Kereső toggle

Babilon Berlinben

Haláltánc a nácik árnyékában

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A nemrégiben bemutatott német szuperprodukció, a Babylon Berlin sorozat nem csak azért érdemel említést, mert ez az eddigi legdrágább, nem angol nyelvű filmsorozat. Sokkal inkább azért, mert kíméletlen őszinteséggel ábrázolja azt a dekadens világot, amely megágyazott a nácik hatalomra kerülésének.

Közismert filmes fogás, amikor a vásznon ott ketyeg valahol egy időzített bomba. Ilyenkor a főhősökért izgul a néző, mert tudja, hogy ha kifutnak az időből, bekövetkezik a katasztrófa. A 2017 októberében bemutatott német rendezésű Babylon Berlin hátterében egy történelmi bomba készül arra, hogy felrobbanjon: a nácik felemelkedése, és vele minden nyomorúságunk, a több tízmillió halott, az európai zsidóság szisztematikus megsemmisítési kísérlete, a romba dőlt országok, a kommunizmus falai közé került kelet-európai polgárok sorsa.

A Babylon Berlin hátborzongató hatása abban rejlik, hogy nagy vonalakban felvázolja, milyen volt a nácik uralkodása előtti Weimari Köztársaság élete. Ahogy az egyik rendező, Henk Handloegten elmondta, azért készítették el a sorozatot, hogy bemutassák: a nácik nem egyik pillanatról a másikra hullottak le az égből, hanem az emberek a német birodalomban végbement változásokra reagálva váltak nácikká. A sorozat címe már el is mondja az általános közállapotokat, az Adolf Hitler pusztító mozgalmához vezető utat: a hatalmas birodalom fővárosa Babilonná, a dekadencia és a zűrzavar helyévé vált – és ezt a sorozat sok jelenetben kifejezetten naturalisztikusan ábrázolja is.

A közel 40 millió dollárt felemésztő, az eddigi legdrágább nem angol nyelvű sorozatból eddig az első két évad, 16 rész készült el. A sorozat alkotói a hitelesség érdekében gyakorlatilag újra megteremtették az 1920-as évek Berlinjét: nemcsak a jelmezek és díszletek szintjén, hanem még a legapróbb újság, cigaretta, patika is szinte soha nem látott történelmi autentikusságot sugároz, amitől még dermesztőbb a történet.

Ahol nincsenek hősök

A Babylon Berlin alapja a német Volker Kutscher által 2007-ben elindított történelmi krimifolyam, amelyet a sorozat is követ. Az 1929-ben játszódó történet főhőse a Kölnből Berlinbe rendelt nyomozó, Gereon Rath, aki bár katolikus, visszafogott figura, de az első világháborúban szerzett traumái miatt kábítószerfüggő lett. Apja előmenetele miatt egy olyan ügyben nyomoz, amelynek középpontjában egy titokban felvett szadomazochista elemeket tartalmazó pornófilm áll. A másik főszereplő a fiatal, törékeny, de határozott Charlotte Ritter, aki alkalmi prostitúcióval próbál a felszínen maradni a nyomorúságos körülmények között élő húgával együtt. Életük a történet egy pontján összefonódik, és hamarosan felsejlik előttük, hogy egy nemzetközi, fegyverkezéssel, aranykészlettel és politikai machinációkkal megspékelt játszma kellős közepébe kerültek. A kor káoszába jól illeszkedik a berlini szovjet nagykövetség manipulációja, az orosz emigráció földalatti szervezkedése, a vérbe fojtott május elsejei kommunista felvonulás, a hazugságok, a felszínes csillogás és a végtelen romlottság elegye.

Nincsenek itt pozitív hősök, se társadalomjobbító mozgalmak: a konzervatív katonaság puccsterve, a forrófejű kommunista, a hatalom hazug képviselője egyaránt a történelem drámai végzete felé tereli Európa legfontosabb államát, nagyszerű tudósok, a hit emberei és világra szóló művészek szülőhazáját. A Babylon Berlin világában semmi sem az, aminek látszik, még a fontos pozícióban dolgozó ember sem tudja megállítani a társadalom szakadék felé egyre nagyobb sebességgel száguldó vonatát. Maga a főváros egy kozmopolita, mindenféle nemzet lakó- és szórakozóhelyéül szolgáló város képét mutatja. 

Jelenet a Babylon Berlin című filmsorozatból.

Egy-egy apró részlet, beállítás, gesztus, mondat jól elárulja a korabeli német társadalom általános véleményét: Németországot az első világháborút lezáró versailles-i békeszerződéssel elárulták, meggyalázták, megfosztották hadseregétől és lakosságának egy részétől. Az ő trianoni katasztrófájuk nyomában szegénység és bűnbakkeresés támadt, de nagyon jó dramaturgiával nácikat csak egészen kevés ideig, az utolsó részben látunk – ők csak a következményei, majd felgyorsítói voltak egy társadalom megromlásának. A zsidókérdés is csak szőrmentén kerül elő egy tanácsossal kapcsolatos egy-két mondatban. Ő az a naiv figura, aki elhiszi, hogy elég lesz, ha ő rendes és jóindulatú. Az elképzelhetetlent ő sem láthatja előre.

A sorozat másik libabőrt okozó jellemzője, hogy az emberek nagyon is modern módon viselkednek: senki sem kér számon erkölcsöt, nincsenek korlátok, a transzvesztiták jelenléte, szexfilmek és drogozás teljesen természetes, ahogy a különc emberek, a furcsa fétissel rendelkezők jelenléte is (a főszereplő a drogokért például az erkölcsrendészettől elcsent, illetve halottakról készült fotókkal fizet az erre gerjedő patikusnak). A nőknek – különösen a gyengéknek – alig vannak, vagy inkább nincsenek is jogaik, a férfiak játékszerei. Amit az erősek megragadhatnak, azt szemrebbenés nélkül el is veszik. A csupa német színész fantasztikus átéléssel hozza a társadalom különböző részein élő polgárokat és szegényeket, és a sorozat attól, hogy nem amerikai–angol arcokat látunk, hanem akár nem modellszerű embereket is, különleges lesz az amerikai sorozatdömping közepette.

A Babylon Berlint az amerikai Netflix szolgáltató már vetíti, Magyarországon az HBO-n pedig szinkronizált változatban látható. Sokan azt várják, hogy a pozitív amerikai fogadtatás hatására a német sorozatok reneszánsza jön el (a hírek szerint sorozatot készítenek egy német kultikus filmből, a Das Bootból is). Meglepő módon a Babylon Berlinnek Németországban hivatalosan még nem volt premierje, Angliában mutatták be először, a német nézők valószínűleg 2018 őszén nézhetik meg.

A német Szodoma

Ma sokan egyfajta aranykorszaknak tartják az 1919 és 1929 közötti éveket, Berlint pedig a progresszió fellegvárának. Pedig politikailag mozgásban volt minden: a monarchista érzelműek nem tudták elfogadni a demokratikus intézményrendszert, radikális csoportosulások alakultak, politikai erőszak, merényletek, gyilkosságok történtek a fiatal német demokratikus államban. 

A társadalmi változások a nőket hamar elérték: a korábbi, szigorúbb szabályok megszűnésével már kísérő nélkül járhattak el otthonról, megjelent a smink használata, hamar elterjedt a rövid szoknya és haj divatja, illetve a nők nyilvános helyeken dohányozhattak és részegek is lehettek. Új művészeti formák jelentek meg és terjedtek el a művészeti elit körében, például az expresszionizmus vagy a kubizmus, amelyek sok esetben szakítottak a hagyományos szépségábrázolással.

Ennél élesebb változás volt, amire már az akkoriban Berlinbe utazók is felfigyeltek: a berlini prostituáltak magas száma. Nemcsak a számukra kijelölt helyeken, hanem klubokban és kávéházakban is annyira sokan voltak, hogy Berlint a prostituáltak városának is nevezték akkoriban, ahol a legdurvább perverziók kiélésére is mód nyílt. Megelőzte korát a német főváros abban is, hogy számtalan melegbár, leszbikus kávéház, transzvesztita kabaré és különféle, az átlagnémet pénztárcájának nem megfizethető éjjeli gyönyörtanya várta a kuncsaftokat. Megvolt az a hely is, ahol a kokaint be lehetett szerezni. 1932-ben még egy tizenéves lányokat futtató gyermekprostitúciós bűnözői kört is lelepleztek. A korszak ezzel foglalkozó egyik szakértője nemes egyszerűséggel használja Berlinre a Szodoma szót, és felsorolja, hányféle melegmagazin jelent meg az 1920-as években, de a modern nudista mozgalom (Nachkultur) és a szépségmozgalmak is ekkor lettek népszerűek. Ugyancsak a weimari kor találkozott először a homoszexuális jogvédelemmel is. Az okkultizmus is virágzásnak indult, több titkos társaság, földalatti rend is ezzel foglalkozott. 1932-re már csak telepatából 20 000-et tartottak számon.

Ezek a változások a német választókat arra késztették, hogy az extrémebb, a kommunista és a náci párt által kínált receptet fogadják el alternatívának. Közülük is épp az a párt lett végül a befutó, amely a rend helyreállításának ígéretével, a bűnös Németország szégyenének eltörlésével, a vélt bűnbakok nem is titkolt megnevezésével kampányolt.

A sorozat hangulatát, a kor ábrázolását legjobban talán a film ikonikus helyszínén, a mai szemmel rendkívül modern dizájnú Moka Efti kabaréban felvett dal tükrözi. A Zu Asche, zu Staub című, a sorozatban a férfiruhába bújt kettős orosz ügynöknő által előadott sanzonszerűségben elhangzik ez a sor: „dobj minket az agónia és a boldogság közé”. A bőrruhába bújt énekes(nő) egyik mozdulata a náci karlendítést idézi, amit a közönség megbabonázva és elalélva utánoz.

A jelenet a filmben csupán négy évre van attól, hogy Adolf Hitler kancellár legyen. Az extázisban táncolók a közelgő veszélyről mit sem tudva, a szórakozás és a vágyaik fogságában vergődve különös haláltáncot járnak az európai Babilonban. Ezt az érzést adja át a sorozat, amely nem nyújt katarzist, csak a háttérben halkan ketyegő bomba baljós zaját visszhangozza.

 

Olvasson tovább: