Kereső toggle

Sorosék a vészkorszakban

A megszállás és a „legboldogabb hónapok”

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Magyar zsidók százezrei számára a 20. század közepe életük legsúlyosabb traumáját jelentette. a 2018-as választási kampány központi figurájává vált Soros György élete alapélményének tartja az ország német megszállásának időszakát.

Soros György édesapja, Soros Tivadar Álarcban című könyve 1965-ben jelent meg, amely bepillantást enged a család náci megszállás alatti mindennapjaiba. Az 1944 márciusától kezdődő 10 hónap minden szempontból elementáris élettapasztalat volt Soros György számára. A Heteknek évekkel ezelőtt egy interjúban így fogalmazott: „Ezt az időszakot tartom életem alapvető élményének. Ez formált olyanná, amilyen lettem. Ebből származott további tevékenységem is, erre van ráépítve. Meggyőződésem, hogy későbbi sikereimben is óriási szerepet játszott. Apám és ez az élmény volt a legnagyobb befolyással rám.” (Nem voltunk hajlandók áldozatok lenni. Hetek, 2004. július 23.) Apja könyvéhez írt előszavában kiemeli, „csodálta és imádta apját”, mert „ura volt a helyzetnek, tudta mi a teendő”. Sőt, egyenesen úgy fogalmaz: „Talán szentségtörésnek tűnik: életem legboldogabb időszaka volt ez a tíz hónap, tizennégy éves koromban.”

A „kaland” elkezdődik

„Úgy szép az élet, ha változatos és kalandos, de nem árt, ha szerencséje is van az embernek” – ezzel a kissé meghökkentő és egyben rendkívül laza mondattal kezdi könyvét Soros Tivadar. A családfő ugyan rendszeresen hallgatta az idegen nyelvű rádióadásokat, és követte a nemzetközi eseményeket, a német megszállás őt is váratlanul érte. A rendkívüli helyzetekre viszont fel volt készülve, s az Oroszországban elsajátított „túlélőművészetét” (lásd sorozatunk első részét) igyekezett megismertetni fiaival is, akik érdeklődve és buzgón hallgatták a kávéházakban és fürdőkben elhangzó kalandos történeteket. Tivadar a magyarországi helyzet súlyosbodásakor is fontosnak tartotta, hogy fiai minden apróbb döntésbe be legyenek avatva. A sárga csillagos rendeletet követően például a 14 éves „Gyurit” vette maga mellé, hogy egy kis villamosozás során felmérjék a budapesti lakosság lelkiállapotát az antiszemitizmus függvényében. Két megjegyzést kaptak csupán, az egyik utas lemalacpofázta a fiatal fiút, míg egy másik azon csodálkozott, hogy a szőke fürtös utas bizony zsidó.

György apja amúgy megemlíti, hogy komolyan fontolgatták még a háború előtt, hogy kiköltöznek az Egyesült Államokba. A bécsi és berlini ingatlanok eladása kapcsán a rokonaival Svájcban találkozott, végül azonban nem jutottak dűlőre, mivel az anyósa kevesellte a házakért kínált korábbihoz képest drasztikusan lecsökkent árat. Végül az ingatlanok megmaradtak, sőt a Kossuth téri, a Parlamentre és a Dunára néző lakásuk mellé csináltattak Kozma Lajossal (ismert építész, Tivadar barátja) egy búvóhelyet az Eskü téren (ma Március 15. tér) saját vészkijárattal, álfalakkal, elektromos vészjelzővel, és a pincében egy rejtett óvóhellyel. A menedék kiválóan megfelelt két férfiember számára, viszont a korábbi élethelyzetekkel szemben Sorosnak most már a négytagú családjáról és rokonságáról is gondoskodnia kellett.

Tivadar említ egy történetet öccsével, Zoltánnal kapcsolatban. A férfit a németek egy alkalommal többedmagával egy zsinagógába zárták, ahol vélhetően a deportálásra gyűjtötték össze az embereket. Zoltán az épületben levő telefon segítségével jelzett Tivadarnak, aki viszont nem igazán tudott segíteni. A testvér végül Istenhez imádkozott (bátyjával ellentétben ő mélyen vallásos volt), majd talált az épületben egy másik kijáratot is, amelyet nem őriztek a német katonák. Később hálát is adott Istennek a szabadulásért.

A mimikri nagymestere

A mimikri a biológiában azt jelöli, amikor egy állat teljesen belesimul a környezetébe. Soros Tivadar is úgy látta, hogy a következő hónapokat csak úgy vészelhetik át, ha nem zsidóként élnek. Bár saját maga számára egy sor lehetséges megoldást felvázolt (szökés a Szovjetunióba, ellopni egy uniformist), családos emberként arra jutott, hogy hamis iratokat kell szerezniük és külön kell válniuk.

A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható. Keresse az újságárusoknál vagy rendelje meg online a https://digitalstand.hu/hetek felületen.

Olvasson tovább: