Kereső toggle

Nem baba - A szülőképes korú nők 45 százaléka gyermektelen

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

1970 és 2016 között a családalapítási szokások jelentősen átalakultak, s emiatt mára eljutottunk odáig, hogy a nők gyermekvállalási hajlandósága jellemzően 35, sőt 40 év körül növekszik meg – holott régebben erre a korra már kialakult a végleges gyerekszám. A házasságban élők számának csökkenésével párhuzamosan megnőtt a gyermektelenek és az egygyermekesek száma, a kétgyermekes családmodell dominanciája pedig eltűnt – írják a KSH elemzői.

1970 és 2016 között vizsgálta meg a gyermekvállalási magatartás radikális átalakulását a KSH nemrégiben megjelent elemzése. A termékenység csökkenése az egész társadalmat jellemző folyamatokkal függ össze: kisebb a szülőképes korú, azaz 15–49 éves nők létszáma, ezen belül az életkori megoszlás is idősödő. Ritkább a házas állapot, s ezzel összefüggésben csökken a gyerekszám is – a házaspárok termékenysége ugyanis hazánkban mindmáig nagyobb, mint a nem házasoké, bár a különbség egyre kisebb.

A gyerekszám megoszlása is különböző a korcsoportok szerint: a nők egyre kevesebb gyermeket vállalnak, ami részben a családalapítást halogató magatartás következménye. A halogatás jelensége a ’90-es évektől kezdődött el, a szakemberek ezt a rendszerváltás átmeneti következményének tartották, s az ezredfordulóra visszabillenést vártak, ám a halogatás jelensége és a kisebb születésszám tartóssá vált. Egyértelművé lett, hogy minél később vág bele valaki a gyermekvállalásba, annál kisebb az esélye annak, hogy a tervezett gyerekszámot (2,2) produkálja.

A 15–49 éves nők létszáma eleve közel 400 ezer fővel csökkent 1970 óta, s a visszaesés leginkább a 30 év alatti korosztályban volt tapasztalható. 2016-ig kizárólag a 35–39 éves korcsoportnak növekedett meg a létszáma, ráadásul jelentősen: az ezredforduló óta 306 ezerről 393 ezerre. A mai 35–39 évesek a ’70-es években születtek, ők a Ratkó-gyerekek, azaz az abortusztilalom idején, az ’50-es években született népes generációnak az utódai. Az övék a legutolsó nagy létszámú nemzedék, amely viszont már kevesebb gyermeket vállal, mint elődei, hiszen náluk indult el tömegméretben a ’90-es években a halogató magatartás. Az utánuk jövő generációk pedig egyre kevesebben vannak – a 15–19 évesek létszámának visszaesése a legdrámaibb. A termékenységi arányszám, vagyis az egy nőre jutó átlagos gyerekszám a kilencvenes évek második fele óta 1,3 körül ingadozik, míg a társadalom egyszerű reprodukciójához átlagosan 2,1 gyermek lenne szükséges.

A házas–nem házas arány megfordulása is meghatározó volt a gyermekvállalás szempontjából, legalábbis nálunk, tekintve, hogy például a skandináv országokban nincs számottevő különbség a házasok és élettársak gyermekvállalási hajlandósága között. A házasságon kívül születő gyerekek egyre növekvő hányada (48 százalék) miatt a különbség nálunk is eltűnőben van. (1970-ben a babák 5 százaléka, 1990-ben 13 százaléka jött világra házasságon kívül.)

Az elmúlt években lezajlott változások horderejét tükrözi, hogy a 25–29 éves nők körében arányukat tekintve jelenleg annyian élnek házasságon kívül (80 százalék), mint ahányan házasok voltak a rendszerváltás idején. Sőt, 2016-ban a 30 év alatti nők 84, a szülőképes korú összes nőnek pedig 45 százaléka volt gyermektelen. Az elemzők szerint az élettársi kapcsolatok gyakoriságának növekedése nem tudja kompenzálni sem a házasságok, sem a megszülető gyerekek számának csökkenését, azaz növekszik az egyedül élők és a gyermektelenek száma.

A házasságkötés átlagéletkora a nőknél ma 29,6 év, míg 1970-ben 21,6 év volt. Nemcsak későbbre tolódik a házasságkötés, hanem ritkább is: 2010 óta a 30–34 éves nők között egyre inkább kisebbségbe kerülnek a házasok (42 százalék), és a 35–39 éveseknek is legfeljebb a fele van férjnél – holott 1970-ben 90, a rendszerváltáskor 80 százalék volt az arány. Ma a 15–49 éves nők mindössze 36 százaléka házas, pedig egészen az ezredfordulóig a férjezettek voltak többségben. A szülőképes korú nők további 14 százaléka ma élettársi kapcsolatban él, ami azt jelenti, hogy a gyermekvállalási korban lévő nők felének nincs párkapcsolata.

A rendszerváltás óta a legszembetűnőbb változás a gyermektelen nők arányának megugrása és a kétgyermekes modell visszaszorulása. Az egy nőre jutó gyerekszám legdrasztikusabban a huszonévesek és a 30–34 éves nők körében esett vissza (1,7-ről 1-re). Tavaly a 30–34 éves nők 42 százaléka volt gyermektelen, 2,5-szer annyian, mint az ezredforduló évében, és 4-szer többen, mint a rendszerváltás idején. 1990-ben a korcsoport több mint felének volt két gyereke, ma alig az egyötödének.

A most 35–39 éves nőkre átlagosan 1,5 gyerek jut fejenként, és a korábbiakhoz képest magas, 24 százalékos a gyermektelenségi arányuk. A statisztikusok rámutattak: a mai 35–39 évesek ezzel együtt sokkal jobban álltak öt évvel ezelőtt, mint a mostani 30–34 évesek, akiknek rendkívül bele kellene húzniuk, hogy elérjék a 35–39 évesek mostani gyermeklétszám szintjét. Az okok sokrétűek: statisztikák szerint az alacsonyan és magasan képzett nők gyerekvállalása a legmagasabb, az érettségizettek körében azonban jelentős lemaradás van. 

„Termékenységi helyzetünk kulcsproblémája az, hogy egyáltalán nem, vagy a korábbiakhoz képest jóval később születnek meg az első gyermekek, így összeszűkül az a bázis, amely második gyermeket vállalhatna” – írják az elemzők, akik ugyanakkor felhívják a figyelmet arra is, hogy a korábban született generációknál a végleges gyermekszám már 35–40 éves korra kialakult. Először a ’70-es években született, halogatós Ratkó-gyerekeknél figyelhető meg, hogy a 35 év fölötti nők termékenysége növekedni kezd. Úgy tűnik, a 40 éves kor felé haladó nők gyakoribb gyermekvállalása a korábban elhalasztott gyermek(ek) részleges pótlására irányul: legtöbben az első gyermeküket szülik ebben a korban (12 százalék), a másodikat 7 százalékuk, a többediket 5 százalékuk vállalja.

A családalapítás időzítése tehát jócskán eltolódott, tekintve, hogy a huszonévesek létszáma és egyben gyerekszáma is folyamatosan csökken. (1990-ben egy huszonéves nőre átlagosan egy gyermek jutott, ma 0,35.) 1990 és 2015 között a 35–39 éves nők körében a gyermekszülés gyakorisága ugyanolyan mértékben növekedett, mint amilyen arány a 20–24 éveseké megcsappant – állapítják meg a kutatók. (M. M. R.)

Olvasson tovább:

  • Sugar Babyk és Sugar Daddyk

    A boldogság megtalálását ígéri, miközben a pénzért sok mindenre hajlandó fiatal lányok (vagy akár fiúk), illetve a „szolgáltatásaikért” őket „támogatni” képes férfiak (vagy hölgyek) közvetítését végzi az első magyar „sugardating” társközvetítő oldal. Amennyiben mindez a luxusprostitúcióra,...
  • Karl Pfeifer bécsi újságíró kötete négy évtized eseményeiről

    Az utóbbi hónapokban újra számos érdekes kötet került a magyar könyvesboltokba, olyan könyvek, amelyek szerzői kritikusan elemzik a hazai közállapotokat, a „nemzeti együtt-működés” orbáni rendszerét.
  • A bárányok falhatnak

    Több mint 16,6 millió juhot tartanak Romániában – 2001-ben ez a szám még csupán 7,8 millió volt.