Kereső toggle

Semmisüljön meg, aki hibázott!

A szurikáta-ügy és a népharag

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Csak remélni lehet, hogy mire ez a cikk megjelenik, lecseng a szurikáta-ügy – ha mégsem, akkor súlyosabb a helyzet, mint gondoltuk.

Naponta közel 20 családot lakoltatnak ki otthonából Magyarországon. Tolnanémediben népszavazást tartottak arról, hogy a faluban ne létesülhessen fogyatékos gyerekek részére lakóotthon – sorolhatnánk a múlt heti híreket, melyek joggal válthatták volna ki tömegek együttérzését az érintettek felé. Ehelyett szolidaritási hullám árasztotta el az országot egy elpusztult kisállat miatt. Futótűzként terjedt el ugyanis a hír arról, hogy egy látogató gondatlansága miatt a Kecskeméti Vadaskertben hétfőn elpusztult egy vemhes szurikáta – a Facebookon ezután szabályos lincshangulat lett úrrá a vétkes kisfiúval szemben. Idővel a gyereket védő józan hangok is fölerősödtek, és nem kellett hozzá sok, hogy egészen elharapódzanak az indulatok a gyerekpárti és állatpárti tábor között.

Az esetről, illetve az annak nyomán kirobbant hisztériáról mint aktuális „nemzeti ügyről” a BBC is beszámolt. A hírt először Meghalt Zara, Kecskemét kedvenc szurikátája címmel hozta napvilágra a Bács-Kiskun megyei hírportál, leközölve a Vadaskert igazgatójának levelét. A cikk szerint május 14-én a Kecskeméti Vadaskertben egy fiú a tiltás ellenére benyúlt a vemhes Zarához, aki ösztönösen beleharapott a fiú kezébe. A kisfiú – valószínűleg a rémülettől és a fájdalomtól – az ujján csüngő állatot a földhöz csapta. Zara és benne lévő magzatai rögtön elpusztultak. A vadaskert igazgatója, aki gyakorlatilag családtagjaként búcsúztatta a „meggondolatlan cselekedet” miatt elpusztult állatot, szülőknek és pedagógusoknak szóló levelét azzal zárta, hogy most ne bűnbakot keressünk, hanem „szálljunk magunkba”, és kezdjünk el jobban odafigyelni egymásra és a környezetünkre. A hírek szerint az igazgató később az iskolát is felhívta, és a gyerek hogyléte felől érdeklődött.

Kétségtelenül sajnálatos az ügy mindegyik fél szempontjából, ám szerencsére a gyereknek nem lett maradandó sérülése – legalábbis fizikailag nem, lelkileg nem tudni, mert az a népharag, ami ezután rázúdult, a pszichológusok szerint nem akármilyen lelki teher. A feldühödött kommentelők hasonló büntetést követeltek a „neveletlen, szabályokat nem tisztelő” gyerekkel szemben, aki azt hiszi, neki mindent szabad, mint amit ő tett ijedtében a szurikátával: földhöz csapást, verést, méltó büntetést vagy inkább bosszút. A hozzászólók odáig mentek, hogy az ilyen viselkedésű gyerek vélhetően szociopata, és ha most nem állítják meg, később akár a családját is kiirthatja…

Végül az apa is megszólalt a Facebookon, lényegében annyit közölve, hogy nagyon sajnálja az esetet. Felvetette a vadaskert felelősségét is, miszerint ha tudták, hogy a vemhes állat viselkedése veszélyesebb, akkor szerinte nem elég figyelmeztető táblákat kitenni, hanem biztosítani kellett volna azt is, hogy ne lehessen hozzáférni az állathoz. Bejegyzése után neki is kijutott a népharagból.

Médiafigyelmet vívott ki hozzászólásával Orbán Ági, a Konyhafőnök című műsor 2015-ös győztese is, aki Facebook-bejegyzéséhez egy állatot reggeliző szurikáta-fotót is mellékelt. Azt írta mellé: „A kép címe lehetne: Zara, a szurikáta újszülött nyuszit reggelizik! Micsoda cuki! Nem tudom, kit kellene most sajnálni? Segítsetek, mert elkeveredtem ebben a beteg világban! Ha egy ember és egy állat közt kell dönteni, az emberek roggyantabbik, de sajnos lassan nagyobbik fele az állatot választaná! (…) A kifutó teteje ha zárt lett volna, akkor most nem lenne miről írni. Ha a gyerek és a szurikáta közt kell döntenem, én bizony a gyereket választom. Érdekességképpen: a szurikátát irtják az élőhelyén Dél-Afrikában, mert tönkreteszi a termőföldeket és veszettséget terjeszt. Mindezeket összefoglalva azt gondolom Zarát nem kell meggyászolni, a kölök meg a harapással megkapta a leckét.”

Kíváncsiak lettünk volna a Fehérkereszt Állatvédő Liga véleményére is a képtelen ügyről, de lapzártánkig nem reagáltak a megkeresésünkre – mindenesetre a Facebook-oldaluk bejegyzéseiről ítélve ők is megosztottak voltak a kérdésben.

„Az egyik önkéntesünk írt ránk kedd este, hogy követjük-e ezt az ügyet. Másnap kiraktuk az állásfoglalásunkat, és a mi oldalunk is felrobbant ettől a témától” – mesélte lapunknak Gyurkó Szilvia gyermekjogi szakértő, a Hintalovon Alapítvány vezetője. Bejegyzésük kapcsán két dolgot emelt ki: egyrészt erőszakra nem lehet erőszak a válasz, mert az csak újabb agressziót szül. Másrészt ami történt, mindenkivel előfordulhat, nevezetesen, hogy vét valamilyen szabály ellen, aminek lesz egy negatív következménye, elég csak a közlekedési balesetekre gondolni. Ráadásul itt még egy fejlődésben lévő gyerekről van szó – tette hozzá Gyurkó –, akinek az esetében különösen fontos lenne olyan megoldást keresni, amiből megérti, igazából miért fontos a szabályok betartása. Például visszamegy a Vadaskertbe, a gondozók mellett jobban megismeri az állatok életét, és megtanul felelősen gondoskodni róluk – ezt hívják közösségi alapú helyreállító szankciónak. Az erőszakmentesség ugyanis nem következménymentességet jelent.

„De úgy tűnik, az embereknek ez a megoldás nem elég: ők azt akarják, hogy megszégyenüljön, szenvedjen, megsemmisüljön az, aki hibázott – ez egy egészen barbár mentalitás” – jegyezte meg a szakértő. Emlékeztetett arra, hogy a magyar társadalom – különösen a rendszerváltás óta – rendkívül büntetéspárti: a gyerekeket felnőtteknek tekintő, középkori szemléletnek köszönhetően sikerült a büntethetőségi korhatárt is 14 évről 12-re leszállítani. Az így gondolkodók nem érzékelik, hogy egy gyerek legalább olyan kiszolgáltatott lény, mint egy állat, így aztán az állatokkal való szolidaritás elmos minden egyéb szempontot – emelte ki. Hangsúlyozta, különösen aggasztó mindez egy olyan társadalomban, amely komoly hiányosságokkal küzd a gyermekek méltóságának és jogainak tiszteletben tartása terén.

Gyurkó szerint ez az eset igazából nem az állatvédelemről szól, hanem az emberek egyéb területeken felgyülemlett frusztrációjáról, ami a közbeszéd színvonalán is lecsapódik abban, hogy egy ilyenfajta szabálysértésre sokan ilyen megtorló indulattal reagálnak. Nem lehet figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy az internet és a média kiváló eszköz arra, hogy bármilyen ügyből perceken belül felturbózott hisztéria tudjon keletkezni.

Szolidaritás

Az egy százalékos adófelajánlások fényében is elgondolkodtató a magyar adófizetők szolidaritása. Ma több mint 28 ezer regisztrált nonprofit szervezetnek lehet felajánlani adónk egy százalékát, ebből 24-25 ezer lesz kedvezményezett, de alig 800 tud összegyűjteni 1 millió forint feletti összeget. A NAV adatai alapján elmondható, hogy egyes állatvédő szervezetek és kutyamenhelyek – akárcsak a Gyermekrák Alapítvány nevű fantomszervezet – rendre ott szerepelnek az élbolyban, messze lekörözve számos, például oktatásügyben, egészségügyben vagy szociális téren létfontosságú munkát végző szervezetet. Az utóbbi két évben a felajánlók száma érdemben nem változott (ez az összes adózó magánszemély közel fele), ugyanígy a felajánlható összegnek (mintegy 30 milliárd forint) a fele került csak felajánlásra. Tavaly a felajánlások mértéke csökkent, amit elemzők (Human Dialog) főként azzal magyaráznak, hogy egyre gyakrabban – idén már teljes körűen – a NAV készíti el a bevallásokat, de sokak szerint ebben a civil szervezetek körüli viharok is közrejátszanak.
A tavalyi tízes toplista:
• Heim Pál Gyermekkórház Fejlesztéséért Alapítvány • Daganatos.hu Alapítvány • Bátor Tábor Alapítvány • Szent Márton Gyermekmentő Szolgálat Közhasznú  Alapítvány • Országos Mentőszolgálat Alapítvány • Együtt A Daganatos Gyermekekért Alapítvány • Piros Orr Bohócdoktorok Alapítvány • Rákosmenti Noé Bárkája Állatotthon Alapítvány • Gyermekleukémia Alapítvány – Együtt a Leukémiás Gyermekekért • Rex Kutyaotthon Alapítvány

Hogyan bánunk a gyerekekkel?

A 10–14 éves korosztályban évente 25–30 gyerek vet véget az életének. Tavaly minden 3. gyereket anyagi helyzete miatt emeltek ki a családjából.
400 százalékkal nőtt a gyerekekkel szembeni szexuális erőszakról szóló médiamegjelenések száma.
A gyermek- és lakásotthonban élő gyerekek harmada fogyatékossággal élő, míg a fogyatékos gyerekek gondozására szakosodott különleges nevelőszülők száma a 2017-es adatok szerint 20 százalékkal csökkent.
Minden 5. gimnazista (21,7 százalék) és minden 2. szakmunkástanuló (55,8 százalék) soha egyetlen könyvet sem olvas.
2010 óta nem nőtt a túlsúlyos vagy elhízott gyerekek aránya, de a probléma így is minden 4. lányt és minden 5. fiút érintett a 6–8 évesek körében 2017-ben.
2017-ben 232 gyerek egyedül és további 1600 gyerek a családjával együtt lépte át a magyar országhatárt menedéket kérve, akiknek nem volt biztosítva a megfelelő ellátásuk.
(Forrás: a Hintalovon Alapítvány 2017-es Gyermekjogi jelentése)

Olvasson tovább: