Kereső toggle

Javult a magyar fiatalok közérzete, de nagyok a különbségek

Már csak pénz kellene

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

„Minden eddiginél több fiatal szerez munkatapasztalatot, jelentős mértékben nő az idegen nyelvek ismerete, a fiatalok bíznak a családban, erősödött a demokráciába vetett hit, és egyre többen gondolják úgy, hogy »Magyarország a legjobb ország, ahol élni lehet«. Azok aránya is növekedett, akiknek fontos hazájuk és magyarságuk” – áll a Magyar Ifjúság 2016 című kutatás miniszteri bevezetőjében. Az adatok azonban ennél árnyaltabb képet mutatnak a mai 15–29 éves fiatalokról.

A jelennel és a jövővel kapcsolatban bizakodóbbak lettek a magyar fiatalok, mint négy évvel ezelőtt voltak. Ha közelebbről megnézzük az adatokat, az optimizmus növekedése elsősorban a viszonylag jó körülmények között élő, iskolázott városi rétegre jellemző, amely a leginkább elégedett a saját helyzetével éppúgy, mint az országéval. Azt sem szabad elfelejteni, hogy mihez viszonyítunk: az előző nagyszabású ifjúságkutatást 2012-ben, előtte pedig 2008-ban végezték el, s mindkét adatfelvétel a gazdasági válság és a krízishangulat időszakára esett, azaz a teljes mélypontot tükrözte.

„Innen csak felfelé vezethetett az út” – mondta lapunknak Szabó Andrea, az ifjúságkutatásokban kezdettől részt vevő szociológus.

A Magyar Ifjúság vizsgálatot az ezredforduló óta négyévente végzik el 8000 magyarországi, 15–29 éves fiatal megkérdezésével. Tavaly ötödik alkalommal került sor a nagyszabású kutatásra, melynek keretében most 4000 határon túli – vajdasági, erdélyi, felvidéki, kárpátaljai – magyar fiatalt is kikérdeztek. A kérdések többek között a családalapítási tervekre, közérzetre, jövőképre, a politikához, nemzethez, családhoz való viszonyra, szabadidő-töltési szokásokra, vallásosságra, vagy a migrációs szándékokra is vonatkoztak.

A magyarországi adatokról nemrég adtak ki gyorsjelentést, amely összességében pozitív tendenciákat mutat a legtöbb vizsgált területen. Azt nem tudni, hogy mennyire befolyásolná az összképet, ha belevették volna a külföldön dolgozó vagy tanuló kortársak helyzetértékelését is. Szabó Andrea szerint ennek vizsgálata módszertani akadályokba ütközött, hiszen nem ismerjük az alapsokaságot, azaz a külföldön élő magyar fiatalok létszámát, összetételét.

Egyharmaduk kimenne

Annyi bizonyos, hogy a megkérdezett hazai ifjak egyharmada tervez a jövőben külföldi munkavállalást, esetleg tanulást, jóllehet ez az arány a 2012-es mélyponton is ugyanekkora volt, és azóta sokan eltávoztak már Magyarországról. (Egyre nő a külföldön továbbtanuló diákok száma is, az Engame Akadémia vizsgálata szerint ma a magyar középiskolások negyede készül komolyan arra, hogy külföldön fog tanulni.)

A jövőjüket külföldön (is) tervező fiatalok túlnyomó része (82 százalék) több évre menne ki, közel fele (45 százalék) pedig tartósan letelepedne kint. 75 százalékuk dolgozni szeretne, negyedük tanulni – a döntő hányad a jobb megélhetés reményében menne el. Ezt leginkább a szakmunkások említették fő okként, de fontos érv volt a diplomások körében is. Azzal együtt is, hogy 2008-hoz és 2012-höz képest a munkavállalási lehetőségekkel és az anyagi helyzetükkel kapcsolatosan egyaránt nőtt a magyar fiatalok elégedettsége, a korábban sokáig a legfőbb nehézségként említett munkanélküliség mára a 6. helyre szorult a probléma-rangsorban, a drog és az alkohol is megelőzi.

Bár a potenciális elvándorlók összetételéről még nincsenek részletes adatok, elgondolkodtató, hogy legnagyobb arányban (40 százalék) a Nyugat-Dunántúlon – azaz a gazdaságilag szinte legfrekventáltabb hazai régióban – élő fiatalok terveznek kivándorlást, míg például Közép-Magyarországon ez az arány 26 százalék. Szabó Andrea úgy véli, hogy a külföldi tervekben szerepet játszik egyrészt az életkori hatás, azaz a kalandvágy és a kíváncsiság is, másrészt van egy jellegzetes félelem a dolgozói szegénységtől is, azaz attól, hogy hiába tanulnak, dolgoznak, a fizetésükből itthon nem fognak tudni normálisan megélni. Nem mellesleg a családalapítási tervek egyik fő tényezőjeként is az egzisztenciát említették a megkérdezettek.

Erősödő hazaszeretet

A fiatalok kétharmada, aki itthon tervezi a jövőjét, legfőbb visszatartó erőként a családhoz (felmenőkhöz) való ragaszkodást (71 százalék), ezen túlmenően a barátokat (51 százalék), valamint a hazaszeretetet (45 százalék) említette. 

A nemzettudat megerősödése egyértelműen kimutatható a vizsgálatból: a 2012-es felméréshez képest megnövekedett azoknak a száma, akiknek fontos a hazájuk és a magyarságuk, sőt, 19-ről 25 százalékra nőtt azoknak az aránya, akik szerint „Magyarország a legjobb ország, ahol élni lehet”. A felerősödő nemzettudatban a szociológus szerint részben közrejátszott a kampányhatás is, mivel a 2016 szeptemberében induló adatfelvétel egybe-esett a kvótáról szóló népszavazással, egy ilyen kampánynak pedig különösen mozgósító ereje van érzelmileg. „Az sem mellékes, hogy egy nemzeti típusú kormány van hatalmon, amely tudatosan épít a nemzettudatra, ráadásul a fiatalokra különösen nagy hatással bíró Jobbik is ugyanezt a kommunikációt folytatja. A mai ifjúság szocializációjában tehát az eddigieknél sokkal nagyobb jelentőséget kap a nemzeteszmény” – tette hozzá Szabó Andrea.

Digitális kor

Bár más országokban is előtérbe kerül a nemzeti érzés, ugyanakkor van egy kettősség is, hiszen a fiatalok esetében egyúttal – fogyasztását, életvitelét tekintve – erősen „globalizált” nemzedékről is beszélhetünk. Jól mutatja ezt a digitális világ fejlődése, illetve az infokommunikációs eszközökkel való ellátottság: 2004 és 2008 között az otthoni számítógép vált általánossá, 2012 és 2016 között pedig elterjedt az okostelefon. Ma a 15–29 évesek 85 százaléka rendelkezik okos készülékkel (2012-ben 31 százalék), s 79 százalékuk tagja valamilyen közösségi oldalnak, leggyakrabban a Facebooknak. A fiatalok több mint fele legfeljebb egy napot bírna ki az okostelefonja, illetve internet nélkül – s mielőtt erről bármit gondolnánk, érdemes az idősebbeket is megkérdezni efelől.

A számítógép- és internet-ellátottság is régió- és iskolázottságfüggő: a nyugati és középső régió kiemelkedik, míg Észak-Alföld és Észak-Magyarország elmaradása szembetűnő. Iskolázottság tekintetében az alap- és középfokú végzettségűek között húzódik a digitális határvonal.

Társadalmi különbségek

Bár az elégedettségi mutatók javultak, a kutatók felhívják a figyelmet arra is, hogy a fiatalságon belül elkülöníthetők határozottan nyertes és vesztes csoportok. A budapesti, a diplomás és az idősebb (25–29 éves) korosztályok egyfajta felhúzó erőt jelentenek, mivel az átlagosnál sokkal kedvezőbben ítélik meg az ország gazdasági állapotát, nemzetközi pozícióját, az emberek hangulatát és életszínvonalát, saját családjuk anyagi helyzetét és a jövőt is. A vidéki, alacsonyabban iskolázott fiatalok viszont rendre kedvezőtlenebb értékelést adtak. Magyarul a javuló közérzet főleg a jobb helyzetűek, az iskolázottak nagyobb derűlátásából fakad – erősítette meg a szociológus.

A felsőfokú végzettség más szempontból is előnyös lehet, hiszen a diplomások körében jóval magasabb a házasok aránya (18 százalék), mint az alap- és középfokú végzettségűeknél (8 és 11 százalék). Az összes fiatal 10 százaléka házas (ez 2012 óta stagnál, de az ezredfordulón még 22 százalék volt), s a nem házasok kétharmada tervez házasságot a jövőben. Minél nagyobb településen lakik valaki, és minél iskolázottabb, annál valószínűbb, hogy házasságban gondolkodik. A megkérdezettek 14 százalékának volt gyermeke, és a válaszadók 77 százaléka átlagosan 1,7 gyereket szeretne.

A családalapítás, a késői leválás hátterében nem az elhúzódó tanulás áll, hiszen a 20–24 éveseknek a 34 százaléka, a 25–29 éveseknek csupán a 9 százaléka tanul, az otthonról való elköltözés átlagkora pedig 28–29 év. Szabó szerint 2010 óta folyamatosan csökken a fiataloknak az oktatásban eltöltött átlagos ideje és aránya. 2012 óta 40-ről 54 százalékra nőtt a dolgozó 15–29 évesek aránya, továbbá 42-ről 37 százalékra csökkent a tanulóké. A befejezett végzettség szerint a fiatalok 12 százaléka diplomás, 38 százaléka érettségizett, 19 százaléka szakmunkás, 31 százaléka általános iskolai végzettségű. A tavalyi adatok a tanulói létszám nagyobb visszaesését jelzik a 16 évesek körében, ami a tanköteles korhatár csökkentésének következménye.

„Az Orbán-kormány tudatosan rombolta le a tanulás, a tudás presztízsét a társadalomban, aminek a következményei beláthatatlanok” – összegzett a szakember. Hangsúlyozta: a társadalmi mobilitás stagnál, az általános iskolai végzettségű szülők gyermekei nem jutnak be a felsőoktatásba, sokkal inkább a szakképzésbe, azaz „egylépcsős” mobilitás jellemző, ami lényegében nem jelent kimozdulást.

Az is érdekes, hogy maguk a fiatalok társadalmilag hova sorolják magukat. 40 százalékuk az alsó vagy alsóközép társadalmi csoportba sorolta magát (általános iskolai, illetve szakmunkás végzettségűek), 48 százalékuk a középső társadalmi csoportba (érettségizettek), míg a felsőközép és felső rétegbe 5 százalékuk (főleg diplomások). 2012-höz képest nőtt a középső társadalmi csoportba tartozók aránya az alsóbbak rovására. Saját anyagi helyzetükben a fiatalok javulást érzékeltek ugyan, de a legnagyobb problémának még mindig az anyagi nehézségeket, az elszegényedést, létbizonytalanságot tartják, akárcsak 2008-ban és 2012-ben.

„A közérzetet tekintve a középosztálytól lefelé mintha lenne egy erőteljes törés: az alsó és alsóközép réteg úgy érzi, nincs a politika előterében, nem érdekel senkit, feleslegesnek érzi magát” – mondta Szabó Andrea.

Apolitikusság  

Ezzel együtt a jövőjüket külföldön tervezők mindössze 12 százaléka mondta azt, hogy politikai okok miatt menne el Magyarországról, ami csak részben magyarázható a fiatalokat máig jellemző apolitikussággal. „Nem tagadható, hogy van javulás a közhangulatban. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a magyar fiatalok közérzete erősen leképezi az idősebbekét, már csak amiatt is, mivel rendkívüli módon kötődnek a családjukhoz” – mondta Szabó Andrea.

Úgy tűnik, a politikához való viszony mindmáig érzelmi és nem elvi kérdés a magyar társadalomban, s ez áll a fiatal nemzedékre is. Ez tükröződik abban, hogy 40-ről 55 százalékra nőtt a demokrácia iránt elkötelezettek aránya, és ezzel egyidejűleg enyhén nőtt a demokrácia jelenlegi formájával kapcsolatos elégedettség, valamint az Országgyűlés és a politikusok iránti bizalom. Tipikusan a magasan iskolázott fővárosiak a demokráciapártiak, míg leggyakrabban a szakmunkástanulók és az érettségizettek a diktatúrapártiak (8 százalék), és jellemzően az alacsony iskolázottságúaknak mindegy, hogy milyen rendszer van (25 százalék).

Mindeközben az ifjúság 44 százalékát egyáltalán nem, további 20 százalékát pedig alig érdekli a politika, és legfeljebb egytizede mondható érdeklődőnek, ők főleg diplomások. Ideológiai kérdésekben is érzelmi viszonyulás jellemző, hiszen a fiatalok körében egyre erősödő vonás, hogy politikai értelemben mérsékeltek és jobboldaliak, az életvitelüket tekintve viszont liberális felfogásúak, ami nem független a korosztály fokozódó elvallástalanodásától.

Olvasson tovább: