Kereső toggle

A rabbi imája Donald Trumpért és Jeruzsálemért

Interjú Marvin Hier rabbival, a Simon Wiesenthal Központ alapító elnökével

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

„Emlékeztetni akartam a világot Jeruzsálemre és arra, hogy a zsidó népnek a bibliai idők óta szoros kapcsolata van a várossal” – mondta a Heteknek Marvin Hier rabbi, aki egyike volt azoknak a vallási vezetőknek, akik január 20-án imát mondtak Donald Trump elnöki beiktatásán. (Új kezdet, sok imával. Hetek, 2017. január 27.) A Simon Wiesenthal Központ 77 éves alapítója korábban nem ismerte személyesen Trumpot, de habozás nélkül elvállalta a felkérést, mert hálás Amerikáért, és drukkol az elnök sikeréért.

Ön volt az első ortodox rabbi, akit felkértek, hogy elnöki beiktatáson imádkozzon. Minek tulajdonítja a meghívást?

– Igen, rabbik vettek már ugyan részt korábban elnöki beiktatáson, de az utóbbi időben nem nagyon, legutóbb 1985-ben imádkozott rabbi ilyen alkalmon. Így aztán nagyon meglepődtem, amikor Trump úr egyik munkatársa december végén felhívott azzal, hogy részt vennék-e és imádkoznék-e a január 20-ai beiktatáson.

Ismerte Donald Trumpot?

– Nem találkoztam vele korábban, de tudok róla, hogy az elnök és felesége 1999 decemberében meglátogatta a múzeumunkat (Museum of Tolerance – a Tolerancia Múzeuma – a szerk.) Los Angelesben, mert aláírták a vendégkönyvet. Én aznap külföldön voltam, így elkerültük egymást. Ismerem ugyanakkor az elnök vejét – aki most főtanácsadó lett a Fehér Házban – és szüleit, akik anyagilag is támogatták a Simon Wiesenthal Központot. 

Miért tartotta fontosnak, hogy elfogadja a meghívást, hiszen sejthette, hogy ezzel vitát vált ki?

– Talán ha két másodpercet gondolkoztam rajta. Számomra ez nem jelentett fejtörést. Egyrészt nagy megtiszteltetés a meghívás, de ami ennél fontosabb, rabbiként kötelességem is volt elfogadni a felkérést. Apám mindig azt mondta, hogy a Tóra arra int bennünket, mindenekelőtt jóakaratúak legyünk. Nagyon udvariatlan is lett volna visszautasítani a meghívást. Különösen itt, Amerikában, ahol a zsidóságnak sokkal jobb sorsa volt, mint bármely más országban a diaszpórában. Képzelje el, milyen reakciót váltott volna ki az amerikai közvéleményből, ha kiderül, hogy egy rabbi visszautasítja az elnök felkérését. Ez az ország személy szerint is nagyon jó volt hozzám. A szüleim szegény bevándorlóként érkeztek Lengyelországból a húszas években. Kötelességemnek érzem, hogy imádkozzam az Egyesült Államok sikeréért, mert Amerika ma is a legnagyszerűbb demokrácia a világon. Tudom, hogy voltak, akik bojkottálták a beiktatást, a barátaim között is voltak ilyenek, de szerintem tévedtek. Az ilyen viselkedés aláássa a demokráciát, és veszélyes adok-kapok indulhat el abból, ha valaki belekezd. A korábbi elnököknek is lehettek fenntartásai Donald Trumppal szemben, de ezt félretették erre a napra, és elmentek a beiktatásra, mert tisztában vannak azzal, milyen fontos és szimbolikus esemény ez.

Utólag sem bánta meg?

– Nem, semmiképpen, bár sok kritikát, sőt gyűlölködő megjegyzéseket is kaptam. Van helye a bírálatnak és a vitának, de nem a békés hatalomátadás napján, és nem erőszakos cselekedetekkel. Szerintem alapvetően tévednek azok, akik szerint az elnök vagy a szoros környezetében bárki is antiszemita lenne, és emiatt bojkottálni kellene a kormányzatot. Egyetértek Alan Dershowitz harvardi professzorral, aki – bár világéletében demokratapárti volt – azt mondta Steve Bannon főtanácsadói kinevezése után, hogy „nem elfogadható antiszemitának nevezni valakit csupán azért, mert nem értünk egyet a politikai nézeteivel”. 

Az imájában több zsoltárból is idézett, például arról, milyen egy vezető jelleme, miért fontos minden generációnak saját magának kivívni a szabadságjogokat és mennyire fontos megemlékezni Jeruzsálemről. Tulajdonképpen kész tanítást adott két percben mint rabbi, az új elnöknek. Hogyan válogatta a témákat, és miért gondolja, hogy ezek fontos üzenetek Trump elnök számára?

– Szerettem volna, ha a beiktatás a megosztottság mélyülése helyett az egység felé indít el bennünket. Imádkoztam Trump elnökért, mert ha nem is értünk egyet minden kérdésben, drukkolok a sikeréért. Természetesen igyekeztem gondosan megválogatni minden szót, mert tisztában voltam azzal, hogy a teljes hívő zsidóság nevében szólalok majd fel. Emellett számomra az volt a legfontosabb, hogy az egész világot emlékeztessem arra: a zsidó népnek történelmi kapcsolata van Jeruzsálemmel. Ehhez pedig a Tóra a legjobb forrás.

Trump elnök azt ígérte, hogy hivatalba lépése első napjától fogva megváltozik Izrael és Amerika viszonya, mert ő elismeri a zsidó állam jogos igényeit. Hogyan látja ezt?

– Úgy gondolom, hogy Trump elnök nagy támogatója Izraelnek, és bízom abban, hogy elnöksége valódi változást hoz. Az elnököt sokan vádolják azzal, hogy nem hisz a kétállami megoldásban. Valójában azonban nincs kétállami megoldás, mert amit annak neveznek, az háromállami megoldás, hiszen Mahmúd Abbásznak nincs befolyása a Hamasz uralma alatt álló, több mint kétmilliós Gázai övezet fölött. A megállapodás útjában pedig nem Izrael, hanem a terrorizmus áll, amit mind a két palesztin oldal támogat, különösen a Hamasz.

Az idén lesz Jeruzsálem újraegyesítésének 50. évfordulója. Mit gondol, megmarad a város egysége a jövőben, hiszen a világ nagy része nem ismeri el Izrael jogát Jeruzsálemhez? 

– Úgy gondolom, hogy ma, amikor az UNESCO egyszerűen nem létezőnek tekinti Jeruzsálem zsidó történelmét, és illegálisnak nevezi a zsidó telepesek jelenlétét az 1967-es tűzszüneti vonalakon túl – beleértve az Óvárost és a Nyugati Falat is –, akkor fontos emlékeztetni arra, hogy a bibliai idők óta kapcsolatban állunk a várossal. Ha nem lehetett tartósan megosztani Bécset a második világháború után, és nem lehetett megosztani Németországot sem, mert a természetes egység erősebb volt, akkor még inkább igaz ez Jeruzsálem esetében, amelynek a területe ezeknél sokkal kisebb.

A Simon Wiesenthal Központ egyik fontos célja az antiszemitizmus elleni világméretű küzdelem. Hol látják a legnagyobb problémát?

– Úgy gondolom, Adolf Hitler ma alaposan meglepődne, ha látná, milyen elterjedt a zsidóellenesség a világ sok részén és a különböző médiaplatformokon. Ő ugyanis azt gondolta, hogy a nácizmus bukása után évszázadokba telik, amíg eszméi újra népszerűek lesznek. Nos, ez távolról sincs így. És nemcsak a klasszikus antiszemitizmus terjedt el újra, hanem az Izrael-ellenesség is. A nyugati világban az antiszemiták új nyelve a BDS (a bojkott, tőkekivonás és szankciók politikája – a szerk.) lett. Ezt elfogadhatatlannak tartjuk és küzdeni fogunk továbbra is ellene.

A Simon Wiesenthal Központ korábban a náci bűnösök felkutatását célzó Utolsó Esély akcióval vált ismertté Magyarországon. Terveznek új programot Budapesten?

– Van egy új, nemzetközi projektünk, amit az amerikai külügyminisztérium és – bármilyen meglepő – az UNESCO támogatásával indítottunk el. Ez egy nagyszabású kiállítás, aminek a címe: A Nép, a Könyv, a Föld: A zsidó nép 3500 éves kapcsolata a Szentfölddel. Több országban már bemutattuk, legutóbb éppen Londonban. Szeretnénk, ha ez a kiállítás eljutna idén Magyarországra is.

 

Marvin Hier rabbi imája Donald Trump beiktatásán

Örökkévaló Isten, áldd meg Donald J. Trump elnököt és Amerikát, a mi nagyszerű nemzetünket! Segíts bennünket, hogy megemlékezzünk a zsoltáros szavairól: Kicsoda lakozhatik szent hegyeden? Aki igazságot cselekszik, és igazat szól. Aki tudja, hogy amikor kezünk munkáját esszük, boldogok vagyunk. Aki könnyhullatással vet, de örvendezve arat majd.
Mert azokat a szabadságjogokat, amelyeket mindnyájan élvezünk, nem egyszer és mindenkorra kaptuk meg, hanem minden nemzedéknek magának kell újra birtokba vennie ezeket.
Ahogy elődeink ültettek a mi számunkra, úgy kell nekünk is ültetnünk másoknak.
Bár nem a mi feladatunk az, hogy a munkát teljesen bevégezzük, nem is szabad kivonnunk magunkat ennek végzése alól. Feladatunk, hogy igazságot szolgáltassunk a szükségben lévőknek és az árváknak, mert ők nem számíthatnak másra, mint a polgártársaikra.
Egy nemzet vagyonát az értékei bőségével mérik, és nem az építményei ékességeivel.
Legyen áldott minden szövetségesünk, szerte a világon, akik osztoznak meggyőződésünkben és hitünkben.
Babilon folyóvizeinél, ott sírtunk, mikor a Sionról emlékeztünk. Ha elfelejtkezem rólad, Jeruzsálem, felejtkezzék el rólam az én jobb kezem!
Aki ezeket cselekszi, nem rendül meg soha.
Jöjjön el mihamarabb a nap, amikor jogosság lakozik majd a pusztában, és igazság fog ülni a termőföldön; És lesz az igazság műve békesség, nyugalom és biztonság mindörökké. 
Ámen. (Fordítás: Vigyázó! blog YouTube-csatorna)

 

Névjegy

Marvin Hier 1939-ben született New Yorkban. Szülei Lengyelországból érkeztek 1917-ben. 23 évesen lett rabbi, majd miután 1977-ben végigjárta Európában a holokauszt számos helyszínét, Los Angelesben megalapította azt a kutatóközpontot, amelyet Simon Wiesenthalról nevezett el. Vezetése alatt a központ a világ egyik legismertebb  zsidó emberi jogi intézménye lett. Marvin Hier két Oscar-díjat kapott dokumentumfilmes producerként (Long Way Home – Hosszú út hazafelé és Genocide – Genocídium), és tanácsadóként közreműködött Steven Spielberg Schindler listája című filmjének elkészítésében is. A Newsweek 2007-ben és 2008-ban őt választott Amerika legbefolyásosabb rabbijának. Los Angelesben él, 2 gyermeke és 8 unokája van.

 

Simon Wiesenthal, a holokauszt lelkiismerete

A század egyik hőse volt a 2005-ben, kilencvenhat éves korában elhunyt Simon Wiesenthal. Bár nem volt vallásos, testét a hagyományt követve Jeruzsálemben temették el. Talán ő tette a legtöbbet azoknak a bűnösöknek a felkutatásáért és felelősségre vonásáért, akik a második világháború alatt zsidókat gyilkoltak. „Ha majd meghalok, és találkozom azzal a hatmillióval, akiket a nácik meggyilkoltak, azt mondom nekik, én nem felejtettelek el benneteket. Küzdöttem azért, hogy az áldozatok emléke fennmaradjon. De legalább ilyen fontos az is, hogy az ellenségeinket se felejtsük el” – fogalmazta meg egyszer hat évtizedes küzdelmének lényegét.
A bécsi Zsidó Dokumentációs Központ alapítója, a róla elnevezett Los Angeles-i központ létrehozója már életében legendává vált, a The Washington Post azt írta róla: „a holokauszt bosszúangyala”. Ő maga nem szerette, ha így emlegetik, a „nácivadász” jelzőt is visszautasította, mert egész életében az igazság, nem pedig a személyes bosszú vágya vezette. Számos magas kitüntetést kapott Izraelben, Ausztriában, Németországban, Franciaországban és másutt. 1980-ban a Fehér Házban Carter amerikai elnök nyújtotta át neki az Egyesült Államok kongresszusának aranyérmét, ő volt az, akit nyolc évvel később Reagan elnök századunk „igazi hősének” nevezett. 1978-ban az ő alakja ihlette A brazíliai fiúk című híres filmet, amely a Dél-Amerikában rejtőzködő nácik felkutatásáról szólt. 1989-ben televíziós sorozatot készítettek az életéről, A gyilkosok köztünk vannak: Simon Wiesenthal története címmel. Számos könyvet publikált, közülük több magyarul is megjelent (A gyilkosok köztünk vannak, Az igazság malmai, Menekülés a sors elől).
„A múlt legyőzéséhez szervesen hozzátartozik, hogy mi, áldozatok felismerjük, mikor ítéltük meg tévesen a helyzetet, és tanuljunk tévedéseinkből. Ilyen tévedés volt azt hinni, hogy ha teljesítményeinkkel megbecsülést vívunk ki magunknak, leküzdhetjük a zsidógyűlöletet. Ilyen tévedés, hogy még kétezer év után sem értettük meg: bárhol támad viszály, mindig mi vagyunk az első számú áldozatok, és ha a többséget a kisebbségre uszítják rá, végül mindig a zsidókat feszítik meg. Ilyen tévedés, hogy mindig csak bámészkodunk és várakozunk, és elszalasztjuk az alkalmat, amikor talán még tehetnénk valamit” – írta Az igazság malmai című visszaemlékezésében, amely 1991-ben jelent meg az Európa Könyvkiadó gondozásában.
Egyik emlékezetes akciója volt, amikor 1970-ben Kreisky kancellár négy volt nemzetiszocialistát nevezett ki miniszternek az első kormányába, és Wiesenthal volt az, aki ezt kiderítette. 1975-ben a választások után Wiesenthal az osztrák televízióban elmondta, hogy Peter Friedrich, a Szabadságpárt vezetője, a Waffen-SS volt tagjaként egy olyan egységben szolgált, amely a Szovjetunióban tömeggyilkosságokat hajtott végre. Ekkor már Kreisky, de a párt más vezetői is nyilvánosan bírálták Wiesenthalt. Bruno Kreisky – bár ő maga is zsidó származású – kifejezetten antiszemita sztereotípiákat használt Wiesenthal ellen, és nem riadt vissza attól sem, hogy a nácikkal való együttműködéssel vádolja meg a nácivadászt, mondván, csak így maradhatott életben. A rágalom forrása egy Belgiumban halálra ítélt belga állampolgár, Robert Jan Verbelen, aki előbb a németek kollaboránsa volt, majd a háború után Ausztriában az amerikaiak és az osztrák államrendőrség besúgója lett.
Az osztrák sajtó zöme Wiesenthal ellen foglalt állást, sokszor durva, antiszemita kijelentésekkel, miközben világszerte egyre nagyobb elismerés övezte a munkásságát. Ausztria csak sok évvel később volt hajlandó belátni, hogy az osztrák állam nemcsak a nácik áldozata volt, de az osztrák társadalomban sokan voltak, akik részt vettek zsidók kirablásában, megalázásában és meggyilkolásában, de még többen, akik hallgatólagosan tűrték ezt. (Pelle János, Karl Pfeifer; a teljes cikket lásd Hetek 2005. szeptember 23.)

 

Olvasson tovább: