Kereső toggle

Kézikönyv ellenállóknak

Hogyan maradhatunk normálisak a digitális világban?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A világ egyre gyorsabban pörög körülöttünk, és szinte elvárás, hogy mi is ilyen fordulatszámon fogadjuk be és dolgozzuk fel a ránk áradó információt. A sikerhez vezető út azonban éppen ellentétes ezzel.

Egy brit futurológus szerint inkább lassuljunk le, és ha elég bátrak vagyunk, akár dobjuk is el végleg az okostelefont. Ami valóban fontos, az úgyis eljut hozzánk. Richard Watson futurológus semmilyen formában nem tart lépést az egyre szélesebb digitális kínálattal, nincs se Twitter-fiókja, de még a Facebookon sincs fent. A sikeres szerző folyamatosan kutatja, hogy a digitális infóözön milyen hatással van a lelkünkre, sőt, milyen testi elváltozásokat okoz már az X generáció tagjainál is. Azoknál, akik az Y és a Z generációkkal ellentétben még emlékeznek arra az időszakra is, amikor csak vezetékes telefon létezett, ráadásul az sem volt mindenkinek, és az emberek közötti interakcióknak személyesen kellett lezajlaniuk, mert más felület nem nagyon létezett – leszámítva talán a kézzel írt és postán küldött leveleket.

A Z generáció és a zöldborsó

A Future Minds: How the Digital Age Is Changing Our Minds, Why This Matters and What We Can Do About It (A jövő elméi: Hogyan változtatja meg a digitális kor az elménket, ez miért fontos és mit tehetünk ellene) című könyvében Watson alaposan megvizsgálja, hogy a múlt század végéhez képest hogyan változott meg az emberek gondolkodása, és igyekszik használati útmutatót adni az Y, de főként a Z generációhoz, akik egyértelműen máshogy gondolkodnak, mint az idősebbek. Ez a munkahelyi viszonyokban, az iskolai teljesítményben és a tanulási módszerekben is egyértelműen megmutatkozik. Watson a jól ismert tinédzser (tizenéves) szó helyett a screenager – azaz szabad fordításban „képernyőkori” – kifejezést vezeti be, ami egyértelműen leírja a legalapvetőbb különbséget a generációk között: míg az X generáció tagjai még nem a virtuális térben élik meg mindennapjaikat, hanem eszközként használják a digitális felületeket, addig a későbbi generációk az egész életüket a virtuális térben töltik – itt kommunikálnak a társaikkal, innen szerzik az információt, online vásárolnak és a többi.

Ennek megfelelően azonban sokkal felületesebb a tanulási módszerük is, ugyanis nem a minőségre helyezik a hangsúlyt, hanem a mennyiségre, és olyan ijesztő mértékben hitelesnek fogadják el az internetes információforrásokat, hogy a legabszurdabb esetekben sem kérdőjelezik meg az egyértelműen hibás információt. Ilyen volt például, amikor feltették egy Z generációs csoportnak azt a kérdést, hogy hitelesnek tartják-e azt a weboldalt, amely egy igen ritka, fán élő polipfaj tulajdonságairól szól. A válaszadók 90 százaléka tartotta szavahihetőnek a forrást annak ellenére, hogy az egyértelműen abszurd alapfelvetés mellett olyan szervezetekre is hivatkozott, mint a Greenpeas (ami magyarul zöldborsót jelent, bár hangzásra nagyon hasonlít a Greenpeace-re, ami egy valóban létező környezetvédelmi szervezet) vagy a People for the Ethical Treatment of Pumpkins – azaz az Emberek a Sütőtökök Etikus Kezeléséért nevű, szintén fiktív jogvédő szervezet.

Az a tény sem jelent önmagában semmi pluszt, hogy jelenleg sokkal több egyetemre járó fiatal van, mint mondjuk 30 évvel ezelőtt, mert a tudásanyag minősége jelentősen romlik. Az óriási mennyiségű információ közül ugyanis a legfiatalabbak szinte képtelenek kiválogatni a valóban releváns dolgokat, és mivel nem szánnak túl sok időt a rájuk özönlő hír és inger emésztésére, a tudásuk minősége folyamatos romlást mutat. A hosszú távú gondolkodás pedig szinte egyáltalán nem jellemző ebben a generációban, a rövid távú, folyamatosan érkező óriási ingermennyiség ugyanis teljesen elnyomja a stratégiai képességeket.

Mennyiség helyett minőséget

A sokak által ismert multitasking kifejezés is gyakran szóba kerül ennél a generációnál, ami arra utal, hogy valaki egyszerre több feladatot is végez párhuzamosan. Ez a Z generáció esetében olyan szinten működik, hogy egy átlagos napon, amikor a fiatal 6,5 órát tölt el online médiafelületeken vagy online kommunikációval, ennek az időnek a 29 százalékában multitaskol: vagyis a 6,5 órába 9,5 órányi feladatmegoldást tud bezsúfolni. Ez minden munkaadó számára álomszerű, bár a feladatmegoldás minősége gyakran egyáltalán nem felel meg a kívánalmaknak. A tanulási folyamatban sem sikerül alapvető ismeretanyagot felhalmozni, mivel minden a rövid távú memóriába kerül, ráadásul néhány tanulmány szerint a multitasking miatt még gyorsabban is öregszünk. Ugyanis az ilyen feladatmegoldás megnöveli a stressz szintjét, ami miatt a szervezet adrenalint és kortizolt termel, és az úgynevezett biokémiai súrlódás miatt sokkal gyorsabban „elhasználódik”.

A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható. Keresse az újságárusoknál vagy rendelje meg online a https://digitalstand.hu/hetek felületen.

Olvasson tovább: