Kereső toggle

Kalandtúra tanároknak

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az Élet Menete Alapítvány egyedülálló továbbképzést hirdet olyan pedagógusok számára, akiket foglalkoztat, hogy miként lehet a sokszor tabunak számító nemzeti sorskérdéseinket megérteni és érdekfeszítő formában megértetni. A témáról Gordon Gábort,  az alapítvány kuratóriumának elnökét kérdeztük.

Mi a tapasztalatuk, milyen kihívásokkal szembesülnek azok, akik a nemzeti tragédiákról, ezen belül a vészkorszakról igyekeznek ismereteket átadni a diákoknak? A programjuk miben és hogyan nyújt segítséget ehhez?

– Az a tapasztaltunk, hogy a történelmünk kényes kérdéseitől egyformán retteg tanár és diák. Márpedig a magyar történelem igen gazdag a máig kényesnek minősülő kérdésekben. A tanár azért nem szereti ezeket, mert az iskolában kevés az idő az alapos kibeszélésre. Márpedig nem arról vagyunk híresek, hogy bármikor is alaposan kibeszélte volna ez a társadalom vagy a szüleink, nagyszüleink korosztálya azokat a sérelmeket, amelyeket esetenként mély sebekként hordozunk magunkkal. A családi történelmi emlékezet ráadásul néha alapjaiban mond ellent a hivatalos tananyagnak. Vannak tabu témák, „jobb ebbe nem belemenni” ügyek. Csak néhány hívó szót hadd említsek: Trianon, II. Világháború, holokauszt, 56, puha diktatúra, rasszizmus, antiszemitizmus, magyarság, ki a magyar, lassan az európaiság és annak zsidó-keresztény lényege is ezek közé tartozik.

Mi a tapasztalatok alapján úgy gondoljuk, jobbat teszünk valamennyiünkkel, ha a konfliktusos kérdésekről inkább beszélünk, olyan életszagú módszereket alkalmazva, amelyek lekötik főképp az iskoláskorú fiatalokat, s ráadásul befér az iskolai penzumba, ugyanakkor nem kerüli meg a kényes kérdéseket. Ebben szeretnénk gyakorlati segítséget nyújtani azoknak a pedagógusoknak, akik ezzel nap mint nap szembesülnek, s rászánnak most október közepén és végén két ütemben néhány napot arra, hogy esetleg maguk is új vagy érdekes szempontokkal gazdagodjanak, amelyeket aztán alkalmazhatnak a napi gyakorlatukban. Egy sor kiváló szakembert: történészt,  szociológust, pszichológust kértünk fel arra, hogy segítsenek nekünk összeállítani egy olyan képzési programot, amely sorra veszi a lehetséges konfliktusokat, gyakorlati megoldási lehetőségeket, magyarázatokat, módszereket ismertet.

A digitális generációkat vagy számítógépes csodákkal vagy igazi életszagú élményekkel lehet lekötni. Mi ezen a továbbképzésen mind a kettőből szeretnénk a pedagógiai kínálatukat bővíteni. A képzés első szakasza inkább elméleti lesz, előadásokkal, „tantermi” foglalkozásokkal. A második szakasz egy négy napos utazás során, adott helyszíneken, sok beszélgetéssel és szakemberek kíséretében mutat be tényeket, követhető hazai és külföldi példákat. Magyar, osztrák, cseh és lengyel helyszíneket érint majd ez a pedagógiai kalandtúra.

A nyári fesztiválokon is jelen voltak. Milyen tapasztalatokat szereztek?

– A fesztiválokra kivittünk mindenféle kütyüt, játékot, kvízt, ezeket is szerették a látogatók. De a legnagyobb sikere mindenhol annak volt, hogy a standjainkon olyan beszélgetni hajlandó embereket találtak, akikkel meg lehetett vitatni az előzőekben már megemlített kérdéseket. Gondoljunk csak bele, hogy egy mai vidéki ember, legyen fiatal, de mindenképpen 70 éven aluli, alapesetben még soha az életében nem látott élőben egy zsidó embert. Hallani hallott róla, hogy miket, azt kinek-kinek a fantáziájára bízom. Tudja, mert tanulta, hogy volt holokauszt, de hogy az ő településén kik éltek, s hogy azok ugyanolyan részei voltak a helyi közösségnek, mint ő maga, azt nemigen tudja. Egyik partner alapítványunk fogalmazta meg szellemesen kutatási alapján, mi van a fejében egy átlagos vidéki magyar iskolásnak a „zsidó-ról”. Nos, a zsidó fekete ruhában jár, elég öreg és kicsit félelmetes is, de különben is már réges-rég meghalt.  

Az érdeklődők kipróbálhatták az úgynevezett Toleranciamétert is...

– A T-méter egy oktatógép, amelybe beülve egy feladatsort lehet megoldani, s ennek a végén a program kiadja, mennyire toleráns, nyitott s kíváncsi az alany. A Szigeten  debütált a T-méter,  nagy sikerrel. A terveink szerint a berendezést magunkkal visszük a kiállításainkra, kitelepülésekre, és az alapítványunk klubjában is be lehet majd jelentkezni, ha valaki szeretné kipróbálni.

Az Élet Menetével kapcsolatban is van egy újdonság: Hajdú Péter futó akciója. Miről van szó pontosan?

– Hajdú Péter, a nagyszerű marathon-futó keresett meg bennünket, hogy ő úgy kívánna megemlékezni a holokauszt áldozatairól, hogy lefutná a Budapest-Auschwitz távot.  A részleteket, az időpontot és a pontos útvonalat jövő év elején szeretnénk közzétenni azzal a meghívással, felhívással, hogy lehet Péterhez csatlakozni, akár pár száz méter erejéig vagy hosszabb távokon is a egész út során. Az Élet Menete Alapítvány ugyanis csatlakozik hozzá, s megtisztelő, hogy e nagyszerű és tiszta szívű sportemberrel együtt szervezheti meg a közös, kissé sportosnak is ígérkező, de mindenképpen felemelő megemlékezést.

Olvasson tovább: