Kereső toggle

Az eredmény csak a szótárban előzi meg a munkát

Interjú Kósa Erikával, Magyarország leggazdagabb üzletasszonyával

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Kósa Erika óvónőből lett biztosítási és befektetési tanácsadó, majd férjével közösen résztulajdonosként a Brokernet alapítói voltak, amely Magyarország vezető pénzügyi tanácsadó vállalatcsoportjává nőtte ki magát – ő pedig a leggazdagabb magyar nő lett. Három éve kiváltak a vállalkozásból, és Consequit néven új pénzügyi tanácsadó céget alapítottak. A milliárdos üzletasszony feleségként és anyaként is sikeres. Alig hallani tőle olyan előadást, ahol ne említené meg családját és unokáját.

Köztudott, hogy óvónőként kezdte pályafutását. Miért váltott?

– Nagyon szerettem a gyermekekkel foglalkozni, a váltásban a fő motívum az volt, hogy szembesültem azzal, hogy nem a munkám alapján értékeltek. Ez nagyon fájt. Igazságtalannak tartottam, és hosszú vajúdás után elhelyezkedtem egy osztrák pénzügyi tanácsadó cégnél. Rendkívül sokat dolgoztam, és hamar meg is lett az eredménye. Amikor az első nagyobb fizetésemet megkaptam, nagyon megijedtem.

Mitől?

– A felelősségtől, hogy ennyi pénzhez jutottam. Persze örültem is, mert megdolgoztam érte: ne felejtsük el, hogy az „eredmény” csak a szótárban előzi meg a „munkát”.

Mire költötte ezt a pénzt?

– Kifejeztem hálámat a szüleimnek és a munkatársaimnak. Mindenkinek vettem valamit, egy táskát, egy cipőt vagy valami olyat, amit nem tudtak volna megvenni. Végül is nekik is köszönhettem ezt a sikeres indulásomat.

A férje mit szólt ehhez?

– Engedte, mert ő is szereti kifejezni a háláját, nagyon értékeli a munkatársait. A pályám elején sokszor helytállt a családban, és segített a gyermekekkel kapcsolatban is. Soha nem kötözte le a szárnyaimat. Néha persze leültetett, hogy most nyugodjak le, de mindenben támogatott. A sikerem a mi sikerünk.

Azt hallottam, hogy a férje nagyon takarékos ember. Igaz, hogy nem engedte a gyermekeit benzinkúton vásárolni, mert ott minden drágább, mint a boltban, ezzel ösztönözve őket, hogy idejében készüljenek fel az előttük álló útra?

– Igen. A pénzügyi kultúra nem ott kezdődik, hogy lemondunk dolgokról, sanyargatjuk magunkat, hanem tudatos beosztással a szokásainkon kell változtatni. Például nem a büfében veszem meg a reggelimet sokkal több pénzért, hanem a boltban bevásárolok, és elkészítem magamnak ugyanazt, lényegesen olcsóbban. Az így megmaradt pénzemet pedig hasznosabb dolgokra tudom fordítani. Az emberek szeretik a kényelmet, és ennek érdekében többet is kell költeniük, de ez nem szükségszerű. Engem legalábbis így neveltek: falusi lány vagyok, csirkéket tartottunk, a papám meg vadász volt. A legkisebb szociális közösség a család, ez tudja a legnagyobb hatást gyakorolni egy ember életére. Ha egy szülőnek igénye van arra, hogy ne egy benzinkúton vagy a büfében vásároljon, hanem már este odakészíti a másnapi tízórait, akkor ezzel a kis odafigyeléssel nemcsak spórolnak, hanem a gyermekeik pénzügyi kultúráját is alakítják.

A mintának társadalmi tekintetben is erős hatása van. Az emberek azt hiszik, hogy amit más megcsinál, amit megvesz, azt ők is megengedhetik maguknak – akkor is, ha nincs rá pénzük. Vezetőből sokkal kevesebb van, mint követőből, ezért az előbbieknek óriási a felelősségük, hogy milyen példát közvetítenek az emberek számára.

Az is lényeges, hogy megtanuljuk, milyen értéke van a pénznek. Mi például megállapodtunk a gyermekeinkkel, hogy akkor lesz jogosítványuk meg autójuk, ha bizonyos feltételeket teljesítenek. A kisebbik lányomnak ez nem sikerült, ezért mondtam neki, hogy ez a pénz ott van, bármikor lehívható, csak meg kell nyomni a zöld gombot: teljesíteni kell a feltételeket.

Mit szólt hozzá?

– Először rosszul esett neki, két napig gondolkozott, majd megkérdezte, hogy megkeresheti-e az árát. Most a cégünknél dolgozik – nem mint igazgató, hanem mint adminisztrátor. Rendkívül élvezi, vannak hosszú távú tervei. Ez a feltételrendszer eleinte persze nem lehetett könnyű a lányoknak, hiszen jólétben nőttek fel – bár mi kezdettől fogva ebben a szellemben neveltük őket. Nemcsak beszélgettünk a pénzről, hanem mintát is mutattunk.

Mondana egy példát?

– Szeretek főzni, ez teljesen kikapcsol. Ehhez többnyire a piacon vásárolok be, mert ott találkozom emberekkel, és olcsóbban, jó minőségű árut tudok venni, sőt, akár nyáron „be tudok tankolni” télire is. Ezzel pénzt takarítunk meg, pedig megtehetnénk, hogy mindig éttermekben étkezzünk. A gyerekek ezt a szemléletet magukba szívják.

Ön is a szüleitől tanulta ezeket?

– Igen. A munka szeretetét és a takarékosságot is. A szüleim munka után hazajöttek, átöltöztek és mentek a kertbe, csinálták a ház körüli teendőket. Én is sokat dolgozom, de hála Istennek azt csinálhatom, amit szeretek. Szerintem ez a siker alapja, és ez minden tevékenységre igaz. Ha így dolgozunk, akkor biztosak lehetünk a sikerben. És ezt nem mindig pénzben mérik. Például egy anya, aki felnevel három vagy több gyermeket, és mellette ellátja a férjét, mos, főz, takarít – ez rendkívül nagy érték. Ezt nem lehet pénzben kifejezni. Nagy csodálattal nézem az ilyen nőket. Számomra ők is sikeresek.

Mit szeret a munkájában?

– Az embereket. Azt, hogy segíthetek nekik a problémájuk megoldásában, a nyugodt életük megteremtésében. Szeretek emberekkel beszélgetni. Örülök, ha tudom őket motiválni.

A gyermekek mellett hogyan dolgozott?

– Igyekeztem gondoskodó anya lenni – ha kellett, éjjel főztem –, de sajnos kiskorukban kevesebbet voltam a lányaimmal, ezt már másképp csinálnám. Most igyekszem ezt a hiányt kompenzálni, amennyire lehet.

Ritka ma Magyarországon, hogy ilyen sikeres emberek hosszú ideig egymás mellett élnek harmóniában. Hogy csinálják?

– Azt mondják, hogy a tűzhely melegét, a szeretetet a családban a nő adja, de ez nem jön magától, ezért nagyon sokat kell tenni. Ezt a szerepet az édesanyámtól kaptam örökségül. Hangsúlyt fektetünk a családi együttlétekre, néha még zenélünk is, a bátyám gitározik, a nővéremnek fantasztikus hangja van.

Mit tesz, ha kudarc éri?

– A kudarc fontos dolog az ember életében, ez a tanulás része, hiszen nem akarjuk még egyszer ugyanazt átélni. Fontos, hogy ne a környezetünkben, hanem magunkban keressük először az okokat. Én is ezt teszem – ha kell, a csapatom előtt is felvállalom, ha valamit elrontottam. Ha nehezebb vagy fontosabb döntések előtt állok, kikérem a férjem véleményét, mert fontos számomra, és nagyon adok a véleményére.

Egy hasonlata szerint az élete egy busz, ahol ön a buszvezető. Mit csinál a potyautasokkal?

– Ilyenek mindig voltak az életemben, de sajnos, későn ismerem fel őket. Például aki miatt otthagytam az óvónői állásomat, az korábban az én ajánlásomra lett vezető óvónő. A személyiségemnél fogva nem feltételezem senkiről, hogy potyautas, és csak belőlem akar érvényesülni. Ha viszont ez kiderül, akkor el kell válni. Az emberek szeretnek másokon csüngeni, de ez nem jó. Ha valami nem működik, változtatni kell, mert a változásból lesz a fejlődés. Sokan azonban nem akarnak változtatni, inkább szenvednek. Találóan mondta nemrég egy barátom, hogy jobb egy borzasztó vég, mint egy végtelen borzalom.

Milyen céljai vannak?

– A vállalati célok között első a fiatal generáció bevonása a pénzügyi kultúra megteremtésébe, vérkeringésébe. Célom, hogy az üzleti kommunikáció fejlődjön. A másik, hogy szeretném megtalálni azokat a személyeket, akiknek majd át tudom adni a cég vezetését. Azt hiszem, jó irányba haladunk.

Ami a magánéletet illeti, szeretnék több időt tölteni a családommal, valódi nagymamává válni. A Consequit Jövő Alapítvány célkitűzése a jövőben is a magyar nyelv ápolása, az anyanyelvi szövetség támogatása. Személyes felelősséget érzek a fiatal generáció felkarolásában, ezért továbbra is szeretnék társadalmi szerepet vállalni a Széchenyi 2020 – Talent programban.

Olvasson tovább: