Kereső toggle

Nincs velük az erő

Erdélyben megbukott a Jobbik radikalizmus-exportja

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az erdélyi magyar politika egyik sajátossága a szélsőjobboldali pártformáció hiánya. Az elmúlt években ugyan számos kísérletet tettek a Jobbik és háttérszervezetei egy erős bázis létrehozására, de ez idáig minden erre irányuló törekvésük kudarcot vallott. A román hatóságok rendre kitiltják a Jobbik politikusait, és legutóbb a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalmának két vezetőjét helyezték terrorizmus vádjával előzetes letartóztatásba. A HVIM erdélyi aktivistáit azzal gyanúsítják, hogy házi készítésű bombát akartak robbantani Kézdivásárhely főterén a román nemzeti ünnepre szervezett december elsejei katonai parádé közben. Az erdélyi szélsőjobb nyomában jártunk.

A szervezett bűnözés és terrorizmus elleni ügyészség (DIICOT) május 19-én emelt vádat a HVIM aktivistái ellen. Beke Istvánt közösség elleni merénylet kísérletével, valamint a robbanóanyagokra vonatkozó szabályok megsértésének a kísérletével, Szőcs Zoltánt a két említett bűncselekményre való felbujtással vádolják. Beke az ügyészek szerint törvénytelenül vásárolt 400 pirotechnikai eszközt (petárdát), ebből 195-öt találtak meg nála a decemberi házkutatáskor. Beke Istvánt 2015. december 1-je, Szőcs Zoltánt december 29-e óta tartották vizsgálati fogságban. Ügyvédeik rendszeresen kérték szabadlábra helyezésüket, ennek nyomán július elején háziőrizetbe helyezték őket. Az eljárás ősszel vádemeléssel folytatódik, és ha a vádak megállnak, komoly, precedens értékű ítéletek születhetnek az ügyben – mondta a Heteknek Ferenczi Zsolt háromszéki politológus. A szakember szerint a vád először nevetségesnek tűnt, sőt a hivatalos lehallgatási jegyzőkönyvek egy kocsmai hőzöngés színvonalát idézik, mégis egyre valószínűbbnek látszik, hogy a hatalom komolyan veszi az ügyet, és egyfajta precedens értékű ítéletet akar kreálni. A román kormány a magyar szélsőjobb kísérleteire eddig is kemény válaszokat adott, sorban tiltva ki a Jobbik politikusait hosszabb-rövidebb időre az országból. Ilyen sorsra jutott Szávay István, Zagyva György Gyula, Toroczkai László, valamint az Új Magyar Gárda tagja, Mikola Béla és a Betyársereg vezetője, Tyirityán Zsolt is. A nemkívánatosnak nyilvánított személyek egy és tíz év közötti időszakban nem léphetnek be az ország területére, és a határidők lejártuk után meghosszabbíthatóak, ha az illetékesek úgy vélik, hogy az érintett személy tevékenysége továbbra is veszélyt jelent Románia számára. Ferenczi Zsolt szerint ez a gumiparagrafus bármikor érvényesíthető a nem kívánt személyekkel szemben. Így történt ez idén márciusban is, amikor Szávay István akart Romániába utazni, de a határon kezébe nyomták a kitiltásáról szóló határozatot.

 A politológus véleménye határozott: a Jobbik és más szélsőjobbos szervezetek hiába próbálkoztak az elmúlt években politikai hátteret létrehozni Erdélyben, a retorikájuk csak nagyon kevés polgár számára vonzó. „Az árvalányhajas, darutollas, trianoni fájdalommal fűszerezett, irredenta és nacionalista álomra nem vevő az átlag erdélyi. Ehelyett a mában él, a saját problémáira akar választ kapni, és a szavazataival is egy problémamegoldó szervezetet támogat, nem pedig egy konfliktust gerjesztő, folyamatos etnikai feszültségeket generáló pártot” – fogalmazza meg markáns véleményét a háromszéki politológus. Ráadásul – véli – nemcsak a szélsőjobb, de a Tőkés püspök által létrehozott jobbközép EMNP is kudarcot vallott Erdélyben, mert nem értik és nem is akarják megérteni az erdélyi politikát és a választók akaratát. A Néppárt vajúdása látványos és egyre inkább vállalhatatlan a magyar kormány számára is, de a püspök személye megoldhatatlan gondok elé állítja a Fideszt, így egyelőre hagyják lassan kimúlni a szervezetet. Ez a Jobbik és háttérszervezetei esetében nem így van, hiszen konkurenciát látnak bennük, ezért a kormánypárt igyekszik konszolidált üzenetekkel, a magyar–román viszony normalizálásával légüres térbe helyezni őket. A szociológiai és demográfiai felmérések már három évvel ezelőtt sem jósoltak túl nagy mozgásteret a Jobbik erdélyi szerepvállalásának, mára pedig ez a lehetőség teljesen beszűkült – tette hozzá Ferenczi Zsolt. A Jobbik egyik erdélyi prominense meg is jegyezte nemrég: „minél inkább közelítünk a székelyföld felé a magyar határtól, annál inkább fogy a népszerűségünk, és nő az Orbán Viktorba szerelmes székelyek száma”. A legutóbbi országgyűlési választásokon ezt pontosan jelezték a határon túliak szavazatai, hiszen az érvényes voksok csupán 0,75 százalékát kapta a Jobbik.

Nagy Árpád kolozsvári politológus sem lát esélyt a radikalizálódásra az erdélyi magyarok körében. A szakember szerint Erdélyben egy multikulturális, multietnikus, kvázi toleráns miliőben szocializálódtak a magyarok, ők is kisebbségi helyzetben vannak, így nem vevők a radikális politikai maszlagra. Hozzátette: a Jobbik egy ellenségkép felrajzolásával érte el eredményeit, és bár az erdélyi magyaroknak is kellenek bűnbakok, a cigány- és zsidógyűlöletre, a románok elleni uszításra csak a „kocsmák népe” hajlandó mozdulni, azok is inkább a hőbörgés szintjén, amiből viszont nehéz politikai erőteret képezni. Nagy szerint a rendszerellenes és fundamentalista pártok a politikai rend nyilvánvaló problémáit tematizálják, így tett a Jobbik is, de ennek a politikának egyre csekélyebb a támogatottsága, így érthető, hogy irányt váltott Vona Gábor, és kora tavasszal már arról beszélt, nem lát reális esélyt a Trianon előtti határok visszaállítására. A párt retorikája megváltozott, az idei EMI (Erdélyi Magyar Ifjak) táborban, Gyergyóalfalun már a néppártosodás mellett érvelt Vona Gábor.

Mint Nagy Árpád megjegyezte, az Erdélyben jelenleg is működő magyar radikális csoportok a legutóbbi román terrorvád hatására nyilván sokkal zárkózottabbak lettek, így a tevékenységüket is fedettebben végzik. Az elmúlt évek eseményei alapján eddig a magyarországi szélsőséges csoportok közül a szegedi központú Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) volt a legaktívabb Romániában. A 2001-ben alakult szervezet vezetőségének tagját és korábbi elnökét, Toroczkai Lászlót többször kiutasították az országból. Az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) szervezetével szorosan együttműködő vármegyések szervezték Borzonton és később Alfalun Vona Gábor „tusványosi” táborát. Ezekben a táborokban ideológiai képzés mellett rendre felléptek olyan, a magyarországi szélsőjobboldali szubkultúrából ismert zenekarok, mint a Kárpátia, az Ismerős Arcok és a Romantikus Erőszak. Azonban a tavaly decemberi román titkosszolgálati akció jól láthatóan megtörte a szervezet eddigi „harcos” mentalitását.

A legradikálisabb, a társadalmi beágyazottság helyett pusztán a feszültségkeltést megcélzó romániai magyar extremista csoport a csíkszeredai Csibi Barnához köthető Székely Gárda. Ennek elődje, az Új Magyar Gárda Mozgalom Győri Wass Albert Zászlóalj székely szakasza 2007-ben jött létre Csíkszeredában. A „székely szakasz” szorosan együttműködött a HVIM-mel, közösen vettek részt olyan megfélemlítő akciókban, mint a 2009-es csíkszentmártoni konfliktus. Csíkszentmártonban a magyar lakosság romák lakta házakat támadott meg azt követően, hogy egy romát tilosban legeltetésen kaptak. Ahogy Csibi fogalmaz: „Sor került pár, akár gerillaakciónak is nevezhető megmozdulásra, amelyek közül legfontosabb a bukaresti Romani Criss jogvédő szervezet csíkszeredai provokáció- és autonómiaellenes felvonulásának emlékezetessé tétele.” A székely szakaszból alakult 2009-ben a Székely Gárda. Csibi többször kavart országos botrányt Romániában, 2011. március 15-én például társaival nyilvánosan felakasztottak egy Avram Iancut – az 1848–49-es erdélyi magyarellenes felkelés vezetőjét – ábrázoló bábut. Nagy Árpád a radikális mozgalmak ideológiájában még egy fontos különbségre mutat rá Erdély és az anyaország kapcsán, amely a nyilvános megszólalásokban érhető tetten leginkább. Magyarországon főként az Európai Unió és szervezeteivel kapcsolatos szkepticizmus, az antiszemitizmus és a cigányság problematikája foglalkoztatja a radikálisokat. Erdélyben viszont a kisebbségi lét különféle problémáira, Székelyföld autonómiájára és a román elnyomásra teszik a hangsúlyt. Fontos számukra a szimbólumok, például a székely zászló használata, amely folyamatos szálka a román hatóságok szemében, valamint a nyelvi jogok adta lehetőségek biztosítása, amelyet Romániában ugyan a törvények lehetővé tesznek – a magyar elvileg hivatalos ott, ahol a magyar lakosság aránya eléri a 20 százalékot –, de ez ritkán valósul meg maradéktalanul. A mozgalom prominensei tehát maguk is rájöttek, hogy a magyarországi retorika és társadalmi feszültség importja nem célravezető Erdélyben.

Olvasson tovább: