Kereső toggle

Háló helyett kapcsolat

Hogyan lehet a gyerek internetfüggetlen?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Sokat beszélgetni, és minél több internetmentes, közös szabadnapot beiktatni az éle-tünkbe – így foglalható össze a szakemberek tanácsa arra vonatkozóan, hogyan vészeljük át a szünidőt és az egész életet úgy, hogy a gyerekünk ne váljék internetfüggő szobadísszé. Jól jöhetnek a biztonsági szűrőprogramok is, de a legfőbb garancia az, hogy a gyerekek belső kontrollja kifejlődjön, amihez viszont elengedhetetlen a hiteles szülői minta.

„Sok diákon állandóan érzékelem a kialvatlanságot, s egy idő után a teljesítményromlást is, mivel általános, hogy éjszakába nyúlóan lógnak az interneten” – meséli egy gimnáziumi magyartanár, hozzátéve, hogy az iskolai szünetekben a probléma csak fölerősödik, amikor a fiatalokra rászakad a korlátlan szabadidő. Óriási kihívás a 18 év alattiak lekötése, hiszen szinte lehetetlen számukra diákmunkát találni, és a táborok is csak átmenetileg kínálnak megoldást.

A szünidős elfoglaltság kérdése amiatt is égető, mert a fiatalokra különösen jellemző online jelenlét az okostelefonok robbanásszerű terjedésével – ami nálunk 2011-ben kezdődött – napi 24 órás elfoglaltsággá vált. Nagyon megkönnyítik a kapcsolattartást a különféle mobilalkalmazások, melyek közül az egyik legnépszerűbb a Viber. Az applikáció az internetkapcsolattal rendelkező mobilokon ingyenes telefonálást, üzenetküldést vagy akár csoportos beszélgetéseket tesz lehetővé, viszont nehezebben tilthatók le olyan személyek, akikkel nem szeretnénk kapcsolatba kerülni.

A technikai eszközök állandó fejlődéséből adódik, hogy az 1990 után született Z-generáció számára a közösségi média a kortárs csoportok szerveződésének elsődleges terepe lett. Pszichológusok szerint ebben nincs sok lényegi újdonság, az online szférában ugyanis érdemben nem változik meg a kapcsolati hálóink sűrűsége és főleg a minősége, sem az egyénnek a közösségen belüli pozíciója. A fiatalok elődeikhez hasonlóan a csoportidentitás alapján határozzák meg magukat, s a csoportban elfoglalt helyüket a megosztott információk gyakorisága és mennyisége határozza meg. Emiatt napi több mint tíz órát töltenek az interneten, állandóan keresik az újdonságokat, és igyekeznek minél több, kisebb vagy nagyobb közösséghez tartozni. A virtuális közeg véleménye így rendkívül meghatározóvá válik számukra.

A folyamatos online jelenlétnek megvannak a hátulütői, amelyek a kárvallottak számára minden eddiginél kiszolgáltatottabb helyzetet jelenthetnek. Ezzel kapcsolatban főként a fokozott csoportnyomást és a cybererőszakot, az időben és térben korlátozhatatlan zaklatásokat szokás emlegetni. Napi szinten lehet olvasni híreket öngyilkos tinédzserekről, akiket előtte kortársaik figuráztak ki az interneten, nem egyszer megalázó fotókat vagy videókat terjesztve róluk. A héten látott napvilágot egy kelet-magyarországi eset, melyben egy 14 éves lány vágta fel az ereit, és vett be gyógyszert amiatt, mert egyik társa – bosszúból, mert nem volt hajlandó lefeküdni vele – letöltött egy aktképet az internetről, és azt azzal a hazugsággal küldte szét, hogy a lány van rajta. A kislányt, akit sikerült megmenteni, még intézetbe is küldhetik a történtek miatt.

Szakemberek régóta hangsúlyozzák, hogy az internet kiváló terep arra is, hogy széles körben egymásra találjanak a serdülőkori, családi vagy iskolai nehézségekkel megbirkózni képtelen fiatalok, akik zárt csoportokban tanácsokkal is ellátják egymást a „sikeres” öngyilkosságra vonatkozóan. Így alakulhat ki kultusza a falcolásnak (önvagdosás), anorexiának és egyéb halálos módszereknek. „Ezek hátterében mindig szorongás, kapcsolati krízis, elhanyagolás, kezdődő személyiségzavar áll, a megoldást a háttérben húzódó, többnyire családi jellegű problémák orvoslása jelenti” – fejtette ki lapunknak Pál Melinda gyermekpszichológus.

A másik nagy veszélyforrást az idegenekkel való internetes ismerkedés jelenti, beleértve azt is, amikor tizenéves fiatalok a Facebookon ismerkedve heti gyakorisággal váltogatják a partnereiket. Ez ellen kevéssé védenek meg a felnőtt tartalmakat szűrő internetbiztonsági szoftverek. Bár a különféle veszélyekkel kapcsolatban sokan hiányolják ma az iskolapszichológusokat, és a pedagógusok felelősségét is emlegetik, az egyetlen hatékony megelőzést a megfelelő szülő-gyerek bizalmi kapcsolat kialakítása jelenti. A szülők elsőrendű felelőssége és példaadása ezen a téren is megkerülhetetlen – állítják egybehangzóan a szakemberek.

Ha el akarjuk érni, hogy gyermekünk biztonságosan használja az internetet, akkor három dolgot kell szem előtt tartani: az online és az offline szférában eltöltött idő egyensúlyát, az általunk kijelölt szabályok betartását, és legfőképpen azt, hogy sokat és gyakran beszélgessünk vele az interneten (és az életben) való biztonságos eligazodásról, amit már egészen korán kell elkezdeni – derül ki Megan A. Moreno amerikai médiakutató és gyermekgyógyász Szex, drogok, Facebook – Internethasználati kalauz szülőknek című hiánypótló kézikönyvéből. A szerző egyebek között kitér a különböző korosztályok internetezési szokásaira, a közösségi oldalak konkrét veszélyeire, az internetfüggőségre, egyes, a virtuális hálón hatványozottan fenyegető betegségekre (depresszió, evészavarok), ezek tüneteire és kivédésük lehetőségeire.

Moreno leszögezi, hogy a határok tisztázása a közösségi oldalak tekintetében kulcskérdés. Meg kell állapodni a gyerekkel abban, hogy kiket fogadhat el ismerősének, mit posztolhat ki magáról, és abban is, hogy a szüleinek betekintésük legyen a Facebook-oldalára. Ahogy telik az idő, és látszik, hogy a fiatal tud magára vigyázni, a szülők többsége enged a szigorú szabályokból.

Az általános tapasztalat szerint ötödik osztálytól már gyakorlatilag ki van zárva a kortárs közegből az, akinek nincs Facebook-profilja. A szűrőprogramok is csak ideig-óráig segítenek, mivel a gyerekek hamar megtanulják kiiktatni azokat. Kisfaludi Gábor ötgyermekes családapa, a Safer Internet iskolai oktatóprogram önkéntes előadója szerint a biztonságos internethasználat valójában nem az internetről vagy a technikai hozzáértésről szól. Szerinte az internet csak egy újabb felület, s ha a szülő-gyermek viszony nem működik, akkor ezt ugyanúgy nem tudják egymással megbeszélni, miként a szex, a drog-, az alkoholfogyasztás kérdését és minden más témát sem. „Lehet erőlködni, hogyan tiltom el ettől is a gyereket, ami csak újabb feszültséget teremt, de a problémát nem oldja meg. Ha nincs más, csak a puszta tiltásözön, az csak újabb és újabb kiskapukat szül” – mondta el az oktató a Moreno-könyv tavalyi bemutatóján. (Hogyan neveljük a digitális bennszülötteket? – Hetek 2015. május 8.)

„Azok a legvédettebbek az internet világában, akiknek jó kapcsolatuk van a szüleikkel – ebben nincs semmi új, ugyanez a helyzet az élet minden más területén is. Nagyon fontos, hogy a gyerek ne kerüljön veszélyes helyzetekbe, de ha mégis, akkor létfontosságú, hogy mer-e segítségért a szüleihez fordulni” – erősítette meg az oktató.

„A felnőtteknek ideje lenne felébredniük. Sokszor úgy akarják menteni a gyerekeiket, hogy közben ők sem mondanak le a kütyükről, és nem mutatunk példát az önkorlátozó, felelős viselkedésben. Tanácsos lenne internetmentes közös estéket vagy hétvégéket is beiktatniuk, melyek a család minden tagjára érvényesek” – tette hozzá Pál Melinda. Szerinte a nevelés célja a gyerekek jó helyzetfelismerő, problémamegoldó képességének, önálló gondolkodásának és megfelelő szociális készségeinek a kialakítása, de e téren ma sem a családi, sem az iskolai nevelés nem áll a helyzet magaslatán. A mobiltelefonok iskolából való kitiltása egy lehetséges megoldás, de a pszichológus az okostelefonok órai munkába való bevonását sem tartja elvetélt ötletnek: ez is egy lehetőség arra, hogy megtanítsuk a gyerekeket az internet helyes használatára, az információk szelektálására, arra, hogy mire vigyázzanak a keresőknél, vagy miért káros vagy hasznos egy tartalom. Maguktól ugyanis ezeket soha nem fogják megtanulni.

 

Nő a mobilinternetezők száma

A KSH friss jelentése szerint hazánkban is folyamatosan nő az internetelőfizetések száma: tavaly év végén már 8,1 millió internetelőfizetés volt Magyarországon, amiből 5,4 millió mobilinternet előfizetés, s ez főleg okostelefonokat takar. Az eNET tavalyi kutatása szerint a magyar internetezők 67 százaléka használ okostelefont.
A Medián kutatásai szerint az okostelefon-birtoklásban a legfontosabb szerepe az életkornak és az iskolázottságnak van: 2013-ban a 40 alatti diplomások 70 százalékának volt okos készüléke. A Kutatópont adatai szerint egyidejűleg a tizenévesek legalább fele már szintén rendelkezett vele. Nálunk az internetezés elsődleges célja a közösségi oldalak látogatása.

 

Táborok 11 ezertől 169 ezerig

Egyre többet költünk táborokra, és egyre fiatalabban küldjük a gyereket táborozni. Idén a legnépszerűbb újdonságnak a katonai táborok számítanak – mindez a táborfigyelő.hu felméréséből derül ki. Egy átlagos ottalvós tábor 32-35 ezer forintba kerül, de találhatunk 11 ezerért is kiváló lehetőséget – és 169 ezerért is. A táborozó gyerekek egyharmada, főleg a fővárosiak napközis táborba mennek, amelynek átlagos ára 18-20 ezer forint. Míg 2012-ben a legfiatalabb táborozók átlagéletkora 5 év volt, addig ma már 2-3 éves gyermekeket is beíratnak napközis táborokba.
A leginkább keresett táborok a tavalyi évhez hasonlóan a kalandtáborok és a sporttáborok, utánuk következnek a készségfejlesztő táborok. Újdonság, hogy a negyedik legnépszerűbb idegen nyelvi táborokkal azonos szintű érdeklődés övezi a lövész- és katonai táborokat. Ezenfelül a balatoni helyszínek keresettsége is visszaszorult, úgy látszik, ma már sokkal inkább a programok minősége és mennyisége adja a táborok vonzerejét, mint a földrajzi fekvésük.

Olvasson tovább: