Kereső toggle

Egy nemzetközi botrány háttere

Rendszerszintű problémák a fogyatékosokat ellátó intézményekben

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Nemrég látott napvilágot a gödi Topházban lefolytatott ombudsmani vizsgálatról szóló jelentés. A biztos az évek óta ott uralkodó méltatlan körülmények miatt a 220 fogyatékos személyt gondozó speciális otthon mielőbbi kitagolását javasolja. A gödi eset nem egyedi: lényegében ugyanezt a jelentést lehetne kiadni 118 másik intézmény neve alatt is.

Májusban nemzetközi botrány robbant ki a gödi Topházról szóló MDAC-jelentés kapcsán (lásd korábbi cikkünk: GÖD: a borzalmak és titkok háza. Hetek, 2017. május 12.). Ezzel párhuzamosan dolgozói panaszok nyomán ombudsmani vizsgálat is zajlott ugyanott, s az ezzel kapcsolatos jelentést nemrég hozták napvilágra. Székely László ombudsman megállapítása szerint elodázhatatlan a gödi Topház Speciális Gyermekotthon kiváltása kisebb férőhelyű, fogyatékosoknak kialakított otthonokkal, mert túlzsúfoltsága, leromlott állapota, személyi és tárgyi feltételeinek hiánya folyamatosan sérti az ellátottak emberi méltóságát és más alapvető jogait. A közlemény szerint ezek a problémák – a tavalyi fenntartói és a hatósági ellenőrzések jegyzőkönyvei alapján – évek óta fennálltak, és nem köthetők a tavaly novemberi vezetőváltáshoz. Az EMMI közleménye szerint a gödi Topház is beleesik a jövő évig kitagolandó nagy intézmények körébe.

„2008 májusa óta hatályos a nagy intézmények megszüntetésére, illetve széttagolására is vonatkozó ENSZ-egyezmény kihirdetéséről szóló fogyatékos törvény (CRPD), de Magyarországon csak 2014 után kezdtünk neki a megvalósításának. Mindössze néhány évünk maradt tehát arra, hogy felállítsuk az új rendszert – ami nem könnyű feladat, de muszáj végigcsinálni, mert a kitagolás az egyetlen járható út a helyzet megoldására” – mondta el lapunknak Borza Beáta, az ombudsmani hivatal főosztályvezetője. 

Megerősítette, hogy a gödi eset nem egyedi: a különféle bentlakásos (idős-, gyermek- és fogyatékos-) intézményekben végzett ombudsmani vizsgálatok sora hasonló problémákat tárt fel. Borza Beáta úgy véli, ezekben a bentlakásos otthonokban a minőségi ellátást nem csak a nagy intézményi keretek akadályozzák: a szociális intézmények állami fenntartásba vétele, azaz központosítása még nehézkesebbé tette a működésüket. S különösen igaz mindez a fogyatékos ellátásra, amely a szociális ellátásokon belül is a legérzékenyebb terület.

„Itt rendszerszintű problémák vannak, a nagy létszámú bentlakásos otthonok tekintetében sok évtizedes lemaradásban vagyunk. Az intézményi lét a gondozottak számára eleve egy sokszorosan kiszolgáltatott helyzet: számos emberi jogról való önkéntes lemondást jelent – elvileg otthonpótló ellátás, de valójában szó sincs erről. A zsúfoltság ezeken a helyeken mindennapos: gyakran hat, tíz vagy tizennégy idős vagy fogyatékos ember él egy szobában életvitelszerűen, ahol a magánszféra egy ágynyi térre korlátozódik. Ez az egész helyzet egy ép embernek is komoly megterhelést jelentene” – fűzte hozzá Borza Beáta.

Fontos előrelépést jelentett 2006-ban az ENSZ Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezménye (CRPD), amelyet 2007-ben hirdetett ki a magyar jogalkotó. Ez komoly paradigmaváltást hozott az addigi medikális szemlélettel szemben, amely a fogyatékos emberek ellátását az orvosi-egészségügyi rendszer részének tekintette. „A CRPD alapgondolata az volt, hogy a fogyatékos emberek ugyanolyan emberek, mint bárki más. Az ép közösségnek ilyenformán az a feladata, hogy a saját közegét tegye alkalmassá arra, hogy az minden fogyatékos személy számára is élhető legyen, ahelyett, hogy elzárja őket valahova” – magyarázta a szakértő.

Megemlítette, hogy nemrég járt egy vidéki bentlakásos fogyatékos otthonban, ahol egy halmozottan fogyatékos, mozgáskorlátozott, negyven év körüli férfival kapcsolatban épp akkor vetődött fel – egy betegtárs miatt behozott elektronikus szerkezetnek köszönhetően –, hogy lehet, hogy ép értelmű. Ez a CRPD-rendszerben nem fordulhatna elő, mivel ott előírás, hogy minden érintett megkapja a képességeihez, lehetőségeihez szabott fejlesztést egyéni gondozási terv alapján, megfelelő szakemberháttérrel. Ez egyelőre nem vagy csak nagyon kevés helyen tud Magyarországon megvalósulni.

„A bentlakásos intézményekben végzett vizsgálataink sorban kiderítették, hogy ezekben az intézményekben olyan alacsony színvonalúak a tárgyi és személyi feltételek, hogy a jelenlegi formájukban nem képesek arra, hogy elvárható szolgáltatást nyújtsanak – legalábbis a mindenkit megillető emberi méltósághoz való jognak megfelelően. Óriási mértékű a szakmabeliek elvándorlása, és nincs utánpótlásuk – a szociális szakma presztízse a mélyponton van” – állapította meg a főosztályvezető. Hozzátette: Magyarország aláírt számos nemzetközi emberi jogi egyezményt, komoly nemzetközi gyakorlati tapasztalat, sztenderdek vannak, azaz megfelelő tudás is rendelkezésre áll a témában – azonban kellő össztársadalmi és politikai akarat lenne szükséges ahhoz, hogy mindez valóban leképezhető legyen a hazai intézményhálózat tekintetében. Hogy mást ne említsünk, nyugati országokban a jól működő lakóotthonokban a gondozók létszáma meghaladja a gondozottakét, például egy hatfős lakásotthont nyolcfős gondozói team lát el.

A főosztályvezető szerint a gödi jelentés tulajdonképpen egy pillanatkép az egész ellátórendszerről, azzal együtt is, hogy – főként kisebb létszámú otthonokban – akadnak pozitív kivételek. Miként azt már több jelentésükben is leírták, 118 olyan bentlakásos intézmény működik az országban, amelynek ideiglenes hatályú a működési engedélye. Ez azt jelenti, hogy nem felel meg semmilyen személyi és tárgyi feltételnek, és csak azért kapja meg a működési engedélyét egy-két évente, mert az ellátási igény akkora, hogy az otthont nem lehet bezárni. Borza Beáta szavaiból az derül ki, hogy az egész rendszernek ez a lényege: az ideiglenes működési engedély állandó meghosszabbításával elvegetálnak az intézmények, és így nincs motiváció, sem kapacitás arra, hogy az ellátás színvonalát rendbe tegyék. Így áll elő a jelenlegi helyzet, amelyben sem a bentlakásos intézményi lét törvényi feltételei, sem az otthoni gondozás egyéb feltételei nem biztosítottak.

„A megfelelő feltételek biztosítása mellett az érintettek számára – s ideértendők nemcsak a gondozottak, hanem a gondozók és a családtagok is – optimális megoldás a kisebb, 12-14 fős lakásotthonokba történő kitagolás a fogyatékosság mértékétől függetlenül. Számos vizsgálat bizonyítja ugyanis, hogy a súlyosan fogyatékos ember állapota is alapvetően függ attól, hogy milyen környezetben él” – mesélte Borza Beáta.

A bélapátfalvai idősek és fogyatékosok otthonának kitagolása, amely helyiek és civil szervezetek hathatós segítségével már megvalósult, mintaértékűnek számít hazánkban. „Az ottani lakásotthonokban dolgozó szakemberek maguk mondták el nekünk, hogy nekik is milyen nagy meglepetés, siker és öröm volt, hogy amint kikerültek az addig zárt, nagy létszámú intézményi rendben élő fogyatékos emberek a kisközösségbe, kinyíltak a képességeik, fejlődött a kommunikációs szintjük: elkezdtek rajzolni, önállóan eljárnak vásárolni. Ez nem is csoda: egy monoton, bezárt intézményi rendben aligha fejlődne bárki” – mondta a szakértő. Elismerte: a sikerhez a helyiek együttműködése és alkalmazkodása is kellett – de a közösségi élet így működik az élet minden területén.

A több lépcsőben, 2036-ig megvalósuló feladat óriási, hiszen Magyarországon nagyon sok zárt, nagy létszámú bentlakásos otthon működik, melyekben csaknem 20 ezer gondozott él. Nálunk található Európa legnagyobb ilyen létesítménye is, a szentgotthárdi pszichiátriai intézmény 762 ellátottal, akikre előbb vagy utóbb szintén kitagolás vár. Minden esetben a nulláról kell kezdeni, egyebek mellett az érintettek felkészítésével, a helyiek érzékenyítésével. Azonban a rendszer átalakításához a szükséges forrásokat, illetve szakembereket is folytatólagosan biztosítani kell, hiszen az EU csak az átalakítást állja, a működtetést nem – emlékeztetett a szakértő.

 

Vezető szerep

Ismert, hogy a gödi Topház tavaly novemberben kinevezett igazgatónőjét – aki egyben a pilisvörösvári Speciális Otthon vezetője is – a botrány következtében a fenntartó EMMI nemrég felfüggesztette állásából. A most megjelent ombudsmani vizsgálati jelentés azonban – hivatkozva a korábbi fenntartói és hatósági vizsgálatokra is – megállapította, hogy a Topházban tapasztalt jogsértő gyakorlatok már az előző vezető idején fennálltak, akiről csak annyit tudni, hogy időközben áthelyezték más területre. (Gödi szülők szerint anyagi visszaélések miatt.) Érdekes módon, közvetlenül az új vezetőnő novemberi kinevezése után, decemberben dolgozói panaszok miatt ombudsmani vizsgálat indult a gödi Topházban, amely az – egyébként szakmai berkekben haladó szemléletű, jó szakember hírében álló – új vezetőnővel kapcsolatban nem tárt fel szakmai mulasztást, sőt épp ellenkezőleg. A jelentésből kitetszik, hogy az új igazgatónő vezetőként törekedett a Topházban folyó gondozómunka minőségének javítására, és hogy feszültség alakult ki a vezetőség és alkalmazottak között. Nem egyedi eset, hogy az újító szándék – ami kötődhet akár egy új vezetőhöz vagy egy fiatal kollegához is – erős „közegellenállásba” ütközik. A hírek szerint az igazgatónő elvárásai a pilisvörösvári intézményben is hasonló indulatokat és panaszokat szültek egyes dolgozók körében. Tény, hogy az ombudsman javaslata szerint a problémás dolgozói légkör is indokolja a Topház mielőbbi kitagolását.

 

Az államtitkár álláspontja

„Tízezer fogyatékossággal élő ember kap esélyt az önállóbb életre 2023-ig azzal, hogy a nagy szociális intézményekből kisebb, családias közösségekbe költözhetnek; a kiváltási programra 77 milliárd forintot fordít a kormány” – jelentette be múlt héten Czibere Károly szociális államtitkár. Hozzátette: nem szeretnének „rideg integrációt”, ezért az érintetteket – gondozottakat, gondozókat, családtagokat, szakembereket, helyieket – felkészítik a kiköltözésre. A programot kísérő TÁRS projekt keretében szakemberek felügyelik az egész kitagolási folyamatot. Az uniós támogatásból megvalósuló kitagolás többlépcsős folyamat: az eddigi 600 fő után a mostani második körben 2500 fogyatékos ember kiköltöztetésére kerül sor lakásotthonokba 2018 végéig. Magyarországon ma 25 ezer fogyatékos és pszichiátriai beteg ember él intézményekben, köztük 21 ezren 50 fősnél nagyobb létesítményben.

Olvasson tovább: