Kereső toggle

Létminimum és béremelés

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Tavaly az egy főre jutó létminimum értéke havi 88 619 forint volt, mindössze 600 forinttal több, mint 2015-ben. A magyar lakosság 36 százaléka ennél kevesebből élt, ám az értékhatár közelében további egymillió ember van. A létminimum a dolgozói szegénységet tükrözi: azoknak a családoknak az egyharmada, ahol legalább egy aktív kereső van, a létminimum alatt élőkhöz tartozik.

„A rendszerváltás idején a létminimum alatti jövedelemből élő lakosság aránya 10 százalék körüli volt, 2015-ben 41 százalék, tavaly pedig 36 százalék – ez utóbbi megfelel a 2009-es értéknek, tehát nagyjából ott tartunk, ahol a válság kirobbanásakor voltunk” – mondta el érdeklődésünkre Kiss Ambrus szociológus, a Policy Agenda vezető elemzője. Az intézet két éve számolja ki a létminimum-adatot a KSH helyett.

Tavaly a háztartások 29 százaléka élt a létminimum alatt. A legveszélyeztetettebbek a 18 év alatti gyermeket nevelő családok, mivel 51 százalékuknak a létminimumnál kevesebb jövedelme volt, miközben a nyugdíjas háztartásoknak csak a 13 százaléka, a gyermektelen családoknak pedig a 23 százaléka tartozott ebbe a kategóriába.

„A létminimum alatt élő családok 36 százaléka nevel legalább egy 18 év alatti gyermeket, miközben ugyanez az arány a teljes népességben 20 százalék. A gyermekes családok tehát messze fölülreprezentáltak a létminimum alatt élők között” – mutatott rá a szociológus. Szavaiból kiderült: 2015-ről 2016-ra összességében 41-ről 36 százalékra csökkent a létminimum alatt élők aránya, s a csökkenés mindegyik családtípusban megfigyelhető volt, leginkább a gyermekeseknél (59-ről 51 százalékra), akiknek a helyzete ennek ellenére sem nevezhető rózsásnak. A legkeményebb az egyszülős családok helyzete, melyeknek 81 százaléka él a létminimum alatt, valamint a közfoglalkoztatottaké, akiknek a 99 százaléka tartozik ebbe a kategóriába.

Kiss Ambrus szerint további egy- millióra tehető azoknak a személyeknek a száma, akik a létminimum közelében helyezkednek el, azaz egy nagyobb krach esetén bármikor lecsúszhatnak a létminimum alá. A 88 619 forintos határérték egyébként az egyszemélyes háztartásra vonatkozik, a különböző háztartástípusokra számított, fejenkénti súlyozott értékek 55–88,6 ezer forint között mozognak, a létminimumátlag 71,8 ezer forint. Egy két felnőttből és két gyerekből álló háztartás létminimuma tavaly havi 256 995 forint volt.

Az elemző szerint a létminimum alatt élők jövedelmük legnagyobb részét (31 százalék) élelmiszerre költik, s ez az arány enyhén nőtt is, ami az életszínvonal csökkenését jelzi, azaz továbbra sem jut extrább kiadásokra. Jövedelmük további 23 százalékát fordítják átlagosan lakásfenntartásra, 9 százalékát közlekedésre, 6–6 százalékát telefonálásra és oktatásra, szabadidőre, 5 százalékát egészségügyre, testápolásra, 3 százalékát ruházkodásra.

A szociológus emlékeztetett rá: a létminimum értéke egy „örömtelen”, egyik hónapról a másikra élő, tartalék nélküli, szerény megélhetési minimumra vonatkozik. Ennél nem sokkal lejjebb kezdődik a nélkülözés fogalma. A létminimum megbízható adatnak számít, mert értékét nem a jövedelmek alapján számítják, hanem a mindenkori alapszükségletek, mindenek előtt egy élelmiszer-normatíva alapján árazzák be. Ezt 1991 óta a KSH végezte, de két éve abbahagyták az adat közlését, mondván: a létminimum fogalma túlzó a hazai szegénység megítélése szempontjából. Ezért 2015 óta a KSH helyett a Policy Agenda számolja ki a létminimumot.

A jövőre nézve a létminimum alatt élők további csökkenésére számít a szakember, aminek fő oka, hogy megvalósulni látszik a szakszervezetek régi követelése, hogy a minimálbér érje el a létminimum összegét. A Versenyszféra és a Kormány Állandó Konzultációs Fóruma (VKF) kétéves bérmegállapodásának köszönhetően idén 15 százalékkal emelkedett a minimálbér, így négyezer forint híján megközelíti, jövőre pedig el is érheti a létminimum összegét – amennyiben az infláció következtében nem ugrik meg a jövő évi létminimum összege.

„A bérek emelkedése a gyermektelen háztartásoknál egyértelműen a helyzetük javulását eredményezte – a gyermekes családoknál kevésbé, mivel az ő jövedelmüknek csak egy részét adják a munkabérek. A másik rész a szociális támogatásokból (családi pótlék, gyes, gyet) áll, melyek a gyereknevelés költségeit hivatottak kompenzálni, ám 2008 óta be vannak fagyasztva, azaz értékük amortizálódik” – fejtette ki Kiss Ambrus, hozzátéve, hogy a családtámogatási rendszerünk hatékonyságát erősen megkérdőjelezi, hogy annak ellenére is nagyon sok gyermekes család él a létminimum alatt, hogy a bérek emelkedtek.

A jövő évi költségvetés szerinte folytatja azt a családpolitikát, amely annál jobban segíti a családokat, minél módosabbak. Ezt erősítette az egykulcsos adórendszer, majd a családi adókedvezmény bevezetése is, melyet leginkább azok tudnak érvényesíteni, akiknek van munkája és kellően magas jövedelme. A NAV adatai szerint a családi adó- és járulékkedvezményt tavaly az SZJA-bevallók negyede (1 millió 150 ezer fő) tudta igénybe venni. Becslések szerint ez azt jelenti, hogy az érintettek mintegy 40 százalékát – zömükben a kevéssé tehetős szülőket – nem érinti a kedvezmény.

Kiss Ambrus szerint reális célkitűzés lehet az, hogy a létminimum alatt élő családok aránya 10 százalékra csökkenjen, ahol már főként az inaktív háztartások találhatók. Ehhez elengedhetetlen a béremelés folytatása és a gyermekek utáni szociális ellátások növelése. Annál is inkább, mint hogy Magyarország ezen mutatók tekintetben sereghajtó a régióban.

Olvasson tovább: