Kereső toggle

Szörnyek családja

Szabadlábra kerülhet a Manson-szekta egyik tagja

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Egy azonosított holttest és egy feltételes szabadlábra helyezés esélye 47 év börtön után – ezek az események irányították rá újra a figyelmet Charles Manson sorozatgyilkosra és a körülötte kialakult „Manson családra”. A szekta 1969 nyarán öt hét alatt kilenc gyilkosságot követett el – legalábbis ennyit sikerült rájuk bizonyítani.

Feltételesen szabadlábra kerülhet a „Manson család” egyik, 47 éve elítélt tagja, Leslie Van Houten, aki a rábizonyított gyilkosság elkövetésekor 19 éves volt. Az asszony lehet az egyetlen, aki kijöhet a börtönből, a többiek kegyelmi kérvényeit a feljebbviteli szervek eddig minden esetben elutasították. Az 1934-ben született Charles Manson 92 éves korában, azaz 2026-ban kaphat először egyáltalán esélyt arra, hogy feltételes szabadlábra helyezésért folyamodjon. A férfi eddig tizenkét alkalommal folyamodott kegyelemért, amit minden alkalommal elutasított a bíróság. Van Houten a LaBianca házaspár – Leno és Rosemary – meggyilkolásában vett részt, és a többiekhez hasonlóan halálbüntetést kapott, amit 1972-ben – amikor Kalifornia állam ideiglenesen eltörölte ezt a büntetési nemet – letöltendő életfogytiglani szabadságvesztésre változtattak.

A börtönben viszont többszörösen megbánta tettét, amit úgy is kinyilvánított, hogy a bírósági meghallgatáson nyilvánosan is különállónak vallotta magát a szektától. Manson az elmúlt években több fenyegető levelet is küldött Van Houtennek, hogy elbátortalanítsa – ennek ellenére úgy tűnik, hogy a legutolsó meghallgatás pozitív kimenetelű is lehet a most 66 éves nő számára. Nagy valószínűséggel ő lehet az első és az utolsó a társaságból, aki – amennyiben kiengedik – nem a börtön falai között fog meghalni.

A társaság egy másik áldozatának, Sharon Tate-nek a nővére minden eszközzel igyekszik megakadályozni, hogy Van Houten kiszabaduljon. Sharon Tate Roman Polanski filmrendező felesége volt, nyolcadik hónapos várandós kismama, amikor a Manson „család” tagjai bedrogozva halálra késelték négy másik, a házban tartózkodó személlyel együtt. Debra Tate szerint Van Houten még mindig szociopata, és ugyanúgy képes elkövetni hasonló bűncselekményeket, mint 1969-ben.

A másik esemény, ami felkavarta a pszichopata gyilkosok körüli állóvizet, egy, még 1969-ben felfedezett holttesttel kapcsolatos. A fiatal lányt tavaly sikerült azonosítani, és ügyében a  nyomozók az elmúlt héten újra kihallgatták Mansont, ám a szerdán nyilvánosságra hozott bejelentés szerint a beszélgetés „gyümölcstelennek” bizonyult, a nyomozást nem sikerült előmozdítani.

A halálakor 19 éves Reet Jurvetson – akit 2015-ig „Jane Doe 59” néven tartottak nyilván a hatósági aktákban – Kanadából érkezett Kaliforniába, viszont 1969 őszétől senki sem hallott róla. Az azonosítást a NamUs weboldalon keresztül sikerült elvégezni – ez az amerikai kormány online adatbázisa az eltűnt és azonosítatlan személyekről. Reet nővére, Anne DNS-ét és a holttest melltartójáról vett vérmintát hasonlították össze, amiből egyértelművé vált az áldozat kiléte.

Nem bizonyítható egyértelműen, hogy a gyilkosságot Manson köre követte volna el, ám mivel a lányt nem messze találták meg attól a szupermarkettől, ahol Leno és Rosemary LaBiancát a „család” tagjai brutális kegyetlenséggel megölték, és Reet halálát 150 késszúrás okozta, a nyomozók kapcsolatba hozzák az ügyet Mansonékkal. A gyanút erősíti, hogy a férfi a pere során többször is kijelentette, olyan áldozatai is vannak, akiket a rendőrök nem azonosítottak, továbbá a Manson „család” szabadlábon maradt tagjaival kapcsolatosan több gyilkossági gyanú is felmerült nem sokkal azután, hogy a többi tagot elítélték.

A kultusz

A Manson köré egyfajta szektaként felépült „család” tagjai drog és alkohol hatása alatt vezetőjük irányításával kilenc embert gyilkoltak meg 1969 nyarán, hogy elindítsák a világ végét jelentő háborút, amit Manson a Beatles The White Album című lemezének egyik dala után Helter Skelternek nevezett el. Szerinte a zenekar a dalait kódolt üzenetként pontosan a csapatnak küldte – jelentésük pedig az, hogy egy apokaliptikus faji háború fog kirobbanni a fehérek és a feketék között, aminek a végeredménye a fehérek teljes kiirtása lesz. A bíróság előtt Manson a Beatles dalaiból és az Újszövetségből idézve fejtette ki nézeteit.

Manson kezdetben egy pitiáner bűnöző volt, akit családi háttere már kora gyermekkorától determinált a bűnözői pályafutásra. Első 35 évének felét valamiféle büntetés-végrehajtási intézményben töltötte fegyveres rablásért, prostituáltak futtatásáért, kocsilopásért és hasonló bűncselekményekért. Amikor 1968-ban kapcsolatba került a Beach Boys egyik tagjával, Dennis Wilsonnal, már sikeres „hippi guruként” tevékenykedett, és fura filozófiai meglátásaival hamar levette lábukról a dekadens előadóművészeket. „Családjával”, azaz legalább húsz nővel és néhány férfival beköltözött Wilsonhoz, akinek egyik barátja, Gregg Jakobson saját lemezt is finanszírozott Mansonnak. A LIE című album 1970-ben jelent meg, és ugyan nem aratott nagy sikert, a szerzeményeket azóta többen – például a Guns N’ Roses vagy a művésznevét részben a szektavezér gyilkos után választó Marylin Manson – is feldolgozták.

A kultusz, amivel létrehozta a kommunát, lényegében a köré az elmélet köré épült fel, hogy a társaság a korai egyház reinkarnálódott változata, az amerikai rendszer pedig a Római Birodalom. Manson magát Krisztus újkori megtestesüléseként állította be, amit egy felvett névvel, a Charles Willis Mansonnal is erősített. A nevet a férfi lassan és tagolva mondta ki, hogy nagyjából így hangozzon: Charles Will is Man’s Son (azaz Charles Will az Ember Fia). A kultusz fiatal egyetemista lányokat vonzott leginkább, akiket Manson később felbujtott a gyilkosságok elkövetésére.

A gyilkosságok

Sokak szerint a gyilkosságok a Helter Skelter elindítására szolgáltak. Az első áldozat egy Bernard Crowe nevű fekete drogdíler volt, akit a társaság egyik tagja becsapott. Crowe erre megfenyegette őket, hogy kiirtja az egész társaságot – válaszul Manson állítólag tarkón lőtte a férfit hollywoodi lakásában 1969 májusában. Július 25-én Bobby

Beausoleil, Mary Brunner és Susan Atkins egy Gary Hinman nevű ismerősüket gyilkolta meg brutális kegyetlenséggel, miután nem volt hajlandó pénzt adni nekik, pedig Manson meg volt győződve róla, hogy Hinman nagy összeget örökölt.

Beausoleilt augusztusban tartóztatták le, miután Hinman kocsijával furikázott, és a csomagtartóban megtalálták a gyilkos fegyvert is.

Két nappal ez után, augusztus 8-án Atkins, Linda Kasabian és Patricia Krenwinkel Manson utasítására egy korábbi ismerősük házába mentek, hogy az ott tartózkodókat kivégezzék. A ház bérlője ekkor Roman

Polanski és nyolc hónapos terhes felesége, Sharon Tate voltak. A házban a színésznő Tate-en kívül még négy másik személyt öltek meg a bedrogozott szektatagok.

Másnap hat „családtag”, köztük Leslie Van Houten a LaBianca házaspár házához ment. Manson kifejezett utasítása volt, hogy a késelésben minden egyes lánynak tevékenyen részt kell vennie. Miután a nőknek ez nem sikerült, az egyik férfi szektatag „fejezte be” a bűntényt, miközben a nők többször megszúrták az áldozatokat. Van Houten egyik érve az volt a bíróság előtt, hogy Rosemary LaBianca már halott volt, amikor „ő sorra került”, és többször megszúrta a házaspár konyhájából eltulajdonított késsel.

Az utolsó gyilkosságot Manson a lakóhelyükként szolgáló Spahn ranchon követte el egy rendőrségi razzia után, amelynek a megszervezését Manson a ranchon dolgozó Donald „Shorty” Shea számlájára írta, akit későbbi bevallása szerint azért is ölt meg, mert a férfi elkövette azt a bűnt, hogy egy fekete nőt vett feleségül.

A Rolling Stone egyik riportjából kiderül: Manson kiváltságos körülmények között él a börtönben. Telefonálhat, látogatókat fogadhat – sőt meg is nősülhet: néhány évvel ezetlőtt egy 25 éves rajongóját akarta feleségül venni. A lelkiismerete azonban továbbra sem háborgatja. Szerinte a „köz érdekében” megölni valakit tisztességes dolog, és „gyilkolás nélkül nincs esélyünk”.

Olvasson tovább: