Kereső toggle

A horror apostola

Stephen King: aki népszerűvé tette a rettegést

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az idén hetvenéves Stephen Kingnek döntő hatása volt abban, hogy a horror kitört a rétegirodalomból, és ma már olvasók millióihoz jut el. Világszerte rengeteg író vallja, hogy pont az ő hatására fordult az írás felé.

A katolikus, skót–ír felmenőkkel rendelkező Stephen Edwin King 1947-ben született, és mivel apja kétéves korában elhagyta a családot, anyja nevelte fel őt és bátyját. Az élénk képzeletű fiú tonnaszámra falta a képregényeket, és képzeletével újraírta azokat. Még tizenöt éves sem volt, amikor első elbeszélése, egy horrortörténet nyomtatásban megjelent. A fiatal Kingre az amerikai popkultúra sci-fi és horroros része hatott leginkább, és mivel anyjuk viszonylag későn vásárolt televíziót, inkább az olvasott szövegen nőtt fel, mint a filmeken. 1969-ben ismerte meg későbbi feleségét, Tabithát, akivel 1971 óta él házasságban.

Stephen King és felesége, Tabitha

A Maine Egyetem tanárszakát végezte el, de mivel nem kapott munkát, beállt egy mosodába dolgozni, míg felesége a Donkin Donutsban keresett kis pénzzel igyekezett kiegészíteni jövedelmüket. A King család kimondottan szegény volt, a kifizetetlen számlák megszokott jelenségnek számítottak náluk, miközben három évvel házasságkötésük után már két gyermekük is volt. 1970–74 között férfimagazinoknak írt rövid történetekből tettek szert némi plusz jövedelemre, de helyzetük egyre romlott: 1973-ban egy lakókocsiban laktak, és még egy telefont sem engedhettek meg maguknak. A családfő elkezdett írni egy történetet, ami egy kamasz lány nővé érésének problémáját kötötte volna össze a tárgyak távmozgatásának képességével, de nem tetszett neki, és kidobta a lapokat. Felesége azonban mindvégig hitt benne, kihalászta az összegyűrt papírokat, és erőltette, hogy ha másnak nem is, legalább neki fejezze be a történetet. King meg is tette, és a többi már irodalomtörténelem: a Carrie című, elsőként megjelent, 1974-es regényének papírkötésű jogaiért 200 000 dollárt kapott. A pénz dolgában örökösen hadilábon álló író azt hitte, rosszul hall, ezért megkérte a jó hírt telefonon közlő ügynökét, hogy lassan, egyenként betűzze a számokat. Aznap feleségének, aki még nem tudta, hogy megütötték a főnyereményt, valami különlegeset akart venni, ezért egy hajszárítóval állított haza.

Stephen King nem tartozott a józan életűek közé. A nyolcvanas évek elejére alkoholista lett, ezt a folyamatot édesanyja rákos megbetegedése, majd halála tovább gyorsította. 1985-től drogos lett. Ahogy az írók esetében szokás, kiírta magából a tehetetlenségét: a Tortúra című regényében egy írót kínoz őrült rajongója (ahogy őt a kábítószer), a Rémkoppintókban pedig egy űrhajóból származó zöld folyadék taszít káoszba egy erre addiktívvá váló várost. A Cujo című regényére nem is emlékszik, hogyan született. Akkoriban már a kokainon kívül Váliummal és Xanaxszal nyugtatózta magát, de megitta a köhögés elleni szirupot, és bevette a megfázás elleni szert is. Felesége válaszút elé állította: vagy rehabilitációra megy, vagy elválik tőle. Úgy döntött, hogy feladja az írást a házasságáért, de miután tiszta lett, folytatta a szinte grafomán lendületű írói pályafutását.

A gyermek Stephen tonnaszámra falta a képregényeket és képzeletével újraírta azokat.

King az egyik legmegbízhatóbb bestsellergyáros. 1976 és 1986 között szinte minden héten szerepelt legalább egy regénye a legnagyobb példányszámban eladott könyvek listáján. Ennél is sokkal fontosabb a hatása, amellyel örökre beírta magát a horrorirodalom történetébe.

A horror – a science fiction és a fantasy távoli rokonaként – rétegirodalomnak számított King megjelenése előtt. Bár a horror története évszázadokra nyúlik vissza, komolynak tartott írók csak elvétve tévedtek erre a területre, és viszonylag kevés olvasót érdekeltek a véres, rémisztő és rémisztően rosszul megírt történetek. King megjelenésével ez teljesen megváltozott. Rendkívül jól ír, történetei karakteresek, élénkek és általában az amerikai kisvárosi életformában gyökereznek. Olyan szereplőket és szituációkat jelenít meg, amelyek a legtöbb ember számára ismerősek. A rettegés pont az idillinek tűnő helyzetek felborulásából táplálkozik, ahol a félelemkeltés fő eszköze inkább az írásmód, mint a nyers erőszak és vér leírása. Híres kortárs írók százai hivatkoznak arra, hogy épp Stephen King regényeinek hatására lettek maguk is írók. King ráadásul a horrorban sokféle témát feldolgozott: írt természetfelettit, kísértettörténetet, vámpírosat, két- és egyszemélyes drámát is, de ezeken túlmenően jövőben játszódó és múltba utazásról szóló, posztapokaliptikus, valamint horrorelméleti tankönyvet is. Sikereivel legitimálta és kiemelte a horrort a szubkultúrából, valamint a főáramú olvasóknak, kritikusoknak is elfogadhatóvá tette a rettegtetés zsánerét.

Már a kezdetektől fogva világos volt, hogy történetei megfilmesítés után kiáltanak. Így történt az általa egyébként gyűlölt adaptációval, Stanley Kubrick ünnepelt filmjével, A Ragyogással is. A legjobb King-regényből készült filmnek sokan a börtönben játszódó A remény rabjait tartják, de a másodvirágzását élő író régebbi filmjeit is leporolják. Így járt idén az It című, gonosz bohócos film is, amely eddig példátlan sikernek számít, hiszen a 35 milliós költségvetésű alkotás e cikk megírásáig 666 millió dollár bevételt termelt.

Stephen King három felnőtt gyermeke közül a Joe Hill álnéven publikáló Joseph Hillstrom King a modern horrorirodalom egyik leginkább elismert alakja; Owen fiával közösen írt regényt; és Naomi lánya sem az átlagamerikaiak életét éli, hiszen egy vegyes vallási irányultságú felekezet leszbikus szolgálója. (King maga nem hisz a szervezett vallásban, de állítása szerint Istenben igen. Lásd keretes írásunkat!)

2003-ban megkapta az amerikai Nemzeti Könyvdíjat, a világ harmadik legnevesebb írói kitüntetését a Nobel-díj és a Pulitzer-díj után, és ez sok értelmiségiben kiverte a biztosítékot. Amit az egyik oldal kárhoztatott, azt a zsánerirodalom szerelmesei üdvözölték, vagyis a popkultúra és magas művészetek közötti határ elmosását, az akadémiai és közemberek értékválasztása közti különbség megszűnését. Ez azt jelenti, hogy sokak szemében Stephen King írásai nem csupán szórakoztatóak, de minőséget is képviselnek. Régebben ugyanis az volt a gyakorlat, hogy a bestsellerek tematikájuknál fogva nem kerülhetnek a hivatalos irodalom közelébe. Időközben viszont felnőtt egy új kritikusgeneráció, akik a klasszikus szépirodalmon kívül az addig sokszor lenézett, mellőzött tematikákat is fontosnak tartják, és értékesnek ismerik el, még akkor is, ha az krimi vagy például – King esetében – horror.

 

Az ördög a részletekben

Bár Stephen King elmondása szerint hisz Istenben, regényei és írásai sokszor okkult és a kereszténységgel egyenesen ellenséges témákat, szimbólumokat és misztikát tartalmaznak. Már első regényében, a Carrieben a címszereplő anyja egy bigott keresztény, akinek zsarnoki lényétől a normális olvasó sikongva menekülne. A Ragyogás egy szellemek által látogatott hotelben játszódik, A holtsávban a főszereplő a tisztánlátás és a jövőlátás képességeivel bír. A Sorvadj el! negatív hőse egy cigányasszony, akinek átka megfogan a főszereplőn. A Tóparti kísértetekben a főszereplő író halott feleségének szelleme segíti át az írót a különböző nehézségeken, de egy meggyilkolt lány szelleme kap szintén fontos szerepet a pár évvel ezelőtt megjelent Joyland című regényben is. Az Újjászületés egy olyan, magával és Istennel meghasonlott keresztény lelkipásztort mutat be, aki titkos elektromossággal gyógyít, de a meggyógyítottak később egyre rosszabb és őrültebb állapotba kerülnek. 
 

Olvasson tovább: