Kereső toggle

Mióta ismerjük a szökőév fogalmát?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A világ különböző tájain, vallásaiban más-más módokat találtak ki a napok számlálásra, amik számunkra sokszor idegenek. A naptárak kialakulása több évezredre nyúlik vissza az emberiség történelmében, és valamennyi naptár eltér egymástól. De mióta használjuk a ma ismert naptárt?

A naptárakat égitestek mozgása alapján állították össze a történelem során. Az egyik fő csoportjuk a Nap, a másik a Hold járásához igazodik. A kettősség a ma általánosan használt időegységek összeállításában is megjelenik: a nap egyértelmű alapegység lett, a hónapok meghatározását a Hold ciklikussága adta, az évszakok azonban a napév fogalmát körvonalazták. A kettősség keltette káoszt növelte, hogy a Kr. e. 7. században a rómaiak csak tíz hónapot használtak egy év meghatározására, amelyek neveiben ma is felismerhetők a római számok, például az októberben a római nyolcas szám.

Numa Pompilius római király igyekezett rendet teremteni a kibontakozó dátumkáoszban: az addigiak mellé betoldott még két hónapot (így lett tizenkét hónapos az év), de még így sem tartott egy év 355 napnál tovább, ami az ünnepek rövid időn belüli felborulását eredményezte volna (hisz évente majdnem 10 napot vesztettek – ha a jelenkori naptárt vesszük alapul). Problémamegoldásként a következőt találta ki az uralkodó: időközönként meg kellett toldani az évet egy-egy hónappal. Ezt a megtoldást interkalációnak hívják, amely a consulok hatáskörébe tartozott. A jogkör visszaéléseket eredményezett, hisz ki ne örülne egy plusz hónapnak a consulválasztások idején? Ez a káosz a Kr. e. 1. századra akkora lett, hogy amikor Julius Caesar egy őszi napon átlépte a Rubicon folyót, a naptár szerint (mai fogalmainkkal Kr. e. 49.) január 10-e volt.

Julius Caesar, miután véget vetett a polgárháborúnak, és megszilárdította hatalmát, igyekezett rendet tenni a naptárban is. Ehhez az egyiptomi naptárt vette alapul, melyet a Kr. e. 3. században vezettek be, és 365 napban határozta meg az évet. Julius Caesar

Szoszigenész csillagászt bízta meg az egyiptomi naptárrendszer átültetésével, amit egy bonyolult számolás előzött meg, hiszen a sok toldás és kevesebb nap miatt a köztársaság igencsak „lemaradt” az eredeti napévtől. A csillagász számításai alapján a Kr. e. 46. év 445 naposra nyúlt, ezzel csaknem 80 napos eltérést sikerült felszámolni – így a Kr. e. 45-ös esztendő első napja valóban január elsejére esett. A Kr. e. 46. évet a rómaiak annus confusionis, vagy „kusza évnek” hívták – ebben az évben vezették be a julián naptárt, habár alkalmazni csak következő évben tudták.

Szoszigenész tisztában volt azzal, hogy egy év valójában nem 365 napból, hanem nagyjából 365 nap és 6 órából áll, ezért négyévente – az ősi római szokásoknak megfelelően március 1-je előtti hat nap valamelyike után – szökőnapot vezetett be. Ezt a szokást mai napig tartjuk, a szökőnapunk február 24-ére esik. Ez a reform összehasonlíthatatlanul pontosabban adta meg az év hosszát, mint előző, kusza felmenői.

Mégis volt egy kifogásolható dolog ebben a naptárrendszerben is: mivel Szoszigenész 6 órára kerekítette a Föld Nap körüli keringési idejét, 11 perccel hosszabb lett az év a valóságosnál. Természetesen, ez elsőre elhanyagolhatónak tűnik, de 128 év alatt ez a csúszás kitett egy napot, amely évszázadok távlatában komoly késést eredményezett. Hosszú távon ez a kalendárium is zavarokat okozott a mezőgazdasághoz és a holdálláshoz köthető vallási ünnepek meghatározásában. A 16. századra már 10 nap eltérés volt a valódi, illetve a vélt napok között, amely befolyásolta a vetést, aratást, így az adás-vételt is.

Az időszámítás újabb reformjával elsőként III. Pál pápa foglalkozott a tridenti zsinaton (1545-63), majd V. Piusz eszközölt kisebb változtatásokat a holdnaptár, illetve a szökőnapok rendszerében. Több évtizeden át tartott a vita: különböző javaslatokat, nézeteket ütköztettek, míg végül XIII. Gergely pápaságának idején megszületett az új időszámítás, amely Christopher Clavius számítását fogadta el. 1582. február 24-én kiadott Inter gravissimas kezdetű bullájában bevezetésre került a ma gregorián vagy Gergely-naptár néven ismert naptár. Clavius rendszere annyiban tért el Szoszigenész rendszerétől, hogy a kerek századévek közül csak a négyszázzal oszthatókat hagyta meg szökőévnek, míg a többit nem tartották meg. Így sikerült behozni a felhalmozódó késést, a 11 percet. A bulla azonban ezenkívül még egy korrekciót is eszközölt: a felgyülemlett 10 napot egyszerűen eltüntették, 1582. október 4-e után 15-e következett.

„Így eltávolítjuk és eltöröljük a régi kalendáriumot, és azt kívánjuk, hogy az egyház összes pátriárkája, prímása, érseke, püspöke, apátja és más vezetője a napi liturgiához és az ünnepek megtartásához a martirológiához igazított új naptárt léptesse hatályba templomában, monostorában, konventjében, parancsnokságában, seregében vagy egyházmegyéjében, és minden más paphoz, klerikushoz, mindkét nemből származó világihoz, egyházihoz és az összes keresztény katonához hasonlóan ezt az egy kalendáriumot használja, mely tíz nap eltávolítása után, 1582 októberében lép életbe.” (Részlet az Inter gravissimas kezdetű bullából.)

Mennyire tökéletes ez a számítás? A Gergely-naptár reformja egyedülálló és a lehetőségeket figyelembe véve abszolút pozitív az időszámítás történetében. A pontos napév percek mellett „maradék” másodperceket is ad, amiket szökőmásodpercekkel szoktak a csillagászati időszámításhoz igazítani az év utolsó vagy első napján. A modern kor jelenleg sem tudott jobb számítási módszert kitalálni, de nem is kell még ezen gondolkoznunk, hiszen a következő várható igazítás a 4800 körül élő embereket fogja érinteni.

A gregorián naptár mára kinőtte Európa, de a vallás kereteit is. Elterjedése több száz évet vett igénybe, hisz a bulla kiadásakor Európát az oszmánok uralták, vele párhuzamosan bontakozott ki a reformáció, illetve a kontinensen vallásháborúk dúltak – bevezetése tehát elsősorban nem tudományos, hanem vallási-ideológiai megfontolás volt. Az Inter gravissimas bullát Itália, Lengyelország és Portugália hajtotta végre elsőként (valóban 4-ét 15-e követte), majd a Német-Római Birodalom egyes tartományai tértek át az új naptárrendszerre. Magyarország 1587-ben vette át az új kalendáriumot. A 18. század második felére valamennyi nyugati állam már a gregorián naptár szerint számolta napjait, melyet ennek hatására a 19. században a balkáni országok a nyugati mintát követve szintén átvették. Ekkorra a naptár már nem bírt vallásos tartalommal, inkább az európai, nyugati kultúra része, a civilizáció szimbóluma volt, melyet követendő példaként láttak a nemzetek.

Variációk naptárra

Fentebb a Föld–Nap mozgása alapján számolt naptár történetét olvashattuk, azonban ezenkívül sok kultúrában megmaradt a Hold-alapú számítás, például a kínai és a zsidó naptárban is.

A zsidó naptár vagy más néven zsinagógai naptár Izrael Állam hivatalos naptára. Érdekessége, hogy egyszerre Nap- és Hold-naptár is, hónapjai a Holdhoz igazodnak.

Egyes országokban létezik olyan hagyomány, amely szerint a szökőévben (máshol csak szökőnapon) a nők is megkérhették a férfiak kezét. Ezt a törvényt állítólag a skót parlament alkotta 1288-ban, melyet később átvettek a franciák, majd az Amerikába utazó bevándorlókkal ez a hagyomány is átutazott.

Olvasson tovább: