Kereső toggle

Megölték őket, mert rajtuk volt a jel

Egyiptom a 21 kopt keresztény kivégzése után

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Február 15-én az Iszlám Állam rituálisan kivégzett 21 kopt keresztényt Líbiában. A lefejezésről készült videó bejárta a világot. A narancssárga rabruhába öltöztetett keresztények Krisztus nevével az ajkukon mentek a halálba – az eset az egész országot megrázta. Egyiptom hivatalosan is hadba lépett az Iszlám Állam nevű halálszektával.

Mánséja Nászer Kairó legnagyobb keresztények lakta nyomornegyede. Az itt élők a város szemetének az újrahasznosításából élnek. A családok minden tagja, beleértve a négy-ötéves kisgyerekeket is, részt vesznek a munkában, ezzel Kairó újrahasznosítási statisztikáit gyakorlatilag a legjobbak közé emelve a világon.

A negyedmillió embernek otthont adó Mánséja Nászerben mindenki keresztény – erről tanúskodnak a házak falára festett keresztény szimbólumok, II.Tavadrosz pápa és a bekeretezett Jézus-portrék a boltok, kávéházak falain.

Két héttel a terrortámadás után a nyomornegyed csendes. Szeméttel megrakott teherautók járnak ki- és be a nyomornegyed bejáratát jelentő betonkapun, a kerekeik felverik a port. Betonozzák a bejárati földutat – elképzelhető, hogy a mindenkori egyiptomi kormányzattal folytatott tíz év folyamatos harc után végre kap egy betonutat a közösség, amit nem önt el a víz télen.

Egyiptom lakosságának körülbelül tíz százalékát mondják kopt kereszténynek az állami statisztikák. A koptok ezt a számot persze sokkal többre teszik. Ha maradunk az óvatos becsléseknél, akkor is minimum 9-10 millió kopt keresztény él az országban, ezzel kiérdemelve a legnagyobb keresztény közösség titulusát a Közel-Keleten. Mind hitükben, mind hagyományaikban, mind nevükben különböznek az ország többségét adó muszlimoktól, közösségeik elkülönülő szigetként vannak jelen az egyiptomi társadalomban, szétszórva az országban. Ez az éles, és mind a keresztények, mind a muszlimok által generált elkülönülés persze állandó feszültségforrás az országban, mely gyakran torkollik pogromokba, főleg vidéken.

A Hetek munkatársa például belülről tudósított a Szent Márk katedrális ostromáról Kairó Abászéja nevű kerületében 2012-ben, amikor a megvadult muszlim tömeg fel akarta gyújtani a katedrálist. Majdnem sikerrel is jártak.

2013 kétségtelenül a legnehezebb év volt az egyiptomi kopt keresztény közösség életében. Júniusban a lakosság nagy része által támogatott katonai puccsal elmozdították az iszlamista Mohamed Murszi elnököt, az azóta betiltott Muzulmán Testvériség és iszlamista szövetségeseik pedig a jól beazonosítható keresztény közösséget tették felelőssé a katonai hatalomátvételért. Égtek a templomok, a keresztények boltjai és házai. Bár 2014 őszére az erőszakos esetek bombatámadásokká zsugorodtak, illetve a Sínai-félszigetre szűkültek, érthető módon a koptok továbbra sem érzik magukat teljes biztonságban.

Tragikus fordulat, hogy a 21 kivégzett kopt keresztény pont abból a Minjá tartományból származik, melyet a leginkább sújtott az egyiptomi iszlamisták bosszúja.

Azért jöttem Mánséja Nászerbe, hogy választ kapjak néhány olyan kérdésemre, hogy például mit kerestek a meggyilkolt kopt keresztények Líbiában, hogyan értékelik, hogy Egyiptom mélyen vallásos új elnöke, Abdel-Fattah asz-Szíszi már a terrorcselekmény másnapján elrendelte a terrorista sejt feltételezett kiképző központjainak és fegyverraktárainak a bombázását.

Krisztus jele

„Ezért vágták át a torkukat, ezért” – mutatja egy huszonéves fiú a csuklójára tetovált keresztet. „Egyszerűen megnézték a kezüket, és amikor meglátták azok az állatok a Krisztus jelét, mindannyiuknak megpecsételődött a sorsa.” Hamar a helyi férfiak gyűrűjében találom magam, amint elkezdek kérdezősködni. Abban mindannyian egyetértenek, hogy a mártíroknak azért kellett meghalniuk, mert keresztények. Ezt pedig nem tudták letagadni, mert a kopt keresztény közösségben hagyomány, hogy tetoválással jelölik meg magukat a csuklójukon, egészen kisgyerekkorban. Na, de mit kerestek a koptok Líbiában?

„Nincs munka az országban” – mondja egy Májkel nevű idősebb férfi. „Mi szerencsések vagyunk, hogy itt a szemét. Másoknak semmijük sincs. Egy muszlim ritkán alkalmaz egy keresztényt.”

Tény, hogy Egyiptomban kimondatlanul bár, de a kopt keresztények másodrendű állampolgárok. Meghatározó állami pozíciót nem tölthetnek be – a forradalom után például heves viták zajlottak arról, belekerüljön-e az egyiptomi alkotmányba, hogy az elnöknek muszlimnak kell lennie. Elképzelhetetlen, hogy Egyiptomnak valaha is kopt keresztény elnöke legyen. Még a vegyes házasságok is óriási botrányt okoznak.

„Nemcsak Líbiában, de az öböl menti államokban és mindenhol dolgoznak kopt keresztények, ahol munkát kapnak” – világosítanak fel a férfiak.

Arra a kérdésre, hogy mit szólnak ahhoz, hogy Szíszi elnök ilyen határozott választ adott a terrorcselekményre, azt a választ kapom, hogy „mindenben támogatjuk az elnök urat, helyesen teszi, amit tesz.” Egy ősz hajú, bajszos kopt keresztény bácsi hozzáteszi: „Ha tíz évvel fiatalabb lennék, önként jelentkeznék harcolni az Iszlám Állam ellen.”

A Mokáttán hegybe vájt sziklatemplom egyik papja névtelenül nyilatkozik a Heteknek. Az egyiptomi kopt keresztény egyház kínosan ügyel nyilatkozataira az országban, főleg az egyházfő, a frissen megválasztott II. Tavadrosz nyilatkozik politikai kérdésekben. Az atya elmondja, hogy „Szíszi minden reményük beteljesítője”.

Nem mond újdonságot. A kopt közösség hagyományosa mindig is biztos szavazója volt a hadsereghez közeli szekuláris kormányzatoknak. A Mubarak-rendszert is ezért támogatták. Szavazataikkal remélték megváltani a biztonságukat az iszlamistáktól. Ellentétben azonban az ország eddigi elnökeitől, Szíszi több gesztust is tett beiktatása óta a kopt keresztények felé. Például részt vett – egyiptomi elnökként elsőként – a szilveszteri szentmisén, és többször is hangot adott annak a nézetének, hogy az egyiptomi muszlim vallási vezetőknek határozottabban kell fellépnie az iszlám szélsőségesek vallási tanaival szemben.

Egy nappal a mészárlást bemutató Iszlám Állam-videó megjelenése után Szíszi elnök bejelentette, hogy F–16-osokkal bombázzák Líbiát, emellett felszólította a még Líbiában tartózkodó egyiptomiakat a hazatérésre, utasításba adva az állami szerveknek az ebben való segítségnyújtást.

II. Tavadrosz pápa felvette a meggyilkolt 21 keresztényt a szinákszáriumba (ez a mártírológia megfelelője az ortodox egyházban), és kijelölte február 15-ét a megemlékezés napjává.

Szíszi elnök pedig bejelentette, hogy engedélyt ad egy templom építésére is, melyet a mártírokról neveznek el.

Hivatalosan is bombáznak

Az egyiptomi légierő bevetéséről elsőnek az egyiptomi hadsereg internetes csatornái számoltak be. A feltöltött videó egyiptomi vadászgépeket mutatott, melyek vallásos aláfestő zenére szállnak fel a kifutópályáról, demonstrálva, hogy Egyiptom bombázni kezdte az Iszlám Államhoz köthető célpontokat Líbiában. A bejelentés az országban általános tetszést aratott.

A dolognak egyetlen szépséghibája van: az, hogy Líbia bombázása nem tekinthető új fejleménynek. Egyedüli újdonság ebben a történetben, hogy most először ismeri el az egyiptomi kormányzat annak a tényét, hogy fegyveresen is részt vesz a líbiai konfliktusban.

Már 2014 nyarán megjelentek olyan híradások a médiában, miszerint egyiptomi felségjelzésű vadászgépek bombázták a líbiai iszlamisták kezén lévő Darnát és Bengházit, ezzel támogatva Khalifa Haftár tábornokot és a megválasztott kormányt a Líbiai Hajnal gyűjtőnéven harcoló iszlamista szervezetek milíciáival szemben. Az Iszlám Állam mint tényező csak 2014 októberében jelent meg névvel a líbiai konfliktusban: brutális kivégzésekkel és emberrablásokkal tették le a névjegyüket. Az egyiptomi kopt keresztényeket 2015 januárjában rabolták el.

Szíszi elnök a terrortámadással jelentős diplomáciai előnyhöz jutott. Egyrészt nyíltan beszállhatott a líbiai konfliktusba a szintén a hadseregből érkező szekuláris Haftár mellett, másrészt elég ideológiai munícióra tett szert, amivel mind a Sínai-félszigeten immár lassan két éve tartó hadjáratát, mind az Iszlám Állam ellen létrejött, az Egyesült Államok vezette koalícióban való egyiptomi részvételt támaszthatja alá.

A rohamtempóban széthulló Líbiáról már úgy nyilatkoznak a politikai elemzők, mint az új Szíriáról. A többszereplős konfliktusban várható volt, hogy valamelyik iszlamista sejt fel fogja venni az Iszlám Állam nevet, és az iraki halálszekta helyi fiókjaként kezd el üzemelni a térségben. Ez nagyban egybevág az al-Kaida régebbi politikájával, és úgy tűnik, ezzel a gyakorlattal nem szakított a szervezet magát kalifának kikiáltó vezetője, Abu Bakr al-Baghdadi sem.

Egyiptom azonban nem csak Líbiában harcol az Iszlám Állam ellen. A Muzulmán Testvériség delegálta elnök elmozdítása után gyakorlatilag lángra lobbant a Sínai-félsziget.

Palesztin dzsihadistákkal kiegészülve az Ansar Bayt al-Maqdis (a Szent Ház Őrzői) nevű terrorszervezet fegyveres harcot vív a határ menti városokba vezényelt egyiptomi hadosztályokkal, akik, bár a Gázai övezetbe vezető csempészalagutak nagy részét felszámolták, még mindig nem tudtak végezni a milicistákkal. Ők is felvették az Iszlám Állam nevet (egy lefejezős videó nyilvánosságra hozása után), és úgy hivatkoznak a Sínai-félszigetre, mint a rakkai vezetésű Iszlám Állam provinciájára.

Kiirtanák a keresztényeket

„A közel-keleti keresztények célponttá válásának elsődleges oka, hogy a szélsőséges iszlamista ideológiában, ellentétben az iszlám hagyományos értelmezésével, a szentháromság tanát „shirkként”, azaz többistenhitként értelmezik, ez pedig az egyik legsúlyosabb bűn” – nyilatkozta Juszri Hammed, a Núr párt volt szóvivője, muszlim jogtudós a Hetek megkeresésére. Az, hogy Líbiában keresztényeket végeztek ki, Szíriában pedig több, mint kétszáz hívőt elraboltak, arra utal, hogy az Iszlám Állam vezetősége fatvában foglalt állást a kereszténységről.

Ellentétben az iszlám eddigi több évszázados gyakorlatával, mely mind a zsidóságot, mind a kereszténységet a könyv népeként nevezte, és egyistenhívőként bizonyos jogokat garantált a számukra, a halálszekta álláspontja drasztikusan megváltozott, és most már a kereszténység kiirtására törekszenek. Ez konkrétan népirtást jelent az Iszlám Állam területein, mely jelenleg Belgium méretű.

Újabb keresztények halála várható tehát, az Iszlám Állam líbiai fiókja pedig Róma elleni terrortámadásokat jelentett be. A polgárháborúból hajókon menekülő líbiai civilek közé szivárognának be, így érnék el Olaszország partjait.

Olvasson tovább: