Kereső toggle

Tarta Dávid autóversenyző

Semmit ne tégy az Úr nélkül

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Dávid autóversenyző. 2017 márciusában tölti be a 15. életévét. Fiatal kora ellenére, már több mint 100 futamon vett részt, hatalmas sikerrel. 10 évesen már a Hungaroringen vezetett, 12 évesen robbantott, amikor a felnőttek mezőnyében tudott diadalmaskodni, 14 évesen pedig csodával határos módon megnyerte a román bajnokságot. A gyorsan jött hírnevet a helyén kezeli, és mindenért az Úrnak ad hálát. Ezeken kívül a nagybányai Hit Gyülekezete (Speranta) dicséretzenekarában gitározik, iskolába jár és nem mellesleg még cserkészkedik is.

Hány éves voltál, amikor először vezettél autót?

– Hatéves voltam, amikor apa beültetett egy Ford Mondeóba. A bal kezem el volt törve. Úgy vezettem, hogy megtámaszkodtam az ülésbe, mert ha ültem volna rajta, nem érem el a pedálokat.

Ki vagy mi motivált arra, hogy az autóversenyzést válaszd? Volt a családban autóversenyző?

– Nem, a családban én vagyok az első pilóta. Apa nagyon sokat foglalkozott velem. Sok autóversenyző ismerőse biztatta, hogy belém fektessen.

Emlékszel még az első versenyedre?

– Kilencéves voltam, és Szatmárnémetiben versenyeztem egy rallysprinten. Annak ellenére, hogy a célom a verseny befejezése volt, sikerült felállnom a dobogóra. Mégis, ami még inkább megmaradt bennem, az volt, hogy az autómat le kellett parkolni más versenyautók közé háttal. Anya nagyon izgult, mert apa nem fért bele az autóba, engem meg még nem látott képesnek háttal parkolni, de sikerült!

Milyen autóval versenyzel?

– 1.3-as Suzuki GTI, 16 szelepes és körülbelül 120 lóerős.

Melyik futamaidra vagy a legbüszkébb?

– Eddig több mint 100 versenyem volt. Három versenyt szeretnék kiemelni. Legbüszkébb a 2016-os román bajnokság megnyerésére vagyok, ami szó szerint egy csoda volt. Az utolsó verseny előtt a második helyen álltam a bajnokságban, így csak győzelemmel tudtam volna a bajnoki dobogó legmagasabb fokára állni. De az egész nem úgy kezdődött, ahogy elképzeltem. Az első futam közben elromlott a versenyautóm, négy hengerből csak kettő muzsikált, ráadásul a váltó is tönkrement, nem vette a kettest. Apuék se voltak velem, mert épp Budapesten voltak egy konferencián. Úgyhogy minden összejött. De az ima és a hit mindent megoldott, csodát csoda követett. Az autóm azzal van kimatricázva, hogy: „Nihil Sine Deo”, azaz „Semmit se tégy az Úr nélkül”. Bekerültem az elődöntőbe, ahol sok esélyem nem maradt, hiszen a velem egyszerre induló versenyzőnek tökéletesen működött az autója. A harmadik körben piros zászlóra lettem figyelmes, leintették a futamot, és aztán észrevettem, hogy a másik autó kicsúszott. Így hát döntős lettem, ahol úgyszintén az esélyem egy nagy nulla volt, ugyanis egy rutinos versenyző volt az ellenfelem, akinek az autója minden tekintetben sokkal jobban szuperált. Nem sokkal azután, hogy elindult a döntő futam, hihetetlen módon az ellenfelem versenyautójának eltört a féltengelye, ezért fel kellett adnia a versenyt. „Soli Deo Gloria”, azaz „minden dicsőséget az Úrnak adok”. Szombaton a román Parlamentben vettem át a győztesnek járó serleget.

És melyik a másik?

– A besztercei tereprali. Hatalmas kihívás volt végigmenni a pályán. Végül nagy küzdelem árán sikerült megvernem a nagyokat, köztük egy 3500-as Nissan Patrolt is. Ott is nagyon látszott az Úr kegyelme és az Ő angyalainak a védelme. Apa így engedett el a versenyre: „Felelős vagy, fiam a navigátorod életéért, otthon vár egy veled egyidős kislány és az anyukája, felelős vagy a saját életedért és a nézőkért is, akik az út szélén állnak… na meg az autót se törd össze!”

És még egyet említettél.

– Igen, a szovátai hóralira gondoltam, aminek jókora visszhangja volt: Olaszországban megjelent egy újságcikk azzal a címmel, hogy „a lelkész csodája”. Apukám a Speranta gyülekezet pásztora, valószínű ezért. Ezeken a versenyeken tizenkét éves voltam.

Ezeket a sikereidet kinek vagy kiknek köszönheted leginkább?

– Elsősorban az Úrnak. Sokszor próbálkoztam a saját vagy az autóm erejéből sikert elérni, ami nem jött össze. Ezek után rájöttem, hogy ha minden dicsőséget és köszönetet Őfelé irányítok, akkor sokkal jobb minden.

Nagyon sokat köszönhetek a szüleimnek, ha ők nem lennének mellettem, biztosan nem tartanék most itt. Nem szokták előttem az anyagiakat megbeszélni, de látom, hogy nem egyszerű nekik. Szinte minden versenyemre el szoktak kísérni, ami nekem nagyon sokat jelent.

Milyen célokat tűztél ki magadnak a közeli és a távoli jövőre?

– 2017-re, ha az anyagiak összejönnek, újból szeretnék elindulni a magyar rallycross bajnokságban, amiben 2016-ban a negyedik helyet sikerült megcsípnem a felnőttek között. Ha minden jól alakul, akkor már új autóval is indulhatnék, amivel az európai bajnokságban, a Super 1600-as kategóriában is versenyezhetnék. Romániában Rally 1 kategóriában, az országos bajnokságban szeretnék megmérettetni. Hosszabb távon gondolkodva – mint minden autóversenyzőnek – két cél lebeg a szemem előtt. A WRC, azaz a világbajnokság és természetesen a Dakar Rally. Meg akarom nyerni!

Mi szükséges ahhoz, hogy elindulj a világbajnokságon?

– Minél jobban szerepelni a magyar, illetve a román bajnokságokban, és persze egy nagyon jó autó, ami nem kevés pénz. Az én kocsim 1400-as kategóriában van, a WRC-hez minimum egy 1.6-os, 200 lóerős, szekvenciális váltóval és kemény elektronikával rendelkező autóra lenne szükség. A világbajnokságon nincs korhatár, de tapasztalatból tudom, hogy a felnőttek nem szeretnek velünk, fiatalabbakkal versenyezni, mert nehezen viselik el, amikor kikapnak tőlünk.

Ebben a sportban mik azok a tényezők, amik a legjobban hátráltatnak a sikerességben?

– Ez egy technikai sport, sok a váratlan meghibásodás, az autók nagy kopásnak vannak kitéve. A legnagyobb leckét mégis az elbizakodottság jelentheti. Egyelőre tanulom, hogy a győzelmeket szerényen kezeljem, a veszteséget pedig férfi módján viseljem. Egyébként eléggé szégyenlős vagyok, úgyhogy nem szeretek szerepelni. A szponzorok miatt viszont szükséges a sok fotó.

Hogyan készülsz fel egy versenyre?

– Rengeteg függ az autó felkészítésétől. A stábom már egy héttel a verseny előtt, reggeltől estig dolgozik az autón. Sokat készülök szimulátoron, és tesztekre is megyünk. A versenyek átlagosan kétnaposak.

Milyen színekben versenyzel?

– Magyarban! Nagybányai vagyok, ott születtem. Magyar nyelvű iskolába járok. Később autómérnöknek szeretnék tanulni Magyarországon. Tavaly a TQS Hungary klubnál versenyeztem, idén a Proex Sport Kft.-nél nyomom a pedált.

Hogyan néz ki egy heted, miből állnak a napjaid?

– Mindennap suli. Hétfő 2 óra angol, kedd 2 óra gitár, szerdán dicséretzenekarban gyakorlunk, csütörtökön gyüli, péntek pihenőnap. Szombat reggel cserkészek, délután ifi találkozás, vasárnap újra istentisztelet.

A gyülekezetünkben én vagyok a gitáros. Amikor versenyem van, a hétvégi program borul.

Kit tekintesz példaképednek a pilóták közül?

– Négy versenyzőt is példaképemnek tekintek. Sebastien Loeb, Stephane Peterhansel, Niki Lauda és Michael Schumacher.

Mi az életmottód?

– Latinul így hangzik: „Nihil Sine Deo”, ami annyit tesz: „Semmit se tégy az Úr nélkül.” Itt szeretném a kedvenc Biblia idézetemet is megemlíteni: „Most tudom, hogy az Úr megsegíti felkentjét; meghallgatja őt szent egeiből jobbjának segítő erejével.”, Zsoltárok könyve 20:7.

Köszönöm, hogy rendelkezésemre álltál, és ilyen nyitottan megosztottad velünk eddigi pályafutásod.

– Din partea mea onoarea, részemről a megtiszteltetés.

Olvasson tovább: