Kereső toggle

Sokat köszönhetünk az egész BAGázsnak

Civil segítők a bagi romatelepen

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A 2010 óta működő BAGázs felemelő példa arra, hogy emberek a szabadidejükben önkéntesként, jó ügyekért összeállva rendkívül hatékonyan képesek együttműködni és másokon segíteni. Hogy mennyire pótolhatatlan, amit csinálnak, olyan helyeken derül ki igazán, ahol nincs civil segítség, és hihetetlen kiszolgáltatottságban él mindenki. Magyarországon ma legalább 300 ezren élnek cigánytelepeken, ahol a rendszeres jövedelemmel rendelkezők aránya nem éri el a 40 százalékot.

Elévülhetetlen érdemei voltak a BAGázs Egyesületnek abban, hogy korábbi interjúalanyunk, Lakatos Heléna élete rendeződött: felhagyott a droggal, munkához, lakáshoz jutott, és végül visszakaphatta a gyermekvédelemtől három gyermekét is (Telepi drogosból menedzser. Hetek, 2017. február 17.). Heléna a bagi cigánytelepről jött. Bag egy négyezer fős Pest megyei nagyközség, melynek 400 lelkes szegregátuma egyike az ország legnyomorúságosabb romatelepeinek – hiányzik az aszfaltút, a közvilágítás, a házak jelentős részében nincs víz, villany, olykor még ablak sem. Itt végez 2010 óta sokrétű segítő munkát a BAGázs Egyesület.

Both Emőke, a BAGázs elnöke 2009-ben fiatalkorú bűnelkövetők pártfogó felügyelőjeként került a bagi telepre. „Megdöbbentett, amikor először jártam ott: mintha visszamentem volna az időben 40-50 évet, de a legrosszabb a rettenetes elszigeteltségük és kilátástalanságuk volt” – meséli az elnök, aki egyben a jogi egyetemen is oktatott. Ekkor kezdett el joghallgatókból önkénteseket toborozni, akikkel először egy kéthetes nyári tábort szervezett a bagi gyerekeknek. A tábor után döntöttek úgy, hogy létrehozzák a BAGázs Egyesületet azzal a céllal, hogy segítsenek a telepi romáknak felismerni a lehetőségeiket, és elérni a céljaikat. Egyidejűleg egy nemzetközi projekt keretében sorstárs és nem sorstárs mentorok képzését is elindíthatták Bagon.

„Az első tábor fiatal önkéntesei hamar elköteleződtek az ügy iránt, miután megtapasztalták, hogy az egyszerű játékok mennyire sokat jelentenek azoknak a gyerekeknek, akik nem szoktak hozzá, hogy ilyen nagy figyelmet kapnak, és ennyit játszanak velük. Kezdetben volt bizalmatlanság a helyiekben, de aztán nyugodtabb lett a légkör, hogy látták: számíthatnak ránk, rendszeresen ott vagyunk a telepen. Így kezdtünk el egy olyan folyamatot, amelynek célja, hogy lebontsuk a falakat a telepen élők és a többségi társadalom között” – mondja Both Emőke. Az egyesület először kifejezetten a gyerekeknek indított programokat, azután a felnőtteknek is, akikkel a gyerekek révén kerültek kapcsolatba.

A BAGázs a sokrétű segítő tevékenységét önkéntesek munkájára alapozza: évente száz aktivistát mozgat, akiknek életkora 14 és 70 év között van. A bagi gyerekeknek gimnazisták és egyetemisták tartanak hetente többször játékos fejlesztő foglalkozásokat, a felnőtteket idősebb önkéntesek segítik tanulásban, adósságkezelésben, jogi útvesztőkben vagy akár házfelújításban.

A felnőttoktatási program másfél éve indult el a helyiek igénye nyomán. Amikor a telepen jártunk, az ottaniak főleg azon bánkódtak, hogy hiába nagycsaládos a többségük, nem tudnak a CSOK-kal mit kezdeni: felújításra nem jár, a hitelfelvételhez pedig a jobbára három hónapos közmunka nem elég. „Ezért is van az, hogy mindenki rendes munkahelyet keres, csakhogy befejezett nyolc általános nélkül képtelenség állást találni. Így aztán sokan beülnek megint az iskolapadba, ezzel kicsit önmaguknak is bizonyítanak” – mondta az egyik bagi asszony, megjegyezve, hogy náluk a telepen nem az a kérdés, hogy kinek mi a végzettsége, hanem az, hogy kinek hány osztálya van.

Molnár Zsuzsával, a felnőttoktatási program koordinátorával akkor beszélgettünk, amikor épp a bagi felnőtt csoportot kísérte el az esedékes félévi vizsgájukra. „Azt látom sokakon, akik felnőtt fejjel futnak neki ismét az általános iskolának, hogy kifejezetten jó képességű, okos emberek, akiknek egészen másként alakult volna az életük, ha annak idején nem hullottak volna ki olyan könnyen az iskolarendszerből. Megfelelő figyelem és bánásmód híján ők már egész korán kirekesztődtek a társadalomból, hiszen az iskolázatlanság maga után vonja a munkanélküliséget, drogot, bűnözést, és sajnos ugyanez ismétlődik meg az utódaik életében is, ha nem kapnak segítséget” – figyelmeztetett a koordinátor.

Both Emőke szerint a szülők motiválása révén lehet leginkább hatni a gyerekekre is. Mint mondja, csodák történnek a telepen, például amikor egy anyuka esténként tanul, olvas, és mindenki házi feladatot ír: ő is, a gyerekei is. Más mintát lát a gyerek, sokkal nagyobb értéke lesz az iskolának azáltal, hogy látja szüleit, nagyszüleit is tanulni.

A felnőtt vizsgázók között volt Kanalas Éva Léna telepi koordinátor is, akit a többiekkel együtt heti négyszer négy órában készítettek fel a vizsgára felnőtt önkéntesek a telepen felállított két konténer egyikében. A 43 éves Léna, aki egyedül neveli tartósan beteg gyermekét, korábban közmunkásként dolgozott, és három elemit végzett, mert a szülei korán férjhez adták. Saját életén okulva más jövőt szán 13 éves lányának, aki varrónő szeretne lenni. Léna most az ötödik osztálynál tart, elmondása szerint a csoportjukban hatvanéves is akadt.

„Az önkéntesek olyan kedvesen, jó szívvel foglalkoznak velünk is, a gyerekekkel is, olyan rendesen beszélnek velünk, ahogy az iskolában senki” – válaszolta Léna arra a kérdésre, hogy mi tartja őket az iskolapadban. Koordinátorként az egyik fő feladata a telepi családok és a helyi önkormányzati iskola közti közvetítő szerep, a felmerülő konfliktusok kezelése céljából. Utóbbiból van elég, különösen amióta elindult a nem roma gyerekek és tanárok átáramlása más iskolákba. Léna szerint a párbeszédet megnehezíti az előítéletes hozzáállás: a többségi társadalom hajlamos a rossz példák alapján általánosítani, holott a telepi emberek is sokfélék.

Maga az egyesület egyébként igyekszik nem beleavatkozni a konfliktusokba, inkább a telepieket készítik fel és ösztönzik a külvilággal való konstruktív párbeszédre. „Ennek eredményességéhez persze a többségi társadalom részéről is kell egy fogadókészség, a kölcsönös bizalom kialakulása kétoldalú folyamat. Ehhez türelem és idő kell, akár 15-20 év is. A munkánkkal apránként építjük fel a hidat a két világ között, és ezt próbáljuk elősegíteni az intézményekkel – önkormányzat, iskola, óvoda – való kapcsolattartásunkban is. A Hallasd a hangod programunk is azt célozza, hogy a telepiek aktívabbá váljanak a helyi közéletben, és maguk érjék el például azt, hogy legyen náluk közvilágítás, aszfaltozott út és közmű, a gyerekeik pedig továbbtanuljanak” – mondta Both Emőke, hozzáfűzve, hogy a BAGázs elsősorban azoknak tud segíteni, akik kérnek vagy elfogadnak segítséget.

A változás már elkezdődött: 2016-ra több mint kétszázan vettek részt a programjaikon a cigánytelepről, több száz önkéntes segítsége mellett. Bagon 140 roma felnőttből 2011-ben még csak öten végeztek valódi munkát, tavaly pedig már húszan dolgoztak. Heten szereztek szakmát, heten pedig tanulnak, hogy érettségit szerezzenek.

„Sokat köszönhetünk az egész BAGázsnak: benne vagyunk az Adósságkezelő programban, a Hallasd a hangod programban, a Kiskert programban. Mindenben segítettek, amiben tudtak, dolgoztak nálunk a Prezi emberei is, kaptunk új ablakot, ajtót, kerítést, amire nekünk önerőből nem tellett volna” – mondta el a telepen élő Oravecz Katalin, aki nem roma származásúként ment ide férjhez, és nem szeretne elköltözni innen. Inkább a telepet kellene korszerűsíteni – mondta nevetve a négygyermekes családanya. Megvan a nyolc általánosa, szívesen vállalna bármilyen munkát, ha az útiköltsége megoldott lenne, mert a családjának jobb körülményeket szeretne, akárcsak a legtöbb itteni szülő. Tanulásban, munkakeresésben, ügyes-bajos hivatalos dolgaik intézésében rendszeresen számíthatnak az önkéntesekre: diákokra, szakemberekre, üzletemberekre. „Nekünk a BAGázs jelenti a kapcsolatot a külvilággal” – állapította meg Katalin.

Heléna elmondása szerint, amikor a BAGázs 2010-ben megjelent a telepen, a bűnözés és a drog teljesen általános jelenség volt, és sajnos a mai napig is még sokan függők, fiatalok és idősek egyaránt. Both Emőke szerint a drogprobléma mögött a teljes kilátástalanság áll, s ennek gyökerét keresve került látószögükbe a telepi családok mérhetetlen eladósodottsága, az összesen több mint 180 millió forint köztartozás. Mindenki lopta az áramot: vagy azért, mert kikapcsolták, vagy azért, mert be sem volt vezetve nála. „Tavaly elindítottunk egy kísérleti projektet, ami sikeresnek bizonyult: kártyás villanyórát szereltettünk fel 15 családnál. Emellett az egyesületünk megállapodott az ÉMÁSZ-szal egy méltányosabb összeg részletfizetéséről úgy, hogy felelősséget is vállaltunk a programban részt vevő családokért a folyamatos pénzügyi mentorálásuk révén. Így látszott az alagút vége, a családok egyenesbe jöttek, és mindenki jól járt.

Az ÉMÁSZ ezek után kezdeményezte a program kiterjesztését más családokra is” – mesélte Kovács Krisztina, az adósságkezelési és jogklinika programok felelőse.  

A BAGázs erősségei közé tartozik az önkéntesek toborzása és képzése, valamint a program hosszú távú fenntarthatóságának kialakítása. A felnőttek aktivizálása mellett kiaknázzák a középiskolások kötelező közösségi munkájában és az egyetemi, főiskolai gyakorlatokban rejlő lehetőséget is. A gimisek az egyetemisták segítségével készülnek fel a bagi foglalkozásokra, s utána együtt dolgozzák fel a tapasztalatokat.

Jámbor Zita iskolai programfelelős szerint a középiskolások háromnegyede visszajár Bagra, mondván: sokkal többet kaptak ettől a programtól, mint amennyit ők adtak a gyerekeknek. Úgy tűnik, a pozitív ügy és a jó közösség minden résztvevőt elkötelezetté tesz. A program négy éve 15-20 gyerekkel indult, és ma már heti rendszerességgel 70 gyerek jár a foglalkozásokra. Azok a nyolcadikosok, akik kezdetektől hozzájuk jártak, ma már érettségit adó intézményekbe mennek továbbtanulni.

A BAGázs működését felerészt fedezik pályázatok, mivel csak olyan kiíráson indulnak, ami teljesen illeszkedik a céljaikhoz, emiatt állami támogatást nem is vesznek igénybe. Ehelyett három éve elkezdték tudatosan – egy marketingest is szerződtetve – kialakítani a magántámogatói bázisukat, tavaly óta pedig egy céges támogatói kört is létrehoztak. Üzenetükben a jövőnkért való közös felelősségvállalásra buzdítanak, ami akár önkéntes munkával, akár pénzadománnyal kifejezhető. Kiszámolták, hogy egy cigánytelepi gyerek havi háromezer forintos támogatása a BAGázs munkája révén tíz év alatt hatszorosan térül meg az államnak, mivel a fiatal tanulni fog, adófizető, sőt példaadó szülő lesz, aminek társadalmi, gazdasági és egyéni haszna összességében felbecsülhetetlen. (Közreműködött: Jankovics Tímea)

 

Riportunk videóváltozatát megtekintheti a Hetek Youtube-csatornáján.

Olvasson tovább: