Kereső toggle

Egyre többen jönnének haza

Változó trendek a külföldi munkavállalásban

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Csökken a külföldi munkavállalást tervező honfitársaink száma, míg a hazatelepülőké valószínűleg nő. Kivételt jelentenek a 20 év alatti magyar fiatalok, akiknek a nemzetközi átlagnál jóval magasabb aránya, 66 százaléka foglalkozik a kinti munkavállalás gondolatával.

felmérések szerint a gazdasági válságot követő stabilizáció, valamint a hazánkban is krónikussá vált munkaerőhiány abba az irányba hat, hogy több munkavállaló marad itthon, illetve tervezi a hazaköltözést. A hazahúzó trendet erősítheti az is, hogy egyes jelek szerint a nyugat-európai országokban a képzettséget nem – vagy nem magas szinten – igénylő ágazatokban az Európán kívülről érkező bevándorlók kiszoríthatják a kelet-európai kollégákat.

Ilyen például az építőipar, ami amúgy Európa-szerte emberhiánnyal küzd. Ezen belül jellemzőnek mondja saját helyzetét a 35 éves Pap Zoltán, aki aszfaltozó munkásként keresi kenyerét Németországban. 2012-ben ment ki, s mivel sokat és jól dolgozik, rövid idő után munkacsoport-vezető lett belőle, és legalább 2500-3000 eurót keresett havonta. Így aztán kivitte magával a párját is, aki kint szállodát takarított, míg meg nem született a kisfiuk. Zoli elmondása szerint az arab és ázsiai bevándorlók azonban az utóbbi időben annyira lenyomják a béreket, hogy neki már nem nagyon éri meg Németországban dolgozni, ezért most úgy döntött, körülnéz Svájcban. Mint mondja, legvégső esetben, ha ott sem talál kedvező lehetőséget, akkor családjával együtt haza fog települni.

Zoli esete arra utal, hogy a kevésbé képzett emberek iránt kisebb a kereslet, ugyanakkor a szakképzett munkaerőhiány egész Európában, így hazánkban is égető probléma lett. A Kelet-Európából Nyugat-Európába irányuló, gazdasági célú elvándorlás jellemzően 2004-ben, azaz az uniós csatlakozást követően, majd különösen a 2008-as gazdasági válság hatására, a német és osztrák munkaerőpiac 2011-es megnyitása után növekedett meg. A meglehetősen egyirányú folyamat úgy tűnik, most cirkulálóbbá válik: csökken a kivándorlás üteme, és nő a visszavándorlási kedv. Ezt jelzi a Boston Consulting Group (BCG) idei nemzetközi kutatása is, melynek során a világ 197 országában közel 400 ezer online válaszadó felelt arra a kérdésre: el tudja-e képzelni, hogy a jövőben külföldön vállaljon munkát.

Hiányszakmák Magyarországon

szakmunkások (villanyszerelő,, asztalos, hegesztő, kőműves, vízszerelő stb.)
sofőr, fuvarozó, nehézgépkezelő
mérnök (műszaki, elektronikai, építőmérnök)
vendéglátás
orvosok, egészségügyi dolgozók (kivéve ápolók)
IT-szakemberek
csoportvezető
pénzügy és könyvelés
ápoló
betanított munkás
(Forrás: Mainpower 2017)

Míg az előző, 2014-es kutatás során globálisan az emberek 58 százaléka mondott igent, addig 2018-ban 57 százalékuk. Bár az összesített statisztika nem sok változást mutat, a szórás nagy: egyes régiók, például a közép-kelet-európai országok esetében az elvándorlási kedv jelentősen visszaesett az elmúlt 4 évben, holott 2014-ben még a globális átlag fölött volt. A tanulmány szerint a változás oka, hogy a kelet-európai országok gazdaságai megerősödtek, és a korábbiaknál jobb munkalehetőségeket teremtettek az itt élők számára. A nyugat-európai válaszadóknál ma magasabb a külföldi – elsősorban az USA felé irányuló – munkavállalási hajlandóság, mint a kelet-európaiaknál.

Magyarországon a közel 12500 válaszadó 35 százaléka foglalkozik a külföldi munkavállalás gondolatával. A válaszadók a 18–70 éves korosztály tagjai voltak, ezen belül felülreprezentált volt a digitalizált, mobilis, képzett 20–45 éves korosztály, tehát azok, akik a kivándorlásban leginkább érintettek. Varga Balázs, a BCG-kutatás hazai partnercége, a Profession.hu Kft. marketingvezetője lapunknak elmondta: önmagában a több, mint egyharmados hazai arány is elég figyelemreméltó, különösen, ha hozzávesszük, hogy ezen belül a 18–20 év közti magyar válaszadóknak a nemzetközi kortárs átlagot messze meghaladó része, azaz 66 százaléka mutat hajlandóságot a külföldi munkavállalásra.

Varga Balázs szerint a legfiatalabbak elvágyódásának elsődleges oka globális trend, s egyben életkori sajátosság is: manapság sokkal mobilisabbak a fiatalok. „Ebben alapvetően az van benne, hogy kimegy egy-két évre, kipróbálja magát, aztán hazajön, ahogy ez korábban, a válság előtt is jellemző volt” – vélekedett Varga Balázs. Másrészt a legfiatalabb, azaz az Y- és Z-generáció számára az átlagosnál is fontosabbak azok a motivációs tényezők, amelyek ma a munkavállalásban a leginkább közrejátszanak, s a jelek szerint külföldön inkább biztosítva vannak, mint itthon.

„A magyarok számára már nem a fizetés az elsődleges szempont, hanem olyan tényezők váltak prioritássá, mint a munka-magánélet összeegyeztethetősége, a munkahelyi légkör, a kollégákkal, főnökkel való jó kapcsolat, a fejlődési és karrierlehetőségek. Mindez nem kis kihívást jelent azon hazai munkaadók számára, akik a képzett, fiatalabb rétegek toborzására és megtartására törekszenek” – mondta a marketingvezető, hozzátéve, hogy a magyar cégvilágban is egyre több a magas munkavállalói elégedettséggel jellemezhető pozitív példa.

A fizetés fontossága leginkább az ország gazdasági fejlettségétől függ: 2018-ban a nyugat-európai országokban a fizetés csak a 8. helyre került a motivációs listán, nálunk a 4. helyen áll, míg az orosz és ukrán válaszadóknál az első helyen van.

A BCG-kutatásból az is kiderült, hogy nálunk különösen sokan mennének külföldre munkát vállalni az IT- és technológiai szektorban dolgozók közül (46 százalék), az üzleti adminisztrációból (44 százalék) és a médiából (43 százalék). A doktori fokozattal rendelkezők szintén ide tartoznak, közülük 40 százalék költözne külföldre dolgozni. Mindez az agyelszívás folytatódását mutatja.

Varga információi szerint a magyar „kékgallérosok”, azaz szakmunkások, technikusok külföldi munkavállalási hajlandósága még a diplomás „fehérgallérosokénál” is magasabb. „A Profession.hu-n feladott külföldi álláshirdetésekre való jelentkezések 90 százaléka kékgalléros – tehát folytatódik a szakképzett munkaerő nagyarányú elszívása. A legnagyobb elvándorlás olyan szakmáknál figyelhető meg, mint például bolti eladó, raktáros, pincér, sofőr. Tehát, amik itthon a legnagyobb hiányszakmák, azok kint is azok” – jegyezte meg a szakember. Hozzátette: a képzettségen kívül továbbra is az életkor, a jövedelem és a családi állapot befolyásolják leginkább a külföldi munkavállalás esélyét.

Globálisan a legnagyobb szívóhatást az USA gyakorolja, mint első számú célország, amit Németország és Ausztrália követ a sorban. A magyarok számára 2014-ben és 2018-ban is Ausztria és Németország a fő célországok, de a harmadik helyen az Egyesült Királyságot – főként a Brexit okozta bizonytalanság miatt – felváltotta az USA. Úgy tűnik, a jellemzően fiatalabb és képzettebb, hosszabb távú kinti tartózkodást tervező magyarok figyelme Anglia helyett az USA felé fordult.

A hazai gazdasági növekedésnek, illetve a munkaerőhiánynak tehát lehet egy kivándorlást visszafogó hatása, azt viszont nem tudni, mennyire vonzza haza a kint élő félmilliós magyarságot. Szakértői becslések szerint 100-200 ezer betöltetlen álláshely van Magyarországon, ugyanakkor az OECD adatai szerint 2017-ben a magyar átlagbér az OECD-országok körében a második legalacsonyabb volt. A hazatelepülés mértékéről eleve kevés az információ, arról meg pláne nincs adat, hogy az mennyire átmeneti.

Hosszú távon a magyar demográfusok évi 30-40 ezer fős elvándorlással számolnak (ez nagyjából megfelel a nemzetközi sztenderdnek, ami az aktív korúak tíz százaléka), és a legideálisabb esetben évi 15 ezer fős visszaáramlást várnak, amennyiben tartós növekedési pályára áll a gazdaság. Nemzetközi adatok szerint ugyanis a gazdasági migránsok 20-50 százaléka 5 évnél kevesebb időt tölt a célországban, aztán vagy hazatér, vagy másik országba vándorol – derül ki Horváth Ágnes Visszatérő kivándorlók című elemzéséből. A külföldi és hazai hivatalos statisztikák alapján a magyar kivándorlók 25-42 százaléka térhetett haza a válságot követő időszakban. A hazatérők zöme párkapcsolatban, illetve házasságban él, sokuk gyermekes. A válság során a kivándorlás elsődleges oka a magasabb jövedelem és a karrierlehetőség volt, a visszatérésé pedig a család és a barátok hiánya.

A munkahelyek 30 százaléka családbarát

Minden második magyar családban okoz nehézséget a gyermekfelügyelet a nyári szünetben, tízből azonban mindössze három vállalat támogatja a 14 éven aluli gyermeket nevelő szülőket ezen a téren – derült ki a REGIO JÁTÉK friss felméréséből. A munkaadótól legnagyobb eséllyel az állami szférában és mikrovállalkozásnál dolgozók számíthatnak segítségre, ami leggyakrabban rugalmas munkaidő-beosztás formájában valósul meg.
A megkérdezett szülők átlagosan 14 nap szabadságot tudnak kivenni nyáron, ideális esetben viszont ennél 10 nappal többre lenne szükség. A családok felé elkötelezett munkaadók rugalmas munkaidő-beosztással (62 százalék), távmunkával (21 százalék) és azzal segítik a szülőket, hogy magukkal vihetik gyermeküket a munkahelyükre (39 százalék).
A tavalyi évhez képest 12 százalékra növekedett azoknak a munkaadóknak a száma, akik beszállnak a nyári táborok finanszírozásába – ez leginkább a multikra, nagyvállalatokra és az állami szektorra jellemző.
Az erős nagyszülői támogatás a legnagyobb segítség: tízből nyolc esetben ők töltik ki az édesanya és édesapa nélküli napokat a nyári szünetben.
Hosszú távon mindenképp megérné a családbarát gondolkodás erősítése, hiszen így könnyebb új munkaerőt találni és a meglévőt is megtartani – olvasható a sajtóközleményben.

Olvasson tovább: