Kereső toggle

Magyar Csernobil

Összefogást követel a Selypi-medence azbesztmentesítése

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az ipari katasztrófa sújtotta, azbesztportól szennyezett Selypi-medence településeinek helyzetére a zagyvaszántói György Zsolt (1976) állam ellen indított kártérítési pere hívta fel a figyelmet. Fekete László polgármester lapunknak elmondta, hogy egyik elsődleges céljuk, hogy a Selypi-medencét nyilvánítsák katasztrófa sújtotta területnek, ennek megfelelően állami forrásokból kezdődjék a terület méregtelenítése.

Selyp – Lőrinci északi része. Az egykori cementgyár területe részben Zagyvaszántó déli határához tartozik. A hetvenes évektől működött itt a tűzálló cementet, azbesztcementet készítő gyár. Többek között 8300 kilométernyi vízvezeték készült Selypen. Az itt készült azbesztcementcsövekből is jön a víz a lakosságnak. Zagyvaszántó a Parlamenttől mindössze 64 kilométerre eső Heves megyei falu a Hatvani járásban.

Az azbeszt görög eredetű szó, jelentése ’olthatatlan, elpusztíthatatlan’. Porban lévő szálkái tüdőbe kerülve rákot okoznak.  Zagyvaszántón olyan sok a beteg, hogy perszövetséget alkotva követelnek kártérítést.

Zöldséges az Édenkert Csárdával szemben. Válóczi Józsefné Erzsike dolgozik itt, férje öntödében kereste a család kenyerét. Nagy vagyoni és nem vagyoni kár a háromgyermekes családnak az a kiesés, amit az 1975-ös születésű családfő táppénzre kerülése, leszázalékolása jelent. Krisztián 18, Ádám 17, Izabella 14 éves. Meggyőződésük, hogy a gyár területéről érkező por a betegség elsődleges oka. Elvileg a portalanítás érdekében, főleg szeles, száraz időben gondoskodni kellene a terület alapos locsolásáról, hogy a méreg ne szállhasson a környéken élők tüdejébe.  Erzsike naponta kerékpározik mellette, de sosem látta, hogy locsolták volna. Legföljebb a jóisten zivatarfelhői gondoskodnak portalanításról. Nem kecsegtetik őket az orvosok semmi jóval. „Bízunk benne, hogy valami módon meggyógyulunk. Mentsük meg gyermekeinket, unokáinkat bármi áron! Nem akarok a halállal együtt élni. Szeretném, ha 70 évesen kéz a kézben ülhetnék a párommal a szobánkban. Olyan hatalmas kérés ez?” – mondja.

Erzsike, mielőtt kérésünkre György Zsolt címét megadná, fölhívja és megkérdezi őt, hogy megadhatja-e a címét az újságírónak. Tiszteletreméltó odafigyelés és összezárás abban a csoportban, amelynek tagjai az ipari katasztrófa miatt együtt élik meg életük fájdalmas drámáját.

Judit és Zsolt fia, Richárd jövőre iskolába megy Budapesten. A szőnyegen játszik Star Wars legóval az izomsorvadásos kisfiú, aki el szokta mondani anyjának-apjának, hogy a rendes szülők minden reggel beviszik az oviba rendes gyereküket, négyre érte mennek és hazahozzák. Nem kell ott aludniuk, hanem itthon lehetnek velük. Nagyon helyes srácok. Külön kérése nélkül megígérem tenyerem a feje búbjára téve, hogy leírom: mindenféle játékot szívesen fogad György Richárd Zagyvaszántón, de legót azt különösen.

Judit dolgozni ment, hogy pótolhassa a jövedelemkiesést. Szerinte a legnagyobb dolog az lenne, ha elköltözhetnének innen Budapestre. Akkor reggel vinnék, délután négykor hoznák Richárdot. Érte mennének. Richárd jövőre Mexikói úti iskolás lesz. A hírüknek jó hatása lett.  A Szolnoki úton a Hatvani leágazásnál dolgozik egy benzinkúton, ahol főnöke és kollégái a legnagyobb segíteni akarással fordultak felé. György Zsolt Németországban dolgozott. A család köszöni az emberek kedvességét, ajándékait, adományait, amiből az RTL és a Blikk közlései után részesültek. Az OEP-nél rendkívül hosszadalmas a Jakavi nevű gyógyszerük beszerzése. Megtette velük egy nevének elhallgatását kérő jótevő, hogy bement a hatvani gyógyszertárba, és megvette a 630 ezer forintos készítményt. A benzinkúton azt kérdezték, mi a kedvenc étele férjének, ő pedig sorolta: szalonna és tepertő. Fordult egyet ez a jó hentes, és hozta a meleg tepertőt.

A gyár az Etecerm Kft. tulajdonába került, akik lebontatták a Huntyre nevű kispesti kft.-vel, amit természetesen idejében töröltek a cégjegyzékből. 2009-ben a Levegő Munkacsoportnak írta meg egy helybéli, hogy a terület súlyosan szennyezett azbeszttel, helyenként két méter vastagságú azbeszttel teli iszap található. Az  OMMF Észak-magyarországi Munkavédelmi Felügyelősége 2009 áprilisában leállíttatta a szakszerűtlen bontást. De a terület azóta is súlyosan szennyezett. Az azbeszt fölszedését, a terület letakarását mellőzve dolgoztak a robbantások idején is, mert a felelőtlen megrendelő és végrehajtó úgy dönthettek: nekik az túl drága lenne.

Lőrinci. A Gyár utcai családi házsor szembeszomszédja a veszélyes zónának. Az itt élők mit kaphattak azbesztrostból… – gondoljuk ahogy elsuhanunk ablakaik előtt. Olyan nyomasztó a lebontott gyár több hektárnyi területe, mint a Stalker című film. Két hajdani ipartelepülés közös határában, közös és lepusztult perifériáján a veszélyes, félelmetes szennyezett és rejtélyes „Zóna”. Kiútkeresés, lehetetlen helyzet és kényszerpályák a kulcsszavai ennek a magyar drámának itt majdnem a Mátraalján. Különös, hogy a Zónába való behatolást semmi sem tiltja, és nem hívja fel a figyelmet a veszélyre (mi legalábbis nem láttunk ilyet).

A Magyar Köztársaságban 2001-ben tiltották be az azbesztrostokat tartalmazó termékek gyártását és forgalmazását. Ausztriában jóval korábban. Natürlich Asbestfrei! – szól a szlogenjük. A Beszélő című hajdan szamizdat folyóiratban írja Bóc Imre: először Ráday Imre országgyűlési képviselő szólalt fel az azbesztmentesítés érdekében 1992-ben. Mert ha így marad – teszem hozzá –, unokáinkat sem fogjuk látni. 

A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium azbeszttel terhelt középületekről készült országos nyilvántartásába számos iskola, óvoda, szálloda, irodaépület, sportcsarnok és pályaudvar került be. Figyelembe véve a szórt azbesztes technológiát alkalmazó kivitelezők 1970 és 1985 között üzemeltetett termelési kapacitását, országos szinten a beépített mennyiség közel félmillió négyzetméterre becsülhető.

Fekete László, Zagyvaszántó polgármestere mutatja meg nekünk a kétezer lelkes Zagyvaszántó gépészmérnökként vállalkozásában dolgozó rendkívüli éleslátással és elemző készséggel bíró lakójának érdemi magánkezdeményezését. A polgármester fel is hívja telefonon, és arra kéri, jöjjön be a hivatalba. Tujner István a közjó érdekében szeptember elején kelt levelével minden személyes adatát felsorakoztatva, bevállalós civil kurázsival fordult a Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi és Természetvédelmi Felügyelőség igazgatójához. A levél tárgya a „Selypi volt Eternit Cementgyár területén eddig végzett összes, környezetvédelmi hatósági mérési jegyzőkönyv kikérése a lakosság tájékoztatása céljából”. Azt írja, szeretnék tudni, milyenek az életfeltételeik, a környezetszennyezés milyen mértékű terhelést jelent az itt élők számára, mivel a tudomány jelen állása szerint az azbeszt okozta egészségkárosodás maradandó és gyógyíthatatlan.

Tujner István a Heteknek elmondja, hogy a szennyezésnek három forrása van Lőrinciben és Zagyvaszántón. Elsődleges és aktív a volt gyár területe a szakszerűtlen bontás után. Mindez, a legdurvább szennyező forrás, napjainkig semmilyen formában nem kezelt!  Másodlagos, de kiemelt, szintén aktív szennyezés a vakolatokba, házakba, szigetelésekbe, tetőkre beépített azbeszttartalmú anyagok. Ez a másodlagos forrás az egész országban aktívan szennyez. Itt azonban azért különösen terhelő – azbeszt a köbön –, mert itt működött a gyár, itt bontották szakszerűtlenül. A harmadlagos az ismert és ismeretlen tárolók, lerakók létezése, amiket szintén el kell takarítani a gyerekeink, sőt, ükunokáink érdekében is – zárta a mérnök nyilatkozatát.

Többek véleményéből kiderült, hogy ilyen pokoli helyzetben nincs itt az ideje a felelőskeresésnek, a mutogatásnak. Az államnak és a szakhatóságoknak van forrása és hatásköre. Cselekednie kell sok okos, együttműködő embernek. El kell induljon a településeken egy azbesztózisszűrés, hogy mielőbb megkaphassa mindenki az orvosi segítséget. Első lépés egy környezettanulmány, egy felmérés lenne, méghozzá gyorsan.

Víg Zoltán lőrinci polgármester 2009-ben, a cementgyár bontása után a bontást végző R. Dánielt, a bontást végző és a cégjegyzékből már törölt céget, az új tulajt hívta el testületi ülésre. Amikor arról kérdezték, hogy adásvételi szerződésében van-e rekultivációs kötelezettsége, erre nem kívánt válaszolni. Arra a kérdésre, hogy környezetvédelmi szempontból kielégítő módon történt-e a bontás, természetesen igennel válaszol: Lőrincit és lakosságát semmilyen veszély nem fenyegeti. Általában ezt szokták mondani a gyártók vagy az azbesztmentesítő szakemberek, amíg fel nem merül felelősségük az azbeszt okozta halálos betegségért.

Megtudom, hogy amikor a Magyar Népköztársaság a kilencvenes évek előtt Brazíliából importálta a crocidolit nevű kék azbesztet, az jutazsákokban érkezett a Mátra-vidékre. A zsákokat a Selypi-medencében jég hátán is megélő dolgozók természetesen nem hagyták kidobni, hanem vitték haza terménytárolásra. Hogy például legyen miből etetni a baromfit és a hízót. Ártalmatlannak hitték. Nem tudták, hogy gyilkos átkot visznek haza. Az emlékek őriznek itt olyat is, hogy esős nyári szombaton a lakodalmi sátor násznépe az udvaron egy kölcsönkért azbesztszőnyegen ropta.

Idősek otthona Zagyvaszántón. Szomszédjuk egy olyan telek, ahol azbeszttől szennyezett sitt tömegét ásták el. Több ismert és ismeretlen lerakó a környéken, aminek felszámolása a Magyar Állam feladata állampolgárainak és a Mátra környékének, a Selypi-medencének védelmében. Igaz, itt nem voltak olyan döbbenetes képsorok, mint Devecser és Kolontár térségében. Nem. Itt „csak” sunyi, aljas módon, lassan öl apát, anyát, gyereket az itt hagyott ipari méreg.

Fekete László testnevelő tanár a szántói iskolában. Társadalmi munkában dolgozik polgármesterként, ahogyan a testület minden képviselője. Nem politizálnak. „Az egészségünk minden pártpolitikánál, minden választásnál fontosabb” – mondja. A terület egy méter magas talajvízzel, a Zagyva folyamatos árvizeivel küzd, az utak felújításra szorulnak, a szociális helyzet rossz, minden érintett településnek, a hatóságoknak, a kormányzatnak mindent meg kellene tennie, ahogy az itt élőktől is teljes, odaadó együttműködésre lehet számítani.

Olvasson tovább: