Kereső toggle

Feszültségexport

Interjú Mark Lattimerrel, a Minority Rights Group International ügyvezető igazgatójával

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A riportban évek óta szereplő országok között találhatunk olyanokat, amelyeknél a folyamatos romlás helyett javulás következik be? Az összefoglaló ugyanis kizárólag olyan országokra szorítkozik, amelyeknél szignifikánsan romlott a helyzet.

– A mutatót elsődlegesen arra fejlesztettük ki, hogy a humanitárius katasztrófák kialakulására irányuló kockázatokat lehessen mérni a segítségével. Nem minden esetben jó viszont, ha arra hegyezzük ki a dolgokat, hogy valahol kismértékű javulás következik be. Ennek ellenére el kell mondani, hogy a világban vannak olyan térségek, ahol a helyzet korábban kritikus volt, viszont mára már nem nevezhető annak. Kiválaszthatnánk például olyan eseteket, mint Indonézia Ázsiában, vagy Libéria Afrikában, ahol pár évvel ezelőtt igen komoly kockázata volt a humanitárius katasztrófának, ám ez mára megszűnt. A teljes képet tekintve viszont inkább a romló helyzetek a jellemzőek.

Az összefoglalóban olvashatjuk, hogy sikeresen állapítják meg előre annak a valószínűségét, hogy egy térségben humanitárius katasztrófa alakulhat ki.  A nemzetközi közösség vagy az ENSZ vajon ebben az esetben miért nem avatkozik be már korán, hogy ha ezzel akár csak részben is megakadályozhatóvá válnának a tömegmészárlások?

– Annak ellenére, hogy számos korai figyelmeztető jelet tudunk azonosítani, az nem feltétlenül bizonyíték amellett, hogy garantáltan megtörténik a tömegmészárlás. Például ha egy helyen „csak” koncentrált fegyverfelhalmozás, vagy fegyverkezés történik, az kevés a nemzetközi fellépéshez. Például a Szudánban és a Közép-afrikai Köztársaságban kialakult konfliktus előrejelzés nélküli volt, és meglepetésként érte a nemzetközi közösséget.

A mi listánkra is csak az utóbbi két évben került fel az index alapján, így látnunk kell, hogy bizonyos esetekben ezek a korai figyelmeztető jelzések nem alkalmazhatók indokként egy külső beavatkozásra. Mindezek mellett azt is észre kell venni, hogy a nemzetközi közösség sem mindig ugyanazt a nyelvet beszéli egy üggyel kapcsolatban, még azokban a helyzetekben sem, amelyek nemzetközi platformon is aggodalomra adnak okot. Vannak olyan helyzetek, ahol a nemzetközi közösség kulcsszereplői közül némelyik még támogatja is azokat az erőket, amelyek véghezviszik a tömegmészárlásokat. A világon a legnagyobb ENSZ-békefenntartó létszám Kongó területén található, viszont vannak olyan nemzetközi szereplők, amelyek egyik vagy másik oldalon szítják a konfliktust.

A listán olyan országok is szerepelnek, mint Izrael, és bár az apró betűs részben említik, hogy a palesztin területekről van szó, viszont így is a 15. helyen állnak – míg Észak-Korea csak a lista végén szerepel. Izrael az egyetlen demokratikus ország a Közel-Keleten, így felmerül a kérdés, hogy kizárólag a számokat ellenőrzik, vagy átgondolják-e, hogy azok helyesek-e egyáltalán, vagy nem?

– Az egyik indikátor, amit alkalmazunk, a kormányokhoz kapcsolódik, jelesül hogy azok mennyire demokratikusan működnek, de ez csak az egyik a sok közül. A lista elején a többséget autoriter rezsimek adják, bár nem mindegyik az. Izrael egy igen ritka példa, mert ez az egyetlen demokratikus ország, amely a lista elején található. De észre kell venni, hogy a megszállt palesztin területeken a helyzetet nem lehet úgy leírni, hogy az emberek demokráciában élnek. Elég, ha csak a megszállásra gondolunk, minden mástól eltekintve. Az utóbbi időkben indított akciók pedig előrevetítik annak a kockázatát, hogy ezrek eshetnek áldozatul, ha újabb katonai cselekményekre kerül sor, ugyanis ha korábban már megtörtént hasonló, nagy a rizikó, hogy újra megtörténhet.

Ez igaz, viszont a civil halálos áldozatok nagy száma főként a Gázai övezetben vagy akár a Nyugati parton befolyással rendelkező terrorszervezetek tevékenységének, és a palesztinok saját vezetőinek köszönhető, és nem annak, hogy az izraeli hadsereg szándékosan halomra gyilkolná a palesztinokat. Az egy szerencsétlen helyzet, hogy mindez pont egy demokratikus állam területén történik.

– Minden egyes terület, amelyet vizsgálunk a riportban, sajátos konfliktusok halmaza, és minden esetben lehetne érvelni pro és kontra is egy adott helyzettel kapcsolatosan. Ennek ellenére ezek a helyzetek tömeggyilkosságokhoz vezetnek, és azért vizsgáljuk őket, mert a mi célunk megállapítani, hogy mennyire valószínű tömeges civil áldozatokat követelő konfliktus. És ha van egy olyan helyzet, mint Izrael palesztinok lakta területein, akkor vitatkozhatunk, hogy indulnak ugyan izraeli civilek ellen indított terrortámadások a Gázai övezetből, viszont emellett az Izraeli Védelmi Erők is indítanak nagyszabású katonai akciókat egy olyan ellenséggel szemben, amely sűrűn lakott területen található.

A veszélyeztetett területeken etnikai, vagy inkább vallási konfliktusról beszélhetünk?

– A kettő keveréke van jelen általában. Néha igen nehéz megállapítani, hogy melyik tényező dominál. Vannak olyan esetek, ahol világosan látszik, hogy etnikai konfliktusról van szó, ilyen például a hutuk és a tuszik között fennálló konfliktus Közép-Afrikában, de ha például az Irakban fennálló szunnita-síita konfliktust tekintjük, ott egyértelműen vallási konfliktusról beszélhetünk. Általában viszont nem különíthetők el ennyire tisztán egymástól ezek a faktorok, vannak olyan etnikaiként induló problémák, amelyek egy idő után vallási jelleget öltenek, ilyen például az Észak-Kaukázus országainak fennálló konfliktusa Oroszországgal. Ez a kezdetekben etnikai és nacionalista konfliktus volt, mára viszont egyértelműen vallási konfliktus alakult ki belőle.

A listán szerepelnek a most felkerült Ukrajna mellett olyan országok is, mint Bosznia, Moldova, Oroszország vagy Koszovó. Mennyire valószínű, hogy az Ukrajnában kialakulófélben levő fegyveres konfliktus továbbterjed a térségben?

– Úgy gondolom, hogy ennek a kockázata növekszik. Moldova és Ukrajna most jelentek meg a listán, és még mindig nagyon messze vannak a kritikus helyzettől, amelyben a listát vezető országok vannak. A kockázat viszont egyértelműen növekszik. A veszély abban van, ha a hatalom megszerzésére irányuló törekvést, vagy a nemzetközi rivalizálást etnikai retorikává vagy nacionalizmussá alakítják az adott országban. Sajnálatos módon pontosan ezt látjuk jelen pillanatban Ukrajnában, az érintett országrészekben. Annak pedig sajnos megvan a veszélye, hogy ez továbbterjed Ukrajnán belül, és problémává válhat a Transzdnyeszter területen. Ezt a rizikót nagyon komolyan kell venni, és igyekezni kell csökkenteni a feszültséget.

Névjegy

Mark Lattimer a Minority Rights Group International ügyvezetője. A civil szervezet világszerte 50 országban végzi tevékenységét a kisebbségek és a bennszülött népek jogai-nak védelmében, illetve igyekszik elősegíteni a közösségek közötti együttműködést. Lattimer korábban az Amnesty International munkatársa volt, és az ENSZ intézményei, az Európa Tanács, illetve az EBESZ külső szakértőjeként is tevékenykedett. Részt vett az EBESZ kisebbségi nyelvek a televíziós médiában irányelvének, illetve a Camdeni szólásszabadsági és egyenlőségi alapelvek kidolgozásában. Számos könyv szerzője és szerkesztője.

Olvasson tovább: