Kereső toggle

Kézikönyv ellenállóknak

Hogyan maradhatunk normálisak a digitális világban?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A világ egyre gyorsabban pörög körülöttünk, és szinte elvárás, hogy mi is ilyen fordulatszámon fogadjuk be és dolgozzuk fel a ránk áradó információt. A sikerhez vezető út azonban éppen ellentétes ezzel.

Egy brit futurológus szerint inkább lassuljunk le, és ha elég bátrak vagyunk, akár dobjuk is el végleg az okostelefont. Ami valóban fontos, az úgyis eljut hozzánk. Richard Watson futurológus semmilyen formában nem tart lépést az egyre szélesebb digitális kínálattal, nincs se Twitter-fiókja, de még a Facebookon sincs fent. A sikeres szerző folyamatosan kutatja, hogy a digitális infóözön milyen hatással van a lelkünkre, sőt, milyen testi elváltozásokat okoz már az X generáció tagjainál is. Azoknál, akik az Y és a Z generációkkal ellentétben még emlékeznek arra az időszakra is, amikor csak vezetékes telefon létezett, ráadásul az sem volt mindenkinek, és az emberek közötti interakcióknak személyesen kellett lezajlaniuk, mert más felület nem nagyon létezett – leszámítva talán a kézzel írt és postán küldött leveleket.

A Z generáció és a zöldborsó

A Future Minds: How the Digital Age Is Changing Our Minds, Why This Matters and What We Can Do About It (A jövő elméi: Hogyan változtatja meg a digitális kor az elménket, ez miért fontos és mit tehetünk ellene) című könyvében Watson alaposan megvizsgálja, hogy a múlt század végéhez képest hogyan változott meg az emberek gondolkodása, és igyekszik használati útmutatót adni az Y, de főként a Z generációhoz, akik egyértelműen máshogy gondolkodnak, mint az idősebbek. Ez a munkahelyi viszonyokban, az iskolai teljesítményben és a tanulási módszerekben is egyértelműen megmutatkozik. Watson a jól ismert tinédzser (tizenéves) szó helyett a screenager – azaz szabad fordításban „képernyőkori” – kifejezést vezeti be, ami egyértelműen leírja a legalapvetőbb különbséget a generációk között: míg az X generáció tagjai még nem a virtuális térben élik meg mindennapjaikat, hanem eszközként használják a digitális felületeket, addig a későbbi generációk az egész életüket a virtuális térben töltik – itt kommunikálnak a társaikkal, innen szerzik az információt, online vásárolnak és a többi.

Ennek megfelelően azonban sokkal felületesebb a tanulási módszerük is, ugyanis nem a minőségre helyezik a hangsúlyt, hanem a mennyiségre, és olyan ijesztő mértékben hitelesnek fogadják el az internetes információforrásokat, hogy a legabszurdabb esetekben sem kérdőjelezik meg az egyértelműen hibás információt. Ilyen volt például, amikor feltették egy Z generációs csoportnak azt a kérdést, hogy hitelesnek tartják-e azt a weboldalt, amely egy igen ritka, fán élő polipfaj tulajdonságairól szól. A válaszadók 90 százaléka tartotta szavahihetőnek a forrást annak ellenére, hogy az egyértelműen abszurd alapfelvetés mellett olyan szervezetekre is hivatkozott, mint a Greenpeas (ami magyarul zöldborsót jelent, bár hangzásra nagyon hasonlít a Greenpeace-re, ami egy valóban létező környezetvédelmi szervezet) vagy a People for the Ethical Treatment of Pumpkins – azaz az Emberek a Sütőtökök Etikus Kezeléséért nevű, szintén fiktív jogvédő szervezet.

Az a tény sem jelent önmagában semmi pluszt, hogy jelenleg sokkal több egyetemre járó fiatal van, mint mondjuk 30 évvel ezelőtt, mert a tudásanyag minősége jelentősen romlik. Az óriási mennyiségű információ közül ugyanis a legfiatalabbak szinte képtelenek kiválogatni a valóban releváns dolgokat, és mivel nem szánnak túl sok időt a rájuk özönlő hír és inger emésztésére, a tudásuk minősége folyamatos romlást mutat. A hosszú távú gondolkodás pedig szinte egyáltalán nem jellemző ebben a generációban, a rövid távú, folyamatosan érkező óriási ingermennyiség ugyanis teljesen elnyomja a stratégiai képességeket.

Mennyiség helyett minőséget

A sokak által ismert multitasking kifejezés is gyakran szóba kerül ennél a generációnál, ami arra utal, hogy valaki egyszerre több feladatot is végez párhuzamosan. Ez a Z generáció esetében olyan szinten működik, hogy egy átlagos napon, amikor a fiatal 6,5 órát tölt el online médiafelületeken vagy online kommunikációval, ennek az időnek a 29 százalékában multitaskol: vagyis a 6,5 órába 9,5 órányi feladatmegoldást tud bezsúfolni. Ez minden munkaadó számára álomszerű, bár a feladatmegoldás minősége gyakran egyáltalán nem felel meg a kívánalmaknak. A tanulási folyamatban sem sikerül alapvető ismeretanyagot felhalmozni, mivel minden a rövid távú memóriába kerül, ráadásul néhány tanulmány szerint a multitasking miatt még gyorsabban is öregszünk. Ugyanis az ilyen feladatmegoldás megnöveli a stressz szintjét, ami miatt a szervezet adrenalint és kortizolt termel, és az úgynevezett biokémiai súrlódás miatt sokkal gyorsabban „elhasználódik”.

Watson szerint azonban még nincs veszve minden, bár azt is kiemeli, hogy százból mindössze két ember képes hosszabb időre kikapcsolt okostelefonnal létezni. Tehát az Y és Z generáció tagjainak komoly erőfeszítésekre van ahhoz szükségük, ha le akarnak lassulni és minőségi tudást, valamint hosszabb életet szeretnének. Ennek eléréséhez a futurológus pontokba szedte a tennivalókat.

Az első feladat a „szelektív tudatlanság”, amelynek lényege, hogy az ember a mennyiség helyett koncentráljon a minőségre, amikor információt szerez. Meg kell tanulni az információfolyamban szelektálni, és arra kell helyezni a hangsúlyt, hogy a megfelelő információt ki tudjuk szűrni ahhoz, hogy megbízható és valós ismereteket szerezzünk egy üggyel kapcsolatosan. Emellett arra is nagy szükség van, hogy rendszeresen időt szakítsunk arra, hogy megemésszük a kapott információt – ez a garancia arra, hogy helyes következtetéseket vonjunk le az adott kérdésben.

Ez a kikapcsolt üzemmód olyannyira fontos, hogy ebben példának Bill Gatest, Warren Buffetot, illetve Barack Obamát állítja elénk, akik sok időt fordítanak arra, hogy kikapcsolják magukat a digitális hírözönből, könyveket olvassanak és több irányból megvizsgáljanak olyan gondolatokat, amelyek stratégiai szempontból a cégeik vagy a politikai karrierjük alakulását a sikeres irányba befolyásolhatják. Ezt nem lehet megspórolni, ugyanis hosszú távú terveket nem lehet sikeresen olyan információkra alapozni, amelyek hitelessége nem bizonyított. Sőt, a nagyvállalatok sikerességét hosszú távon megalapozó stratégiák esetében az is igen fontos, hogy melyik információkategóriát szelektáljuk ki az óriási mennyiségű rendelkezésre álló adathalomból. Mások példájából tanulni is igen bölcs dolog, viszont ehhez tanulmányozni kell azoknak a cégeknek vagy személyeknek a tevékenységét, akik a mi területünkön sikereket értek el. Ehhez idő és fókuszált figyelem szükséges, ami a mai fiatal generáció számára felér egy elvonókúrával.

Watson azt is tanácsolja, hogy változtassunk a megszokott információszerzési rutinunkon. Válasszunk egy nyomtatott hetilapot a megszokott hírportálok helyett vagy kezdeményezzünk beszélgetést idegenekkel olyan témákról, amelyek nem megszokottak a számunkra. Az is jó, ha a környezetünkben keressük az olyan „fura madarak” társaságát, akik olyan témák iránt érdeklődnek, amelyek a gondolkodásmódjukat megváltoztatatták vagy folyamatos gondolkodásra késztetik őket. Az ilyen emberekkel való beszélgetés bennünk is felébresztheti a tudásszomjat, illetve a vágyat arra, hogy magunk is mélyebben utánanézzünk valamilyen kérdésnek.

Ne menj a tömeggel!

Az is nagyon fontos a futurológus szerint, hogy küszöböljük ki a „nyájhatást”, azaz ne sodródjunk a tömeggel, hanem alakítsuk ki a magunk ösvényeit a „járatlan utakon”. Ehhez bátorság is kell, és erőfeszítés is. Ráadásul az is, hogy megbízható forrásokat találjunk, amelyekre biztonsággal alapozhatjuk a saját véleményünket. Ehhez gyakran az is kell, hogy értékeljük például egy híroldal politikai irányultságát, és képesek legyünk szembeállítani az ott megjelent információt a másik oldalt képviselő hírportálokkal, hogy a középutat megtalálhassuk (ahol gyakran a valós információk rejtőznek).

Watson meggyőződése, hogy a legfontosabb hírek úgyis megtalálnak minket, ezért nem az internetről, hanem neves lapok vasárnapi kiadásaiból szerzi be az információt. A napi pörgés a legtöbbször olyan dolgok körül zajlik, amelyeket úgyis azonnal elfelejt mindenki.

A vasárnapi újságok elolvasásához viszont időt kell kiszakítani a mindennapi teendőkből, és az is erősen javasolt, hogy minden évben iktassunk be egy úgynevezett „gondolkodási hetet”, amikor elmélyedünk a minket érdeklő, érintő releváns információkban. Bill Gates például minden évben a technológiai piac jövőbeni alakulásáról olvas több száz oldalnyi tudományos anyagot félrevonulva egy erdei házban, hogy ebből táplálkozva egész évben képes legyen az innovatív gondolkodásra. Obama pedig elmondta a The New York Timesnak, hogy elnöksége nyolc éve alatt minden nap egy órát könyvek olvasására fordított (nem e-book formátumban), ami segített neki, hogy „lelassítson, és átfogó látást szerezzen” a fontos kérdésekről. Ez nagyon nehéz akkor, ha az embernek olyan munkája van, ahol folyamatosan áramlik az információ, viszont a döntéshozatalhoz nagyon is képben kell lennie a lényeggel.

Ehhez arra is szükség van, hogy csendben legyünk, hagyjuk abba a folyamatos beszédet, kommunikációt és a multitaskingot is, ami úgy sikerülhet, ha teljesen leszállunk a közösségi oldalakról legalább erre az időre. Watson szerint „legyünk cinikusak a trendekkel kapcsolatban, és keressünk ezzel ellentétes trendeket. Látogassuk meg a perifériát is néha”. Sőt, akik igazán keményen be akarják húzni a kéziféket, azoknak tanácsos hetente egyszer, vagy esténként akár mindennap kikapcsolni az okostelefont. Az igazi keményvonalasok akár teljesen le is mondhatnak a csúcsmobilok kényelméről, és odáig is elmehetnek, hogy egyáltalán ne legyen ilyen eszközük. Watson alapelve így is összefoglalható tehát: legyünk ellenállók. Legyünk úgy okosak, hogy nem befolyásol minket, merre megy a tömeg.

Olvasson tovább: