Kereső toggle

Wallenberg és a magyar ellenállók

Interjú Kovács Gellért történésszel

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A Stockholmban élő Kovács Gellért történész Alkonyat Budapest felett (Az embermentés és ellenállás története 1944–45-ben) című könyve a napokban jelent meg a Libri Kiadónál. Kovács a svéd külügyminisztérium által meghirdetett kutatási pályázat nyerteseként kezdte behatóan tanulmányozni Raoul Wallenberg életének azt a rövid időszakát, amelyet hazánkban töltött. Négyéves munkája eredményeként született könyve teljesen új szemszögből világítja meg a svéd embermentő diplomata magyarországi működését.

Az elmúlt években számos történeti munka született Raoul Wallenbergről. Tudott újat mondani az olvasóknak a legendás diplomatáról?

– Könyvem eddig még feltáratlan dokumentumokon alapszik, amelyek teljesen új megvilágításba helyezik Wallenberget. A diplomata vörös fonálként elvezet minket a kommunista diktatúra alatt elhallgatott és később méltatlanul elfeledett magyar ellenállási mozgalmakhoz. Az akkor uralkodó történelemszemlélet az ellenállási mozgalmakat a kommunista párt és különböző csoportjai nevével fémjelezte. Később a nyugati ismeretterjesztő történelem egyfajta magányos hős toposzát teremtette meg Wallenbergről, aki mindenféle segítség nélkül küzdött az embertelen, pusztító hatalom ellen.

1944-ben Budapesten több ellenállási mozgalom szerveződött a németekkel szemben?

– A kommunista oldal moszkovita szárnya mellett, ahol többek között Kádár Jánost és Rajk Lászlót is találjuk, működött a félzsidó Demény Pál csepeli frakciója. Ez a csoport például Sztálin-ellenes volt. Akkor fordultak szembe a szovjet diktátorral, amikor az 1939-ben megnemtámadási szerződést kötött Hitlerrel. 1945-ben, amikor az oroszok bejöttek Magyarországra, rögtön letartóztatták Demény Pált.

Egyébként Demény a cionista ellenállási mozgalommal volt kapcsolatban, amely az embermentésre koncentrált; nem voltak fegyveres akciói. Meg kell említeni még Bajcsy-Zsilinszky Endre körét, amely erősen szélsőjobboldali beállítottságú volt. Ide tartozott Zsabka Kálmán filmrendező is. Kutatásom során kiemelten foglalkoztam a Magyar Függetlenségi Mozgalommal (MFM) is, azzal a nagypolgári ellenállással, amely szorosan kapcsolódott Wallenberghez Soós Géza református lelkészen és jogászon keresztül. Ezek az ellenállók 1944 őszén és telén leginkább szintén az embermentésben vettek részt a különböző egyházi szervezetekkel karöltve. A moszkovita szárny egyébként ezt mellékes kérdésként kezelte. Ebben Sztálin antiszemitizmusa is szerepet játszott.

A magyarországi erősen antiszemita szélsőjobboldalnak volt egy németellenes része? Miért fordultak szembe az általuk annyira eszményített náci birodalommal?

– Igen, volt egy ilyen része. Ezekben az emberekben nagyon erős germanofóbia munkált, ellenszenvük egy idő után akkorára nőtt, hogy átvette a zsidóságtól az első helyet a „gyűlöletdobogón”. Bajcsy-Zsilinszky és Zsabka a kuruc hagyományok híveként megvetett mindent, ami „labanc”/német. Mindemellett nagy lengyelbarátok voltak. Lengyelország lerohanása után teljesen felháborodtak, és hangoztatni kezdték, hogy ha nem vigyáznak, ez vár Magyarországra is. A régi antiszemita Zsabka felvette a kapcsolatot különböző egyházi embermentő szervezetekkel. Katonai védlevelet adott a zsidóknak és bevette őket a zuglói németellenes alakulataiba. Természetesen a magyar nacionalistáknak ez csupán elenyésző része volt, többségük németbarát és nyilas maradt. Bajcsy-Zsilinszky Endre, Nagy Jenő vezérkari ezredes, Kiss János altábornagy németek elleni szervezkedését, a Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottságát Mikulich Tibor páncélos főhadnagy árulása folytán leleplezték. A nyilasok mindhármukat kivégezték.

Könyvében elég részletesen foglalkozik Soós Géza református lelkész és Raoul Wallenberg kapcsolatával. A lelkész fordította le az Auschwitzi jegyzőkönyvet és mutatta meg Horthy Miklósnak.

– Soós Géza nevét méltatlanul feledte el az utókor. Wallenberg az MFM nélkül nem sokat tudott volna tenni a magyar zsidóságért. A szervezet mozgatórugója és központi alakja pedig Soós Géza volt. A külügyminisztérium osztályvezetőjeként jogi végzettséggel is rendelkezett (Svédország, Svájc és Finnország tartozott a hatáskörébe), könnyen tudott kapcsolatot tartani a társadalom legmagasabb köreivel, azokkal, akik szerették volna megtörni az ország végzetes szövetségét Németországgal. Református lelkészként pedig összekötötte a különböző egyházi embermentő társaságokat.

Soós köréhez magas rangú náciellenes katonatisztek és csendőrök is tartoztak. Valóban ő fordította le és mutatta meg Horthynak az Auschwitzi jegyzőkönyvet is. Ez különösen azért érdekes, mert a németek akkoriban játszottak le a semleges országok diplomatáinak egy propagandafilmet, amelyet Goebbels egyik legközelebbi munkatársa készített. A film első részében azt mutatták be, hogy hogyan vagonírozzák be a zsidókat a magyar csendőrök Nagyváradon. A brutális képsorok sokkolták a nézőket. Majd mintegy feloldásként azt is láthatták, amint a vagonok célhoz érnek és német vöröskeresztes nővérek sietnek meggyötört zsidók segítségére. Az utolsó kockákon jól táplált zsidó emberek vidáman dolgoznak valahol Németországban egy mezőn. Az egyik vetítésen véletlenül ott ült egy magyar diplomata, aki végignézte mindezt, és a kommentárt is kénytelen volt végighallgatni, amint a magyarokat barbár ázsiai népnek definiálja egy német szónok.

Horthyt sokkolta a hír és az Auschwitzi jegyzőkönyv is. Valamikor június végén olvasta el a Jegyzőkönyvet. Menye visszaemlékezéseiből tudjuk, hogy mikor a végére ért, sírva fakadt.

Horthy rendszere alapozta meg az antiszemitizmust Magyarországon. Közismertek a ’20-as évekbeli zsidóverések az egyetemeken, a különböző pogromok, melyeket a magyar katonák és csendőrök hajtottak végre a visszahódított területeken (Kárpátalja, Máramarossziget, Nagyvárad, Újvidék). Ezek mellett a kormányzónak Kamenyec-Podolszkijról is tudomása volt. Slachta Margit irgalmasnővér utazott a helyszínre és értesítette Horthynét, milyen mészárlás történt ott. Ezek után nem tudnak meghatni Horthy könnyei.

– Horthy Miklós személye nagyon kényes kérdés Magyarországon. A mostani kormányzat kultikus alakként tekint rá, ami sok vitára ad okot. Nem akarom fehérre mosni sem a Horthy-rezsimet, sem a kormányzót, de azt tudni kell, hogy a történelem nem fekete vagy fehér – hanem szürke. 1944-ben egy megtört öregembert látunk az ország élén, akit nagyon megviselt a fia halála, a hadsereg nem engedelmeskedik neki. A csendőrök átálltak egy idegen hatalom oldalára, miközben az idős kormányzót állandó kontroll alatt tartotta Edmund Veesenmayer, Magyarország német kormányzója. Igen, Horthy jellemgyenge ember volt. Szelektív antiszemita, aki gyűlölte a szegény haszid zsidókat, a kommunista zsidókat, a liberális zsidókat, a kereskedő zsidókat, de azokkal a nagypolgári zsidókkal, akikből hasznot tudott húzni, mint például Weisz Manfréd, „nyájas” volt. Hitlerrel folytatott beszélgetései során nem egyszer utalt arra, hogy a keresztények képtelenek olyan profizmussal mozgatni az anyagi életet, kereskedelmet, mint a zsidók. Ellentmondásos személyiség volt. Mégis azt gondolom, hogy a Koszorús-akció (Koszorús Ferenc megakadályozta a csendőrpuccsot, amely lehetővé tette a budapesti zsidóság deportálásának leállítását – a szerk.) egy erős lépés volt részéről. Bár mindössze pár napig tartott a bátorság, amikor ellentmondott a német hatalomnak és megfékezte az elszabadult csendőröket.

1944 őszén már lehetett tudni, hogy a németek elveszítik a háborút. A román Mihály király pár nap alatt jó döntést tudott hozni. Nem véletlen tehát, hogy 1944 őszén és telén sokan még a nyilasok közül is menteni kezdik a zsidókat, hiszen tudják, hogy a háború után így megúszhatják a rájuk váró büntetéseket. Miért kellett az utolsó pillanatig várni?

– A magyar katonatiszt 1849 óta legfőbb ellenségként tekint az oroszokra. Azonkívül ott él emlékeiben a Tanácsköztársaság réme és kommunista vezetői, akik közül nagyon sokan zsidó származásúak voltak. A magyarok sokkal közelebb érezték magukat a németekhez, mind mentálisan, mind kulturálisan. Különösen a vezérkari gárdát érintette érzékenyen annak tudata, hogy át kellene állni a Szovjetunió oldalára. Valóban voltak olyanok, akiket az opportunizmus vezérelt. Szeretném azonban azt hinni, hogy sokan felebaráti szeretetből mentettek embereket. Például Salkaházi Sára, az apáca, akit meztelenre vetkőztettek és úgy lőttek Dunába a nyilasok, mert zsidókat bújtatott. A tavaszi deportálások során jóval kockázatmentesebbek voltak ezek az akciók, a lakosság mégis passzivitást mutatott. Az őszi-téli időszakban viszont megnőtt az életmentők száma, pedig az életével fizetett az, aki zsidókat menekített.

Talán tisztában voltak azzal, hogy nincs választásuk – mármint a zsidómentő nyilasokat tekintve: vagy most végzik ki őket, vagy a szovjetek fogják hadbíróság elé állítani őket a háború után. Szalai Pál, a nyilaskeresztes párt rendőrségi összekötője együttműködött Wallenberggel. Ő fegyverezte le a hírhedt Kun pátert is. Vajon őt opportunista érdekek motiválhatták az embermentésben?

– Szalai Pál szociáldemokrata családból származott. Nagyon érzékenyen érintették a társadalmi különbségek, amelyek a Horthy-éra Magyarországát jellemezték. Nem szabad elfelednünk azt, hogy a Nyilaskeresztes Párt gazdaságpolitikáját tekintve kommunista volt. Földosztás, nagybirtokok, házak, gyárak elkobzása és a javak egyenlő elosztása szerepelt a politikai célkitűzéseikben. A „társadalmi igazságért küzdöttek”, valahogy úgy, mint most a Jobbik teszi. Sok kiábrándult baloldali és kommunista csatlakozott a nyilas párthoz. Szalait is a szociális érzékenység vonzotta a párt soraiba fiatal korában, ami miatt börtönben is ült. Miután szabadult, szakított a párttal. 1944-ben, hatalomátvétele idején Szálasi visszahívta Szalait, akinek gyerekkori barátja, Szabó Károly kapcsolatban volt Raoul Wallenberggel. Ő beszélte rá Szalait, hogy fogadja el a Szálasi által felkínált pozíciót, így segíteni tud a halálra ítélt embereknek. Egyes visszaemlékezések szerint Szabó Károly felesége azt mondta Szalainak: „Vállald el, Pali! Ha nem vállalod, a háború után fel fognak akasztani!”

Szalait 1945 után sokszor hurcolták bíróság elé, de nem ítélték el, hiszen azok közül az emberek közül, akiket megmentett, többen tanúskodtak mellette.

– Igen. 1953-ban azonban a moszkvai koncepciós orvosperek mintájára Magyarországon is előkészítettek egy koncepciós pert: Raoul Wallenberg meggyilkolásával vádolták meg Stöckler Lajos hitközségi vezetőt és Domonkos Miksa hitközségi pénztárost. A vád szerint a diplomata rajtakapta őket, amint a németekkel üzletelnek, ezért kellett meghalnia. A koncepciós perirat anyagából kiderül, hogy az ügyben letartóztatták Szalai Pált és Szabó Károlyt is. Csak Sztálin halála akadályozta meg, hogy a koholt vádak alapján kivégezzék az érintetteket. 

Soós Gézát is letartóztatta az ÁVO, vallatásnak is alávetették. Egy zsidó származású ávós tiszt mentette meg, aki tudott az ellenállási és embermentő tevékenységéről, így disszidálhatott Amerikába.

– Ott is halt meg autóbalesetben. Koszorús Ferenc volt mellette a kocsiban. Az a Koszorús, aki a csendőrpuccsot meghiúsította. Szalai Pál is elhagyta Magyarországot. Los Angelesben élt, nevet változtatott. Paul Sterlingként amerikai állampolgárként először és utoljára 1990-ben tért vissza Magyarországra. Ekkor találkozott Ember Máriával, akinek elmondta a történetét.

Magyarországon eddig még sehol nem publikált dokumentumokat hozott magával az interjúra, amelyek egy titkos svéd rádióállomásról számolnak be. Mi volt ez pontosan?

– Az itt látható dokumentum az Amerikai Nemzeti Levéltárból (National Archives) származik. A kilencvenes években teljesen véletlenül találtak rá. Összeköti Per Angert (Wallenberg svéd kollégája), Raoul Wallenberget és Soós Gézát. Mindhármukat pedig a svéd titkosszolgálat vezetőjével, Helmut Bergerrel hozza kapcsolatba. Ebből a telegráfból fény derül arra a tényre, hogy Soós Géza a svédeken keresztül tartotta a kapcsolatot a szövetségesekkel. Budapesten – a pontos helyét nem tudjuk ugyan – működött egy titkos rádióállomás. Valószínűleg a szövetségeseknek azonosítottak konkrét célpontokat. Egy svéd történész kollégám a kétezres évek elején találkozott egy idős svéd ügynökkel, aki Magyarországon tevékenykedett a háború alatt. Ő kezelte az említett rádióállomást.

A másik dokumentum magyar nyelvű. Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárából származik. A Szent-Györgyi Albert vezetése alatt álló csepeli ellenállók, a Taurus-csoport svéd kapcsolatairól szólnak. A csoport tagjai régi folyamőrök voltak, bejárhattak a Csepeli Szabadkikötőbe. Figyelték, mikor érkeznek meg a német uszályok, és ki tudták számolni az indulási pontjukat és idejüket. Ezeket az adatokat továbbították a már említett svéd titkos rádióállomás közvetítésével a szövetségeseknek. Az ellenállók tudták, hogy a háború után Magyarország meg fog változni. Nem akartak szovjet fennhatóság alá kerülni, kétségbeesetten próbálkoztak együttműködni a szövetségesekkel.

Olvasson tovább: