Kereső toggle

A Nyugat behódolása

Interjú Raymond Ibrahim iszlámszakértővel

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Létezik-e mérsékelt iszlám? Megbízhatunk-e muszlim szomszédainkban? Mitől más az iszlám, mint a többi vallás? Mi várható Európában? Kérdéseinkre válaszol Raymond Ibrahim iszlámszakértő, a The Al Qaeda Reader és a Crucified Again című könyvek szerzője.

Ön egyiptomi kopt szülők gyermeke, aki már az Egyesült Államokban született.  Ez a háttér mennyiben befolyásolta érdeklődését, szakértői munkájának alakulását?

– Anyanyelvi szinten beszélem mind az angol, mind az arab nyelvet, így mindkét kultúrkörben otthonosan mozgok. Az ember világnézetének kialakulására az a kultúra van a legnagyobb hatással, amelyben felnőtt. A nyugati kultúrában szocializálódott ember hajlamos arra, hogy a saját értékrendjét vetítse ki az iszlám világára is. Innen származik az a meggyőződése, hogy minden erőszak és intolerancia, amely azt a térséget jellemzi, csak valami társadalmi, politikai vagy gazdasági „megkeseredés” miatt van, és semmi köze magához a valláshoz.  Az én világnézetem sokkal semlegesebb és objektívabb, kevésbé hatja át a kulturális értékrend.

Mióta tanulmányozza az iszlám civilizációt?

– Gyermekkoromban, az 1970-es években jártam először a Közel-Keleten, s ahogy az emberekkel beszélgettem, egyre többet értettem meg ebből a világból. Az egyetemi diplomamunkámat az iszlám világ és a Bizánci Birodalom közötti első csatáról, a jarmuki ütközetről írtam, s mindezt kevésbé ismert arab és görög szövegek alapján készítettem el. A 2001. szeptember 11-i terrortámadások után rájöttem arra, hogy a konfliktusok okai szinte semmit sem változtak a történelem során. Ezt még nem tárta fel senki, ezért specializálódtam erre a területre.

Vizsgálódásai során mire jutott? Mi a legnagyobb tévhit a nyugati emberek körében az iszlámmal kapcsolatosan?

– Az egyik, amit a médiában állandóan hangoztatnak, hogy félreértjük az iszlámot, mi vagyunk a kiváltó okai annak, hogy ők ilyen agresszívek. A muszlim emberek csak áldozatai ezeknek a nyugatról jövő nyomásoknak, ezért kötelességünk segíteni rajtuk.

A legszélesebb körben elterjedt téveszme pedig az, hogy az iszlám a béke vallása, és az Iszlám Állam (ISIS) valójában nem az igazi iszlámot képviseli. Erről a témáról őszintén beszélni nálunk politikailag inkorrektnek számít, mert a nyugati civilizációt már teljesen  beleszédítették a multikulturalizmusba. Az emberek meg vannak győződve arról, hogy minden kultúra egyformán jó, és minden vallás ugyanolyan – pedig ez egy nagyon nagy tévedés.

Beszélhetünk mérsékelt és radikális iszlámról?

– Nincs mérsékelt iszlám, hanem csak iszlám önmagában.  Ez a vallás tanítások és törvények sorozata, amely pontosan megmondja, hogy mit kell és mit nem szabad tenni. Hogyan lehet ezt mérsékelten vagy radikálisan alkalmazni? Vagy követed, amit előír a törvény, vagy nem. „Mérsékelt muszlimnak” csupán azok számítanak, akik egyszerűen nem tartják be a Korán előírásait.

Mitől más az iszlám, mint a többi vallás?

– Egy vallást úgy ismerhetünk meg a legjobban, ha tanulmányozzuk az alapítóját. Mohamed például hadvezér volt, rengeteg embert kivégeztetett, ágyasok és szexrabszolgák vették körül. Mohamed tanítása szerint a muszlimoknak meg kell hódítaniuk az egész világot. Sem a judaizmusnak, sem a buddhizmusnak, sem a kereszténységnek nem célja, hogy leigázza a világot, az iszlámnak viszont igen.

Miért „lepődnek meg” minden alkalommal a politikai vezetők, amikor terrorcselekmények történnek?

– Nem is az a lényeg, hogy a világ politikai vezetői mit mondanak. A demokratikusan megválasztott vezetők az emberek gondolkodásmódját tükrözik. Azok a hazugságok, amelyek az iszlám világot az áldozat szerepében tüntetik fel, teljesen átitatják és megbénítják a társadalmi párbeszédet. Egy olyan egyszerű tényt sem lehet kimondani, miszerint az iszlám egy erőszakos, intoleráns hitvallás. Szerintem ez mindaddig így lesz, míg egy intellektuális és kulturális forradalomra nem kerül sor. A jó hír viszont az, hogy az iszlám nem azért tudja terrorizálni a Nyugatot, mert olyan erős, hanem azért, mert a Nyugat folyamatosan megadja magát neki.

Azt tapasztaljuk, hogy Európa nyugati és keleti része teljesen másképp kezeli a menekültüggyel kapcsolatos válságot. Ennek mi lehet az oka?

– Úgy vélem, hogy a kelet-európai országok az erősebb keresztény identitástudatukból adódóan ellenállóbbak a multikulturalizmussal és az iszlám ideológiákkal szemben. Ebben a témában egyetértek Orbán Viktor megnyilatkozásaival. A kelet-európai országok nagy része történelmi tapasztalatai révén tudja, mit jelent iszlám uralom alatt élni, mert akár Magyarországon, akár Dél-Európában olyan kegyetlenkedések történtek, amelyekhez képest az Iszlám Állam rémtettei nem is tűnnek olyan borzalmasnak. Ezért erős a kollektív történelmi tudatosság.

Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban a kérdéssel kapcsolatban olyan nagy a ködösítés, mintha teljesen átírták volna a történelmet: „az iszlám elterjedt valahogy, de senki se tudja, hogyan”. Nem mondunk olyat, hogy „iszlám hódítás”, mert az nem korrekt, maximum az Ottomán Birodalom terjeszkedéséről beszélünk, mint egy birodalomról a sok közül. Az emberek azonban így nem fogják megérteni a történelmi hátteret.

Miért nem kaphatunk egy világos képet a muszlim közösségek működéséről az alapján, ahogy a kis létszámú muszlim közösségek Európában és Amerikában viselkednek?

– Amerikában a muszlimok egy százalék alatti kisebbséget alkotnak, amely alkalmazkodik a többségi társadalomhoz. Az Egyesült Királyságban vagy Franciaországban csaknem 10 százalékos az arányuk, és itt már elszigetelt kis negyedek jöttek létre, ahol kikényszerítik a saria alkalmazását. Ahol az arányuk eléri a 35-45 százalékot, mint például Nigériában, bekövetkezik a dzsihád. Ahhoz, hogy megtudjuk, milyen is az iszlám valójában, meg kell néznünk azokat az országokat, ahol a muszlimok nagy többségben élnek. Egy mérsékelt muszlim országban is, mint Indonézia, rendszeres támadás éri a keresztényeket.

Európa, úgy tűnik, még mindig hisz a multikulturalizmusban, akkor is, ha az már rég nem működik. Van remény arra, hogy időben megismerik az iszlám igazi arcát – addig, amíg nem késő?

– Tény, hogy a Korán arra utasít, hogy le kell igázniuk a máshitűeket. Tény, hogy a muszlim hódítás több mint ezer évig veszedelmet jelentett Európára nézve. Az is tény, hogy az úgynevezett muszlim világ olyan területeket birtokol, amelyet erőszakkal rabolt el másoktól. Azonban ezekre a tényekre senki sem hívja fel a figyelmet, mert a fent említett posztmodern ideológiák dogmává, egyfajta vallássá váltak. Noha az emberek érzékelik, mi is történik valójában, nem mernek ellene menni a kultúrájuk szellemének. Azonban minél több migráns fog érkezni Európába, annál reálisabb képet fognak kapni a valóságról.

Hogyan jutott dominanciára az iszlám a világ egy részében?

– Erőszakos hódítás által – a 7. századot követően az akkori keresztény világ kétharmadát leigázta. Egyiptom az iszlám hódítás előtt keresztény országnak számított, de említhetem Tunéziát, Algériát vagy Marokkót is.  Hindu és buddhista országokkal, mint a jelenlegi Pakisztán egykori területei vagy Indonézia, hasonló dolog történt. Olyan országokban (Malajzia, Szomália), ahol már eleve pogányok vagy többistenhitűek voltak az emberek, teret adtak az iszlám természetes módon történő elterjedésének is, de így is, az iszlám vallású területek 90 százaléka erőszakos hódítás eredménye.

Erkölcsi felelősségünk-e befogadni a menekülteket?

– Ha jól belegondolunk, a muszlim országok többsége hallani sem akar a menekültek befogadásáról.  Segíteni csak kellő megfontoltsággal tudunk, úgy, hogy ne okozzon biztonsági problémákat, és a befogadó országnak is hasznot hozzon. A valóban üldözöttek a térségben a keresztények, akik könnyen integrálhatóak az európai vagy amerikai környezetbe, hiszen hasonló értékeket vallanak. Még csak biztonsági kockázatot sem jelentenek, és a tehetségüket is jól tudják a nyugati kultúrákban kamatoztatni. Az arab, a farsi vagy török nyelvtudás, a térség kultúrájának az ismerete mind hasznos lehet még a terrorizmus elleni harcban is. A keresztény menekültek esetében a Nyugat felelőssége is felvethető. Amikor ugyanis megdöntötték az arab diktátorok uralmát (Irak, Líbia), a létrejött vákuumban akaratlanul is az Iszlám Állam térnyerését segítették elő. 

Elképzelhető, hogy a párizsi támadások nyomán megváltozzon az emberek gondolkodásmódja?

– Csak egy intellektuális és kulturális megújulás tud jelentős változásokat eredményezni, mert amíg a kultúra és a gondolkodás nem változik meg, addig az európaiak és az amerikaiak nem tudnak szembenézni a problémával. Amerikában nagyon kevesek értik, hogy mi folyik a világban. Egyszerűen nem fér be a fejükbe, nem illik az elméleteikbe. Itt pedig már nem is csak az iszlámról szól a történet, hanem sokkal mélyebb problémákról.

Egy érzelmek által irányított civilizációban élünk és nem racionálisan gondolkodunk. Szerintem Putyin az, aki rámutatott a lényegre: ha felszámoljuk az Iszlám Államot, akkor a menekültek haza tudnak menni.

A menekültek befogadása egyet jelent annak elfogadásával, hogy vereséget szenvedtünk a Közel-Keleten.

Hogy lehet, hogy ezt a nem is olyan nagy terrorcsoportot senki sem tudja hatástalanítani? Elvileg a világ nagy része ellenük van. Nehéz elhinni, hogy Amerika egymaga nem tudna megsemmisítő vereséget mérni rájuk, ha akarna.

– Pontosan.  Ha nem csak szavakban lenne ellenük a világ nagy része, egy nap alatt le lehetne győzni az Iszlám Államot.

NÉVJEGY

Raymond Ibrahim egyiptomi származású, amerikai iszlámszakértő, akinek fő kutatási területe az arab történelem, az arab nyelv és az iszlám hatása a jelenkori eseményekre. Rendszeresen nyilatkozik a médiában (Los Angeles Times, Washington Times, Jane’s Islamic Affairs Analyst, Middle East Quarterly, World Almanac of Islamism, MSNBC, Fox News, C-SPAN, PBS, Reuters, Al-Jazeera, NPR, Blaze TV, CBN) az iszlámmal kapcsolatos aktuális eseményekről valamint a jelenkori keresztény üldözésről. Könyve, a 2013-ban megjelent Crucified Again az iszlám legújabb, keresztények elleni háborújáról szól, míg a 2007-ben publikált The Al Qaeda Reader pedig Osama bin Laden terrorszervezetének gondolatvilágát elemzi. A szakértő rendszeresen tart nyilvános előadásokat az említett témákban. Tanácsadóként kormányhivatalokkal, valamint a Kongresszussal is együttműködik. A David Horowitz Freedom Center, a CBN News és a Hoover Institution munkatársa. 

Olvasson tovább: