Kereső toggle

John McCain háborús hős és különutas politikus

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

5 és fél év hadifogság Vietnamban, 4 év az amerikai Képviselőházban, 31 év a Szenátusban, 2 házasság, 7 gyermek – ez John McCain élete tömören, számokban, aki augusztus 25-én halt meg agydaganatban.

John McCain háborús hős volt: vietnami fogsága alatt többször megkínozták, ennek ellenére nem élt a szabadulás lehetőségével addig, amíg el nem engedték azokat, akik előtte kerültek fogságba. Politikai pályafutása során a republikánus McCain különutas volt: több ügyben pártjával ellentétes álláspontot képviselt. Kétszer az Egyesült Államok elnöki hivataláért is versenybe szállt.

John Sidney McCain III 1936. augusztus 29-én született az amerikai fennhatóság alatt álló Panama-csatorna övezetben, egy katonai bázison. Családja erős déli gyökerekkel és katonai múlttal rendelkezett: üknagyapjának, William A. McCainnek ültetvénye volt Mississippiben, több mint 50 rabszolgával.

Fontosnak tartotta a katonai szolgálatot, ő maga is a Konföderációért való harcban esett el 1863-ban. A hadsereg később is meghatározta a család életét: John McCain nagyapja és édesapja is a haditengerészet tengernagya volt. Az ifjú Johnnak is ezt a vonalat kellett folytatnia: a Haditengerészeti Akadémiára járt, ahol 1958-ban végzett nem túl jó eredménnyel. Beszámolók szerint nehezen viselte a katonai tanulmányokat, és kicsapongó életmódot folytatott.

Az akadémia után a haditengerészetben szolgált pilótaként, ezért a vietnami háborúban is részt kellett vennie. 1967-ben majdnem meghalt, amikor az amerikaiak egyik anyahajóján, a Forrestalon tűz ütött ki. A tragédiában 134 bajtársa vesztette életét. McCain ezután a Tonkini-öbölben teljesített szolgálatot. 23. bombázóbevetésén azonban találat érte a repülőgépét Hanoi felett. McCain súlyosan megsebesült, és az észak-vietnamiak fogságába került, akik többször megkínozták, és évekig magánzárkában tartották. Közben édesapját a Csendes-óceán térségébe vezényelt amerikai erők parancsnokának nevezték ki. A vietnamiak ezért propagandafogásként felajánlották McCainnek a szabadulást, ő azonban kikötötte, hogy csak akkor akar kiszabadulni, ha előbb az összes olyan amerikait szabadon bocsátják, akik őelőtte kerültek fogságba. Így öt és fél évet töltött börtönben.

Végül 1973-ben engedték el, de sérülésének és a kínzásoknak maradandó következményei lettek. Karjait például soha nem tudta a feje fölé emelni. Az Egyesült Államokba hazatérve hősként ünnepelték, és számos kitüntetésben részesült. Megkapta az Ezüst Csillagot és a Becsületrendet. 1977-ben a haditengerészet szenátusi összekötőtisztjeként kezdett tevékenykedni, amiről később azt mondta, hogy a „politika világába való tényleges belépése és közszolgaként a második karrierjének kezdete volt”. 1981-ben nyugállományba vonult a haditengerészettől.

1980-ban első házassága, amiből három gyermeke született, McCain hűtlenségei miatt válással végződött. Nem sokkal később feleségül vette Cindy Lou Hensleyt. A phoenixi tanárnő az Egyesült Államok egyik legnagyobb sörkereskedőjének, Jim Hensleynek volt az egyedüli gyermeke. McCain előtt így még inkább megnyílt az út a politikai élet felé, a családon keresztül ugyanis jelentős pénzügyi forrásokhoz és komoly kapcsolatrendszerhez jutott. Cindyvel egyébként négy gyermek szülei voltak. 

McCain Arizonába költözött, és egy rövid ideig felesége apjának dolgozott. Majd versenybe szállt Phoenix térség egyik megüresedett republikánus képviselőhelyéért. A republikánus előválasztást sikerrel vette, majd demokrata ellenfele felett is diadalmaskodni tudott, így  1982-ben bekerült a Képviselőházba. Washingtonban kapcsolatai révén egyből otthonosan mozgott, és már ez idő alatt egyértelmű lett, hogy nem feltétlenül osztja pártja és elnöke álláspontját. Nemmel szavazott arra, hogy az amerikai hadsereg katonákat vezényeljen Libanonba. A Képviselőházban két ciklust szolgált, majd 1986-ban Arizona állam szenátusi helyéért indult el, amit meg is nyert. Élete végéig a Szenátus tagja volt, ötször választották újra.

Az 1980-as évek végén az úgynevezett Keating-ötök botrány miatt került reflektorfénybe – egyike volt annak az öt szenátornak, akiket azzal vádoltak, hogy hatalmukkal visszaélve avatkoztak be egy szövetségi pénzügyi vizsgálatba. Egy Charles H. Keating nevű üzletember és pénzintézeti vezető keveredett csalási ügybe, aki többek között McCain kampányát is pénzelte, sőt bahamai nyaralásokat is biztosított a szenátornak. McCain azt kérte a Szenátusban, hogy ne szálljanak rá az üzletemberre, és részt vett két olyan ülésen is, amelyen az ügyet vizsgálták. Jelenléte viszont nem volt szerencsés, mert azt sugallhatta, hogy Keatingnek befolyásos kapcsolatai vannak. Keatinget végül elítélték, a szenátusi vizsgálat viszont McCaint és egy másik szenátort tisztázta a vádak alól. A botrány azonban sokáig „kísértette” McCaint, aki ezt követően a kampányfinanszírozási reform egyik élharcosa lett. Egy demokrata szenátorral 7 évig dolgoztak egy törvényjavaslaton, amit 2002-ben sikerült elfogadtatniuk.   

McCain kétszer próbálkozott azzal, hogy az Egyesült Államok elnöke lehessen. 2000-ben George W. Bush egyik kihívója volt a republikánus párton belül. A kis költségvetésű és médiabarát kampányt folytató szenátornak sikerült is megszorongatnia Busht. 2007-ben jelentette be, hogy újra versenybe száll az elnökjelölti posztért. Kampánya az elején kis híján kudarcba fulladt, mert nem volt elég anyagi forrása, és nem rendelkezett egyértelmű politikai bázissal sem. 2008 januárjára azonban ő lett a legesélyesebb jelölt a republikánus párton belül. Végül meg is szerezte a jelölést, az alelnöki posztra pedig Sarah Palin alaszkai kormányzót választotta. A novemberi elnökválasztás azonban a demokrata Barack Obama győzelmét hozta.   

McCain politikáját tekintve alapvetően konzervatívnak mondható, de pártjában inkább különutasnak, mintsem elkötelezett republikánusnak tartották. Hadifogsága ellenére erőteljesen kampányolt azért, hogy az Egyesült Államok helyreállítsa diplomáciai kapcsolatát Vietnammal, ami 1995-ben meg is valósult. Nem osztotta pártja álláspontját többek között a bevándorláspolitikát és az egészségügyi biztosítást illetően. 2000-es elnökjelölési kampánya során az is kiderült, hogy az evangéliumi keresztények befolyását sem nézte jó szemmel, igaz, 2008-ban igyekezett ezt a szavazótábort is megszólítani Sarah Palin személyével. 

Obama elnöksége alatt is aktívan tevékenykedett a Szenátusban, számos külpolitikai esemény kapcsán hallatta hangját. Oroszország és Vlagyimir Putyin heves kritikusa lett, az ukrán–orosz konfliktusban egyértelműen Kijev oldalára állt. Katonai beavatkozást sürgetett Szíriában Bassár el-Aszad ellen. Több alkalommal bírálta Magyarországot és Orbán Viktor miniszterelnököt is. Gyakran járt Izraelbe, támogatta a 2014-es Hamasz elleni hadműveletet, és ellenezte az Iránnal kötött atompaktumot. Bírálta az Obama-kormányt azért, mert 2016-ban nem vétózta meg azt az ENSZ BT-határozatot, amely elítélte az izraeli telepek építését. Ugyanakkor nem támogatta az amerikai nagykövetség Tel-Avivból Jeruzsálembe költöztetését.

McCain Donald Trump egyik legnagyobb ellenfele volt a republikánus párton belül. A leglátványosabban 2017 nyarán ment szembe az elnökkel és pártjával. Akkoriban diagnosztizálták nála az agydaganat egy ritka, de rendkívül agresszív formáját. Már át is esett egy orvosi beavatkozáson. Ennek ellenére visszatért Washingtonba, hogy részt vegyen az úgynevezett Obamacare, vagyis az előző elnök társadalombiztosítási reformjának gyors visszavonásáról szóló szavazáson, amelyen nemmel voksolt. Bár ellenezte az Obamacare-t, szerinte Trump javaslata nem volt átgondolva. McCain bírálta az elnök illegális bevándorlással és médiával kapcsolatos kijelentéseit, a júliusi Putyin-találkozóról pedig nyilatkozatban azt mondta: „emlékezet óta ez egy amerikai elnök egyik legszégyenteljesebb teljesítménye”.

Olvasson tovább: