.
Az Egyesült Államok után a 21. században Kína lesz a keresztény missziós tevékenység fő zászlóvivője – ezt a meglehetősen ambiciózus prognózist fogalmazta meg a Heteknek nyilatkozva Lin Zhiyi (Lin Csüji), egy Budapesten élő lelkész. Hogy a távol-keleti óriás a gazdasági terjeszkedés mellett ezt a szerepet is be tudja-e majd tölteni, az a jövő titka. Mindenesetre a Magyarországon élő kínai diaszpórában meglepően nagy a protestáns-pünkösdi megújulást képviselő keresztények aránya. A lelkésszel többek között a kínai kereszténységről, a vállalkozói mentalitásról, valamint az európai és a távol-keleti gondolkozásmód közötti különbségről beszélgettünk.
„A magyarok sokkal barátságosabbak, mint az olaszok” – magyarázza Lin Zhiyi, miközben egy józsefvárosi McDonald’s-ban beszélgetünk egy tea és egy kávé felett. Meglepő a kijelentés, de a fiatal kínai lelkész értetlenségemet látva megerősíti: neki ez a tapasztalata. Összehasonlítási alapja onnan van, hogy Kínából először Olaszországba vándorolt ki, ahol korábban családjának több tagja is letelepedett. Ő maga is évekig élt a taljánoknál, mielőtt 2009-ben Magyarországra érkezett, hogy egy amerikai intézmény kihelyezett tagozatán teológiát tanuljon. Közben egy kínaiakból álló pünkösdi-karizmatikus gyülekezetbe járt, amelynek hamarosan a vezetését is átvette, miután az előző lelkész visszautazott a Távol-Keletre.
Minderről munkatársa, Zhou Yongping (ejtsd: Csó Jongping ) tolmácsolása mellett beszélgetünk, aki már hosszabb ideje él Magyarországon, és viszonylag jól beszél magyarul. Először éppen róluk, mármint a nálunk letelepedett kínaiakról kérdezem őket. Azt mondják, nem tudni pontosan, hogy jelenleg mennyien élnek Magyarországon. Tizenöt éve tízezerre becsülték a számukat, ám az egyre keményebb hatósági ellenőrzések miatt – hiszen 99 százalékuk vállalkozó volt – sokan elhagyták az országot, és áttelepültek például Lengyelországba. Zhou azt is elmondja, hogy a kínai bevándorlók körében – létszámukhoz képest – jelentős a neoprotestáns irányvonalat képviselő hívők száma: az ő 80-100 fős gyülekezetük mellett további négy működik hasonló létszámmal, és van még ezen kívül három kisebb csoport is.
A kínai kolónia kapcsán szóba kerül, hogy úgy tűnik, a kommunista múlt – a magyar tapasztalattal ellentétben – bennük nem tudta megtörni a vállalkozó kedvet és tehetséget. A lelkész szerint a kínai kultúrában mélyen gyökerezik a vállalkozó szellem, ez szinte a „vérükben van”. „Már kétszáz évvel ezelőtt, a Csing-dinasztiában megalakult nálunk az első magánbank, és voltak bankjegyek is” – magyarázta. Az pedig, hogy a világ szinte minden részén találkozunk kínaiakkal, nem pusztán valamiféle birodalmi szemlélet eredménye, hanem a nyugatiak „hibája”.
A 18-19. században ugyanis a gyarmatosítók tömegesen toborozták és „hajózták ki” az olcsó kínai munkaerőt. A legújabb kori kivándorlás éppen az erre az időszakra visszanyúló családi kapcsolatok mentén indult el. Ezt bizonyítja az is, hogy az emigráció ma is ugyanabban a két tartományban a legjellemzőbb, ahonnan annak idején a legtöbb munkást vitték Nyugatra.
Mindketten hangsúlyozzák, hogy a kínaiakat nem lehet megérteni anélkül, hogy figyelembe ne vennénk a családi kötelékek fontosságát és erősségét. „Ahogy a magyaroknál, úgy náluk is a családnév az első, és csak utána következik a keresztnév. Vannak olyan Európában élő családok, ahol a rokonság 200-300 fős. Ezért sokszor a helyi nyelvet sem tanulják meg, mert nincs rá szükségük” – mondta Lin, hozzátéve, hogy Kínában nemcsak a família, hanem a nemzet érdekeinek a védelme is alapérték. Szerinte egyébként az európaiak és a kínaiak között az egyik legjelentősebb különbség az, hogy amíg náluk az emberi viszonyok, kapcsolatok a legfontosabbak, addig nálunk a szabályok és a törvények. (Innen lehet talán azt is jobban megérteni, hogy a kínai vállalkozók miért panaszkodnak annyit a hatósági „zaklatásokra”: az ő szemükben ez többről szól, mint egyszerű vizsgálatról.) Lin és Zhou egybehangzóan állítják, hogy a nyugatiaknak éppen azért nem kell tartaniuk a kínai gazdaság térhódításától, mert náluk a win-win helyzetek jelentik a célt, vagyis olyan megoldásban érdekeltek, amely mindkét fél számára előnyös.
A lelkész elmondása szerint a kínai néplélekben már az ókortól kezdve jelen volt az egyistenhit. „Az írott történelmi emlékeink között felbukkan az egy isten tisztelete. És az is érdekes, hogy a kínai írásjelben a tilos szót egy fára mutató kéz jelöli, a hajót pedig egy csónak és nyolc személy. Ez azt jelzi, hogy a bűnbeesés, illetve Noé és az özönvíz története mélyen gyökerezik a kínai emlékezetben” – mondta el a lelkész. A történészek a kereszténység Kínában történő felbukkanását a 7. századra teszik, ám Lin elmondása szerint már az 1. századból maradtak fenn olyan feliratok, amelyek Krisztusról szólnak. Az első ezredfordulóra azonban a vallásüldözések nyomán a kereszténység szinte eltűnt, és csak a jó császári kapcsolatokat kiépítő katolikusok tudtak terjeszkedni a 11. századtól. Szintén magas szintű állami összeköttetéseik révén tudtak meggyökerezni az országban a protestánsok a 19. század elején. Akkoriban számos miniszter megtért, és egy Robert Morrison nevű skót református lelkész a Bibliát is lefordította kínai nyelvre.
Lin azt mondja, jelenleg 80-100 millió lehet a kínai keresztények létszáma. Saját családjában ő már a harmadik generációt képviseli: nagyszülei egy betegség miatt kiáltottak Istenhez, és a gyógyulás nyomán az egész család hívővé lett. „A kereszténység nem mondható népszerűnek Kínában, de úgy tűnik, az állam nem hozott még végleges döntést arról, hogy támogatja vagy tiltja a gyülekezeteket. Sajnos valóban jelen van a keresztényüldözés is, ám ennek hátterében az adott tartományok vezetése áll és nem feltétlenül a központi hatalom” – vélekedett a kínai lelkész, aki szerint Kína a jövőben a keresztény missziós tevékenység fő zászlóvivője lesz a világon.
Kínaiakat Borsodba!
A liberális jogrend demokratikus deficitje olyan jogi háttérhatalmat termelt ki, aminek sem választói legitimitása nincs, és a közérdeket sem szolgálja. Eljárásuk rendszerint azt közvetíti nemzeti...
Az Európai Parlament képviselői az elmúlt héten megszavaztak egy határozatot, amely felszólít minden tagállamot, hogy haladéktalanul ratifikálja az Isztambuli Egyezményt. Ezt mindeddig hét...
Bevezetik a dugódíjat, és öt éven belül korlátozzák a dízelautók behajtását Budapest központjába – legalábbis a főváros új vezetőségének tervei szerint. A változáshoz azonban parlamenti döntés...
Nemcsak Romániában ismert jelenség, hogy gyerekeket a saját szüleik adnak el prostituáltnak – ez az összes posztkommunista és harmadik világbeli országra jellemző. A gyerekeltűnések mögött...
Az online térben szocializálódott fiatal szülők számára természetes, hogy életük főbb eseményeit publikálják – nem kivétel ez alól a szülővé válás sem. Szakértők azonban arra figyelmeztetnek, hogy...
Néhány évtizeddel ezelőtt elképzelhetetlennek tűnt, hogy egy fiatal ne házastársi hűségben és szülői szerepben gondolkozzon, annak minden előnyével és nehézségével együtt. A média, az aktuális...
Alapító-főszerkesztő: Németh Sándor - Founder Editor in Chief: Németh Sándor. Kérdéseit, észrevételeit kérjük írja meg címünkre: hetek@hetek.hu. - The photos contained in the AP photo service may not be published and redistributed without the prior written authority of the Associated Press. All Rights Reserved. - Az AP fotószolgálat fotóit nem lehet leközölni vagy újrafelhasználni az AP előzetes írásbeli felhatalmazása nélkül! Copyright The Associated Press - minden jog fenntartva!