Kereső toggle

Anya, mama, gyerekek

Azonos nemű pároknak is lehet közös gyermeke?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Miközben az egynemű párok számára világszerte egyre több országban válik lehetővé, hogy házasságban éljenek, és törvényes keretek között gyermekeket vállaljanak, a melegaktivisták fantáziája nem áll meg itt: céljuk az, hogy genetikailag is közös utóda születhessen két nőnek vagy két férfinek.

A gyermekvállalás kulcskérdés a melegek számára, és nem csak az azonos nemű párok szülői szerep iránti vágya miatt. Ha ugyanis a melegek családot alkothatnak, gyermeket nevelhetnek, éppen úgy, ahogyan az egy férfi és egy nő alkotta normális házaspárok, az óriási fegyvertény lenne a homoszexuális kapcsolatok „egyenjogúságáért” vívott küzdelemben. A gyermekhez jutás kereteit – a biológiai adottságokon kívül persze – jelenleg a jogszabályi keretek határozzák meg, amelyek országonként eltérőek. Magyarországon például sem örökbefogadásra, sem mesterséges megtermékenyítésre nincs lehetőségük a meleg pároknak, így csak az a lehetőség marad, hogy az egyik fél korábbi kapcsolatából származó gyermeket közösen nevelik (ám az új „szülő” ebben az esetben sem fogadhatja örökbe). Liberálisabb szabályozással rendelkező országokban mindkét megoldás elérhető – bár a részletekben vannak különbségek.

Átprogramozott sejtek

Renata Moreira és Lori például a mesterséges megtermékenyítést választották. Mint az Egyesült Államokban élő leszbikus pár a neo.life online magazinnak elmondta, bár lett volna lehetőségük az örökbefogadásra, ők azt szerették volna, ha a gyermekük hordozza mindkettejük genetikai örökségét (Renata őshonos brazil, illetve portugál felmenőkkel rendelkezik, Lori pedig olasz nemzetiségű). Ennek érdekében Renata bátyja donorként „besegített”: az ő spermiumaival termékenyítették meg Lori petesejtjeit. A beavatkozás nyomán megszületett kislány már egyéves, mostanában kezdett el beszélni. Fizikai édesanyját mamának, a pár másik tagját pedig anyunak hívja – genetikai apját „duncle”-nek, ami a donor és az uncle (nagybácsi) szavak összevonása.

Amerikában a becslések szerint hatmillió gyermeknek van leszbikus, meleg, biszexuális vagy transzgender szülője. Bár a jelenség egyre kevésbé vált ki ellenérzéseket a társadalomban – jegyzi meg a cikk szerzője –, azoknak az azonos nemű pároknak, akik azt szeretnék, hogy legyen biológiai kapcsolat köztük és utódaik között, nincs könnyű dolguk, hiszen a megfelelő technológia, orvos, illetve petesejt vagy spermadonor megtalálása nem egyszerű.

Ez viszont hamarosan megváltozhat, amennyiben beválnak az úgynevezett mesterséges ivarsejtképződés (invitro gametogenezis – IVG) eljáráshoz fűződő tudományos remények. A kísérleti stádiumban lévő művelet lényege, hogy a szülők saját testi sejtjeit alakítják át ivarsejtekké. Ez éppen olyan bonyolult, mint ahogyan hangzik, ezért az eljárás sokáig a tudományos-fantasztikum világába tartozott. A húsz éve zajló IVG-kutatásokhoz azonban áttörést jelentett a japán Shinja Jamanaka felfedezése, aki 2006-ban kidolgozta azt a műveletet, amely segítségével testi sejteket úgynevezett pluripotens őssejtekké lehet változtatni, amelyek azután elvileg bármilyen fajta emberi sejtté átprogramozhatóak. A Nobel-díjat érő tudományos eredmény nyilvánvalóan nem a meleg, még csak nem is a meddő párokat célozta, hanem az őssejtekre épülő terápiás eljárásokhoz jelentett nagy segítséget. Ezekben óriási távlatok nyíltak, hiszen az elhalt sejtek újraklónozása a Parkinson-kórtól az agyvérzésig számos betegségre jelenthet megoldást – ám korábban az ehhez szükséges őssejteket csak embriókból tudták kinyerni, ami etikailag aggályos volt.

Egérnél már sikerült

Ugyanakkor a Jamanaka nevéhez fűződő eljárás az IVG-technológiához is kiválóan alkalmazható. 2016-ban a Kiotói Egyetem kutatóinak sikerült egy egér farkából nyert testi sejteket petesejtekké alakítani, amelyek megtermékenyítése nyomán életképes utódok jöttek világra. Természetesen az emberi ivarsejtek mesterséges kifejlesztése még ennél is bonyolultabb, ám ha a kutatók sikerrel járnak, az a meddőség kezelésében is áttörést jelenthet, hiszen meddő (vagy akár a termékenységüket életkoruk miatt elvesztett) férfiak és nők „saját” spermiummal, illetve petesejttel rendelkezhetnének. A korszakalkotó tudományos felfedezés ugyanakkor elvileg azt is lehetővé teszi, hogy egy férfi hámsejtjéből petesejtet állítsanak elő, vagy fordítva: női sejtből spermiumot programozzanak. 2016-ban egy tudóscsoportnak egyébként már sikerült egy emberi bőrsejtet hímivarsejtté alakítani, ám ezt azóta nem tudták megismételni – mesterséges petesejtet pedig egyszer sem hoztak létre.

Adam Clark, a Kaliforniai Egyetem sejtbiológusa úgy becsüli, hogy kevesebb mint tíz éven belül sikerül előállítani kutatási szintű mesterséges ivarsejteket – azt azonban senki sem tudja megmondani, hogy a technológia forgalmazásáig mennyi időnek kell eltelnie, mint ahogyan azt sem, hogy mennyibe fog kerülni az eljárás.

Ráadásul az azonos neműek reprodukciója egy külön problémát is felvet. A tudósoknak ugyanis a két X kromoszómával rendelkező női sejtekből egy X és Y kromoszómával rendelkező férfi ivarsejtet kell előállítaniuk – és viszont: az XY kromoszómapárt hordozó férfi sejtekből XX kromoszómapárral bíró petesejtet kell létrehozniuk. Az IVG-kutatók szerint ez elvileg megoldható. Amennyiben valóban így lesz, az a várakozások szerint alapjaiban változtatja meg a családról alkotott több évezredes felfogást, sőt, akár a jelenlegi társadalom működését is. Nem csak azért, mert azonos nemű pároknak biológiailag is közös gyermekük születhet: innentől kezdve ugyanis akár egy egyedülálló nő (vagy férfi) magát is megtermékenyítheti. (Ez a felvetés egyébként nem légből kapott: 2015-ben két brit kutató arról számolt be, hogy kutatásaik szerint elméletileg lehetséges, hogy két nőnek saját utóda szülessen, ha az egyikük genetikai anyagát bejuttatják a másik petesejtjébe. Ezzel a technológiával azonban kizárólag lány utódok jönnének létre, hiszen nem lenne Y kromoszóma.) Ma még nehezen felmérhető, hogy a „szűztől foganás” tudományos lehetőségének milyen hatása lenne mondjuk a feminista mozgalomra. Mint ahogy annak a liberális jövőképnek a következményei is beláthatatlanok, amely szerint ezek a megoldások növelnék az emberek szabadságát arra, hogy a saját értékeik és vágyaik alapján alkossanak családot, új irányt szabva az „emberi evolúciónak”.

Vannak még kérdőjelek

Boldogkői Zsolt, a Szegedi Tudományegyetem intézetvezető biológus professzora szerint azonban még kár lenne ennyire előrerohanni: az indukált pluripotens őssejt technológia előtt ugyan nagy jövő áll, elsősorban a szervek és szövetek pótlása terén, azonban néhány problémára még nem sikerült megnyugtató megoldást találni. Ezek közül a legjelentősebb, hogy a testi sejtekből nyert őssejtek az újraprogramozás során az esetek bizonyos részében tumorrá alakulnak, vagy az újraprogramozás nem tökéletes.

„Az erre a technológiára alapuló mesterséges ivarsejtképződés szintén hatalmas távlatokat nyit meg, gondoljunk csak arra, hogy 95 évesen is apuka lehet valaki, vagy egy menopauzán túli hölgynek saját gyereke születhet egy béranyától. Ugyanakkor itt is komoly nehézségekbe ütköznek a kutatók. Például a testi sejtek pluripotens őssejtté alakítása során először törlik az úgynevezett epigenetikai memóriát, amely meghatározza, hogy az adott sejt milyen funkciót tölt be, mondjuk hámsejtként vagy májsejtként működik. A jelek azt mutatják, hogy ez a memóriatörlés nem mindig sikerül tökéletesen. A klónozási eljárásoknál – ahol a sejtmag petesejtbe való beültetésével ugyanígy »nullázzák« a sejtet – ezért gyakori az embriók kilökődése. Vagyis nem tudni, hogy a mesterséges ivarsejtekből létrejött embriók mennyire lesznek életképesek” – fogalmazott a professzor. Hozzátette: a világ első klónozott báránya, Dolly a beszámolók szerint egy fertőzés miatt hullott el idő előtt, azonban könnyen lehet, hogy ennek hátterében úgynevezett epigenetikai hibák álltak. Vagyis egyelőre semmilyen biztosíték nincs arra, hogy az IVG-technológia nem hordoz aránytalanul nagy egészségügyi kockázatot a magzatok számára.

A professzor szerint ehhez hasonlóan beláthatatlan komplikációkat okozhat az is, hogy a testi sejtek folyamatosan öregednek, s közben a kromoszómák végei egyre rövidülnek. Kérdés, hogy lehet-e ezt kompenzálni, vagy maga a mesterséges ivarsejt is hordozza majd magán ennek nyomait.

Boldögkői Zsolt szerint ezeket a problémákat a tudomány jó eséllyel áthidalja majd, ehhez azonban még nem tudni mennyi időre van szükség.

Olvasson tovább: