfélébb drogok világával.) Jagger teljesen azonosulni tudott a polgárpukkasztó szereppel, sőt, rá is tett néhány lapáttal. Egy időben megtiltotta a zenekar tagjainak, hogy barátnőikről, partnereikről nyilatkozzanak, vagy velük mutatkozzanak – független és vad aranyifjakként láttatva magukat. Majd a sátánizmussal kezdett kacérkodni – hiszen mivel mással lehetne még jobban felbosszantani a tinédzser rajongók szüleit? Elmélyült az okkult irodalomban, és nagy hatással volt rá Kenneth Anger mágus, aki a modern idők legismertebb okkult írójának, Aleister Crowley-nak a műveiből tanulta a spiritizmust. Ennek hatására született meg a zenekar történetének legnagyobb botrányát kiváltó szám, a Sympathy for the Devil, illetve a Their Satanic Majesties Request című album is. Bár ez utóbbi messze nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket – sokan már a zenekar hanyatlásáról beszéltek –, ám az első tíz évben „kikísérletezett” imidzsépítés hosszú távon nagyon is bejött, és generációk sorát fertőzte meg a lázadás kultúrájával.

Mindez azt eredményezte, hogy a Rolling Stones nemcsak azért egyedi a rocktörténelemben, mert immár 56 éve vannak színpadon, hanem azért is, mert a közgazdász vénájú Jagger vezetésével elsőként csináltak üzletet az ellenkultúrából – vagyis pénzzé tették a fennálló (érték)rendszer elleni lázadást, ami már önmagában is ellentmondás. Korszakos daluk volt a fogyasztói társadalom kritikájaként is értelmezhető I can’t get no satisfaction (nem tudok megelégedni/kielégülni), amelynek alapjait Keith Richards álmában találta ki, és felriadva játszotta magnóra (reggel állítólag semmire sem emlékezett, a felvételt véletlenül hallgatta vissza). Eközben viszont maguk is úgy váltak a fogyasztói társadalom részévé, mintha soha nem tudnának megelégedni. „A Stones tagjai az elsők között ismerték fel a gyors váltás szükségességét, azt, hogy az elüzletiesedő, globalizálódó műfajban a továbbiakban nem elsősorban baráti-haveri társaságként, hanem vállalatként kell funkcionálniuk, s egy új szórakoztatóipari modell kialakításával branddé kell formálniuk a zenekar nevét. Ezért hozták létre 1970-ben saját kiadójukat, a Rolling Stones Recordsot, s miután adózási okokból áttelepültek Franciaországba, a „szép emberek” világában forgolódó Jaggernek köszönhetően rábízták az üzleti modell felépítését arra a Rupert Löwenstein hercegre, aki konzervatív bankárként a zenekarból egy profitorientált vállalkozást hozott létre” – írta 2012-ben az azóta elhunyt Sebők János rocktörténész (Üzletté lett lázadás – A Rolling Stones sikerének titka. Hetek, 2012. 07. 20.).

Olvasson tovább: