Kereső toggle

„A gyakorlat mutatja, hogy létezik”

Beszélgetés a világhírű klímakutatóval, Mojib Latiffal

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

„A globális felmelegedés nagy veszélyt jelent, különösen, ami a jövőbeli politikai intézkedéseket illeti” – állítja Mojib Latif, aki immár harminc éve foglalkozik a klímaváltozás témájával. A világhírű professzorral a globális felmelegedés tudományos dilemmáiról Hamburgban, a tekintélyes Max Planck Intézet tenger- és atmoszférakutató központjában beszélgettünk.

Hillary Clinton szerint „a klímaváltozás felelős a menekültválságért”; Barack Obama úgy látja, „mi vagyunk az utolsó generáció, aki tehet a klímaváltozás ellen”; Angela Merkel pedig azt mondja: „kétmilliárd euróval kell megnövelni a klímaváltozással szembeni harc finanszírozását”. Tényleg ilyen aktuális ez a téma?
– Igen. Határozottan meg vagyok győződve, hogy az emberiség egyik legfontosabb témája ez a jövőt illetően. A klímaváltozás ugyanis nemcsak az időjárást, vagy a tengereket érinti, hanem az államokat is, egészen különböző irányokból. A klímaváltozás destabilizálhatja a világot, ronthat az életfeltételeken – és ennek egy globalizált világban világméretű konzekvenciái lehetnek. A klímaváltozás valóban hozzájárul ahhoz, hogy még több ember útra keljen, és komoly biztonsági kérdéseket is felvet. Mi történik például, ha a Himalája gleccserei visszahúzódnak, ha India és Pakisztán nagy folyóit már semmi nem látja el vízzel, és vízhiány alakul ki? Két ellenséges atomhatalomról van szó. És akkor még nem szóltunk a gazdasági következményekről, amelyek azonnal végiggyűrűzhetnek az egész világon. Emiatt is gondolom, hogy a klímaváltozás jelentőségét a legtöbb ember teljesen alulértékeli.
Ezek a sötét forgatókönyvek ennyire biztosak lennének?
– Természetesen a klímaváltozás kihatásait még nem tudjuk teljesen biztosan felvázolni, tudománytalan lenne, ha ezt állítanám. Annyit tehetünk, hogy a ma rendelkezésre álló, legbiztosabb tudományos eredmények alapján hozunk döntéseket. A felvázolt forgatókönyvek mutatnak eltéréseket, de minden modell egyértelmű globális felmelegedést, a tengerszint egyértelmű növekedését és a szélsőséges időjárási jelenségek gyakoribbá válását mutatja.
Mikor váltak a klímaváltozás „tünetei” egyértelművé az ön számára?
– Már a nyolcvanas évek közepe óta, tehát harminc éve foglalkozom a témával. És már akkoriban meglehetősen nyilvánvaló volt ez a folyamat. Nemcsak számunkra, hanem mindenki számára, aki megvizsgálta az adatokat.
Klímaváltozás, globális felmelegedés, üvegházhatás. A médiában gyakorlatilag szinonimaként jelennek meg ezek a fogalmak, de mi a különbség?
– A globális felmelegedés egyértelmű. Talán az okokról lehet vitatkozni, de a létezése tény. Az elmúlt több mint száz év mérései mutatják, hogy a hőmérséklet növekszik. 2015 volt a legmelegebb év, 2014 volt a második legmelegebb év a mérések kezdete, vagyis 1880 óta. A tizenhat legmelegebb évből tizenöt a 21. században volt.
Hogyan tudják összehasonlítani az adatokat? Ma már jóval modernebb eszközeink vannak, mint mondjuk száz éve.
– Valóban így van, vannak bizonytalanságok is, különösen a második világháború előtti vagy a 19. századi adatokban. Ugyanakkor léteznek indirekt lehetőségek annak meghatározására, hogy egy adott időszakban milyen volt a hőmérséklet. Például
a korallok vagy az idősebb fák évgyűrűi alapján. De az Arktisz vagy Grönland gleccsereinek jege is egy klímaarchívum. Ebből derült ki az is, hogy a széndioxid-tartalom ma olyan magas, mint évezredek óta soha. A jég ugyanis kis levegőbuborékokat tartalmaz, amelyeket analizálni lehet.
Mi a helyzet az üvegházhatással?
– Az üvegházhatás kapcsán gyakori a félreértés. Az üvegházhatás alapvetően normális, ez garantálja a föld számunkra jótékony feltételeit. Az atmoszférában szén-dioxid és vízgőz, vagyis gáz halmazállapotú víz van. Ez a két legfontosabb üvegházhatású gáz, amelyek a metánnal együtt összesen harminc fokkal teszik melegebbé a hőmérsékletet. Ezáltal válik számunkra lakhatóvá a Föld. Ha ezeknek a gázoknak csak egy százaléka, vagy annak töredékrésze eltűnne, a Földünk valóságos jégsivataggá válna és a hőmérséklet átlag mínusz 18 fokig süllyedne.
A vita arról szól, hogy mi történik, ha ezeknek a gázoknak a természetes hatását felerősítjük. Például az ipari tevékenységek révén szén-dioxidot bocsátunk a levegőbe, és erősítjük az üvegházhatást. Jelenleg ez fél-egy fok átlaghőmérséklet-növekedést jelent, ami nem kevés! Egy jégkorszak és egy melegebb időszak között a különbség öt fok. Ha a továbbiakban is termeljük ezeket a gázokat, akkor ennek az évszázadnak a végén már négy Celsius-fokos emelkedésről fogunk beszélni – ami például Afrikában nyolc fokot jelent! A melegedés a tengereken ugyanis kisebb, mint a szárazföldön.
A klímaváltozás egy rosszul definiált fogalom, mert a klíma mindig változott. Manapság a klímaváltozás alatt ezt az „ember által okozott” változást értjük általában. A globális melegedés sem újdonság. Ami új, az a melegedés sebessége. A gyorsasága által ugyanis a természet – és a természettel együtt az emberek is – mérhetetlen alkalmazkodási kényszer alá kerülnek.
Vannak a globális felmelegedésre olyan bizonyítékaik, amelyek a hétköznapi emberek számára is megfigyelhetők? Például a természetben?
– A jég egyértelműen olvad, és a gleccserek is húzódnak vissza például az Alpokban, Dél-Amerikában, a Himalájában, mindenhol. A tengerszint is emelkedik – a 19. század óta 20 centiméterrel magasabb. A szélsőséges időjárási események is gyakoribbak lettek, és részben intenzívebbek is. Megfigyelhetjük a növényvilág hosszabb vegetációs periódusait is: Németországban ez az időszak két héttel hosszabb. Eközben az Északi-tengerben eddig nem honos új halfajokat találtak, amelyek délebbről északabbra költöztek a tengerek hőmérsékletemelkedése miatt. Szíriában pedig évekig szárazság volt, ami hozzájárult a menekültválsághoz. De ott van Florida: a tengerszinttel együtt emelkedik a talajvíz is, így az alulról jövő árvizek egyre gyakoribbak. Napjainkban már dollármilliókat és milliárdokat költenek arra, hogy kezeljék ezeket az áradásokat. Elképesztő, hogy Floridában is vannak még politikusok, akik ezt az egészet vitatják – pedig lassacskán elmerülnek.
Miért, a tudósok között nincsenek viták a klímaváltozásról?
– Az IPCC (Intergovernmental Panel on Climate Change – Éghajlat-változási Kormányközi Testület) jelentései konszenzust tükröznek. Több mint 800 tudós dolgozott például a legutóbbi jelentésen. Mondanám, a szakértők 90 százaléka úgy gondolja, hogy a globális átlaghőmérséklet emelkedik. És, hogy ennek a fő oka az ember a 20. század közepe óta.
Ennek ellenére azért találkozni szkeptikusokkal is: nemcsak az USA-ban, hanem Németországban is.
– Én is szkeptikus vagyok. A tudósok mindig szkeptikusak. De én egyszerűen nem találok érvet a globális felmelegedéssel szemben.
Akkor reagáljon, kérem a következő szkeptikus álláspontokra: „Ha a szén-dioxid mennyisége meg is duplázódik az atmoszférában, fizikai okokból ez csak egy fok melegedést okozhat.”
– Ezt legtöbbször mérnökök mondják, akik laborban dolgoznak. A laborban kontrollált feltételek vannak, amelyek közepette valóban azt látjuk, hogy a hőmérséklet egy szint után nem emelkedik tovább, még ha a szén-dioxid mennyiségét tovább növeljük is. A mi atmoszféránk azonban turbulens, nagyon sokféle mozgás játszódik le benne, ami miatt az anyagok hőmérsékletet befolyásoló sugárzási tulajdonságai megváltoznak.
És van még egy érv: a probléma azáltal alakul ki, hogy a szén-dioxid növeli a hőmérsékletet, ami által egy idő után
a levegő automatikusan több vízgőzt vesz fel. A vízgőz a leghatékonyabb üvegházhatású gáz. És ez a vízgőzhatás az, amely megduplázza a szén-dioxid hatását a vízkörforgáson keresztül. Végső soron ez okozza a problémát.
Egy másik állítás: „az üvegházhatás egy bizonyítatlan és a természettől naponta cáfolt elképzelés.”
– Az üvegházhatást 150 évvel ezelőtt írta le a tudományos irodalom. És nem egy klímakutató, hanem egy matematikus, Fourier. Az egész világunk nem működne, ha az üvegházhatás nem lenne. Minden fizikai magyarázatnak megvan az ellenmagyarázata – amióta létezik az internet. Például sok ember van ma is, aki még mindig vitatja, hogy
a Föld kerek! Tényleg! Nézze csak meg az interneten!
Inkább egy további kritikát említenék 2012-ből:
„A tengerszint emelkedése lassult, sőt, az utóbbi években a globális tengerszint több mint fél centimétert süllyedt.”
– Akkoriban erőteljes időjárási események zajlódtak le
a Csendes-óceánon, az El Niño, a La Niña, szokatlan fel-
melegedések és lehűlések. Ezeknek erős kihatásai voltak a tengerszintre: a csapadék a szárazföldre hullva ott egy rövid időre elraktározódott. Később azonban a víz a folyókon át ismét visszatért a tengerekbe. Tehát akkoriban ez a kijelentés még helyes volt, azóta azonban a tengerszint ismét gyorsan és még erőteljesebben emelkedett.
Egy másik vélemény szerint „ha az összes északi-sarki úgynevezett úszó jég el is olvadna, a tengerszint semmit sem emelkedne.”
– A jégnek két fajtája van. Az egyik az úgynevezett tengeri jég, ami a tengeren úszik, és amelynek elolvadásával valóban nem nő a tengerszint. Ez viszont nem igaz a szárazföldi jegekre, tehát a gleccserekre vagy Grönland és az Antarktisz jegére. Ha ezek olvadnak – és olvadnak –, akkor emelkedik a tengerszint. Ha a grönlandi jégpáncél teljesen eltűnne, az világszerte 7 méter tengerszint-emelkedést jelentene. Ha azonban az Antarktiszon történne ugyanez, az 60 méter szintemelkedést jelentene. Ennek következtében egész metropoliszok és part menti lakott területek tűnhetnek el.
Egyébként van még egy ok, ami miatt a tengerszint emelkedik, ez pedig a víz melegedése, vagyis a hőtágulás.
„A sivatagok nem nőnek, a Szahara valójában zsugorodik” – szól egy másik ellenvélemény.
– Nehéz kérdés. Hogy vajon a Szahara zsugorodik-e, vagy sem, azt nem tudom. Regionálisan lehetnek különbségek. De globálisan abból indulok ki, hogy a sivatagok nőnek.
Az úgynevezett szubtrópusok szárazabbakká válnak. A modell-szimulációk is ezt mutatják.
Végül talán a legfontosabb kritikai pont: „a klímaváltozással az égvilágon semmit sem tudunk kezdeni.”
– Természetesen tudunk mit tenni. Ha megpróbálnánk az üvegházhatású gázok kibocsátását redukálni, akkor legalább ezt a részt korlátozhatnánk.
Mit szól ahhoz, hogy a klímaváltozás mára politikai vitatémává nőtte ki magát, például az Egyesült Államokban?
– Ezt természetesen teljesen hibásnak gondolom. A tudománynak a politikán kívül kell maradnia. Úgy gondolom, hogy mindegy melyik párthoz tartozunk, a tudományos eredményeket nem szabad kétségbe vonni. Az ember persze levonhat eltérő konzekvenciákat. Atomerőműveket kellene építeni vagy szélerőműveket? Ezek már jogos kérdések.

Névjegy

Pakisztáni származású meteorológus, klímakutató, egyetemi tanár. 1954-ben született Hamburgban, házas, gyermeke nincs. Az egyik legismertebb klímakutató Európában, munkásságáért számos kitüntetést kapott. 2015-ben megkapta a Német Környezetdíjat. 2001-ben és 2007-ben társszerzőként működött közre a nagy jelentőségű úgynevezett IPCC- jelentések elkészítésében. (Az IPCC, vagyis az Éghajlat-változási Kormányközi Testület 2007-ben Nobel-békedíjat kapott.) Latif a Német Meteorológiai Társaság és az Amerikai Meteorológiai Társaság tiszteletbeli tagja is. Saját bevallása szerint nem használ autót, a jelentős pénzjutalommal járó Környezetdíj elnyerése óta pedig „ugyanazt a három szelet vajas kenyeret” eszi meg minden este, mint korábban.

Olvasson tovább: