Kereső toggle

Versenyfutás Irán kegyeiért

Teheránban sorban állnak az üzletet remélő nyugati partnerek

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Ahogy a nyáron elfogadott atommegállapodásnak köszönhetően lassan körvonalazódni látszik az Iránnal szembeni szankciók eltörlése, a perzsa állam mindent megtesz azért, hogy visszacsábítsa régi üzleti partnereit. Bár az ország külpolitikája, de még csak retorikája sem utal arra, hogy a szankciók bevezetését indokló politika változott volna, ez – úgy tűnik – nem zavarja az üzleti lehetőségekben reménykedő országokat és cégeket. Az egyik leginkább érintett régi-új partner Németország.

Azt, hogy Iránnak miért éri meg az ellene irányuló szankciók eltörlése, senkinek sem kell magyarázni. Szakértők úgy vélik, hogy Irán 2005 óta stagnáló gazdasága ma 15-20 százalékkal kisebb, mint amekkora megszorítások nélkül lehetett volna. Az elmúlt évek során a perzsák 160 milliárd dollár olajbevételtől estek el, és mintegy 100 milliárd dollár iráni vagyon van zárolva külföldi bankszámlákon. 2012 és 2014 között az iráni valuta értéke 56 százalékkal esett, az infláció pedig 40 százalékos volt, miközben a munkanélküliség 20 százalékos, a fiatalok körében pedig másfélszer ekkora.

A német multinacionális vállalatok számára is kecsegtető a szankcióktól mentes Irán, hiszen olyan cégek vannak jelen helyi infrastruktúra-projektekben, mint például a Siemens, a Mercedes vagy a Volkswagen, és körülbelül félszáz német nagyvállalatnak fiókirodája, több mint 12 ezer cégnek pedig kihelyezett képviselete van az országban. Az iráni szankciók bevezetésekor a Német Nagy- és Külkereskedelmi Szövetség elnöke, Anton F. Börner arra figyelmeztetett, hogy a megszorítások legnagyobb vesztesei között ott lesz Németország is. És valóban, 2005 óta 50 százalékkal esett a németek iráni exportja, amely ma „csupán“ 2,4 milliárd euró. A pénzügyi szankciók 2008-as szigorításakor német vállalatok erősen kritizálták a kormányt, amiért együttműködött az ENSZ-szel, mivel ez sértette üzleti érdekeiket, és hátrányba kerültek az ázsiai konkurenciához képest. A Német Ipari és Kereskedelmi Kamara akkori állítása szerint az iráni üzleti kapcsolatok megszakítása 10 ezer német munkahelyet veszélyeztetett, míg más források szerint 40 ezer állást érintett közvetlenül vagy közvetetten. A német kormány azonban Irán nukleáris programjának biztonsági és morális problémáit fontosabbnak ítélte a gazdasági szempontoknál.

A szankciók feloldásának legelső lépése 2016 első negyedére várható, de üzletemberek tömegei már most szinte zarándoklatjelleggel indultak meg Iránba, hogy szemügyre vegyék az évek óta érintetlenül hagyott „portékát“. A perzsák tárt karokkal várják az érdeklődőket: extra programokkal tűzdelt szervezett túrákon igyekeznek informálni a befektetőket. Sokan most először járnak az országban, többen viszont régi kapcsolatokat elevenítenek fel a mostani látogatásokkal. Nemrégiben spanyol és osztrák csoportok érkeztek Iránba, a Der Spiegel újságírója pedig egy német csoportot kísért el egy ilyen útra. Németországból elsőként – még júliusban – a gazdasági miniszter, Sigmar Gabriel érkezett meg, őt Baden-Württemberg üzletemberei követték, majd egy csapat politikus. Az utóbbi időben annyi német jár Iránban, hogy a helyi német nagykövetségen lépni is alig lehet.

A mostani német delegációban ipari cégek képviselői és több tucat alsó-szászországi üzleti vezető látogatott Iránba, akik olaj- és gázipari, vegyszeripari, autóipari, egészségipari és építőipari területen tevékenykednek.

A túra hivatalos vezetője az alsó-szászországi gazdasági miniszter, Olaf Lies volt. Az útról tudósító újságíró szerint a hotelben hamar egyértelművé vált, hogy a német küldöttség nincs egyedül: az előtér nyüzsgött a francia, horvát, holland, olasz és angol üzletemberektől. „A legjobbkor érkeztek“ – hangsúlyozta az iráni német nagykövet, és arra hívta fel a figyelmet, hogy Törökország mellett jelenleg Irán a legstabilabb ország a régióban. A diplomata piaci lehetőségeket, stabil alapot, az iráni egyetemek magas színvonalát és a jelenleg kihasználatlan, mint-egy 80 milliós munkaerőpiacot ajánlotta a látogatók figyelmébe. A zavartalan kapcsolatépítést elősegítendő a szervező Német–Iráni Kereskedelmi Kamara gyors és egyszerű kontaktcserét tett lehetővé az üzletembereknek, akiket hirtelen mint „megváltókat” rajongtak körbe az irániak. A tudósító szerint a németeknek jólesett a hízelgés, és még a falon lógó Khomeini-arcképek sem vetettek árnyékot a kapcsolatépítésre. Az egyik német üzletember úgy nyilatkozott hogy míg otthon kis- és középvállalkozóként csak éles kritikát kapnak, itt a „Made in Germany“ szlogennek mindenki egyöntetűen professzionalizmust és megbízhatóságot tulajdonít. A találkozók és előadások után a delegációt alkoholmentes borozásra invitálták, majd turistáknak járó idegenvezetés következett. Ezalatt a csoportot kísérő miniszter magas rangú iráni politikusokkal találkozott – a tárgyalások természetesen Allah tiszteletére elmondott imákkal kezdődtek.

Irán a könnyen jött befektetésekért cserébe szoros politikai és gazdasági együttműködést vár üzletfeleitől. „Nagyon értékeljük a németektől jövő lelkesedést, de bízunk benne, hogy ezen túl, bátor tisztviselőket helyeznek majd a megfelelő pozíciókba“ – mondta Rokneddin Javadi, az Iráni Nemzeti Olajtársaság elnöke. Németországot egyébként kiemelt partnerként kezelik, hiszen ahogy Mohammad Reza Nematzadeh perzsa kereskedelmi miniszter mondta, Irán technológiai és gépipara 40 százalékban közvetlenül kapcsolódik Németországhoz.

Úgy tűnik, a gazdasági érdekek minden további nélkül felül tudják írni a közvélemény álláspontját is. Egy 2012-es németországi kutatás szerint a németek 74 százaléka negatívnak látja Irán befolyását, és 80 százalékuk támogatná a még erősebb szankciók bevezetését, fele pedig akár a katonai fellépést is elfogadhatónak tartaná az atomprogram megállítása érdekében. Egy 2015-ös felmérés szerint pedig a németek többsége ugyan támogatta a nukleáris egyezményt, de mindössze 40 százalékuk biztos abban, hogy ez valóban megakadályozza majd az iráni atomprogramot. A megkérdezettek 42 százaléka úgy érzi, a két ország kapcsolata legalábbis barátságtalan.

Az üzletemberek ezt azonban nem látják. Pedig az alacsony adók és az iráni piac alulszabályozottságának előnyei mellett vannak kockázatok is. Iránban lényegében nem léteznek személyi tulajdont védő törvények, és a politikát, valamint üzleti életet átható korrupciós botrányoktól is folyamatosan hangos a sajtó. Ráadásul szinte naponta hangoznak el olyan megjegyzések iráni politikusok szájából, amelyek önmagukban is kijózanítóak. A nukleáris egyezmény aláírása után két nappal például a legfőbb vallási és világi hatalmat képviselő Ali Hamenei ajatollah figyelmeztette országát, hogy az Irán és a Nyugat közötti ellenségeskedés nem ért véget. A valódi ellenség szerinte a világ Iránnal szembeni arroganciája, de legfőképp az USA és Izrael. Teherán ezenfelül szoros kapcsolatban áll militáns terrorszervezetekkel is, évekig pénzelte például a Hamaszt.

Úgy tűnik, a németeknek mindez nem elég ok a kihátrálásra. Ahogy mondani szokták, az üzlet az üzlet – minek belekeverni ebbe az emberi jogokat, a nukleáris stabilitást és a globális biztonsági kihívásokat.

Olvasson tovább: