Kereső toggle

Rendkívüli állapot

Délkelet-Európa a népvándorlás legnagyobb vesztese

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása
Kolinda Grabar-Kitarović horvát államfő. Meghúzta a vészharangot

Rendkívüli állapotként értékelte a horvátországi elvándorlás miatt kialakult helyzetet nemrég a horvát államfő. Tény, hogy a rendszerváltás óta tartó kelet-európai exodus legnagyobb vesztesei a délkelet-európai országok, melyekhez képest hazánk helyzete még kedvezőnek mondható.

„A fiatalok elhagyják Horvátországot a jobb élet reményében. Amikor nemrég arról beszéltem, hogy konkrét demográfiai intézkedésekre van szükség, azt mondták, túlzásokba esem. Horvátországból csak tavaly 80 ezer ember költözött el. Mi ez, ha nem rendkívüli állapot, amely rendkívüli intézkedéseket követel?” – idézte nemrégiben Kolinda Grabar-Kitarović horvát államfőt az MTI tudósítója.

Az ENSZ adatai szerint 2015-ben már közel 600 ezer horvát állampolgár dolgozott külföldön, ami a 4,2 millió lakosú ország 14 százaléka, s azóta a számuk folyamatosan nőtt. Összevetésképp Magyarországon félmilliósra teszik a kivándoroltak számát, ami 5 százalékos lakosságarányt jelent, s ez évente 30-40 ezer fővel nő, míg a nálunk jóval kisebb lakosságú Horvátországban tavaly már 80 ezren hagyták el az országot.  

A horvát államfő kijelentette: az állami vezetők elsődleges feladata, hogy megteremtsék a feltételeket a tisztességes élethez, s ehhez megfelelő cselekvési tervet dolgozzanak ki. 1996 óta ugyanis a horvátok már az ötödik népesedési stratégia kidolgozásánál tartanak, ám eddig egyiket sem sikerült megvalósítaniuk.

Horvátország 2013-ban csatlakozott az EU-hoz, s az uniós munkaerőpiac megnyílásával képzett fiatalok tömegei hagyták el az országot, és a kiáramlás feltartóztathatatlannak látszik. Az elsődleges célországok Ausztria és Németország. A demográfiai problémák megoldatlansága miatt az idősebb népesség számaránya egyre nő, aminek következtében a hazai munkaerőpiac, valamint a nyugdíj- és egészségügyi rendszer összeomlása fenyeget – írja a tudósító.

Univerzális trend

A horvátországi helyzet közel sem mondható egyedinek. Nemzetközi szinteken hasonló folyamatok figyelhetők meg: a népességrobbanás lecsengőben van, és egyre inkább megélénkül a nemzetközi migráció, aminek erőteljes lökést adott a 2008-as világválság, a régiók, országok, kontinensek közti gazdasági egyenlőtlenségek növekedése.

Az ENSZ adatai szerint világviszonylatban az európai kontinens népesedési és gazdasági súlya folyamatosan csökken, ugyanakkor a növekvő nemzetközi vándorlásnak stabilan az egyharmada esik Európára. Az Eurostat adatai alapján az EU-tagországokban 2015-ben letelepedő külföldiek fele (mintegy 2,3 millió fő) valamely uniós tagország állampolgára volt, ebből 900 ezer volt a hazájába visszatérő.

Az elmúlt három évtizedben az EU-n belüli, jellemzően keletről nyugatra tartó gazdasági jellegű migráció első stádiumát a rendszerváltás, a vasfüggöny lebontása jelentette, a következő lökést a kelet-európai országok EU-csatlakozása adta, aminek köszönhetően a csatlakozó országok is részesei lettek az EU-n belüli szabad munkaerő-áramlásnak. Majd az egyirányú folyamatot különösképp felerősítette a 2008-as gazdasági válság, illetve a német és osztrák munkaerőpiac 2011-es megnyitása, majd az elmúlt években tapasztalható gazdasági fellendülés.

Vesztesek és nyertesek

Az ENSZ adatai szerint 1990 és 2015 között a kelet-közép-európai, valamint a délkelet-európai országokból összesen 25 millióan vándoroltak el, míg ez idő alatt 10 millió volt a bevándorlók száma. A Nemzetközi Valutaalap 2016-os elemzése rámutatott, hogy a folyamat legnagyobb vesztesei a délkelet-európai országok (Albánia, Koszovó, Montenegró, Bosznia-Hercegovina, Moldávia, Szerbia, Horvátország, Bulgária, Románia), melyek 2012 végére népességük 16 százalékát vesztették el csak az elvándorlás következtében. A távozók 80 százaléka Nyugat- vagy Dél-Európában, 10 százaléka az USA-ban telepedett le.

A folyamat úgy is leírható, hogy az USA szempontjából egy óriási humán- tőkeimport valósul meg a világon, amely Európán belül elsősorban a nyugati országokból szívja el a minőségi munkaerőt, ez a szívóhatás továbbgyűrűzik, és a láncolat végén abszolút vesztesként a délkelet-európai országok állnak.

A térség országaiban a tömeges elvándorlás azért teremt szükségállapotot, mert eleve csökkenő születésszámmal és alacsony bevándorlással párosul, így jelentős népességvesztés a következménye. Jellemzően a jól képzett fiatalok mennek el, így még jobban csökken a születésszám, illetve nő az idősek aránya, végképp fenntarthatatlanná válik a nyugdíj- és egészségügyi rendszer, egyre vészesebb lesz a munkaerőhiány, a régió tőkevonzó képessége és egyben gazdasági súlya tovább csökken.

Az IMF számításai szerint az EU-n belüli exodusnak a befogadó országok egyértelműen a nyertesei, míg a kibocsátók – a hazautalások becsült összegével együtt is – a vesztesei, az elvándorlás tehát még inkább hátráltatja a kelet-európai országok felzárkózását a nyugat-európaiakhoz. Az agyelszívás komoly gazdasági hasznot hoz a nyugat-európai országoknak, hiszen a kelet-európai bevándorlók számának 1 százalékos emelkedése 2 százalékkal növelte az egy főre eső GDP-t. Másik oldalról viszont – ugyancsak az IMF számításai szerint – 1995 és 2012 között a kivándorlás miatt 7 százalékponttal kevesebb lett a kibocsátó országok reál GDP-növekedése.

Felzárkózás helyett lecsúszás

Az IMF azt is kimutatta, hogy a kivándorlás hátterében nemcsak a jobb munkalehetőségek és a magasabb jövedelmek állnak, hanem minél rosszabbul működik egy országban a demokratikus intézményrendszer, annál nagyobb az esélye annak, hogy a magasan képzettek máshol próbálnak szerencsét. Ide értendő az átláthatóság hiánya mind a jogállamiság, mind a korrupció terén, miközben főként azok a rétegek mennek el, akik az állami szféra működését képesek lennének megreformálni.

Életbevágó kérdés lett, hogy az elvándorlók visszatérnek-e, ebből a szempontból az IMF nem túl derűlátó módon körülbelül 5 százalékos hazatérési arányt prognosztizál a különösen nehéz helyzetben lévő országokban. A mi térségünkre, azaz Kelet-Közép-Európára vonatkozóan 50 százalékos becsléseket is emlegetnek hazai szakemberek, azzal a kitétellel, hogy ez alatt nem feltétlenül tartós hazatelepülést kell érteni.

Az EU-n belüli szabad munkaerőáramlás ma úgy néz ki, hogy a kelet-és főként a délkelet-európai országok egy egyenlőtlen, de szabad térben a nyugat-európai államok kiszolgálóivá lettek, miközben népesedési és gazdasági súlyuk folyamatosan csökken. Az IMF szakemberei ellenszerként átgondoltabb szakpolitikák kidolgozását javasolták, és azt is pedzegették, hogy az EU strukturális és kohéziós alapjain keresztül megfelelően kompenzálni kellene a kibocsátó országoknak a kivándorlásból fakadó gazdasági veszteségeit is.

Vándorlás Kelet-Európában

Az IMF adatai szerint a kelet-európai régión belüli munkaerő-áramlás is jelentőssé vált, ami egyes országokban némileg enyhíti az elvándorlás hatását. Csehország, Szlovénia és Magyarország képes még leginkább a régión belülről munkaerőt vonzani: így többek között szlovákok vállalnak munkát Csehországban, Szlovéniában, vagy ukránok Szlovákiában, Magyarországon, Lengyelországban, Észtországban.

Magyarország viszonylag későn és aránylag kisebb mértékben kapcsolódott bele az EU-n belüli vándorlási trendbe, máig nem itt a legnagyobb az elvándorlás mértéke a régió más országaihoz képest. A folyamat drámaiságát nálunk is az okozza, hogy rendkívül rossz demográfiai helyzettel párosul, azaz a születésszám érdemben nem nő, ráadásul a képzett réteg megy el, aki az itthoni munkaerőpiacról is nagyon hiányzik.

A fejletlen régiókból a fejlettebbek felé tartó vándorlás az egyes országokon belül is megfigyelhető. A KSH statisztikái alapján Magyarországon belül egy keletről nyugat felé tartó belső migráció jellemző, amit szintén gazdasági hajtóerő mozgat. Ez elsősorban a fiatalabbak tanulási vagy munkavállalási szándékú átáramlását jelenti a fejletlenebb megyékből a fejlettebbek felé, azaz az ország déli és keleti részéből a közép-magyarországi, a nyugat- és közép-dunántúli régiók felé. Ennek megfelelően a népességfogyás mértéke is eltérően alakul a különböző országrészekben: a leggyorsabban a fejletlenebb régiók munkavállalási korú lakossága fogy, ugyanakkor a munkanélküliség is itt a legnagyobb, és jobbára alacsonyan képzett a munkaerő.

A belső elvándorlás képes többé-kevésbé ellensúlyozni a fejlettebb megyéket is sújtó természetes népességfogyást, valamint a gazdagabb régiókat különösen érintő külföldi elvándorlást. A belföldi migráció leginkább Pest és Győr-Moson-Sopron megye, továbbá Fejér, Komárom-Esztergom, Veszprém és Vas megye felé irányul. 13 megyében viszont jelentősen csökken a népesség az elvándorlás és a természetes fogyás miatt. A legnagyobb elvándorlás Borsodból és Szabolcsból zajlik, ugyanakkor Szabolcsban az ukrán bevándorlás az utóbbi években képes volt ellensúlyozni a népességfogyást.

Ugyanakkor a szakemberek hangsúlyozzák, hogy iskolázottság terén nagy különbség van a külföldre áramló és a külföldről betelepedő munkavállalók között. Az IMF adatai szerint Lengyelországban például 2015-ben 400 ezer ukrán kapott tartózkodási engedélyt, akik jellemzően a mezőgazdaságban, építőiparban vállaltak munkát, vagy háztartási alkalmazottakként dolgoztak, míg a lengyel kivándorlók közel egyharmada diplomás volt.

Olvasson tovább: