Kereső toggle

A lájkfaktor – Új kutatás a Facebook hatásairól

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

,,A túlzott Facebook-használat súlyosan károsítja önbecsülését és a másokkal tartott kapcsolatát” – ez a cigarettásdobozok feliratához hasonló figyelmeztetés nemcsak a közösségi médiára, hanem a számítógépes játékokra és úgy általában az internet egészére is megállja a helyét. Egy izraeli kutatócsoport júliusban megjelent tanulmánya új perspektívába helyezi a Facebook-függőséget kiváltó okokat.

A Computers in Human Behavior (Számítógépek az emberi viselkedésben) című szaklapban megjelent tanulmány szerint azokat az embereket szippantja be leginkább a digitális börtön, akik mások véleménye, visszajelzése alapján alakítják ki önértékelésüket. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az eddig ismert álláspont mellett – miszerint a Facebook-függőség nagyobb valószínűséggel alakul ki az alacsony önbecsüléssel rendelkező embereknél – a függőség ugyanígy előfordul a magabiztos embereknél is. Ennek a gyökere, hogy sokaknál az önbizalom alapja nem a helyes önértékelés és a megfelelő önbecsülés, hanem a másik visszajelzéseire alapozott önkép. A tanulmány szerzői 337 aktív felhasználót vontak be a kísérletbe, és megalapozott bizonyítékot találtak arra, hogy az aktívan facebookozók körében nagyobb azoknak az aránya, akiknél a pozitív önbecsülés pusztán a kontingens – azaz a másik véleményéhez hozzákapcsolt – önelfogadottság eredménye.

Egyszerűen megfogalmazva, ezeknél az embereknél a pozitív életérzések és az önbecsülés alapja a Facebookon kapott lájkok eredménye, függetlenül attól, hogy milyen az illető önértékelése (lehet, hogy egy személy tisztában van saját értékeivel, képességeivel, de nem becsüli magát, ha azt gondolja, mások sem értékelik). A szerzők egy háromhetes tesztet is elvégeztek nyolcvan önkéntessel, melynek keretében a felmérés időtartama alatt napi rendszerességgel kellett naplót vezetniük a Facebook-használatról és az aznapi önértékelésükről. Az eredmények szerint a közösségi médián eltöltött idő megnövekedett azokon a napokon, amikor a résztvevők önértékelése leesett, a társadalmi visszajelzésekre való igénye pedig megnőtt. ,,Az a személy, aki az önbecsülését a társadalmi elfogadottságára alapozza, nagy eséllyel tűzi ki magának azt a célt, hogy kapcsolatokat építsen, és ezáltal sokkal veszélyeztetettebb, ha elveszti azokat a kapcsolatokat” – írja az egyik kutató a tanulmányban. A probléma, hogy a kapcsolatfelvétel ilyenkor nem őszinte barátkozás céljából történik, hanem az illetőnek csupán szüksége van valakire, aki megmondja neki, ki is ő. ,,Mivel ezek az egyének úgy kívánják fenntartani az önbecsülésüket, hogy azt mások táplálják, ez nagy eséllyel vezet megszállott Facebook-használathoz.” Legyen szó tehát akár nem megfelelő, alacsony önértékelésről, akár mások véleményére túl sokat adó személyekről, a közösségi média látszólag mindig képes ,,választ adni”. Ennek a digitális válasznak a hiánya súlyos megvonási tüneteket, aggodalmat és depressziót is kiválthat, a függő személy akár identitási krízisbe is kerülhet, ha nem kapja meg az általa megszokott visszajelzéseket (legyen az szöveges üzenet, megosztás vagy lájk). Ez pedig akár odáig is vezethet, hogy az ilyen bizonytalan felhasználók egyre „meredekebb” tartalmat osztanak meg saját magukról, hogy a „szükséges” visszajelzéseket megkapják.  

Digitális detox

A Facebook globális elterjedése óta téma pszichológusok és szociológusok között a közösségi média emberi kapcsolatokra gyakorolt hatása, és már a jelen évtized hajnalán megjelentek olyan cikkek, amelyek a függőség riasztó hatásait ecsetelték. Mégis, a Facebook és társai által létrejövő addikció okozta negatív jelenségekre csak az elmúlt években kezdett el felfigyelni a társadalom, sőt még maguk a közösségi oldalak üzemeltetői is.

Sameer Samat és családja éppen nyaralt, amikor is felesége annyira megelégelte, hogy férje állandóan telefonozik, hogy egyik nap elzárta az okostelefonját egy széfbe. A férfi először frusztrált és dühös volt, azonban ahogy telt az idő, egyre nyugodtabbá vált, lecsillapodott; saját bevallása szerint meg is könnyebbült a tudattól, hogy nem kell és nem is tudja állandóan értesítéseit nézni. Sameer Samat az Android operációs rendszer és annak webáruháza, a Play termékekért felelős elnöke. Az idén tartott fejlesztői konferencián saját történetén keresztül figyelmeztette kollégáit, hogy a mobilok rendkívül mérgező hatással lehetnek emberi kapcsolatainkra. Szerencsére a kütyüőrület negatív hatásait egyre több mindennapi felhasználó is észreveszi, ennek eredményeképp egyre többet hallani a ,,digitális detox” fogalmáról is. Van, aki teljesen megpróbál lemondani a technika használatáról, van, aki pedig feladva az okostelefonok szerteágazó szolgáltatásait visszavált ,,butatelefonra”, hogy a hívásokon és SMS-eken kívül még véletlenül se tudja e-mailjeit vagy Facebook-profilját megnézni.

Tristan Harris, ex-Google-alkalmazott 2016-ban lépett ki a techóriástól, és azóta egy Time Well Spent (Jól eltöltött idő) nevű nonprofit szervezetet vezet. Célja, hogy a 21. században kialakult, általuk ,,digitális figyelemkrízisnek” nevezett jelenségre találjon megoldást. Harris és szervezete arra próbálja felhívni az emberek figyelmét, hogy az óriáscégek tudatosan úgy alkotják meg tech termékeiket és szolgáltatásaikat, hogy azok függőséget hozzanak létre, ezért azok felelőtlen használata súlyos következményekkel járhat a felhasználó életére nézve.

Mikor még a keresőóriásnál dolgozott, Harris egy körlevelet küldött ki kollégáinak, amiben annak a lehetőségét mérte fel, hogyan lehetne a Gmail-szolgáltatást minél kevésbé figyelemelterelővé tenni, hogy az ember ténylegesen csak a munkájára fókuszálhasson. A levél eljutott Larry Page Google-vezérhez is, akinek Harris bemutathatta tervét, ezek után vált a cégnél „dizájnetikussá”, az etikus programtervezés atyjává.

Fejben dől el

A pszichikai addikció kialakulása mellett mára már bizonyított az is, hogy a kütyük ugyanolyan fiziológiai függést is létre tudnak hozni, mint a kábítószer vagy az alkohol. A függőségeknek az agyi folyamatokra gyakorolt hatását jól nyomon lehet követni funkcionális MRI-vel, amely az éppen aktívabban működő agyi területeket precízen kirajzolja. Így vették észre azt, hogy az amigdala, amely főként az érzelmek feldolgozásáért és raktározásáért felel, továbbá az agy mélyén levő striatum és az azzal kommunikáló pályák hiperaktívak Facebook-függők esetén. A striatalis pályákról ismert, hogy bennük a kémiai jelátvivő anyag a dopamin, amelynek szintje megemelkedik, amikor az ember boldog, vagy olyat tesz, amely örömet szerez neki, így például egy finom ebéd során is. Hasonló folyamatot indít be az agyban a közösségi média használata, a tudatunkat bombázó új információk hada. Amikor az ember kíváncsian előveszi a telefonját, hogy vajon jött-e új értesítése, csak maga a lehetőség, hogy talán igen, lát valami újat, 400 százalékra emeli a dopaminszintet, ami nagyon közel van ahhoz az értékhez, ami a kokainhasználatot követi. Így könnyen érthetővé válik, hogy miért is alakul ki a drogfüggőséghez hasonló megkötözöttség egy Facebook/internetfüggő életében. A kutatások másik része egy újabb érdekes dologra is rávilágít: a kábítószerfüggők agyában a fent említett, dopamint használó területek szintén hiperaktívak, mellette azonban a tudatos kontrollért felelős homloklebeny alulműködik, így veszítik el uralmukat saját tetteik felett. Ezzel szemben a Facebook- és videojáték-függők esetén nem fedezhető fel a homloklebenynél aktivitáscsökkenés – ebből arra lehet következtetni, hogy az ember tudatos módon sokkal inkább felül tud kerekedni ezen utóbbi függőségeken.

Az emberi kapcsolatoktól való elidegenedés mellett a közösségi médiától és kütyüktől való függőség számos egészségügyi kockázatot is hordoz. Kutatások eredménye szerint az internet- és Facebook-függőség az agyban az alfa-hullámok gyakoriságát erősíti (ezek a felszínes ábrándozás során jellemzőek) a gammával szemben (amelyek viszont a logikus gondolkodással kapcsolatosak). Emiatt nem meglepő, hogy a folyamatos munkát mindig meg-megszakító netezések rontják a logikus, rendszerező gondolkodás képességét, továbbá sokkal nehezebben jutnak el az információk a hosszú távú memóriánkba, ha a természetes információfeldolgozó ciklust mindig megszakítjuk. Emberek millióinak romlik ezáltal a memóriája, a figyelme, sőt az alvásminősége is. Ugyanis az éjszakába nyúló kütyüzéssel járó kékfényterhelés felborítja a természetes „cirkadián ritmust”, ami az egészséges alvás-ébrenlét periódust szabályozza, így a mély, pihentető alvás hossza csökken, ami fokozza az elhízás, cukorbetegség kialakulásának valószínűségét is. 

Dr. Jordan Peterson pszichológus a Facebook-függőséget egy előadásában egy szerencsejáték-automata működéséhez hasonlította; az ember akárhányszor meghúzza a kart, a főnyereményre vár, de az mindig elmarad – akárcsak az a „sorsfordító csoda”, amire az ember mindig vágyik a hírfolyam végigolvasása közben. A szerencsejátékhoz hasonlóan a közösségi média is eltereli az ember figyelmét az olyan fontos dolgokról, mint munkavállalás, karrier vagy a boldog család.

Tristan Harris szerint az ellenállás legnagyobb kulcsa az öntudatosság. Ha a felhasználó nem tud korlátot szabni magának, akkor már egy kattintás révén egy olyan rendszerbe kerül bele, amiből talán órákig nem tud kikeveredni. „Ránézel a telefonodra és látsz egy Snapchat-értesítést. (…) Innen eljuthatsz máshova, mondjuk egy küldött videóra, aztán 20 perccel később azon kapod magad, hogy megnézel még egy YouTube-videót. A rendszer jobban teljesít az ösztöneid kiaknázásában, mint amennyire te képes vagy azt kontrollálni” – figyelmeztet Harris.

Van olyan hely, ahol már feladták az okostelefon- és médiafüggőségnek való ellenállást, és inkább arra törekszenek, nehogy a felhasználókat baleset érje. Szó szerint. A BBC Az okostelefon-zombik saját járdát kapnak című cikkében a kínai Hszian városban átadott védett sávról írnak, aminek a vonalvezetését direkt úgy tervezték, hogy az állandóan képernyőjüket bámuló gyalogosok zavartalanul közlekedhessenek. Az Egyesült Államokban a National Geographic egy kísérlet céljából épített fel hasonló járdaszakaszt, azonban a kísérlet befejeztével is annyira népszerű volt a sáv, hogy nyitva tartották a forgalom számára.

Fordulat Kínában

Wu Tai, huszonnégy éves World of Warcraft játékos három éve márciusban esett össze és halt meg egy internetkávézóban, miután megállás nélkül tizenkilenc órát játszott a számítógépes játékkal. A rendőrség első jelentése szerint kétségkívül az elnyújtott játékmenet okozta a fiú halálát. Tavaly egy huszonegy éves nő vakult meg egy teljes napnyi telefonos játék után. Az ázsiai országok hírhedtek a népesség körében dúló játékfüggőségről, a kínai kormány azonban hosszú éveken át ellene állt a játékőrületnek. A kétezres évek elején az országban szinte lehetetlen volt bármilyen játékkonzolhoz hozzájutni, és a piacra engedett játékokat is erősen cenzúrázta a kormány.
A trend azonban fordulni látszik. Egy kormányközeli kínai lap, amely évtizedekig a társadalom ellenségének nevezte a számítógépes játékokat, most egyre megengedőbb hangnemet üt meg a témával kapcsolatban. Ez nem is meglepő, azt figyelembe véve, hogy a kínai vezetés hozzáállása is kezd gyökeresen szembefordulni évtizedekkel ezelőtti véleményével. A kormány ,,pálfordulása” úgy tűnik, pusztán gazdasági megfontolásból következik be: a számítógépes játékipar évente 30 százalékkal bővül, és az e-sport egyre népszerűbbé válása is több milliárd dollárt érő piacot jelent, amiből Kína sem szeretne kimaradni. Az utóbbi években liberalizált játékforgalmazást továbbra is vasmarokkal kezeli a kormány: a külföldről bejövő szoftvereket csak úgy lehet az országban árusítani, ha előtte licencszerződést kötnek egy kínai partnerrel vagy tulajdonrészt kínálnak egy kínai cégnek a fejlesztők.
Ezzel egy időben a WHO hivatalosan is rendellenességnek nyilvánította a játékfüggőséget. A szervezet azért vette fel a videojáték-függőséget a ,,katalógusba”, mert az bizonyítottan képes leuralni az egyén akaratát, és az érintett a negatív következmények ellenére sem változtat káros szenvedélyén. Dél-Koreában már állami szinten próbáltak fellépni az önszabályozásra képtelen fiatalokkal szemben: a törvényhozás 2011-ben fogadta el a ,,kikapcs törvényt”, ami megtiltja a tizenhat éven aluli gyerekeknek, hogy éjfél és reggel hat óra között játszanak. Kínában is találunk azért pozitív erőfeszítéseket: a Tencent internetszolgáltató egy bizonyos idő után egyszerűen letiltja a játékosokat a kínai fiatalok körében legnépszerűbb online játékokról.

 

Olvasson tovább: