Kereső toggle

Az Evola vírus - Kiért rajong Vona Gábor?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

„Azt sokan tudják rólam, hogy mennyire nagyra tartom Hamvas Bélát, Prohászka Ottokárt vagy Julius Evolát, mint ahogy azt is, hogy Baranyi Tibor Imre, tradicionális gondolkodó az egyik fő tanácsadóm szellemi kérdésekben” – nyilatkozta Vona Gábor a Betyársereg honlapjának. Nem a magyar pártvezér az első, aki példaként tekint Julius Evolára, a fasizmus legspirituálisabb szószólójára, a mélységesen kereszténygyűlölő ideológusra.

Barone Giulio Cesare Andrea Evola (1898–1974) egy nagy múltú, szicíliai gyökerekkel bíró nemesi család sarjaként Rómában látta meg a napvilágot. Szigorú katolikus nevelésben részesült. Kamaszkorában hevesen tiltakozni kezdett szülei zsarnoksága és a katolikus egyház ellen. Gyerekkori negatív tapasztalatai, korai traumái idővel szenvedélyes gyűlöletté formálódtak lelkében, elsősorban az egyház és a kereszténység ellen. Fő művében, a négyszáz oldalas, 1934-ben megjelent Lázadás a modern világ ellen című kötetben óva int a katolicizmustól, mert az „túl sok héber gondolatot és zsidóságot tartalmaz”. Mint háborogva írta: „Ettől a konzervatív képződménytől nem várhatunk semmit. A Biblia és a zsidó gyökerekből táplálkozó kereszténység emberek közötti egyenlőséget és igazságot tanít. Ez egy halálra ítélt tan, aláássa a fasizmus alappilléreit. Mózes és Jézus vallása nem az igazi vallás. Az igazi vallás a főpap és szerzeteskirályok irányításán alapul. Az isteni eredetű, ősi királyokén, nem Jézus gyenge királyságán! A kereszténységgel és a zsidósággal nem lehet államot alapítani. A királyság az ősi uralkodók szellemeivel együttműködő arisztokrácián nyugszik. A Vatikán nem szentség, a Római Birodalom szentség!”

Miután hátat fordított egyházának, belevetette magát az ókortudományokba. Szenvedélyes szerelemmel kutatta a nagy birodalmak kultúráját, vallástörténetét, hadviselését. Ezek mellett igazi germanista volt. Kiválóan beszélt németül, gyermekkorától csodálta Németországot és a germán mitológiát. A fiatal Evolára nagy hatást gyakorolt a Domonkos-rendi Eckhart mester (1260–1328), aki különleges, misztikus tartalmú beszédeit latin és német nyelven írta. Agnosztikus tanításait halála után a Szentszék betiltotta. Evola emiatt különösen szívébe zárta a középkori misztikust. (Eckhart mestert a német romantikában is újra felfedezték, többek között E. T. A. Hoffmann, aki sokat merített ezekből a misztikus tartalmakból.) Pályája kezdetén a fiatal báró a huszadik század valamennyi meghatározó művészeti irányzatában és ágában kipróbálta magát, de nagy érdeklődéssel fordult a keleti vallások, a buddhizmus és a taoizmus felé is. Öregkorában inkább ezek a tanok inspirálták művei létrehozásában.

Julius Evolát kutatói született monarchistának, életvitelét tekintve dandynek és meggyőződéses fasisztának tartják. Az arisztokrata az 1920-as évektől a Duce legnagyobb hódolója, holott sok tekintetben nem értettek egyet. Evola a fasizmust spirituális, nemzetmegújító mozgalomként képzelte el, szellemi síkra helyezte, míg Mussolini és később Adolf Hitler szerinte túlságosan is materialista irányba mozdították el. A fajelméletet biológiai értelemben használták, ezzel szemben Evola túllép a matérián. Ezekből a különbségekből kifolyólag nem is vállalt vezető szerepet Mussolini hatalmi szervezetében. Műveit viszont rendületlenül propagálta a fasiszta párt, sőt maga a Führer is nagy rajongója volt.

Számtalanszor megfordult Németországban, előadásokat, kurzusokat tartott. A Fasiszta fajelmélet című munkája az egyik „jelentős” németül is megjelent írása. Többek között ez képezte az alapját később a nemzetiszocialista fajelméletnek, jóllehet, mint utaltunk rá, spirituális tartalmát Hitler és Mussolini igyekezett az anyagi világra, így a genetikára redukálni.

Himmler volt Evola legnagyobb rajongója az élnácik között. Őt különösen az ezoterikus írásai nyűgözték le és azok, melyekben a keleti vallások misztériumáról értekezett. (Himmler okkultista szenvedélye közismert. Számtalan történész tollából született már tanulmány a témában.)

Evola a Lázadás a modern világ ellen című művében kifejti, hogy az emberiség akkor indult el a hanyatlás lejtőjén, amikor a nagy ókori birodalmak összedőltek, és az új vallás, a kereszténység vette át az uralkodó szerepet a történelemben. A király helyett a nép kezébe került a vezető hatalom. A felvilágosodás és a francia forradalom mérte a legnagyobb csapást a régi szent, istenségektől született királyokra. „A nép alja lefejezi az istenségektől rendelt királyt. Ezzel elvágja a transzcendencia utolsó kötelét is. A játéknak vége! A mindenek felett álló király alakja elhomályosodik, és helyette minden földi halandó király lehet! A csőcselék győzelmével megvalósul a liberális demokrácia, amely a nők egyenjogúságába torkollik! Az emberek közötti természetes egyenlőtlenséget semminek sem szabad eltörölnie!” – magyarázta.

Miként talált az olasz báró fő műve halló fülekre? Evola kihasználta az 1929-es nagy gazdasági válság pusztító hatását a társadalomra. Tisztában volt az emberek rettegésével, egzisztenciális félelmeikkel. Tudatosan törekedett arra, hogy feltépje a válság okozta sebeket, majd erre gyógyírként felkínálta az egyetlen hierarchikus rendet, melyben minden egyén elfoglalja az őt megillető kizárólagos helyet.

Evola Lázadását az iszlám kalifátus is nagy örömmel üdvözölte. Nem véletlen, hiszen, ami az iszlám számára a kalifátust jelentette, az a bárónak a Birodalom, amely „olyan hatalmas, mint a világegyetem energiája”. Természetesen antiszemita tanulmányai is melegséggel öntötték el Allah hűséges szolgáinak szívét. Evola ugyanis a „sémi mérget” teszi felelőssé az észak-árja és több más magas kultúra pusztulásáért.

Az olasz okkultista nemcsak az ősi misztériumvallásokból merített erőt, hanem barátja, Arturo Reghini matematikus, klasszikafilológus és kritikus személyéből és munkáiból is. Reghini a skót rítusú szabadkőművességben a 33. fokozatról tekintett le az egyszerű halandókra. A matematikus barát is magasztalta a „pogány” rómaiságot. A politikai és katonai hatalmon kívül a birodalomban fellelhető szakralitásra hívta fel a figyelmet. Gyűlölte és támadta a kereszténységet, mondván, hogy „az egy kétes szellemiségen alapuló egzotikus hiedelem, amely az emberi lény irracionális, intellektus alatti és szentimentális rétegeire hivatkozik”.

A két mágus eszméi szépen simultak egymásba. Evola különösen vonzódott a középkori misztikus lovagrendekhez, a templomosok, rózsakeresztesek és a Szent Grál is izgatta a fantáziáját. Utóbbi ihlette a Grál misztériuma és a Ghibellin Birodalmi Idea című könyvét, amely magyarul is megjelent, mégpedig dr. Baranyai Tibor Imre szerkesztésében. Az olasz filozófus az SS egységeiről sokszor mint egy szent és misztikus lovag-rendről értekezik, akik különleges elhívást kaptak egy felső hatalomtól, hogy megtisztítsák Európát a szennytől, és előkészítsék az érkező istenkirály útját.

Evola 1938-ban látogatást tett Magyarországon. Az eseményt gróf Zichy Rafaelné Pallavicini Eduárdina grófnő szervezte. A császári palotahölgyi és csillagkeresztes hölgyi rangokkal rendelkező asszony buzgó katolikusként több, a római egyház szárnyai alatt működő nőszervezetben is vezető helyet töltött be. Ugyanakkor annak is híre kelt, hogy leszbikus viszonyt ápolt Tormay Cecillel, aki egyébként az ő felkérésére lett a Napkelet című irodalmi folyóirat főszerkesztője 1923 és 1937 között. (A két asszony viszonyáról lásd: Mit titkolt a nemzet nagyasszonya? Hetek, 2008. november 21.). A lapot nem titkoltan a Nyugat többnyire zsidó szerkesztőinek és szerzőinek „bűnös liberalizmusa és nemzetfertőző tevékenysége” elleni védbástyaként alapította erőteljes állami támogatással gróf Klebelsberg Kuno. „Létrehozandó egy olyan kultúrfölény, amellyel a magyarság bír a szomszédaival szemben. Ehhez elengedhetetlen, hogy jó magyar könyvek jussanak be minden igaz magyar házába” – hangsúlyozta a gróf.

Visszatérve Pallavicini grófnőre, az olasz felmenőkkel rendelkező asszony Mussolini több művét is magyarra fordította. A magyar arisztokrácia emblematikus alakjaként pedig nem- csak a Napkeletnek volt jó reklámarca, hanem a nemzeti szellemben dolgozó írókat tömörítő Magyar Irodalmi Társaságnak is, amely végül is vendégül látta a Berlinből éppen hazafelé tartó Julius Evolát Budapesten. Az esemény titkos volt, és kizárólag Horthy Miklós kormányzó elitkommandója vehetett részt rajta.

Az olasz filozófus a második világháború után az olasz titkos szélső-jobboldali szövetség „éltető szellemeként” tovább működött. Hívei a „Nagy Barone Magico”-ként emlegették. 1951-ben a fasizmus magasztalása miatt letartóztatták, azonban pár nap múlva felmentették a vád alól, és szabadon távozhatott. Az idős „Mester” nem adta fel. Az 1968-as diáklázadások szervezői előszeretettel hivatkoztak rá mint anarchistára. Műveit szenvedéllyel olvasták, inspirációt merítettek soraiból. A fasiszta mágus 1974-ben, 76 évesen hunyt el. Hamvait követői a Monte Rosa gleccserbe szórták.

Evola az európai szellemi élet több alakjára is jelentős hatással bírt. A német irodalom egyik kiválósága, Gottfried Benn csodálattal tekintett rá, de Hamvas Béla, az evangélikus lelkészcsaládban született filozófus is inspirálódott műveiből. Napjainkban Evola könyvei újra nagy népszerűségnek örvendenek, nem csak Vona Gábor forgatja előszeretettel őket. A Fasizmus és a Harmadik Birodalom az Attraktor Kiadó gondozásában látott napvilágot. Az igazán nagy népszerűségnek örvendő könyve azonban – főleg az ezotéria iránt fogékony olvasók körében – A szexus metafizikája.

A közelmúltban a politikusok között is sok híve és követője akadt a fasizmus legjelentősebb filozófusának – a francia szélsőjobboldali Nemzeti Fronttól az orosz parlament elnökének tanácsadójáig, Alexander Duginig (lásd keretes írásunkat).

A német Die Zeit szerint „Julius Evola máig az egyik legmeghatározóbb és egyben a legspirituálisabb alakja az európai jobboldalnak. A fasizmus nem tűnt el, de barna ing és fehér cipőfűzős bakancsok helyett egészen konszolidáltan mutatkozik. Polgári szalonokba lopja be magát, nem politizál, hanem a kultúráról és a spiritualitásról cseveg majd. A recept adott hozzá: Evola báró írta nyolcvan évvel ezelőtt Lázadás a modern világ ellen címmel.”

Birodalmi dicséret Vonának

Alexander Dugin professzor filozófus és szociológus, a Nemzetközi Eurázsiai Mozgalom vezetője és az eurázsianizmus ideológiájának egyik fő szószólója. Evola rajongójaként „hadat üzen” a nyugati társadalomnak, gazdaságnak, és az ősi kelet felé fordul. Igyekszik életre hívni a mindent elsöprő Eurázsiát. Dugin már több ízben találkozott Vona Gáborral. Az Alfahír internetes portálnak adott interjújában – ami a Birodalom épül a Nyugattal szemben címet viseli – így beszél a Jobbikról és elnökéről: „Úgy gondolom, ez egy rendkívül ígéretes párt a jövőre nézve. A mai világban a politika nem más, mint egy szemétdomb. Ezzel szemben a Jobbiknak és vezetőjének reális filozófiai és geopolitikai horizontjai vannak. Jelenleg elengedhetetlen, hogy egy pártnak értékei legyenek, és nekik ezek megvannak. Ráadásul ezek olyan helyes értékek, mint a tradíció, a szakrális tudás, az igazságosság, az etnosz, kultúra, vagy a nem korlátolt geopolitika, tagadva a nihilista liberalizmust és az amerikai hegemónia pénzügyi diktatúráját. A párt elnöke, Vona Gábor egy fiatal és intellektuális vezető, illetve a párt vezetősége is erősen ideológiailag motivált emberekből áll. Senkitől és semmitől sem szabad félni, csak menni előre!”

Olvasson tovább: