Kereső toggle

Tiszeker Ágnes, a MACS vezetője az oroszországi doppingbotrányról

Ez csak  a jéghegy  csúcsa

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az oroszországi atlétika minden szintjén régóta bevett gyakorlat a tiltott teljesítményfokozó szerek alkalmazása, és a rendszerszintű csalást állami szintről is szervezik – állapította meg a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség (WADA) napokban nyilvánosságra hozott, több mint 300 oldalas jelentése. A vizsgálóbizottság információi szerint a WADA-akkreditációval rendelkező moszkvai doppinglaborban mintákat semmisítettek meg, illetve manipuláltak, mindezt az orosz sportminiszter, Vitalij Mutko utasítására – sőt a labor munkájába az orosz titkosszolgálat is beavatkozott. A WADA azt javasolta a Nemzetközi Atlétikai Szövetségnek (IAAF), hogy Oroszországot tiltsa el a nemzetközi versenyektől 2016-ra vonatkozóan. A témáról Tiszeker Ágnest, a Magyar Antidopping Csoport (MACS) vezetőjét kérdeztük.

Az oroszországi doppingbotrány lavináját a német ARD tévécsatorna oknyomozó dokumentumfilmje indította el tavaly decemberben: ennek nyomán állított fel a WADA egy vizsgálóbizottságot. Mi az oka annak, hogy egy alaposabb vizsgálathoz a nyilvánosság erejére van szükség?

– Nem szeretném kisebbíteni az újságírók érdemeit, de a vizsgálatsorozatot nem ők indították el. A szocsi téli olimpia óta lehetett tudni, hogy a WADA erősen vizsgálódik orosz vonalon. Példátlan módon soron kívül módosították a tiltólistát, miután az orosz sífutók argont, xenont és kobaltot alkalmaztak, hogy növeljék az EPO-szintjüket. Az ügynökség sejtette, hogy mit lenne érdemes vizsgálni az oroszoknál, de nem elég „gondolni”, vagy „hallani” valamit, azt bizonyítani is tudni kell. Ezért jött kapóra az ARD dokumentumfilmje, amely tanúvallomás-hegyeket adott a WADA kezébe arccal, névvel, sztorival – ez volt az utolsó csepp a pohárban. Hogy mi lett volna, ha ez a film nem jelenik meg, az jó kérdés.

A nyilvánosság hatalma nagyon erős, nem véletlen, hogy a vizsgálóbizottsági jelentés a WADA elnöke számára készült ugyan, de egyből sajtótájékoztatót tartottak a témában és nagyon kemény vádakkal illették nemcsak az orosz sportszakmát, a doppingellenőrzés rendszerét, hanem a politikát is. Én nagyjából tudtam, hogy mi szerepel majd a jelentésben, de még engem is meglepett, hogy a nyilvánosság előtt ennyire beleálltak ebbe a történetbe: korrupcióról, fenyegetésről, titkosszolgálati befolyásról is nyíltan beszélnek. Ezt bizonyos szempontból az újságírók kényszerítették ki.

Ha már a politikánál tartunk: a Nyugat és Oroszország közötti feszültségnek mennyi köze lehet ahhoz, hogy ilyen erővel és éppen most robbant ki ez a botrány?

– Szívből remélem, hogy ez alapvetően sportszakmai ügy. Az biztos, hogy rendszerszintű doppingproblémával állunk szemben, de hogy ki kényszerítette a moszkvai labort a minták meghamisítására, és ennek milyen politikai vonatkozásai vannak – ezt nem tisztem megítélni.  Azt tudom, hogy a MACS ragaszkodik a politikai semlegességhez: a finanszírozás az állam feladata, de, hogy kit mikor és milyen módon ellenőrzünk, abba csak a WADA szólhat bele.

Elképzelhető, hogy ami most kiderült, az csak a jéghegy csúcsa? Vagyis nemcsak Oroszországban ennyire rossz a helyzet, hanem az egész sportágra rávetül majd a tisztátalanság árnyéka, mint ahogyan az országúti kerékpárosokra?

– Ez az árnyék már most is ott van az atlétikán. A vizsgálóbizottság vezetője, Dick Pound nem véletlenül fejezte be azzal a sajtótájékoztatóját, hogy Oroszországban nem az atlétika az egyetlen sportág, amelyik doppingproblémával küzd, és a világon nem egyedül Oroszország érintett. Ez előre vetíti a jövőt: elő fognak még venni más sportágakat és más országokat is. Ilyen lehet például az úszás vagy a téli sportágak.

Vagy éppen a futball…

– Igen. Oroszország tekintetében komoly összefonódások vannak ezen a téren is. Az ottani futballszövetség elnöke a sportminiszter, Vitalij Mutko, aki leginkább érintett az atlétikai botrányban, a vádak szerint az ő utasítására hamisították meg az eredményeket. Sőt, a jelentést készítők szerint lesznek olyan vizsgálati anyagok, amiket át kell adni a rendőrségnek és vannak politikai, sőt tikosszolgálati vonatkozásai is az ügynek. Mutko egyben a 2018-as oroszországi futball-világbajnokság főszervezője is.

Reálisnak tartja, hogy az orosz atléták jövőre nem indulhatnak majd nemzetközi versenyeken, így a riói olimpián sem?

– Ez elvileg lehetséges, a WADA javasolta is ezt a Nemzetközi Atlétikai Szövetségnek. Ez azonban nem biztos, hogy jó megoldás lenne, hiszen egyrészt nyilvánvalóan vannak olyan orosz sportolók, akik tisztességesen készülnek, másrészt egy „nagyhatalom” kiesése felborítaná az egyensúlyt a sport világában.

Az IAAF egy hetet adott Oroszországnak, hogy reagáljon a jelentésre, de ezúttal nem lesz elég egy általános ígéret. Azt várják tőlük, hogy villámgyorsan adjanak radikális válaszokat: fejcserékkel, szervezeti változtatásokkal metsszék ki a rendszerből a rothadó részeket. A végrehajtásra lesz türelmi idő, de ha érdemi változás nem történik, és bebizonyosodik, hogy szisztematikus, államilag szervezett doppingolás történt, akkor egyes sportágakat vagy akár az egész országot eltilthatják. Az már most is nagy kérdés, hogy például a jövő évi atlétikai ifjúsági vb-t megszervezheti-e Oroszország.

Az ilyen döntések akár precedenst is teremthetnek, és akkor következhet, mondjuk, Kenya, ahol az atlétáknál szintén egyre-másra esnek ki a csontvázak a szekrényből.

– A WADA-nak nincs választása, radikális és átlátható lépé-seket kell tennie, ezt várja tőle a közvélemény. Nem tehet különbséget aszerint, hogy Kenyáról vagy Oroszországról van szó. De hangsúlyozom, még van idő változtatni. Ilyen értelemben jókor jött a botrány: egy évvel az olimpia előtt nagy fegyelmező ereje van az eltiltás belengetésének.

Nem tűnik úgy, mintha az oroszok annyira elszántak lennének. Továbbra is bizonyítékokat követelnek…

– Inkább ambivalensnek mondanám a reakciójukat. A jelentésben szereplő megállapítások egy részével egyetértenek, a bizonyítékokat inkább az állami szerepvállalás kapcsán követelik, ami politikai szempontból érthető magatartás. Persze vannak olyan hangok, hogy „a Nyugat összefogott ellenünk”, de rendszeresen megerősítik, hogy továbbra is együttműködnek a WADA-val. Egy olyan országnak, ahol ennyire fontos a sport, nincs is más választása.

Milyen doppingszerek, technikák a leggyakoribbak ma a sportolók között?

– Ez egy érdekes kérdés, mert nem igazán vannak új szerek: a „jó öreg” EPO és a vértranszfúzió a leggyakoribb és persze a szteroidok, növekedési hormonok. Éppen azért kell meghamisítani vagy eltűntetni a mintákat, hiszen ha új, nem kimutatható szereket használnának, akkor bátran adnának mintát – tudnák, hogy úgysem bukhatnak meg.

Mit gondol, meddig bírja még a versenysport drasztikus hitelességi deficit nélkül az újabb és újabb doppingügyeket?

– Jó kérdés. Kétségtelen, hogy ezek alapjában kérdőjelezik meg nemcsak a sport, hanem a doppingellenőrző rendszerek hitelességét is. Nehezen lehet úgy élvezni egy olimpiai közvetítést, hogy az ember közben azon gondolkozik, kik azok a bajnokok, akik hamarosan úgyis megbuknak a doppinggal – és ez a tisztességes sportolókra is árnyékot vet. Éppen ezért kellenek a szigorú és nyilvános intézkedések és ellenőrzések.  A MACS idén sikeresen átment a WADA-auditon, gyakorlatilag ízekre szedtek bennünket, olyannyira, hogy rossz néven is vettem az ellenőrök szinte már ellenséges hozzáállását. Utólag értettem meg, hogy ez nem ellenünk szólt: ők már tudták, hogy az oroszoknál nagyon nagy baj van, ezért biztosra akartak menni.

Megoldást jelenthetne a teljes doppingliberalizáció?

– Sokszor elhangzik ez a felvetés, sőt, volt már olyan ötlet is, hogy legyen egy olimpiája a „gyógyszerészeknek” és egy másik olimpiája a „tisztáknak”. Ez a megközelítés azonban több sebből vérzik. Egyrészt a gazdag országok – komoly egészségügyi háttérrel – jó minőségű szereket tudnának alkalmazni, amelyek kevesebb mellékhatással járnak, másrészt a „piac” teljesen elszabadulna – pedig a teljesítményfokozókat használó sportolók ma sincsenek igazán tisztában azzal, hogy mit kockáztatnak. Vajon ki vállalná a felelősséget a sok máj- és szívelégtelenségért, tüdőembóliáért vagy hirtelen halálért? Álláspontom szerint az egészségügyi kockázatot jelentő szerek legalizálására semmilyen körülmények között nem kerülhet sor. Még akkor sem, ha a doppingellenes küzdelem valóban szélmalomharc, hiszen mindig lesznek újabb és újabb botrányok.

Olvasson tovább: