Kereső toggle

Csaló vagy áldozat?

14 évet kapott a LIBOR-botrány kulcsszereplője

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

„A legnagyobb pénzügyi összeesküvés végrehajtója vagy csak egy szerencsétlen, akit beáldoztak?” - teszi fel a kérdést a Bloomberg Businessweek legutóbbi címlapsztorija Tom Hayesre utalva, aki a 2012-ben kirobbant LIBOR-botrány első elítéltje lett.

Nagy-Britanniában a súlyos csalásokra szakosodott SFO (Serious Fraud Office) és a helyi pénzügyi felügyelet (SFA) feltárta, hogy a globális pénzügyi válság előtt és alatt jó néhány kereskedő haszonszerzés céljából manipulálta a globális irányadó londoni bankközi kamatlábat, a LIBOR-t, amely közvetlenül befolyásolhatja a bankok és egyéb pénzügyi szolgáltatók közötti pénzügyi tranzakciók értékét. A 35 éves Tom Hayest most nyolc vádpontban – többek közt csalás céljával szőtt összeesküvésben – mondták ki bűnösnek a LIBOR manipulálásában való részvétele miatt.

2008. szeptember 15-e a pénzügyi piac számára olyan volt, mint egy világégés: a Lehman Brothers csődöt jelentett, a piacokon eluralkodott a pánik, és legtöbben rögtön menekülőre fogták. Tom Hayes azonban különbözött az átlag kereskedőktől: a Lehman csődjének napján felhívta a londoni brókereket, és megadta, hogy milyen irányba kell változtatni a LIBOR-t. És a LIBOR árfolyama csökkent. Hayes kereskedési eredménye így hamar a mínusz 8 millióról plusz 20 millió dollárra változott. Egy bázispontos változás megközelítőleg 750 ezer dollár profitot jelentett Hayesnek. A közvetítő személyek jutalma 50-100 ezer dollár, vagy még annál is több kenőpénz volt.

„Hayes mindig is különbözött a társaitól” – írja az idézett Bloomberg cikke. Előélete zűrös volt, de nem kirívóan: szülei elváltak, az iskolában beilleszkedési zavarokkal küzdött. A számokhoz viszont különös érzéke volt. Általában hidegvérrel kockáztatott. Sőt, míg a többiek játszottak, ő dolgozott, hogy pénzhez jusson. Ez tovább gyűrűzött pályafutásában. Számára a pénzügyben egyetlen koncepció létezett: csinálj pénzt mindenből, a többi utána már ráadásként jön. Hayes mindig nagyon korán kelt, általában 12 órát dolgozott, és korán feküdt, bár gyakran éjjel is felkelt, hogy kereskedési pozícióit ellenőrizze. A bonyolult számítások és teljesítménykényszer nem okozott számára nehézséget, ha kockáztatásról volt szó. Munkahelyein néhány barátra is szert tett, de inkább csak azok közül, akiket elsősorban nem a szociális interakciók, hanem a számok érdekeltek.

28 évesen már évi 70 millió dollárt keresett, ám útja még ekkor is a még veszélyesebb tranzakciók felé vezetett. A kereskedések sikere azonban nagyban függött a LIBOR mozgásától. Hamar megfogant benne a gondolat, hogy a LIBOR manipulálásával a kaotikus piacokon hatalmas összegeket nyerhet.

A piszkos 16

Bár a pénzügyi világ a technika hatására hatalmas fejlődésen ment át az elmúlt évtizedekben, a LIBOR mértékét naponta a világ legbefolyásosabb pénzintézetei által választott tanács állapította meg. Az alapul szolgáló információk a brókerekkel szoros kapcsolatban álló kereskedőktől származtak. Hayes fiatal kereskedőként hamar megismerte a 16 főből álló bizottság számos tagját. Közben egyre több neves bankházat tudott már az életrajzában, aminek következtében még befolyásosabb kereskedési pozíciók nyíltak meg előtte. Így még a krízis tetőpontján is szinte korlátlanul tudta manipulálni a piacokat. 2006-ban az UBS-hez lépett tovább és Tokióba ment. De minden ügylet alapja továbbra is a LIBOR maradt. „A LIBOR-ral álmodtam, ez lett a betevő falatom, a mindenem. Megszállott lettem” – nyilatkozta később.

Hayes aztán egyre mélyebbre ment. A LIBOR mértékét meghatározó 16 döntéshozó közül egyre többet környékezett meg. Kapcsolattartói és a brókerek pedig hallgatva Hayesre, a megadott igények szerint befolyásolták a döntéshozókat, azaz a LIBOR árfolyamát. Egy alkalommal Hayes egy 400 milliárd japán jen pozíció (3,3 milliárd dollár) zárására készülve a 6 havi jen (JPY) LIBOR- emelését kérte. 1 bázispont emelkedés több százezer dollárt ért. Pár napon belül a LIBOR 3 bázispontot emelkedett, mire Hayes e-mailben tájékoztatta a főnökét, hogy a „tervük bejött”.

Hayes arra is rájött, hogy a LIBOR manipulálása nemcsak könnyű, de olcsó is. Az említett ügylet lebonyolításáért az illető brókert egy ebédre kellett csak meghívnia.

Az UBS bankháznál Hayes nem rejtette véka alá tevékenységét, a megbeszéléseken nyíltan beszélt kollegáinak és főnökeinek arról, hogy hogyan tervezi az irányadó ráta befolyásolását.

2008 áprilisában a Wall Street Journal címoldalon közölt egy cikket, miszerint a LIBOR megbízhatatlanná vált. A cikk a CFTC (Határidős Árutőzsdei Kereskedelmet Felügyelő Bizottság) egyik vezetőjét, Vincent ’Vineé’ McGonagle-t egy korábbi csalási ügyre emlékeztette. McGonagle gyakorló keresztényként karrierjét a korrupció elleni harcnak szentelte. Tanácskozást hívott össze, hogy eldöntsék, indítsanak-e vizsgálatot a feltételezett LIBOR-csalással kapcsolatosan. A legnagyobb kérdés azonban az volt, hogy melyik joghatóság illetékes eljárni az ügyben. Vizsgálódásukba az amerikai SEC, a Fed és a brit szabályzó, az SFA (Securities and Futures Authority) is meghívást kapott, de ők nem kívántak részt venni a kivizsgálásban. Érdeklődés hiányában McGonagle csoportja kezdte el a kutatást, majd a tény, hogy a chicagói tőzsde érintettségét felfedezték, megadta a zöld utat a hivatalos kivizsgálás elkezdéséhez.

Hayes mindeközben „dolgozott” és egyik „legsikeresebb” időszakát élte. A LIBOR-szabályzók egyre kevésbé látták át a piacot, így mind nagyobb mértékben hagyatkoztak a tanácsadóikra, akik közül egyre többen voltak Hayes zsebében. A brókerek lojalitása azonban jóval többe került. Hayes új módon kezdte kompenzálni őket: az úgynevezett „wash-trade” tranzakciókkal. E technikai tranzakciók során brókerek közvetítésével valótlan kereskedelmi pozíciók kerültek megnyitásra és bezárásra, melyek kereskedelmi haszonnal nem bírtak, de a brókerek valós jutalékot szerezhettek utánuk. Hayesnek sikerült megnyernie brókereket a JP Morgan-től és az RBS-től (Royal Bank of Scotland) is, így az elkövetkezendő 11 hónapban 470 ezer fontot fizetett ki az ilyen valótlan kereskedések során brókeri jutalékként.

2008 nyarán a Goldman Sachs megkereste egy állással, ahol a szerződés aláírásáért 3 millió dolláros bónuszt kapott volna. Ezt Hayes lojalitásra hivatkozva utasította el – a valóságban azonban állítólag félt, hogy alkalmatlan a pozíció betöltésére. Egy évvel később a Citigroup tett ajánlatot, ugyanúgy 3 milliós csatlakozási bónusz fejében, amit Hayes immár elfogadott.

Mindeközben lassan folydogált a nyomozás is, habár McGonagle csoportja rendre falakba ütközött. Aztán 2010-ben egy márciusi napon egy csomag érkezett hozzájuk, amin a Barclays Bank egy belső beszélgetése volt hallható. Ezen egy vezető beosztásban lévő személy, a bank felsővezetői döntése alapján (ahol egyben a Bank of England nevében is eljárnak) utasítja beosztottját, hogy a LIBOR-ra vonatkozó ajánlást csökkentse. A vizsgálóbizottság számára egyértelművé vált, hogy ez bevett gyakorlat a szektorban. Ezen a ponton az Igazságügyi Minisztérium és a brit felügyelet (SFA) is bekapcsolódott a kivizsgálásba. 16 bankot idéztek be, és néhány hét alatt egyre több bizonyítékot tártak fel.

Rosszkor, rossz helyen

Hayes eközben megkezdte pályafutását a Citigroupnál. Talán élete legnagyobb baklövéseként felkereste a Citibank pénztárának vezetőjét, hogy bevonja a LIBOR-ral kapcsolatos üzelmeibe. Andrew Thursfield azonban nemcsak hogy visszautasította az ajánlatot, de a bank vezetőinek is jelentette az esetet. (Nem mellesleg, Thursfield együttműködött a CFTC-vel a LIBOR-nyomozásban.) Ezek után Hayes több alkalommal kapott visszautasítást a bank vezetőitől is, akik nem adtak engedélyt neki bizonyos LIBOR-ügyletekre, és ezzel párhuzamosan Hayes kapcsolatai is befagyni látszottak. Hayes egyre több hibát követett el és egyre nagyobb veszteséget halmozott fel. Egy ízben felhívta az egyik kapcsolattartóját Londonban, aki a nyomásnak engedve megpróbálta az utasítást továbbadni a megfelelő személyeknek. Ezt azonban épp a CFTC vizsgálat idején tette, így az információ azonnal a hatóságokhoz jutott. Hayest ezután a Citigroup vezetői zártkörű megbeszélésre hívták, ahol közölték vele elbocsátását.

2012 karácsonyán Hayest otthonában letartóztatták összeesküvés és megtévesztés vádjával. A kereskedő tagadott, és szabadon engedték. Pár nappal később bejelentették, hogy az UBS bankházat 1,5 milliárd dollárra büntetik. Hayes ekkor már tudta, hogy napjai meg vannak számlálva. Ügyvédei tanácsára vállalta a brit hatóságokkal való együttműködést, kisebb büntetési tétel reményében. 82 óra kihallgatás után Hayes több mint 20 közreműködő embert nevezett meg, többek között a JP Morgan, az RBS, a Deutsche Bank és a HSBC munkatársait. A nyomozás lezárását követően ügyét a londoni bíróság tárgyalta.

Hayes 2015 májusában állt a bíróság elé. A 10 héten át zajló tárgyaláson 12 bíró vett részt. Annak tudatában, hogy Hayes Asperger-szindrómában szenved (ezt is 35 éves korában diagnosztizálták nála) megállapították, hogy képes különbséget tenni becsületes és becstelen cselekedetek között. Álláspontjuk szerint Hayes motívuma végtelenül egyszerű volt: a kapzsiság. Egyszerűen a lehető legtöbb pénzt akarta megszerezni. Hayes ezt tagadta, véleménye szerint a pénzügyi szektorban ez bevett gyakorlat volt, és ő „csupán” egy résztvevője volt ennek a globális folyamatnak. 10 hét után a bíróság elvonult 5 napra ítélethozatalra, majd Hayest minden vádpontban bűnösnek találták, és 14 év börtönbüntetésre ítélték.

A kivizsgálás során több mint 100 kereskedőt és brókert tiltottak el a szakmától, és több mint egy tucat céget 10 milliárd dollárnál is nagyobb büntetés megfizetésére köteleztek. Akik a pozíciójukban maradtak, tudják, hogy a kereskedés a „Hayes-éra” után gyökeresen megváltozott.

Olvasson tovább: