Kereső toggle

Tájkép csata közben

Átalakulóban Belgium vallási térképe

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A brüsszeli terrortámadások, illetve a novemberi párizsi merényletek kitervelője, Salah Abdeslam múlt heti elfogása kapcsán Belgiumban újra téma lett a muszlim radikalizmus problémája. A terroristák búvóhelyeként szolgáló brüsszeli kerület, Molenbeek polgármestere szerint szociális okai vannak a szélsőséges vallási nézetek terjedésének, ám ezzel nem mindenki ért egyet. Annak a megítélése sem egyértelmű, hogy a muszlim vallási aktivitásnak mekkora köze van a radikalizmushoz és a terrorhoz. Egy biztos: felmérések szerint Belgiumban a hitüket aktívan gyakorló muszlimok már most kétszer annyian vannak, mint a legnagyobb keresztény felekezet, a katolikus egyház templomba járó hívei.

Bár „papíron” a tízmilliós ország lakóinak többsége hívő, azon belül többségében katolikus, a muszlimok aránya pedig 7 százalék körüli, a trendek már évek óta azt mutatják, hogy az iszlám közösségekhez tartozó hívők száma nagy ütemben növekszik, míg a keresztények egyre inaktívabbak. A Leuveni Katolikus Egyetem kutatása arra is rámutatott, hogy az aktív katolikusok öt évvel ezelőtt még 315 ezer főre becsült száma az idei év végére alig éri majd el a 200 ezer főt. Az aktív muszlimok száma ugyanakkor ennek duplájára, vagyis 400 ezerre tehető – bár esetükben az aktivitást nem a heti mecsetlátogatáshoz kötötték a kutatók, hanem olyan vallási gyakorlatokhoz, mint az imádkozás vagy a 30 napos ramadani böjt megtartása.

Földrajzi szempontból jelentős különbség mutatkozik a muszlim és a katolikus közösségek között: a templomba járók aránya a nagyvárosokban a legalacsonyabb, a vidéki közösségekben a legmagasabb; az iszlám viszont éppen a nagyvárosokban a legnépszerűbb, míg vidéken alig találhatóak muszlim közösségek. Ennek elsőszámú magyarázata az, hogy a muzulmán bevándorlók célpontjai elsősorban a városok. Brüsszelben például 23,6 százalékos Mohamed követőinek aránya.

Az iszlám 1974 óta elismert vallás Belgiumban, az első mecset felépítésére azonban 2007-ig kellett várniuk a muszlimoknak. Az építkezésre Szaúd-Arábia anyagi támogatása révén kerülhetett sor Brüsszelben – a pénzzel együtt azonban a radikális vahabita irányzat tanításai is ellepték az országot. Ezek számára kifejezetten jó táptalajt jelentettek a metropoliszok iszlám közösségei. Ezt az is alátámasztja, hogy múlt héten Brüsszel külvárosában, Sint-Jans-Molenbeek kerületben fogták el a 130 ember életét követelő párizsi merényletek kitervelésében és összehangolásában főszerepet játszó Salah Abdeslamot. A kerület polgármestere, Françoise Schepmans a De Standaard belga napilapnak azt mondta, nem adják fel a szélsőséges mozgalmak elleni harcot. „A molenbeeki lakosok egyöntetűen elhatározták, hogy szakítani kívánnak a radikalizmussal. A hatóságok mellett ebbe a pedagógusokat is be fogjuk vonni. Az iskolákban a nevelési program keretein belül képzett szakemberek segédkeznek majd, és a prevenció a város lakosságát is megcélozza – mondta el a polgármester. Szerinte azonban a probléma nem vallási, hanem szociális gyökerű. – Molenbeekben közel húsz éve kezdődött meg a radikalizálódás az akkori rossz körülmények miatt” – fogalmazott.

Ennél árnyaltabb álláspontot képvisel Patrick Loobuyck, az antwerpeni egyetem professzora. Mint De lokroep van IS -Syriestrijders en (de)radical isering (Az ISIS kiáltó szava – Szíriai harcosok és radikalizáció) című könyvében kifejtette: azok a fiatalok, akik demokratikus, jóléti társadalmakban nőnek fel, előbb ragadnak fegyvert és utaznak el a Közel-Keletre az ISIS oldalán harcolni, mint azok, akik szigorú elnyomásban élnek. Legalább 438 belga állampolgár utazott eddig szíriai és iraki területekre, és ez a szám elég magas más európai országokhoz képest. Loobuyck szerint ennek oka, hogy az iszlám radikális irányzatok terjedésének tényét mindeddig alábecsülték Belgiumban.

Loobuyck professzor szerint tagadhatatlan, hogy a kalifátus helyreállítása és a dzsihád összefüggésben van az iszlám vallással – ugyanakkor nem szabad általánosítani sem. „A radikalizmus döntő szerepet játszhat abban, hogy sok fiatal a szíriai harcokat választja, de nem az egyedüli feltétel” – írja könyvében, hozzátéve, hogy a döntésben meghatározó szempont a nemzetközi politikából való kiábrándultság és az igazságtalanság érzete, ami a diszkrimináció által jön létre.

Gyakorlatiasabb oldaláról közelíti meg a problémakört a jobboldali Vlaams Belang (Flamand Érdek) párt, amely a flamand önállóság mellett a hagyományos európai értékek megőrzéséért és a politikai iszlám térhódítása ellen küzd a belga parlamentben. A párt szerint azok a muzulmánok, akik nem érzik magukat otthon Belgiumban, vagy bevezetnék a saría törvénykezést, vissza kellene térniük eredeti hazájukba. 2015-ben egyébként több mint 35 ezer bevándorló kért menedéket Belgiumban, kétszer annyi, mint 2014-ben. A menedékkérők 60 százaléka meg is kapja a jogot, hogy Belgiumban tartózkodjon, sőt lakhatási támogatás is jár nekik. A Flamand Érdek a támogatáshoz való hozzájutást egy minimális tartózkodási időhöz és munkaviszonyhoz kötné – a keddi terrortámadások után viszont a párt vezetője, Tom van Grieken már azt hangoztatta, hogy a határzár az egyetlen megoldás. Szerinte ugyanis az elkövetők kihasználták a belga bevándorlópárti politikát. „Ma még az áldozatokat gyászoljuk, holnap pedig megkezdjük a harcot az elkövetők ellen” – fogalmazott a politikus.

 

A katolikus egyház végnapjai?

Nem csak Belgiumban mutat válságtüneteket a katolikus egyház. Hollandiában sem jobb a helyzet: legutóbb 2014-ben avattak katolikus papot a roermondi Szent Kristóf katedrális falain belül – nem véletlen, hogy sokak szerint a holland katolikus egyház végnapjait éli. Az egyház és konkrétabban a papi hivatás romló megítélésében nagy szerepet játszanak az utóbbi évtizedben nyilvánosságra hozott papok által elkövetett molesztálási botrányok, valamint az, hogy a modern nyugati társadalom kevésbé preferálja a katolikus rituálékat és hagyományokat. Hangsúlyos például az utóbbi időkben sokat vitatott papi nőtlenség, a cölibátus kérdése is: sok fiatal úgy gondolja, hogy a 21. században az efféle áldozatvállalás már túlzás. Ha egy állampolgár Németországban magát valamilyen felekezet hívőjének vallja, akkor az adója egy százaléka automatikusan az adott egyházhoz jut. Az egyházak az ilyen módon beszedett adónak köszönhetik a relatív gazdagságukat – miközben a templomok falain belül üresség honol. A papképzés – csakúgy mint Hollandiában és Belgiumban – itt is jelentős utánpótlásgondokkal küzd. A hiányt kelet-európai, legtöbb esetben Lengyelországból érkező papokkal próbálják pótolni. A legfőbb problémát ezen felül a szekularizáció, valamint az ateizmus térhódítása jelenti a nyugati országokban. Sokak szerint kérdés, hogy létezik-e egy olyan csodapirula, amely mindezt képes lenne megoldani, úgy, hogy közben az iszlám előretörését is háttérbe lehessen szorítani a keresztény hagyományokon alapuló nyugat-európai társadalmakban.

Olvasson tovább: