Kereső toggle

A vak komondor és a hisztériázó jogvédők

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Ékes Ilonát, a Magyar Asszonyok Érdekszövetségének elnökét nemrég a Magyar Érdemrend Tisztikeresztjének polgári tagozatával tüntette ki a köztársasági elnök. A Fidesz neves nőpolitikusát, volt országgyűlési képviselőjét többek között arról kérdeztük, hogy mi a különbség a konzervatív és a liberális nőjogi mozgalmak között, valamint szóba került a komondorügy és az Isztambuli Egyezmény is.

Kitüntetésének indoklásában az szerepel: „a nők közéleti szerepvállalásának erősítése és a klasszikus, családközpontú nőideál népszerűsítése érdekében végzett áldozatos munkája elismeréseként”. Miként fogadta a díjat?

– A díj óriási megtiszteltetés volt, és egyben elismerő gesztusnak is tartom a nők ügye felé, amit húsz év óta képviselek. Ötgyermekes családanyaként mindig a civil szférában tevékenykedtem, először a Magyar Katolikus Családegyesületnél, 2000-től pedig a Magyar Asszonyok Érdekszövetségének vezetőjeként, majd 2010-től 2014-ig országgyűlési képviselőként.

Tavaly nálunk a képviselőnők száma 20-ról 9-re csökkent, arányuk 9 százalék, amivel 132 ország rangsorában a 112. helyen állunk. Erről hogyan vélekedik?

– Elengedhetetlen lenne a nők politikai részvételének növelése. Nálunk a miniszterek között egyáltalán nincs nő, a képviselők között is alig – ezen a téren komoly lemaradásunk van számos arab országhoz képest is. A politikai megosztottságot is enyhíthetné a nők konszenzusteremtő képessége. Jobb döntések is születnek akkor, ha több szempont érvényesül, mi több, ez még a születésszámra is kedvezően hat.

Milyen döntésekre gondol?

– Szinte mindenre, de kiemelném azt a tényt, hogy az OECD- országok GDP-jéhez a fizetetlen házimunka 30-40 százalékban járul hozzá. Kérdés, hogy ezt miként díjazzuk, így a nyugdíjazáshoz szükséges munkaviszony kérdésében is szerencsés lett volna, ha a nők szempontjait is figyelembe veszik. Összességében én a választás szabadságát tartanám a legfontosabbnak: egy asszonynak ne jelentsen hátrányt, ha úgy dönt, hogy a családja miatt otthon marad, és az se, ha a munka világát választja.

Ön szerint miért hagyják ki a nőket a döntéshozásból?

– Ez nem feltétlenül rosszindulatból van, és sajnos maguk a nők sem igénylik a részvételt. Holott a nemek eltérően gondolkodnak, ezért lenne fontos minden kérdésnél a női szempontot is meghallgatni, hiszen még egy város működése is jobb lenne, ha mondjuk, lennének női főépítészek is. Elég csak arra utalni, hogy babakocsival lehetetlen a városban közlekedni, egy forgóajtón átmenni, nemhogy járművekre felszállni vagy aluljárókon átjutni.

A női kvótarendszer megoldást jelentene? (Minimum egyharmados nőarány előírása a vezetőségekben.)

– A kvótatörvény nem igazán jött be a nyugati országokban sem. Kipipálják, formálisan teljesítik, aztán minden marad a régiben, a döntéseket a férfi vezetők továbbra is maguk között hozzák. Azt, hogy egy férfi partnerként kezeljen egy nőt, nem lehet törvényekkel elérni. Belátni ennek a fontosságát sokkal inkább neveltetés kérdése – mindkét fél részéről. Az is igaz, hogy lojalitással, tolarenciával sem tudtuk elérni, hogy több nő kerüljön a parlamentbe, de a kvóta sem segít a problémán. Sajnos a nők ritkán állnak ki közös célokért, emiatt is nagyon romboló a végletes politikai megosztottság.

A nőjogi mozgalmak sorában az Asszonyszövetség hol helyezhető el?

– Vannak elődök, akikre építhetünk, hiszen virágzó civil nőszervezetek működtek már az 1920-as évektől. Kiemelkedő alak volt Slachta Margit, aki azért került be az I. kerületből a parlamentbe, mert megtanította a cselédlányokat írni-olvasni, így azok szavazati jogot kaptak. Vallom, hogy a nőknek megvan az Istentől rendelt szerepe, amire büszkék lehetnek, és amiben ki lehet teljesedni. A nő nem attól egyenértékű a férfival, hogy olyanná válik, mint ő, hanem attól, hogy felvállalja a maga identitását. A keresztény értékeknek ma is helyük van, igaz, hazai genderszakértők másként kategorizáltak be minket (nevet). Ettől függetlenül számos kérdésben egész jó kapcsolatunk alakult ki egymással.

Ez most is tart?

– Az utóbbi években sajnos ez egyre nehezebb, pedig rengeteg kérdésben egyetértünk, ilyen a női foglalkoztatás, a béregyenlőség kérdése, vagy a nőket lealacsonyító médiatartalmak. Hogy ez a szemlélet mennyire romboló, azt jól tükrözi a prostitúció megítélése is: még a belügyminiszter szerint sincs kényszer, sem gyermekprostitúció. Ezt a hozzáállást a nőszervezetek egyöntetűen elutasítják. Persze van egy határ, amin túl nehéz egyetérteni. Például amikor egyesek a nőnapra időzítve kijelentik, hogy amíg ez a kormány van hatalmon, addig ők nem hajlandók szülni.

Talán azért, mert férfisovinisztának tartják a kormányt.

– Tudja, belülről is ismerem a nehézségeket, de minden intézkedés mögött nőgyűlölő politikát látni, ez aligha több mint hisztériakeltés. Ez a kormány sokat tett a nők érdekében, például a munkavállalás, a szülés, de még a prostitúció terén is azzal, hogy a gyerekek szexuális bántalmazása el nem évülő bűncselekmény lett. A normális értékrend nem függ a párthovatartozástól. Én sokszor egyetértettem az LMP-s Ertsey Katalinnal, és engem is felháborítottak egyes képviselőtársak megjegyzései. Viszont Dúró Dórával is egyetértek abban – ha másban nem is –, hogy az abortusz a családon belüli erőszak egyik legdurvább formájaként is értelmezhető. 

A komondoros históriáról miként vélekedik?

– Abszolút nem helyes, amit Balogh József tett, de tudni kell azt is, hogy őt amúgy elég jámbor embernek ismerik, nem véletlenül választották meg ismét polgármesternek. De sajnos ittasan ő is, az élettársa is – akit azóta elvett feleségül – elvesztette a kontrollt. Mindegyik pártban lehet találni negatív példákat, egyik oldal sem makulátlan. Az sem véletlen, hogy a családon belüli erőszakkal kapcsolatos törvények mindig széles körű ellenállásba ütköztek. 

De azok a politikusok, akik a keresztény erkölcsiségre hivatkoznak, mégiscsak más elbírálás alá esnek, mint a liberálisok, nem?

– Igen, ez kétségtelen.

És mi a helyzet a családon belüli erőszak ellen született Isztambuli Egyezménnyel, amit Szelényi Zsuzsa szerint a kormány nem akar ratifikálni?

– Ez a nyilatkozat a sebtében benyújtott határozattal együtt nem volt több, mint nőnapi hangulatkeltés. Tavaly aláírtuk az Isztambuli Egyezményt, aminek – más országokhoz hasonlóan – még javában zajlik a ratifikálása, hiszen meg kell hozzá teremteni a megfelelő jogi, intézményi és pénzügyi hátteret. Ez többéves folyamat, amit egy képviselőnek illene tudnia. Így viszont félő, hogy a pártpolitikai csatározásokban vérzik el ez a nagyon fontos téma is. Hozzáteszem: bár a jognak megvan ebben a maga funkciója, de élhető emberi viszonyokat nem lehet büntetőjogi eszközökkel megteremteni.

Magyarországon egyes radikális feministák agresszivitása mély ellenérzéseket váltott ki. Hogy látja, ez mennyiben befolyásolta a nők helyzetét?  

– Az biztos, hogy ezzel a harcos mentalitással a nők jelentős része sem tud azonosulni. A militáns viselkedés mögött sokszor van egy sebzettség is, amit viszont nagyon nehéz gyógyítani akkor, ha ez a beállítottság jó üzletnek bizonyul az esélyegyenlőségi piacon. Arról sem szabadna megfeledkezni, hogy a férfiak oldalán is rengeteg seb és sérelem van, amit nők okoznak. Ezeket azért nehéz kezelni, mert az erős macsóképbe nem fér bele a „lelkizés”. Sok férfi durván visszaél a helyzetével, de rengeteg férfi nem, és mindegyiknek segítségre lenne szüksége. Tehát sokkal inkább a megbékélésre kellene törekedni, nem pedig az ellentétek kiélezésére.

A kiélezést szolgálná a NaNe vagy Tamási Erzsébet álláspontja is?

– Nos, az ő véleményük mellett feltétlenül helye lenne mérsékeltebb nézőpontoknak is.

A melegfelvonulás elleni tiltakozása miatt Önt is sokan szélsőségesnek bélyegezték. Fenntartja-e még az ezzel kapcsolatos álláspontját?

– Akkor, hat éve, fontos volt megszólalnom a témában, de ma már látszik, hogy a tiltás csak erősíti a médiavisszhangot. Fenntartom, hogy alapvető emberi jog a hiteles információhoz jutás. Ezért is tartottam fontosnak, hogy a Hetekben megjelent a Van kiút a melegbárból című interjú.

Mitől van az, hogy a Fidesz-KDNP az egyetlen kormány, amely uniós szinten előtérbe helyezte a család és a népességfogyás ügyét?

– A hagyományos értékekkel szembenálló gender-ideológia az elmúlt húsz évben észrevétlenül szivárgott be a köztudatba. Uniós szinten valóban egy meghatározó állásponttá nőtte ki magát, és ma már kisebbségben vannak azok az országok, melyek továbbra is család- és életpárti elkötelezettségűek. Ez nemcsak a konzervatív vagy katolikus szervezetek sajátja, de úgy tűnik, mintha kifejezett ellenérdekeltségbe ütközne, hogy a különböző platformok egymásra találjanak ez ügyben.

Nők a politikában

Ezzel a címmel rendezett vitaestet a Politológus Műhely az ELTE jogi karán, melynek vendégei Szél Bernadett (LMP), Kunhalmi Ágnes (MSZP), Dúró Dóra (Jobbik) és Dunai Mónika (Fidesz) voltak. A fő témák mellett – nők a politikában; politika és család; férfiak hozzáállása; nemi kvóta – olyan kérdések is szóba kerültek, mint például a politikusi erények, melyek közül Dunai számára a tisztesség és a karizma bizonyult a legfontosabbnak, míg Dúró még az alázatot és a munkabírást is ide sorolta. Kunhalmi azt emelte ki, hogy a választópolgárok megérzik, ha a politikus nem hisz semmiben. A moderátor szerepét betöltő Dr. Franczel Richárd két kutatást ismertetett, melyek közül az első szerint Magyarország azon utolsó nyolc ország közé tartozik, ahol nincsen női miniszter, illetve egy másikat, amely a nők politikai szerepvállalását elemezve a vizsgált 142 ország közül a 128.-ra helyezte hazánkat. A beszélgetés ezen a ponton indult el igazán a nők politikai szerepvállalása felé.
Szél Bernadett elsőként pártjuk cipzárkvótáját említette, mely alapján két azonos nemű képviselő után egy másik nemű jelölt állítására kötelezték önmagukat, majd utalt a francia szokásjogra, mikor is pártonként egy férfit és egy nőt közösen indítanak. Kunhalmi Ágnes szerint a társadalom elvárásai a női politikusok irányába kifejezetten ellentmondásosak, a családon belüli erőszak kapcsán pedig megjegyezte, hogy a Fidesznek ratifikálnia kellett volna az isztambuli egyezményt. Ebben Szél és Dúró is egyetértettek vele. Utóbbi szerint nem a képzésben, hanem a gyermekszülésben kell segíteni a nőket. Dunai elismerte, hogy a Fideszben nincsen női kvóta, ugyanakkor attól is szeretné megkímélni pártját, hogy valakit csupán női mivolta miatt pozicionáljanak. A szóba került isztambuli egyezményről megjegyezte, hogy éppen tavasszal terveznek tárgyalni egy hasonló javaslatokat magába foglaló csomagról. (Baji Panna)

Olvasson tovább: