Kereső toggle

Az anya, a baba és az ősbizalom

A magyarok 70 százaléka bizonytalan kötődő a kapcsolataiban

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A korai kötődésnek meghatározó jelentősége van az emberek életében, szorosan összefügg a kóros bizalmatlansággal, a párkapcsolatok bomlékonyságával és a rossz munkahelyi viszonyokkal is. A Hungarostudy 2013 kutatás eredménye szerint a magyar felnőttek mindössze 31 százaléka képes a biztonságos kötődésre. Ennek okairól, következményeiről, orvoslásáról, illetve a jövő generáció kilátásairól kérdeztük Csóka Szilviát, a Semmelweis Egyetem magatartáskutatóját.

Miért foglalkoztatja a korai kötődés témája?

– Eredetileg zoológus vagyok, tehát biológiai indíttatásból, illetve humánetológiai vonalon alakult ki az érdeklődés. No meg háromgyerekes anyukaként a hétköznapok szintjén is űzöm ezt a mesterséget, a korai kötődés tanulmányozását.

Mit nevezünk biztonságos kötődésnek?

– A kötődési viselkedés a bölcsőtől a sírig jellemzi az embert – legalábbis ezt mondta az elmélet atyja, John Bowlby, aki a biztonságos kötődésnek egy nagyon ideális állapotát határozta meg, méghozzá a hiányából kiindulva, árvaházi és kórházban szeparált gyerekeket vizsgálva. Bowlby maga is megszenvedte ezt, hatodik gyerekként úgy nőtt fel, hogy napi egy órát találkozott az édesanyjával. Később állítólag azt nyilatkozta, hogy a kutyájával bensőségesebb kapcsolatának kellett, hogy legyen, mint a szüleivel.

Elképzelése vágyálom lenne?

– Bizonyos szempontból igen, mivel az ideális kötődés egy állandó jellegű, maximális odafigyelést feltételez a gondozó részéről, valamint egy traumáktól mentes életet. Mindez nyilván megvalósíthatatlan – ám nagyon is érdemes törekedni rá. A biztonságos kötődés lényege, hogy egy ember, aki megszületik, azt érzi, hogy őrá vártak, kapcsolatba vonják, és érzelmileg biztonságban van. Nem véletlen reflex, hogy a baba kitárja a két karját, sír, markolászik: egymaga fél. Jó esetben valóban vártak rá, még jobb esetben egy nagyobb családi közösség várt rá. Ez olyasfajta érzést ültet el a gyerekben, hogy a világ egy barátságos hely, az emberek jóindulatúak.

És az egyén, mint tudjuk, a külvilággal való viszonyában sokszor kiváltja azt a reakciót, amit eleve elvár.

– Igen, és abban, hogy mit vár el, meghatározó a korai kötődés minősége. Az ősbizalom az intim viszonyainkban a leginkább meghatározó. A kötődés maga egyébként csak a 6-8. hónap környékén válik kifejezetté, amikor sok körülötte lévő emberből a baba kiválaszt egyet, általában az édesanyát – más szóval az elsődleges gondozót, egy olyan személyt, aki mindig szenzitíven reagál rá –, és elkezd hozzá kötődni. A biztonságos kötődés lényegében azt jelenti, hogy már kiskorától kezdve megtanulja annak tudatában szabályozni az érzelmeit, hogy számíthat egy másik ember segítségére.

Ez milyen anyát feltételez?

– Olyat, aki felismeri a baba igényeit, és megfelelően reagál rájuk. Ebben kulcsszó a mentalizáció: akkor tudom felismerni a baba igényeit, ha tudok a gondolataiban olvasni. Ha megfelelően reagáltak annak idején az én igényeimre, akkor én is jól fogok reagálni másokéra. Ez tehát egy transzgenerációs történet, hogy valaki mennyire tud egy másik emberre valóban odafigyelni, ámde tanulható is – bár az értelmi intelligenciától abszolút független.

A korai kötődési zavaroknak rövid és hosszú távon is meg vannak a következményei: a 2013-as Hungarostudy vizsgálatban megállapítottátok, hogy gyerekkori betegségek, asztma, allergia is összefüggésbe hozható vele.

– A belgyógyász társszerző kérésére külön megvizsgáltuk az allergiás és asztmás gyerekeket. Azt feltételezzük, hogy amikor bizonytalan kötődés esetén a baba viselkedése válasz nélkül marad, akkor a szervezete másképp reagál: mondjuk egy súlyos betegséggel, mert ilyen módon igyekszik megkapni az elmaradt gondoskodást. Eredményeink szerint az asztma, allergia vagy például a fülgyulladás gyakoribb a bizonytalan kötődésű kicsiknél. Ez plusz terhet rak az egyénre – fel lehet mellette nőni, de nem marad nyom nélkül: azt láttuk, hogy még felnőtt korban is növeli a betegnapok számát.

Kutatásuk szerint a magyaroknak mindössze 31 százaléka biztonságos kötődő, míg a fejlett országok átlaga 50 százalék. Hogy lehet ez?

– Ez a mérés egy becslés ugyan, de sokat elárul. Alapvetően két dimenziót vizsgálunk vele: a kapcsolataiban elkerülő, függetlenségre törekvő, valamint az ambivalens, aggodalmaskodó hozzáállást. (Itt csupán kötődési zavarokról és nem patalogikus esetekről van szó – a szerk.) Azt nevezzük biztonságos kötődésnek, amikor mind a függetlenség, mind az aggodalmaskodás alacsony, így nyertük a 31 százalékot.

A kötődési bizonytalanságnak lehet-e következménye a családalapítási kedv visszaszorulása?

– Mindenképpen összefügg vele: a függetlenségi érték – aminek van egy egészséges mértéke a kapcsolatokban – nálunk extrém magas volt, és nemcsak a férfiaknál, hanem a nőknél is közel 60 százalékos. Ez olyanfajta függetlenség, amikor az egyén kívülállónak érzi magát, nem pedig a szűkebb és tágabb társadalmi rendszerek részének, ennélfogva igen nehéz vele együttműködni. A kötődési biztonság a kölcsönös egymásrautaltságra épít: számíthatnak rám, és én is számíthatok másokra. Mellesleg a kapcsolataiban bizonytalan, aggodalmaskodó érték is magas volt, 48 százalék.

A magyar társadalom elég tradicionális felfogású a nemi szerepek tekintetében. Vajon mivel magyarázható a nők magas függetlenségi értéke?

– A tradicionalizmus keveredik az emancipációs felfogással: sok nő hoz magával egy bizonytalan kötődési mintát, amire ráerősítenek az emancipációs, függetlenségi törekvések is. Ez, valljuk be, nem nagyon kedvez sem a párkapcsolatoknak, sem az anyaszerepnek. Az igény szerinti gondoskodás ugyanis azt jelenti, hogy a másik szempontjait a magaméi elé helyezem, ami önfeladással jár. Amennyiben az édesanyával átélt kapcsolatból ez hiányzik, a gyermek számára ez lesz a minta a felnőttkori bensőséges kapcsolatokban is.

Egy apából is lehet „elsődleges gondozó”?

– Szükség esetén igen – ez egyébként meglehetősen kultúrafüggő. Férfiakban is benne van az utódokról való gondoskodásra való készség. S ha gondoskodik róla, azzal elkezd kötődni is a babához. Kutatások szerint sokkal jobb lelki és testi egészségnek örvendenek azok a férfiak, akik részt vesznek a gyerekeik gondozásában és a velük való játékban. Az is kimutatható, hogy a baba születésekor 30 százalékkal csökken a tesztoszteron szintjük, azaz biológiailag ők is mintegy ráhangolódnak az újszülöttre.

A két nem persze soha nem lesz egyforma: a nő mindig nő marad, a férfi pedig férfi, mivel óriási anatómiai, élettani, pszichológiai és egyéb különbségek vannak közöttük, amit azt gondolom, hogy el kellene fogadnunk. De ez nem azt jelenti, hogy egy férfi a maga százszázalékos férfiasságával ne ölelgethetne egy babát, s ha megteheti, ne tölthetne vele heti két-három napot is, mialatt az anyuka például dolgozni megy.

A társválasztás milyen elven működik? Hasonlóság, ellentétek vonzása, vagy mindenki biztonságos kötődőt keres?

– Többnyire a biztonságos kötődésűeket keresi mindenki, de az is gyakori, hogy egymásra talál a független és az aggódó kötődésű, mert ebben a felállásban mindenki otthonosan érzi magát: az aggodalmaskodó folyamatosan megélheti, hogy őt magára hagyják, nem szeretik, míg a független folyamatosan kell, hogy tartsa a távolságot, mivel a másik gyanakvó és kiszámíthatatlan.

Korrigálható-e egy ember kötődési sémája?

–  A kötődéselmélet egyik kulcsmotívuma, hogy a kialakult mintázat nem kőbe vésett: a bizonytalan és a biztonságos kötődés is megfordulhat az életünk során. Elég egy trauma – egy szülő korai halála, csúnya válás, háború stb. –, és a biztonságos kötődés megtörhet. Másrészt egy elhanyagolt árva akkor is biztonságos kötődésűvé válhat, ha csak tinédzserkorában találkozik egy jóravaló tanárral, esetleg nevelőszülővel. Vagy ha egy anya nem volt topon a gyereke születésekor, a kapcsolatukat idővel korrigálhatja, ezt nevezzük „szerzett” biztonságnak.

Tehát nincs szó determinációról?

– Rengeteg probléma a rossz kezdethez vezethető vissza, de nyitott az út egy szerzett biztonság felé, viszont ez többletmunkával jár. Ez jó hír, mivel a bizonytalan kötődés egy olyan működési mód, ami nem optimális: egy állandó diszkomfort érzést jelent mind a munkahelyen, mind a párkapcsolatban, s általában mindenféle interakcióban. A népesség 70 százalékának érintettsége némileg megmagyarázza a magyarok kóros bizalmatlanságát, rossz egészségügyi és halálozási mutatóit, csökkenő családalapítási kedvét vagy a rendkívüli munkahelyi stresszt is.

A biztonságos kötődés nem jelent előnyt a nehézségek, traumák kezelésében?

– Ez számtalan egyéb tényezőn is múlik. A transzgenerációs vizsgálatok azt mutatják, hogy egy komoly trauma rosszul hat a b biztonságos kötődésre, mi több, transzgenerációsan hat. Epigenetikus (a szerzett tulajdonságok öröklődését vizsgáló) eredmény van arról, hogy a génjeink felületén megjelennek a nagyszüleink által átélt események, biológiai szinten hordozzuk azokat. Ismert egy vizsgálat hím egerekkel: megszagoltatnak velük valamit, és közben megütik őket árammal, ezért egyes szagok félelmet váltanak ki náluk. Ezek után nősténnyel párosítják őket, megszületik az utód, aki ugyanattól a szagtól félni fog, majd ugyanígy az unoka is, holott semmilyen tapasztalata nincs róla. Kimutatható, hogy minden szagot valamilyen típusú receptor fog, s az adott receptor a harmadik generáció agyában nagyobb számban van jelen, tehát érzékenyebb rá az agya. Az egéren egzaktul ki lehet mutatni, hogy ő a kettő generációval fölötte lévő előd életét éli, ez azért elképesztő. Az emberek is átélik, tudják ezt, de egereken kell bebizonyítaniuk maguknak a saját élményüket! Na, ez az igazi betegség szerintem.

Nincs olyan ember Magyarországon, akinek a felmenői ne sínylették volna meg a 20. századot. Ha indokolatlanul erős félelmek az egérnél így kijöhetnek, akkor mennyivel inkább igaz ez egy összetettebb és érzékenyebb idegrendszerű lénynél. Ám a negatív élmények gyógyulnak is: a harmadik generáció után már eltűnik a félelem.  Ezek az epigenetikai nyomok pár generáció után kikopnak, eltűnnek – feltéve, hogy nem éri a leszármazottakat újabb trauma.

Ez mennyire kiszolgáltatott állapot? A kötődési problémák felismerését általában mennyire követi tudatos változtatás?

– Azt tapasztalom, hogy nagyon sok embert érdekel a kérdés. Változtatni azért sem könnyű, mert ez egy beteg kapcsolati séma, ami általában kapcsolatban gyógyul. Nem feltétlenül kell pszichoterápia, lehet ez meseterápia, vagy van, aki a szavakig sem jut el, olyan korán sérült: neki egy mozgás- vagy táncterápia is segíthet. A lényeg, hogy valakivel egy gyógyító kapcsolatot teremt, és azon végig is megy, aminek folytán az önbizalma és a mások iránti bizalma is megerősödik.

Olvasson tovább: