Kereső toggle

Életmentés közadakozásból

Ki felel a kórházak működőképességéért?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Lehet azon elmélkedni, hogy a kórházi eszközbeszerzés kinek a feladata lenne, de az biztos, hogy ha tönkremegy egy gép, akkor azt a napi betegellátás biztosítása érdekében sürgősen pótolni kell. Úgy néz ki, hogy ezt nálunk leginkább közadakozással lehet megoldani – mondta el lapunknak a Heim Pál Gyermekkórház Fejlesztéséért Alapítvány elnöke. A szervezet, amely ősszel sikeresen kampányolt egy lélegeztetőgépért, most két tönkrement altatógép sürgős pótlása miatt kéri az emberek segítségét.

„Hatalmas összefogással, az emberek fantasztikus támogatásával pár hónap alatt összegyűlt akkora összeg, hogy a Heim Pál Gyermekkórház Fejlesztéséért Alapítvány új, életmentő lélegeztetőgépet tudjon vásárolni az intenzív osztályon fekvő gyermekek részére. Óriási segítség ez a gyermekegészségügyi intézménynek, hiszen évente 270-300 olyan, súlyos állapotú gyermeket gyógyítanak, akiknek életét mentheti meg a korszerű, mai technológiáknak megfelelő eszköz” – írja közleményében a Heim Pál Kórház alapítványa.

A kórház intenzívosztály-vezetőjének jelzése szerint most két altatógép romlott el, amiket sürgősen pótolni kellene, ezért az alapítvány újabb gyűjtést indított életmentő gépek beszerzése céljából. Az osztálynak ugyanis az évi több mint 5000 műtét lebonyolításához égetően szüksége van az altatógépekre. Smrcz Ervin, a Heim Pál Gyermekkórház Fejlesztéséért Alapítvány Kuratórium elnöke szerint eddig szakemberhiány nehezítette csak a szervezést, de mostantól a működő altatógépek száma is nehézséget okoz. Ezért ismét kérik az emberek támogatását, hogy a műtétre várás ideje ne hosszabbodjon.

Norbi, a kórházfestő

„Hálapénz helyett inkább kórtermeket festek ki ingyen. A szüleim büszkék rám, hiszen miről híres egy cigány? Vagy a zenéről, vagy arról, hogy segélyt kér, vagy börtönben ül. De arról nem, hogy dolgozik, pláne segít” – mondja Lakatos Norbert, a kórházak felé jótékonykodó szobafestő-mázoló és épületszobrász.
Hogy jött az ötlet, hogy kórházakban fessen?
– Amikor a kislányom nyolchónapos volt, egy fertőzés miatt a kistarcsai kórházba került. Egy hétig volt bent, és én az első három napban ott voltam vele, mert féltem attól, hogy nem látják el őt rendesen, mivel roma. Nagyon meglepődtem az orvosok és nővérek hozzáállásán, mert igen lelkiismeretesen bántak minden kisgyerekkel – annak ellenére is, hogy milyen környezetben és milyen eszközökkel dolgoznak, vagy milyen a fizetésük. Ezt szerettem volna valahogy meghálálni nekik.
Miért nem pénzt adott?
– Mert nekem sincs sok, meg ha adok egy borítékot egy orvosnak, abból a kollegái nem járnak jól. Az osztályra pedig nagyon ráfért a felújítás. Megkaptam a lehetőséget, hogy kifessem a nővérszobát. Kórtemet sajnos nem lehetett, mert azok telítettek voltak. A gyerekosztály felújítás címén abban az évben egy új linóleumot kapott, miközben hullott a vakolat.
Hogyan jöttek az újabb megkeresések?
– Feltettem facebookra képet a nővérszobáról a festés előtt és után, hozzá szöveget, hogy meg kell becsülni Magyarországon az orvosokat, ápolókat, hogy ilyen körülmények között szívvel-lélekkel dolgoznak, és azt, aki elveszítette ezt a lelkesedést, azt hozzuk vissza. Ezt megosztottam az ismerőseimmel, és a vállalkozókkal, akiknél dolgoztam, finoman célozva arra, hogy nektek van bevételetek. Én megérzek minden forintot, amit oda költök, de megtehetnétek ti is akár.
Ezt felkapták?
– De még hogy: nem gondoltam volna, hogy 3 nap alatt 10 ezer lájk és 30 ezer megosztás lesz belőle. Az ezt követő médiafelhajtásnak köszönhetően egy vállalkozó is mellém állt, aki állta az anyagköltséget. Az első két kórházat még egyedül csináltam meg, a többit már csapattal. Nagyon sokan írtak nekem építőiparban dolgozó személyek, belsőépítészek, grafikusok is, hogy jönnének segíteni ingyen, ahogy én, és nem szakmabeliek is csatlakoztak. A grafikus például a II. sz. Gyermekklinikán gyönyörű képet csinált a falra. Visszatértem a Flór Ferenc Kórházba is, ahol kifestettük az egész koraszülött osztályt, ami akkor már legalább 20 éve nem volt kifestve. A kórházaknak vannak ugyan karbantartó részlegeik, de azok sincsenek eleresztve anyagilag.
Most is vállal karitatív munkát?
– Persze, ha megkeresnek, mindig megyek. Egy munkára akár 20 embert is tudok mozgósítani. Legutoljára a Totalcar magazin keresett meg azzal, hogy menjek le Toldra az Igazgyöngy Alapítvány ifjúsági központját kifesteni, amit egyedül csináltam meg.
Közben miből tartja fenn a családját?
– Amikor ezeket csinálom, nem keresek, tehát emiatt is igyekszem gyorsan végezni a munkával. Amúgy egyéni vállalkozóként – vagy inkább próbálkozóként – dolgozom, mert alkalmazottként az építőiparban megélni csak nagyon jó cégnél lehet, amelyik tényleg bejelent, és ki is fizet. Ez egy rettenetesen kiszolgáltatott állapot, és nem azért, mert rasszizmus van, ezt nem romákkal is ugyanúgy megcsinálják. Nem véletlen, hogy kevesen jönnek haza dolgozni.
Ön is dolgozott külföldön?
– Igen, egy hónapja még Hollandiában voltam, mert jött a téli időszak, nem volt munkám, és egy vállalkozó nagyon jó fizetést kínált. Két hónapot töltöttem kint, főleg Németországban. De ez nem nekem való, mert nem jó elszakítva lenni a családomtól: én 25 éves vagyok, a párom 22, a kislányom kétéves – nem akarok kimaradni az életükből. Én a tehetségemet, a szaktudásomat magyar embereknek akarom átadni, itt akarok dolgozni, normálisan megélni, eltartani a családomat. Ha egy cipő kell Zsófinak, ne azon kelljen gondolkodnom, hogy pelenkát vegyünk vagy cipőt. Én nem a cigányságomból akarok pénzt csinálni, nem felajánlásokat akarok, meg segélyt, meg adományokat, hanem munkalehetőséget.
Szülei mivel foglalkoznak? Mit szólnak a jótékonykodásához?
– Apám kőműves, gyerekkorunk óta dolgoztunk mellette, a kisebbik bátyám burkoló, a nagyobbiknak hét szakmája van, ő most a vendéglátásban dogozik, a húgom pedig tanul. Vannak persze irigy emberek is, akik szerint én biztos tele vagyok pénzzel, ha jótékonykodom. De sokan büszkék rám, így a család is, hiszen a romákról az hírlik, hogy segélyen élnek, börtönben vannak, nem pedig az, hogy dolgoznak és segítenek, sőt dolgozva segítenek. (Makki Marie-Rose, Jankovics Tímea)

Az OEP az alapítványi gyűjtésről úgy nyilatkozott, hogy ez teljesen bevett módszer az eszközök pótlására, ami viszont erősen vitatott álláspont. „Az, hogy egy kórház létfontosságú gépeit is közadakozásból kell előteremteni, kicsit olyan, mintha a BKV létrehozna egy alapítványt, hogy gyűjtést indítson a metrószerelvények kerekeinek pótlására. Persze nem kizárt, hogy még erre is sor kerül” – vélekedett kérdésünkre Kincses Gyula volt egészségügyi államtitkár. Hozzátette: ma Magyarországon rögzítve vannak a kórházak működésének minimumfeltételei, amit a tulajdonos és fenntartó kell, hogy szavatoljon. A szükséges eszközök, gépek beszerzése tehát az állam, azok működtetésének finanszírozása pedig az OEP feladata. Az alapítványoknak nem a minimumfeltételeket kellene biztosítaniuk, hanem a betegek, dolgozók életkörülményeit javító beruházásokat finanszírozni – állította Kincses Gyula.  

Smrcz Ervin, a Heim Pál Gyermekkórház Fejlesztéséért Alapítvány Kuratórium elnöke árnyaltabban fogalmazott: nálunk sokkal gazdagabb országokban – és sokkal racionálisabban működő ellátórendszerek mellett – is alapítványok segítik a kórházak munkáját, azzal a különbséggel, hogy ott a legújabb, nagyon drága csúcstechnikai eszközöket szerzik be alapítványokon keresztül, míg nálunk létfontosságú berendezéseket pótolnak ezen a módon. „Többek között ez a különbség gazdag és szegény ország között” – állította lapunknak Smrcz Ervin, aki szerint az alapítvány fennállása, azaz 1990 óta ez a helyzet.

A fenntartóváltás következményeivel kapcsolatban annyit mondott: amikor még a fővároshoz tartozott a kórház, az önkormányzat évente biztosította az egyes kórházak eszközigényét. Az állami fenntartásba vétellel bevezették az évenkénti központi ellátást. „Idén például mindenhol lecserélték a képalkotó műszereket, ami hatalmas összegbe került a mi kórházunkban is. Ez jó módszer lehetne, ha a kórházak eszközállománya átlagosan nem 10-15 éves lenne. Ezekkel nem biztos, hogy meg lehet várni, amíg egy újabb nagy beszerzéssel az adott műszercsoportot lecserélik. Fejlettebb országokban a műszereket 3-4 évente korszerűbbekre váltják” – tette hozzá az elnök, aki szerint, ha tönkremegy egy gép, akkor azt a napi betegellátás biztosítása érdekében sürgősen pótolni kell. Nálunk leghatékonyabban ezt az alapítványokon keresztül, azaz közadakozások megszervezésével lehet megoldani. A gyermekkórházi alapítvány bevételét kétharmad részt az egyszázalékos felajánlások, egyharmadrészt a céges és magánadományok teszik ki.   

A fejlesztések sorsa azért sem mellékes, mivel a Közép-Magyarországi Gyermekgyógyászati Centrumként működő kórház egész Magyarországról fogadja a betegeket, hiszen több szakmában csak itt van gyermekellátás. A helyzet az elmúlt években fokozódott, mivel vidéken rengeteg rendelő és kórházi osztály bezárt, főleg az orvoshiány miatt. Növekszik tehát a nyomás a kórházon, ezért is kell az intenzív osztályt fejleszteniük. „Most a legsürgősebb a korszerű altatógépek beszerzése, melyeknek darabja 10 millió forint – a kórházban tíz altatógép üzemelt, ebből kettőt kell pótolni. Lélegeztetőgépből a szükséges tíz helyett hat van, ezek beszerzése jövő évben folytatódik” – sorolja a kuratóriumi elnök. Az alapítványnak köszönhetően rendszeresen cserélhetők az elavult vagy tönkrement gépek, így a Heim Pál Gyermekkórház még az egyik legjobban műszerezett intézménynek számít az országban.

Ugyanakkor Budapest-szerte nagyon elavult a kórházak épületállománya, ez alól a gyermekkórház sem kivétel, ezért az alapítványnak kezdettől kiemelt célja az épületek korszerűsítése. A fővárossal összefogva 2009-re valósult meg a gyermekbelgyógyászat újjá-építése, most pedig a kormány egymilliárd forintos támogatásával újabb épületfejlesztés készül.

A fővárosi tömbkórházak tervére és a gyermekkórház további sorsára vonatkozó kérdésre reagálva Smrcz Ervin utalt arra: a Heim Pál Gyermekkórház régóta tervezett két tömbépületéből 1983-ban az egyik épült meg. A másik, a betegágyakat tartalmazó B épület megépítésével kapcsolatban most újból érzékelhető kormányzati szándék – ha ez megvalósulna, akkor a gyerekkórházi ellátást is tömbösíteni lehetne a fővárosban.

Olvasson tovább:

  • Éhezők fociviadala

    A 21. században elképzelhetetlennek tartott körülmények között építik kenyai, nepáli és más nemzetiségű munkások a 2022-es katari futball-világbajnokság létesítményeit.
  • Magyar Gulag-foglyok visszaemlékezései

    Hozzávetőleg 18 millió ember töltött el hosszabb-rövidebb időt az úgynevezett Gulag-táborrendszerben 1929 és 1953 között. A „málenkij robotra” elhurcolt magyarok száma 700 ezerre tehető, akik közül 300 ezren már nem tértek haza.
  • Mark Zuckerberg egy kínai buddhista szentélyben. Szakított az ateizmussal, de hogyan tovább?

    Megvilágosodott techguruk

    Egyre nagyobb sebességgel terjed a buddhizmus az amerikai gazdasági vezetők között. Igaz, az ateizmusukról híres techguruk a Szilícium-völgyben a buddhizmusból is saját belátásuk szerint válogatnak, így egy teljesen új vallási irányzat van születőben – a „mindfulness”, más néven „éber önirányítás”...