Kereső toggle

Feleség 50 ezer forintért

Szerbiai muszlimok és magyar romák tömeges érdekházassága

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Akár a több százat is elérheti azoknak a szerb állampolgárságú muzulmán férfiaknak a száma, akik magyar nőkkel kötött érdekházasságuk révén jutottak európai uniós tartózkodási engedélyhez. Ezért több millió forintnak megfelelő eurót kifizettek, ám a szegény sorsú, többségében roma „álfeleségek” mindössze 50-70 ezer forintot kaptak a távolról sem boldogító igenért. Ráadásul a szépen gazdagodó szervezők mellett ők is odaülhetnek a vádlottak padjára – miközben „férjeik” már rég felszívódtak Nyugat-Európában.

Az érdekházasság nem jogi fogalom, de jól kifejezi a dolog lényegét: a schengeni határokon kívülről érkező állampolgárokra vonatkozó szigorú belépési és tartózkodási szabályokat viszonylag könnyű kijátszani, ha az illető összeházasodik egy uniós tagállam állampolgárával. Ebben az esetben ugyan­is részesül a házastársára vonatkozó jogokból – mint például az unión belüli szabad mozgás –, így tartózkodási engedélyt kaphat. Ezt a „piaci rést” ismerték fel évekkel ezelőtt azok a szerb, illetve magyar szervezők, akik Szerbiában élő muszlim férfiakat hoztak össze európai uniós állampolgársággal rendelkező magyar – többségében roma – hölgyekkel. Az akár kétmillió forintnak megfelelő euróba kerülő „házasságközvetítés” célja természetesen nem a családalapítás volt, hanem az uniós tartózkodási engedély megszerzése. Ilyen esetben a házasság hivatalos anyakönyvvezető előtt köttetik – Szerbia különböző településein –, de valójában csak „papíron”, hiszen a felek soha többé nem élnek együtt, az újdonsült férjek felszívódnak valahol (Nyugat-) Európában. (Mindez 2013. július 1-től a Büntető Törvénykönyvben családi kapcsolatok létesítésével való visszaélésként szerepel, de „csak” vétség, aminek a maximális büntetési tétele két év szabadságvesztés.)

Az ifjú „arák” persze ott maradnak egyedül, ráadásul viselniük kell férjük nevét: vagyis nem köthetnek igazi házasságot, és ha később – mástól – gyermekük születik, akkor az nem a valódi párjuk családnevét kapja, hanem az idegen (ál)férjét. Mindezt 50-70 ezer forint körüli összegért.

Az ügy egyébként még 2013-ban pattant ki – abban az évben a szerbiai és magyar állampolgárok között csak Szabadkán 42 házasság köttetett, de más szerbiai városok is érintettek voltak. A vegyesházasságok persze még nem feltétlenül fiktívek, ám a szabadkai anyakönyvi hivatal munkatársainak feltűnt, hogy a magyarországi menyasszonyok közül sok a kiskunhalasi születésű. Volt, hogy egyetlen szombaton három „ara” is érkezett az alföldi városból, hogy szerbiai „szerelmével” összekösse az életét. Dolgukat megkönnyítette, hogy Szerbiában a házasságkötés nem túl bonyolult dolog: nincs várakozási idő, és ha a papírok rendben vannak, akkor két tanú jelenlétében megkötik a házasságot, és arról azonnal megkapják a kétnyelvű kivonatot. Hogy valami nincs rendben, az időközben több hatóságnak is feltűnt – így indult el a nyomozás.

„Jól jött az a kis pénz”

„Egy ismerősöm szólt, hogy lenne ez a lehetőség. 50 ezret adtak előre, utána pedig még több pénzt, ruhákat és ékszereket ígértek. Szerbiában kötöttünk házasságot, egy tolmács segített az anyakönyvvezető előtt, mert a „férjem” sem tudott magyarul, és én sem szerbül. Minden gyorsan ment, de sajnos átvertek, a második részletet már nem kaptam meg” – mesélte a Heteknek egy fiatal roma lány, aki szigorúan ragaszkodott ahhoz, hogy a nevét ne írjuk le. Jelzésértékű, hogy erről többször is biztosítanom kellett – szemmel láthatólag félt attól, hogy valakik számon kérik, ha a sztoriját elmondja. Hogy kitől tart, azt nem árulta el, de úgy tudni, hogy az egyik szervező is ugyanazon a településen él, mint ő – az illető pedig nagyon nem örülne neki, ha az átvert hölgy bármit is kifecsegne. Az érintett dél-alföldi városból egyébként több mint egy tucatnyi lányt szerveztek be „álfeleségnek”, akiknek nemcsak Szerbiába kellett kiutazniuk, hanem utána Ausztriába vagy Németországba is, hogy a tartózkodási engedélyt elintézzék. Vélhetően a hivatalnokoknak ott már gyanús lehetett a dolog, ugyanis mint interjúalanyunk elmondta: külön szobában hallgatták ki őket, ahol be kellett számolniuk a megismerkedésük körülményeiről – nyilván azért, hogy kiderüljön, ha fals házasságról van szó. A történetet a „férj” és a „feleség” is előre betanulta, így minden flottul ment – bár azt nem tudni, hogy a hivatalnokoknak miért nem tűnt fel, hogy egyik fél sem tud egy szót sem a másik nyelvén, ami eléggé valószerűtlenné teszi, hogy boldog szerelmesként esténként otthon duruzsolnak, és normális családi életet élnek…

A lány szerint egy olyan papírt is alá kellett írnia, amelyben lemond az örökségről, amennyiben a „férjjel” bármi történne.

Ez nem lényegtelen elővigyázatosság a szervezők és a „családfő” részéről, hiszen amennyiben elhalálozna, első körben a „feleség” lenne az örökös.

Miközben beszélgetünk, körénk gyűlnek a szomszédok, és szinte mindenkinek van egy hasonló sztorija. Az egyik férfi azt mondja, a lánya ugyanezt a kört járta meg. Kérdezem, hogy miért nem akadályozták meg. Azt mondja, a lánynak jól jött az a kis pénz – most persze már bánják, ami történt. Mások azt hangsúlyozzák, hogy a szervezők a romák szerencsétlenségét használják ki.

Folytatódik a biznisz

A jelenlegi ügyben a nyomozás során több mint 80 gyanúsított szerepelt, a Kiskunhalasi Városi Ügyészség pedig több mint 30 személy ellen emelt vádat a napokban. Az érintettek nagyobb része nem szervező, hanem „feleség”. Ez az eljárás azonban csupán a 2013 második fél­évében, illetve 2014 elején kötött érdekházasságokat vizsgálja – vélhetően lesznek még hasonló dél-alföldi történetek a vádhatóság és a bíróság előtt. Vannak ugyanis arra utaló jelek, hogy nem az összes ilyen eset jutott a nyomozók tudomására, és arra is, hogy a „biznisz” még most is zajlik. A fentebb idézett „álfeleség” városában például 2013–2014 idején szinte tömegesen kérték ki roma hölgyek a születési anyakönyvi kivonatukat, ami nélkül nem lehet házasságot kötni. Egy másik, szintén szükséges dokumentum a „hajadonigazolásnak” nevezett papír, amelyet a kormányablakokban és az okmányirodákban lehet igényelni. A Bács-Kiskun Megyei Kormányhivataltól kapott tájékoztatás szerint csak ebben az egy megyében 2014-ben 437, 2015-ben 564, 2016-ban eddig 40 darab ilyen „családi állapotot igazoló” dokumentumot adtak ki. Ez még akkor is figyelemre méltó, ha a kormányhivatal illetékese rámutatott: ezek nagy része gyámügyi célból lett kiadva. Vagyis nagyon úgy tűnik, hogy az érdekházasságot kötött férfiak száma akár a több százat is elérheti, és az is valószínű, hogy továbbra is van kereslet fiktív feleségekre – a kínálat pedig szinte kifogyhatatlan. A jelenség megfékezéséhez talán a törvény szigorát is érdemes lenne növelni, hiszen a családi kapcsolatok létesítésével való visszaélés vétsége jó eséllyel megúszható enyhébb büntetéssel. 

Eközben a térségbeli ügyvédek jól teszik, ha a családjogi tevékenységgel is bővítik a praxisukat. A „balhét” elvivő hölgyek ugyanis megszabadulhatnak az „álházasság” kötelékéből, ám ehhez bonyolult jogi eljárásra van szükség. Ennek a költsége a több százezer forintot is elérheti – amit persze nem a több százezer forintot húzó szervezők fizetnek, hanem az átvert szerencsétlenek.

Olvasson tovább:

  • Európa egyelõre nem nézett szembe saját identitás­válságával.

    Csapataik harcban állnak

    A katonai szakzsargon a könnyen támadható célpontokat puha célpontoknak nevezi. Az iszlám fundamentalizmus kihívásával szembenézni kénytelen Európa egyelőre nem veszi tudomásul, hogy háborúban áll. De éppen ezért úgy tűnik: a kontinens puhább célpont lett egy plüsspárnánál.
  • Gyermekmentő családok

    Vajon ki fogadna ma örökbe egy néma és vak cigány kisfiút? Vagy egy Down- szindrómás kisbabát? Esetleg három óvodáskorú roma testvérpárt?
  • Jazidi férfi jellegzetes viseletben. Fotó: Jászberényi Sándor

    Népirtás egyenes adásban

    A jazidik egy maroknyi, kurd etnikumhoz tartozó nép, amely nagyrészt az iraki Szindzsár-hegységben élt – egészen két évvel ezelőttig, amikor az Iszlám Állam különös kegyetlenséggel el nem űzte őket onnan.