Kereső toggle

Rákattantak

Szexuális „forradalom” a Szilícium-völgyben

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Miközben a techvilág prominensei a felvilágosodás és a jövő apostolaiként tüntetik fel magukat, szórakozási szokásaik és a nőkkel való bánásmódjuk leginkább a Playboy-Villa világát idézi.

A hollywoodi szexizmus mellett egyre többet cikkeznek a Szilícium-völgyben zajló nemi visszaélésekről. A sokak által ifjú titánoknak tartott techguruk „fiúpartiairól” Emily Chang újságíró februárban megjelenő könyve igyekszik lerántani a leplet. A több tucat belsős forrást is megszólaltató könyv szerint a Szilícium-völgy férfi elitje közismert hatalmas és exkluzív szexpartijairól. A szerző egy zárt ajtók mögött zajló, orgiákkal és egyéb perverziókkal tűzdelt világot mutat be, amiben a harmadik ipari forradalom legnagyobb haszonélvezői dőzsölnek.

Szex, drog, hatalom

A beszámolók alapján a völgy nagy technokratái havonta legalább egyszer összegyűlnek egy drog- és szexfűtötte partira. Ezek az események annyira exkluzívak, hogy azokra csak topkategóriás befektetők és alapítók kaphatnak meghívást. Ezeket a partikat fel lehet úgy is fogni, mint a Kaliforniai-öböl menti szexuális progresszivitás egy újabb megnyilvánulási formája. A beszámolók alapján viszont ezeken az eseményeken nem pusztán a testi élvezetek kerülnek előtérbe, hanem üzleti kapcsolatok is, továbbá sokszor itt születnek döntések a következő üzleti lépésekről, stratégiákról.

A rendezvények a legváltozatosabb helyszíneken zajlanak (San Franciscó-i luxuslakástól kezdve Napa völgyi villán át egészen ibizai jachtokig), a résztvevők és céljaik viszont változatlanok: féktelen szórakozás. A férfiakat személyesen az esemény házigazdája hívja meg – a vendégek korlátlan számú hölgyet hozhatnak magukkal, férfiakat viszont kifejezetten tilos invitálniuk. Feltűnő, hogy ezeken a bulikon a nők legalább kétszer annyian vannak, mint a férfiak (hogy legyen miből választani). A meghívás szájról szájra, Facebookon vagy az eltűnő üzenetek miatt kedvelt Snapchaten keresztül terjed.

A személyes elbeszélések alapján a partik közös étkezéssel és italozással kezdődnek (gyakran együtt is főznek a vendégek), majd előkerülnek a drogok. A hosszantartó kábítószereket kedvelik (ecstasy, MDMA), amelyek hatására 3-4 órán keresztül tudnak pörögni. A legnépszerűbb a Molly névre keresztelt tudatmódosító, amelynél a dopamin hatására a gátlások teljesen felszabadulnak, az emberek elkezdenek ölelkezni („cuddle puddle”), ami megkönnyíti a szexuális kapcsolatok megtörténtét. Egy névtelenséget kérő cégalapító szerint nem kimondottan orgiáról van szó, de legtöbbször csoportos aktusok történnek egy-egy ilyen eseményen, lévén több a nő, mint férfi. Úgy jellemezte ezeket az eseményeket, mint a heteroszexuális férfiak fantáziálásának megtestesülései.

Egy techorgián részt vett fiatal vállalkozónő saját esetében nem is a Szilícium-völgyben tomboló szexkultúrát kifogásolta (magát elég nyitottnak és kísérletezőnek tartja), hanem azt, hogy a bulik középpontjában igazából a pénz és a hatalom áll. Tapasztalatai szerint a hétvégi partik nem a szabadságról és a konvenciók feladásáról szólnak, hanem a hatalommal való visszaélésről.

A történetben Jane Doe névvel szereplő nő történetén keresztül Chang részletesen bemutatja, hogyan is zajlik egy ilyen elit parti. Az elbeszélő egy nagypályás befektető bulijára kapott meghívót, az eseményen több elsőkategóriás vállalkozó és alapító is részt vett. Az elején nagyon feszült volt, ekkor valamelyik szervező egy zacskóból Mollyt adott neki, hogy el tudjon lazulni, és ne zavarja a többiek közeledése. Egy kipárnázott területen találta magát az őt foglalkoztató cég egyik vezetőjével és annak feleségével. A cégvezető testi kontaktust kezdeményezett nála, jelezve, hogy a mellette lévő feleségét nem zavarja a dolog. Jane Doe először beleegyezett, de aztán nagyon kellemetlennek érezte az egész szituációt, és igyekezett kimenteni magát. A fiatal nő elmondása szerint a drog hatására nem tudott tisztán gondolkozni, csak másnap fogta fel a történteket. A bizalma annyira megrendült a munkáltatójában, hogy nem sokkal később fel is mondott.

Jane Doe beszámolójával szemben a topvezetők szerint ezek nem titkos és zárt események, hanem egy választott életmód részét képezik. Az egyik alapító úgy nyilatkozott Chang kérdéseire, hogy „ez a 21. század, senkit nem kényszerítünk semmire”. Sokan párjukkal együtt érkeznek az eseményre, hiszen a techelit körében a nyitott kapcsolat normális, semmi kivetnivalót nem találnak ebben.

Vakon az aknamezőn

A Szilícium-völgy női szereplői szerint a helyzet azonban még ennél is rosszabb: a szexpartik nem maradnak meg a négy fal között, komoly hatással vannak a résztvevők üzleti életben alkalmazott stratégiáira is. A munkaerőpiaci egyenlőtlenségek a techvilágban még inkább kicsúcsosodnak, mint mást területeken. Nőként eleve nehezebb bekerülni a vezetői körökbe, ha viszont valaki eljut idáig, a következő szintet az határozza meg, hajlandó-e prostituálni magát az előrébb jutás érdekében. A szerző szerint nőként ebben a kultúrában a sikeres navigációhoz körülbelül olyan érzék kell, mint egy aknamezőn csukott szem-mel átszaladni.

Esther Crawford pontosan tudja, hogy nőként milyen ára van a privát szexuális élet lebontásának. A cégvezető szerint a befektetők úgy néznek rá, mint egy potenciálisan felszedendő alanyra, nem pedig üzlettársat látnak benne. Viszont ha egy nő visszautasít egy ilyen belsőkörös partimeghívást, akkor egyből a lúzer címkét kapja, ami miatt szintén elesik a legzsírosabb befektetésektől. Crawford szerint ha bekerülsz a belső körbe, az egyet jelent valamilyen orgiára való meghívóval: „ha nem mész el, akkor nemcsak a szórakozásból, hanem az üzletből is kimaradsz”.

Nincs jó megoldás: ha nem megy el, egy bizonyos szinten megreked a karrierje. Viszont ha mégis részt vesz egy ilyen eseményen, akkor a személye iránti tiszteletet veszti el. Az egyik befektetőcég vezetője elismerte, hogy valószínűleg nem alkalmazna vagy támogatna egy olyan nőt, akivel szexpartin vagy a Burning Man fesztiválon (Szex, drog, tűz. Hetek, 2016. szeptember 2.) félpucéran találkozott.

Ez alapján a nőkkel szembeni kettős mércével vádolják a „felvilágosultnak” és „nyitottnak” tartott techmogulokat, akik a legtöbb esetben csak saját magukkal elfogadóak.

„Haladó” életmód

A Vanity Fair magazin cikke nyomán a Jane Doe által anonim módon bemutatott szexpartit több résztvevő is felismerte. A főszervező Steve Juvvetson, az egyik legnagyobb kockázati tőkebefektető cég vezetője volt, és a hivatalos céges buli afterpartijaként hirdette meg a rendezvényt. Itt a techelit olyan prominensei voltak jelen, mint Elon Musk (sajtóosztálya megerősítette jelenlétét, viszont cáfolta az esemény szexparti jellegét), valamint Jason Calacanis (milliárdos techvállalkozó).

A közösségi oldalakon a techguruk mellett felszólalók szerint erős torzításról, sőt sok esetben egyenesen a tények elferdítéséről van szó. Egy résztvevő szerint semmi nem történt azokból, amit Chang leír a könyvében, és az ügy csak egy eszköz arra, hogy gyűlölet tárgyává tegye a techipar kiváltságos mágnásait. A partit egy „burning manish” eseménynek tüntetik fel, amit a kulturálisan konzervatívak egyből szexpartinak minősítenek. A balliberális oldal pedig a nőkkel való bánásmódjukat kifogásolja, holott – érvelnek – a techcégek folyamatosan fellépnek a szexuális visszaélésekkel szemben.

Arra az állításra, hogy gátlásoldó drogokkal befolyásolt nőket használnak ki, frappáns válasszal szolgálnak a startupperek: saját magukat látják az áldozati szerepben, akikre a nők csak a pénzük miatt ragadnak, mint a legyek. Nem tartják magukat ragadozónak, pusztán olyan embereknek, akik meghaladják a férfi-női szerepekről alkotott tradicionális felfogásokat – gazdag férfiaknak, akik kötetlen szexuális kapcsolatokat keresnek.

A könyv szerzője szerint az így gondolkodó nagymenő befektetőkben, cégalapítókban sok közös vonás van: például a magányos tinédzserkor, amelyben elmaradt az ellenkező nemmel való interakció. Most azonban van pénzük, ők a jövő feltalálói, és hirtelen olyan körben találják magukat, hogy bármit megtehetnek. Nem ritka körükben az úgynevezett „isten-komplexus” sem: sokkal befolyásosabbnak tartják magukat a TV-sztároknál, színészeknél és sportolóknál, nem beszélve a politikusokról. „Sokkal nagyobb hatással vagyunk az emberekre, nem rétegdolgokat állítunk elő, hanem mindennapos használati cikkeket” – nyilatkozta egy X befektetőként szereplő forrás. Ez az állítás pénzügyi téren mindenképp megállja a helyét. A milliárdokat termelő nagy techmogulok mellett még a hollywoodi sztárok is kispályásnak tűnnek.

A Szilícium-völgy vezéralakjai a korlátoltnak tartott megnyilvánulásokkal szemben kifejezetten 21. századinak tekintik saját szórakozási kultúrájukat. A résztvevők nagy része  büszkén beszél arról, hogy a privát életükben ugyanúgy átlépik a társadalmi paradigmákat, mint a technikai újításokban. Viselkedésüket a progresszív és nyitott gondolkozás megtestesülésének látják, amely elengedhetetlen új dolgok feltalálásához és az önmagukba vetett hithez, miszerint képesek megváltoztatni a világot. Úgy vélik, innovatív gondolkozásukkal nem pusztán a technológia határainak ledöntésére, hanem a társadalom átformálására is jogosulttá váltak.

Olvasson tovább: