Kereső toggle

Generációs kérdéssé válik a melegjogok támogatása

Töredező ellenállás?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

2013 nyarán az amerikai Legfelsőbb Bíróság alkotmányellenességre hivatkozva törölte a házasság védelméről szóló törvény több paragrafusát, és teret nyitott a melegházasság széles körű legalizálásának. A közvélemény már e döntés előtt is úgy érzékelte, hogy a küzdelem eldőlt. Az amerikai társadalom ugyanis alig egy évtized alatt jelentős arányban felsorakozott az LMBTQ csoport mögött, teljes támogatásáról biztosítva minden vallási alapon történő, „ósdi” megkülönböztetéssel szemben.

Nem csoda, hogy néhány héttel ezelőtt Arkansas és Indiana államok kormányzói egyaránt olyan törvényjavaslatot próbáltak átvinni, amely a lelkiismereti és vallásszabadságot védelmezi, akár a melegjogok ellenében is. (Vallásszabadság helyett LMBTQ jogok. Hetek, 2015. április 10.). A kialakult heves viták, sőt melegjogi csoportok bojkottja nyomán mindkét kormányzó a törvényjavaslatok átdolgoztatására kényszerült.

A vallási ellentétek kezdettől központi szerepet játszanak a melegházasságról szóló vitában. A hívők nézetei pedig e kérdésben együtt változtak az általános közvéleménnyel – állítja a washingtoni székhelyű Public Religion Research Institute (PRRI), amely a társadalmi értékek, a vallás és a közélet kérdéseit kutatja.

Massachusetts állam 2003-ban elsőként legalizálta az azonos neműek házasságát – ekkor a vallásilag el nem kötelezett amerikaiak közel kétharmada támogatta az ügyet. A vallási csoportok között viszont nem akadt egy olyan sem, amelyben a melegházasság mellé állók többségben lettek volna. Az azonos neműek házasságát legerőteljesebben a fehér, fővonalbeli protestáns és katolikus csoportok támogatták, előbbiek 36, utóbbiak 35 százaléka. Egy évtized alatt azonban a trendek jelentősen megváltoztak: a PRRI vezérigazgatója, Robert P. Jones adatai szerint az egymással szemben álló felek már nem a hívőket és a nem hívőket képviselik, sokkal inkább az idősebb, konzervatív nézeteket valló keresztények kerültek szembe a „mérsékeltebb, haladó, fiatalabb keresztényekkel és zsidókkal”, valamint az egyházhoz nem tartozókkal. Ma a legfőbb vallási csoportok között számos olyan akad, amelyekben a tagság a hivatalos egyházi álláspont ellenében is támogatja a melegházasságot.

A PRRI Amerikai Értékek Atlasza 40 ezer véletlenszerűen kiválasztott amerikaival készített interjú alapján végezte el reprezentatív kutatását a melegházassággal kapcsolatos nézetek és a vallási hovatartozás összefüggéseiről. Ennek alapján a legtámogatóbbnak a buddhisták bizonyultak (84 százalékuk támogatja a melegházasságot), míg a zsidóknak 77 százaléka és a „más vallású” kategóriát választó amerikaiak 75 százaléka. A magukat semmilyen valláshoz nem tartozónak állítók 77 százaléka pártolta az azonos neműek házasságkötését.

A fővonalbeli protestáns egyházak tagjainak 62 százaléka szintén támogatja a melegházasságot. A fehér protestáns felekezetek között ez a szám a presbiteriánusoknál 69 százalék, az episzkopálisoknál 68 százalék, míg például a fővonalbeli fehér baptista gyülekezetek tagjainak „mindössze” 53 százaléka, a Church of Christ gyülekezetek tagságának pedig 50 százaléka támogatja a homoszexuálisok házasságát. Miközben a katolikus egyház hivatalosan elzárkózik a melegházasság elismerésétől, tagságának 61 százaléka támogatja a két férfi vagy két nő közötti házasságkötést.

A másik oldalon áll az a néhány egyház, amelyek hívőinek többsége ellenzi a melegházasságot – bár a statisztika szerint itt sem elenyésző a támogatók száma. A Jehova tanúinak 75 százaléka, a mormonok 68 százaléka, a fehér bőrű evangéliumi protestáns hívőknek pedig 66 százaléka továbbra is a házasság hagyományos értelmezése mellett foglal állást; a spanyol ajkú evangéliumi hívők 58 százaléka, a feketéknek pedig 54 százaléka csatlakozik hozzájuk véleményében. A fehér evangéliumi protestánsok között a legnagyobb ellenszenvvel az evangéliumi baptista hívők viseltetnek a melegházasság iránt (72 százalék).

Mivel a melegházasság támogatása a vallásilag nem elkötelezettek között magasabb arányú, sokan arra hivatkoznak, hogy az új frontvonalakat a nem vallásos amerikaiak alakították ki – magyarázza a PRRI felmérése. Valójában a melegházasság pártolása felé való eltolódás legnagyobb mértékben a hívő amerikaiak között történt – érvel Jones. Miközben ugyanis ma a nem vallásos amerikaiak több mint háromnegyede támogatja, ez az arány 2003 óta mindössze 12 százalékkal nőtt. Az összes hívő amerikai között azonban közel 20 százalékkal növekedett az azonos neműek házasságkötésének támogatottsága (2003-ban 28 százalék, 2014-ben 47 százalék). A PRRI adatai szerint még a melegházasságot leginkább ellenző fehér evangéliumi protestáns hívők között is több mint a duplájára emelkedett a támogatók száma az elmúlt évtizedben (12 százalékról 28 százalékra). A 18–29 éves korosztályban ennél még jelentősebb, 45 százalékos a támogatás aránya.

Bár az LMBTQ közösség az elmúlt évtizedben jelentős előrehaladást könyvelhetett el a melegjogok területén, a Barna Group azonos témájú, 2013-as felmérése némileg árnyalja ezt a képet. A kaliforniai székhelyű kutatócsoport megállapítása szerint az amerikaiak jelentős része kettős módon gondolkodik: mást jelent számukra a jogilag megengedhető kategória, és megint mást az erkölcsileg elfogadható. Kutatásaik szerint ennek is köszönhető az, hogy a felmérésekben magas a melegházasságot elfogadó keresztények száma, miközben statisztikáik szerint erkölcsileg az amerikaiaknak csak 37 százaléka fogadja el a homoszexualitást (a tíz évvel korábbi 30 százalékhoz képest).

A Barna Group vizsgálatai során a hívőket nem „önbevallás”, hanem a hitükkel kapcsolatos teológiai és vallási kérdésekre adott válaszaik alapján sorolták be csoportokba. Valószínűleg ebből is adódik a PRRI adataitól való eltérés – míg az utóbbi jelentős növekedést mért a melegházasságnak az evangéliumiak körében való elfogadottságában, a Barna Group adatai ezt nem bizonyítják: az amerikaiak mintegy 8 százalékát tekintik evangéliumi hívőnek, akik más protestáns hívőkkel együtt az amerikai társadalom negyedét teszik ki. A Barna Group által meghatározott protestáns szegmensben 2003 óta nem változott jelentősen az LMBTQ közösséggel kapcsolatos vélemény, sőt valójában ez az egyetlen olyan társadalmi csoport, amely még ellenállóbbá vált a melegjogokkal szemben. Kutatásaik ugyanakkor szintén ráirányították a figyelmet a generációs különbségekre: a húszas és harmincas éveikben járók nagyobb valószínűséggel azonosulnak a melegjogi követelésekkel (többek között a melegházasság kérdésével), mint a negyven felettiek – ez a keresztény és nem keresztény megkérdezettek között egyébként egyaránt igaz volt.

A Barna Group felmérése azt mutatta, hogy a hívő katolikusok voltak a legnyitottabbak a melegek felé, és miközben számos protestáns hívő közelebb került a melegházasság elfogadásához, az általuk meghatározott evangéliumi keresztény csoporthoz tartozók lényegében fenntartották tíz évvel korábbi elutasító véleményüket. David Kinnaman, a Barna Group elnöke szerint az adatok azt mutatják, hogy „az evangéliumi keresztények nem adják be a derekukat a közvélemény növekvő nyomásának”.

Olvasson tovább: