Kereső toggle

Az üveghegyen túl

Ősi mesterségek modern köntösben

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az üveghegyen túl, ahol az üveges mesterség kezdődik, ott lakik Gereczné Deák Zsuzsanna üveges mester. Művészetéről, alkotásról, nehézségekről, tervekről beszélgettünk, illetve arról, hogyan teszi színesebbé alkotásaival saját és mások világát.

 

Kezdjük mindjárt egy nagyon alapvető kérdéssel: tulajdonképpen mi az üveg?

– Egy ősi anyag, talán már a kezdetektől létező. A természetben fellelhető természetes üveg az obszidián. A különféle üvegek főként a homok megolvadásával alakulnak ki. Az üveggyártás kezdetéről több legenda is szól. Egyesek szerint az üveget a zsidók fedezték fel, amikor egy nagy erdőtűz után a hamu és a homok összeolvadásából keletkezett üvegszerű anyagot találtak. Idősebb Plinius elbeszélése szerint az üvegetvéletlenül fedezte fel néhány föníciai kereskedő i. e.  5000 körül, akik Szíriában, a Balo folyó mentén szálltak partra. Tábortüzet gyújtottak, és edényeiket a rakományként szállított salétromtömbökre helyezték. A salétrom a tűz melegétől megolvadva és összekeveredve a part homokjával egy új, átlátszó, folyékony anyagot képezett. E legendákat régészeti leletek azonban nem támasztják alá. Az üveg mint művészeti anyag a fényt, a tisztaságot, a lélek törékenységét, Isten sokszínűségét szimbolizálja. Egy fal, határvonal, amely elhatárol, mégis megmutat, fényt, színt enged az életünkbe.

Hivatalosan mi a mesterséged, és hogyan kerültél erre a területre?

– 1995 nyarán kezdtem üveggel foglalkozni. A szegedi Tömörkény István Gimnázium és Művészeti Szakközépiskolában végeztem és érettségiztem grafikusként, és így álltam munkába a szegedi Szilánk Glass Companynál mint díszüvegtervező. Az ólom- és Tiffany-technológiát mesteremberektől sajátítottam el, hogy az ügyfelek díszüveg- ajtó- és lámpaelképzeléseit meg tudjam tervezni. Ennél a cégnél kezdtem el először úgynevezett rogyasztókemencékben üvegórákat, tálakat olvasztásos technológiával készíteni. Majd Székesfehérváron a Jüllich Glas Holding díszüveges részlegének vezetője lettem, ahol már én taníthattam ezt a gyönyörű szakmát a munkatársaimnak. 2001-től, fiam megszületése után már nem dolgoztam többet cégeknél, magánvállalkozó lettem. Több mint 20 évet töltöttem már el ezzel a csodálatos anyaggal, és nem tudom megunni. Én inkább üvegművesnek, jó iparosnak szeretem megnevezni magamat. 

Milyen projektjeid voltak eddig?

– A céges éveim alatt lehetőségem volt restaurációs, régi, ólomüveges munkákban is részt venni. Egyik nagy kedvencem a szegedi zsinagóga kupolaüvegeinek kárfelmérése volt, ennek a fantasztikus épületnek a kupolájába mászhattam fel, felülről látva mindent. A zsinagóga legszebb része a kupolabelső, amely a világot szimbolizálja. A festett kupolaablak és a templom valamennyi színes üvegablaka Róth Manó munkája, de gyakran tévedésből testvére, Róth Miksa műveként emlegetik.

Emellett az eltelt évtizedek során számos otthont, éttermet, templomot díszítettek fel a munkáim Magyarország városaiban, falvaiban, településein.

Egyedi iparművészeti termékeimet „DeákDesign” néven lehet megtalálni az interneten. Ezek eljutottak már a világ több területére: teljesítettem rendeléseket Németországba, az USÁ-ba, Angliába, Lengyelországba, Afrikába.

2017 szeptemberében a „Magyar Kézműves Remek 2017” kiállításon vettem rész Budapesten a nagy DeákDesign üvegvázámmal. A ma már sajnos megszűnt Képcsarnok hálózat is nagy sikerrel értékesítette termékeimet. De saját webáruházamon keresztül is sok terméket adok el. Több nagy céget szolgáltam már ki reprezentációs ajándéktárgyakkal is.

Milyen esélyei vannak ma egy fiatal vállalkozó művésznek?

– Nem szeretnék művész diákokat abban a hitben ringatni, hogy az iskola befejeztével csodálatos karriert tudnak befutni magánvállalkozóként. Jó, ha tudják, hogy a nagyon magas járulékköltségek mellett még számolniuk kell a műhely bérleti díjával és a rezsiköltséggel is. Nagyon óvatosan és megtervezetten kell vállalkozásba kezdeni. A művészpalántákat arra biztatnám, hogy tanuljanak tovább, és akár pedagógusi pálya mellett teljesedjenek ki a szeretett szakmájukban, művészi területükön. Az egyetemi éveket semmiféleképpen ne hagyják ki. Már csak azért sem, mert igazán művészi gondolkodást az egyetemen fognak tanulni. A tehetség, a kreativitás nem egy életszakasz produktuma, hanem egy egész élet gyümölcse. Nem az a tízéves gyermek a tehetséges vagy kreatív, aki gyorsabban úszik ebben az életszakaszában társánál; és nem az a tini, aki magasabb felvételi ponttal jutott be a gimnáziumba, hanem az, aki az élete során felmutatja, stabilan bizonyítja ezt. Ehhez pedig nagyon sok tényezőnek kell egyszerre összejátszania. A kreatív ember nemcsak a művészeti ágakban tevékenykedő embert jelenti, hanem minden alkotó embert, aki a területén valamit létrehoz, legyen ez kutató, költő, sportoló, művész. 

Csíkszentmihályi Mihály fogalmazza ezt meg csodálatosan Kreativitás című könyvében: „A kreativitást egy hármas rendszeren keresztül kell felfogni, ahol az elemek szoros interakcióban léteznek egymással. Ezek pedig: egy szimbolikus szabályokat tartalmazó kultúra; egy ember, aki véghezviszi a kreativitást; és egy szakértői kör, amely az újítást elismeri.” Tehát a tanulásra biztatnék mindenkit.

Van ma is igény művészi kivitelezésre?

– Kemény kérdés ez ebben a posztmodern korban. Hiszen ma már majdnem minden ember alkot valamilyen területen. A mai ember már kreatív a konyhában, a húsaprításban, a tortakészítésben. Az internet segítségével már festeni és rajzolni tanulhat minden érdeklődő. Művésznek hívhatja ma már mindenki magát, perspektívai, színtani, anatómiai ismeretek nélkül, egy internetes tanfolyam elvégzése után. De bízom benne, hogy igen, szükség van a tanult szakemberekre. Én magam ezért döntöttem úgy férjem támogatásával, hogy 40 évesen egyetemre megyek tanulni. Az üveggel mint művészeti ággal foglakozom az SZTE Rajz- és Művészettörténet tanszékén is, és üvegszobrászatot tanulok. Minden vágyam, hogy taníthassam ezt a nagyszerű szakmát mint művésztanár.

Melyek a hosszú távú terveid?

– Nem vágyom sikerre, csak arra, hogy egyedi üvegtárgyaim, színes üvegablakaim megörvendeztessék megrendelőimet. Terveim között szerepel az egyetem mesteri, doktori képzéseinek elvégzése és a gyermekekkel való foglalkozás. Az embereknek az üvegművészet világába való bevezetése. Úgy átadni a szakmát, hogy sok kreatív alkotó ember kerülhessen ki a kezeim alól. Nagyon élvezem az egyetemi éveket is, hogy egy új szegmensét tanulhatom az üvegművészetnek, a szobrászatot. Plasztikáim elismerésben részesülnek, tanulmányi versenyeken, pályázatokon veszek részt velük, és folyamatosan okleveleket, díjakat kapok értük. 

Van olyan alkotásod, ami a szívedhez nőtt?

– Egyik nagy kedvencem a Dilemma című üvegplasztikám, amely 12 lap üvegből áll, és a kényszeres döntés súlya alatt megrogyott embert ábrázolja. Hiszen döntéseinket általában nyomás alatt hozzuk meg, amikor válaszút előtt állunk. Sokszor nem vesszük komolyan, hogy döntéseinknek, választásainknak igen nagy következményei vannak, hatással lesznek életünkre, alakítják azt. Komoly döntéseink súlya alatt sokszor úgy érezzük, erőnk elfogy, ebbe belerokkanunk. Ezt a pillanatot szerettem volna megragadni és visszaadni az üvegszeletekkel. Ahogyan darabokra hullunk, és mégis egy egészet alkotunk. És a reménységet is meg akartam adni, hiszen mindig van kiút, az ember a döntés után feláll, és újra és újra elkezdi lépteit az élete során.

Olvasson tovább: