Kereső toggle

Erdogan trójai falova

Ankara finanszírozza a németországi imámokat

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Németországban jelenleg csaknem ezer török imám tartózkodik. A török kormány által ellenőrzött, illetve a török és szaúdi forrásokból finanszírozott mecsetek valós veszélyt jelentenek a német belpolitikára. Miközben Andreas Scheuer, a Keresztényszociális Unió (CSU) főtitkára „iszlám törvény” bevezetését kezdeményezte, az európai menekültkérdés ütőerét fogó Erdogan török elnök az asszimilációt „emberijog-ellenesnek” nevezte.

Németországban jelenleg körülbelül 970 török imám tartózkodik; sokan közülük radikális nézeteket vallanak. Az amerikai Gatestone Intézet elemzése szerint ezeket a muszlim vallási vezetőket, akik gyakran nem is beszélik a német nyelvet, a török kormány bízta meg mintegy 900 németországi mecset vezetésével; a fizetésüket is onnan kapják. A mecseteket a török kormány Vallásügyi Igazgatósága (Diyanet) alá tartozó Török Iszlám Vallásügyi Egyesület (DITIB) irányítja. Emellett Szalman szaúdi király 200 új mecset felépítésének a finanszírozását ajánlotta fel Németország számára, hogy a 2015-ben érkezett migránsok és menekültek „spirituális szükségeit biztosítsa”.

A fennálló helyzet kialakulása döntő részt a korábbi német kormányok felelőssége. A Der Tagesspiegel cikke szerint „az elmúlt évtizedekben a szövetségi kormány üdvözölte, hogy a török vallási hatóság nagymértékű befolyást gyakorol a német mecsetek fölött. Törökországot szekuláris államnak gondolva tevékenységüket védelemnek tekintették a vallási szélsőségekkel szemben”. Ez még azelőtt történt, hogy Recep Tayyip Erdogan török elnök az állam iszlamizálásába kezdett volna.

A Die Welt német lap szerint Erdogan növelte a Diyanet méretét és befolyását, amely most 1,8 milliárd euró költségvetéssel bír. Ez több mint a 12 török kormánytárca költségvetése, beleértve a bel- és a külügyminisztériumot is. A Diyanet 2004-ben még 72 ezer dolgozót magáénak tudó bázisa mára 120 ezresre duzzadt.

A török imámok Németországban gyakorlatilag török köztisztviselők, akik a török kormány parancsát teljesítik. Ezáltal Erdogan a németországi törökök integrációját is akadályozza, és láthatóan belenyúl a német belpolitikába. A török államfő többször is figyelmeztette a török bevándorlókat, hogy ne asszimilálódjanak a német társadalomba. 2011-es berlini látogatása során Erdogan kijelentette, hogy „az asszimiláció sérti az emberi jogokat”, és kultúrájuk és civilizációjuk védelmének fontosságát hangsúlyozta.

Andreas Scheuer, a Keresztényszociális Unió (Angela Merkel pártjának, a Kereszténydemokrata Uniónak a testvérpártja) főtitkára úgynevezett „iszlám törvény” bevezetését indítványozta, amellyel korlátozná a külföldi imámok befolyását és betiltaná a németországi mecsetek külföldi pénzekből történő finanszírozását. A kezdeményezés alapjául a 2015 februárjában Ausztriában bevezetett törvény szolgál, amely a vallási extrémizmus ellenében a muszlimok integrációját és egy mérsékelt, európai iszlám kimunkálását szorgalmazza.

„A mecsetek és más muszlim intézmények, például óvodák külföldről – főként Törökországból és Szaúd-Arábiából – történő finanszírozását be kellene tiltani. Minden (német) imámnak Németországban kellene tanulnia, és el kellene sajátítania legfőbb értékeinket. Elfogadhatatlan, hogy ezekkel ellentétes, részben radikális nézeteket importáljunk más országokból.

A mecsetek nyelve a német kell, hogy legyen. A felvilágosult Európának ki kell művelnie a saját iszlám vallását” – mondta Scheuer.

Cem Özdemir, a német Zöld Párt török származású társelnöke is elmondta: „Ahelyett, hogy egy törvényes vallási szervezetként működne, a török kormány a DITIB-et az AKP (Igazság és Fejlődés Pártja – a török kormánypárt) politikai bábszervezetévé formálta. Ideje lenne, hogy Törökország elengedje a németországi muszlimok kezét.”

Özdemir elsődleges problémának a radikális szunnita és a Koránt szó szerint értelmező, különösen szigorú vahabita iszlám irányzat befolyását látja. A szaúdiak által felajánlott mecsetek – a szaúd-arábiai államvallás nyomán – előreláthatólag szintén

vahabita intézmények lennének. Hans-Georg Maassen, a német belföldi hírszerző ügynökség feje ugyancsak aggodalmát fejezte ki annak kapcsán, hogy növekszik a radikális, arab nyelvű mecsetek száma Németországban. Több mecsetet szélsőségesek, például szalafisták vezetnek, és szaúdi forrásokból tartják fenn magukat. Alkotmányos dilemma, hogy ezek vagy más radikális irányzatok megbújhatnak-e a vallásszabadság védelme mögött, vagy épp a demokrácia megőrzése érdekében törvényesen is fel kellene lépni ellenük.

A német alkotmány vallásszabadságot biztosít az ország polgárai számára, az egyének lelkiismereti szabadságát és az egyes felekezetek szabad vallásgyakorlását is garantálva. Az államnak nem tiszte a vallási tanok igazságalapját vizsgálni. Mindazonáltal a véleménynyilvánítás szabadságával élve az egyes vallási tanok nyilvánosan is kikezdhetők. Minél nagyobb a befolyása egy felekezetnek, annál több kritikára számíthat.

A DITIB felszólalt az „iszlám törvény” ellen, alkotmányellenesnek és populistának bélyegezve a tervezetet. Állításuk szerint a CSU ezáltal a muszlimellenes német szélsőjobbnak engedett. Christine Buchholz baloldali valláspolitikai szakértő szerint egyetlen vallási irányzattal szemben sem lehet külön rendelkezést foganatosítani, így nincs szükség „iszlámtörvényre” sem. Ezzel szemben Ralph Ghadban politológus és iszlámszakértő megerősítette, hogy a mecsetek külföldi pénzelésének felszámolásával valóban vissza lehetne szorítani a vallási szélsőségek terjedését. A németországi imámok helyi oktatását is fontosnak tartja ebből a szempontból: szerinte a négy iszlám teológiai tanszékkel bíró német egyetem elég lenne kellő számú vallási vezető kiképzésére. Tény, hogy a demokratikus törvények értelmében jogilag az iszlám vallás sem diszkriminálható negatívan, ám amennyiben a vallás tételei a német törvényekkel ütköznek, vagy ha a mecsetekben az imámok törvényellenes tanokat hirdetnek, szükségszerű a korlátozásuk. Egy vallási felekezet sem jelenthet veszélyt az állam és az állampolgárok számára.

Egyelőre nem tudni, hogy Merkel támogatni fogja-e az „iszlámtörvény” bevezetését. Ha igen, az elkerülhetetlen konfrontációt fog hozni Erdogannal, aki jelenleg nagyjából hárommillió menekültet tart Törökországban. Ha a német kancellár elvágja a németországi mecsetek külföldi finanszírozását, az veszélyt jelenthet az EU és Törökország között kötött menekültpaktumra; és ez csak egy Erdogan ütőkártyái közül a németekkel szemben.

Mindazonáltal a német koalíció kompromisszumos eredményként megalkotta az „integrációs törvényt”. Április 14-én Merkel bejelentette

a rendelkezés főbb irányvonalait, amely megjelöli a németországi migránsok jogait és kötelezettségeit. A törvénytervezet szerint – amelynek szövegét május 24-éig kell véglegesíteniük – a menedékkérőknek német nyelvi órákra és integrációs tréningekre kell járniuk, különben megvonják tőlük a juttatásokat. A törvény előnyöket is biztosít számukra: a kormány az elhelyezkedésük érdekében százezer új munkahely megteremtésére kötelezte el magát, és az állásinterjúkon a német és EU-s állampolgárok pozitív diszkriminációjának felfüggesztését tűzte ki.

A gettók és no-go övezetek kialakulását elkerülendő a törvény megszabná a menedékkérőknek, hogy hol tartózkodhatnak a kérelmük elbírálásáig. Akik közülük elhagyják az állam által kijelölt lakásukat, egyelőre meg nem nevezett szankciókra számíthatnak majd. A törvény a terrorelhárításra is kitér, és igyekszik elősegíteni a német titkosszolgálatok európai, NATO-s és izraeli partnerekkel történő együttműködését.

Bár az „integrációs törvény” fontos lépés lehet, Scheuer szerint nem elég hatásos, hiszen nem fenyegeti kitelepítéssel azokat, akik nem hajlandóak a német törvények és értékek tiszteletére és az integrációra.

Olvasson tovább: