Kereső toggle

Az elárasztott falu és a Székely Légió

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Székelyföld belsejében, a Sóvidék szélénél van egy falu, amely már csak papíron létezik. A helyén egy tó vize csillog, házai felett hullámok csapkodnak. Bözödújfalu a romániai  falurombolás néma mementójává vált, de emlékezetét a politikai rendszerek sem tudták elpusztítani. A település azért is nevezetes, mert ez volt az úgynevezett szombatos zsidók központja, akik székelyként lettek Mózes követői. Bözöd, a székely Jeruzsálem pedig egyben a vallási béke szimbóluma is volt: katolikusok, görög katolikusok, unitáriusok és szombatos zsidók éltek itt egymással harmóniában.

A hivatalos álláspont szerint a völgyben rendszeresen pusztító árvizek megakadályozására hozták létre a tavat a 625 méter hosszú és 28 méter magas gáttal, amellyel a Küsmöd vizét fogták fel. Van olyan magyarázat is, hogy az azóta végleg leállított gyulakutai hőerőműnek volt szüksége víztározóra. Sokak szerint azonban – és ez tűnik a legvalószínűbbnek – a „Kárpátok géniusza” a tervezett romániai falurombolás előhírnökének szánta a bözödi tó létrehozását, mert így akarta a nagyvárosokba kényszeríteni a véleménye szerint életképtelen falvak lakosságát. Ráadásul nem is központilag találták ki a dolgot: a helyi politikusok, párttitkárok ezzel akarták buzgóságukat bizonyítani – véli az egyik, már nyugalmazott akkori megyei vezető, aki lapunknak névtelenül nyilatkozott. Az, hogy a diktatúra bukása miért nem vetett véget a projektnek, arra is van magyarázat, mondja az egykori politikus: a gátépítés 1975-ben kezdődött, majd 1977-ben leállt, de 1984-től újra beindult, és hiába jött 1989-ben a romániai politikai földindulás, a falut 1992-ben elárasztották.

A falurombolás haszonélvezői

„Tíz éven keresztül »csak« fenyegették az embereket, hogy majd egyszer megszűnik a falu, de az idevalósiak nagy része tudta, hogy ezzel a rendszerrel nem lehet vitázni, és preventív módon inkább maguktól elköltöztek. 1989 októberében költöztették ki a hatóságok az utolsó, még itt maradt családokat” – mesélte lapunknak Antal Tiborné Klári néni, egykori bözödi lakos. Eredetileg ideiglenes víztározót kezdtek építeni, amely csak az árvízhullámot fogta volna fel és nem árasztotta volna el Bözödújfalut. Az építkezés alatt azonban egy furcsa szabály érvényesült: a kommunista rezsim egy bizonyos érték alatti beruházásokat rendeletileg leállított, mondván nem szolgálja eléggé a szocialista gazdaság fejlődését. Ahhoz, hogy a munkálatokat folytathassák, a gátat áttervezték, és a mögötte létrejött mesterséges tó medrébe már Bözödújfalu is belekerült, mondta a már idézett egykori politikus. Ma már csak a völgy felső részén, a vízben düledező épületekből kiszedett téglából rakott emlékfal hirdeti – kereszttel, kettős kereszttel, kehellyel és dávidcsillaggal díszítve – a tényeket: „A tó fenekén Bözödújfalu nyugszik, 180 házának lakói szétszórva a nagyvilágban ma is siratják. A diktatúra gonosz végrehajtói lerombolták és elárasztották. Ezzel egy egyedülálló történelmi–vallási közösséget szüntettek meg, melyben különböző nemzetiségű és felekezetű családok éltek együtt évszázadokon át, egymást tisztelve és szeretve, példás békességben. Immár a katolikusok, görög katolikusok, unitáriusok és a székely szombatosok fohászai örökre elnémultak. Legyen e hely a vallásbéke helye és szimbóluma.” Klári néni szerint a legszomorúbb az volt, hogy olyan erdélyi magyar pártemberek is bólintottak a falu elpusztítására, akik az akkori rendszer haszonélvezői voltak. Egy másik idős ember, Miklós bácsi arra panaszkodik, hogy házat ígértek házért, mégpedig az erdőszentgyörgyi „gettóban” – ahogy az idevalósiak a bözödieknek épített lakótelepet nevezik. Apró, alacsony garzonlakások a kétszintes épületsorban, mellettük tyúknak, disznónak való ólak, és zsebkendőnyi földecske. „Harmincezret kaptunk kárpótlásként, és százharminchatezer lej volt a garzon. Másutt csak hetvenezer lej volt egy hasonló lakás, itt jóval többet csavartak ki tőlünk. Gazemberek voltak az akkori politikusok is, csakúgy, mint a mostaniak” – állítja Miklós bácsi. Két évig fizették az adót és a villanyt a garzon után, de nem költöztek be, mert úgy gondolták, hogy nem valósul meg Ceausescu terve. De mivel a víz egyre emelkedett, a forradalom előtti őszön muszáj volt költözniük.

Szombatos zsidózók

Minden évben augusztus első szombatján falutalálkozó van a bözödi tó partján, a „siratófal” előtt. Az erdőszentgyörgyi polgármester kezdeményezésére idén a falu alaprajza szerint egy kopjafafalut építettek;  minden fán pontosan azok neve van feltüntetve, akik ott éltek valaha. A falutalálkozó ötlete Sükösd Árpádé volt, ő is bözöd-újfalusi származású, nagyvállalkozó, aki már 1976-ban kivándorolt, és Bécsben csinált karriert. Ő finanszírozta az emlékfalat, a falu iszapba döntött első világháborús emlékművét is helyreállíttatta, és emlékházat, fotókiállítást létesített egy magasabban fekvő portán. Ma is összejönnek a még élő falusi idősek, sőt egyre több leszármazott érkezik a világ minden tájáról, még Izraelből is van már állandó vendég. A falu ugyanis az erdélyi vallási tolerancia megtestesülése volt annak idején. Négy felekezet élt itt négy templom köré építve fel a települést. Katolikusok, ortodoxok, unitáriusok és székely szombatosok, vagy, ahogy errefelé nevezték őket, zsidózók. Nagy Árpád történelemtanár, az erdélyi vallási mozgalmak kutatója szerint a zsidózók történelme igazán különleges. A kezdet köthető a tordai vallásszabadsághoz, ugyanis az egyik székely főnemes, Eössi András 1567-ben számos erdélyi főúrral együtt fölvette az unitárius hitet. Családi csapások hatására visszavonult a közélettől, és elmélkedései és imái közben megtalálta az új, igaz vallást, amelyet nagy buzgalommal terjesztett. Tanítványa, Bogáthy Fazekas Miklós és örökbefogadott fia, Péchi Simon, Erdély kancellárja készítették el a szombatosság dogmatikáját. Péchi Simon tekintélyével mintegy 20   ezer székelyt nyert meg a szombatos hitnek, melyet a betértek nagy buzgalommal követtek, mondta a történelemtanár lapunknak. Kötelező törvényül Mózes öt könyvét hirdették, és szigorúan ragaszkodnak a szombathoz, amiről aztán a nevüket is kapták. A szombatosság teológiája azonban kizárólagosan nemzeti jellegű, irodalma tisztán magyar nyelvű, nem lépte át a magyar közösség határait. A történelem során azonban szinte folyamatosan üldözték őket. Erdély fejedelmei a 16. század végén hozott törvényeikkel elsősorban a szombatosokat sújtották, igyekezvén őket visszatéríteni. 1618-ban Bethlen Gábor is megújította az 1595. évi gyulafehérvári országgyűlésnek szombatosok ellen hozott határozatát. Aranyszék, Kolozsvár, Kőröspatak, Marosszék, Torda, Makó szombatos sirámoktól volt hangos. Ennek ellenére még Bocskai István fejedelem belső tanácsosai, Balási Ferenc generális, Borsos Tamás, a fejedelem bizalmasa is szombatosok voltak. Az 1635. évi országgyűlés vagyon- és fejvesztést rótt ki a szombatosokra, ezért e családok nagy része megkeresztelkedett és látszólag valamelyik magyar történeti egyház hívének mondta magát. 1869-ben 105 szombatos székely–magyar zsidó hitre tért át, és megalakították a Bözödújfalusi Zsidó Hitközséget. 1874-ben zsinagógát építettek, igazi fatemplomot székely faragásokkal. A 20. század harmincas éveiben 50-80 – ebből 32 tisztán szombatos eredetű – családból álló buzgó, ortodox zsidó hitközség működött a faluban. Legnagyobb részének Kovács volt a neve. Ruházatuk a székely paraszté, szigorúan kóser házat vezettek, olyannyira, hogy azt már a kor zsidósága is túlzónak találta.

Székely Légió

A magyar eredetű közösség megsemmisítése a holokauszttal kezdődött, bár Degré Lajos, a vallásügyi miniszter mentességet adott nekik. Ennek ellenére sokan kerültek a különböző gettókba, ahonnan többeket hamis mentesítő levelekkel hoztak ki, melyeket a bözödi katolikus plébános gyártott, mondván, eredetileg ezek az emberek katolikus székelyként születtek. A mentés komoly méreteket öltött, a hamis születési anyakönyvek alapján a bözödiek több mint háromezren voltak a faluban a világháború előtt, mondta Nagy Árpád. A koncentrációs táborokból visszatértek kivándoroltak, vagy szétszóródtak Erdélyben, Ó-Romániában, vagy alijáztak Izraelbe, ahol Székely Légió néven küzdöttek Izrael megalakulásáért. A közösség folyamatosan fogyott, a végső csapást pedig a ceausescu-i falurombolás jelentette számukra, aminek nyomán megszűnt Bözöd és megszűnt a zsidózók székely Jeruzsáleme.

Olvasson tovább: